Rész

 1      II|  amennyire tőle telik, s mormog magában valamit, ami hasonlít egy „
 2      II|         Úgy kell neki!” – monda magában Zoltán, ki míg az andalgó
 3      II|   születése helyezett. Érzé tán magában, hogy ő is képes volna arra,
 4      II|      minduntalan reám?– kérdezé magában. – Talán haragszik reám?
 5      II|       úr iparkodott mosolyogni. Magában pedig ezt gondolta: „Ez
 6      II|        a hajába tűzni? Föltette magában, hogy nem fog odanézni,
 7      IV|    járt-kelt ott Maszlaczky úr, magában mosolyogva és kezeit dörzsölgetve
 8       V| mondhatom.~ ~(– Én is – gondolá magában Maszlaczky úr.)~ ~– Eveline
 9       V|         összevágott. Elhatározá magában, hogy férjével közleni fogja
10     VII|         örömmel fogadta azt, de magában gondolá, hogy ez emelkedő
11      IX|        magánbeszédet tarthatott magában (mert ő csak magával szokott
12       X|          sóhajta fel a tanácsos magában, ki szüntelen nézett ki
13       X|        csak idejönne! – gondolá magában a fiatal jurátus… – De jót
14       X|         a hátára!” – veté utána magában, egyet suhintva kardja lapjával,
15       X|       szabad fáznom – mondogatá magában. – Csak eleinte esik rosszul,
16       X|    odább!”~ ~„Nem, nem! – szólt magában, megkeményítve reszkető
17       X|        Szegény leány! – sóhajta magában Zoltán –, hogy félhet most
18       X|        kezét keblén szorongatá, magában tusakodva afölött, hogy
19     XII|       az ifjú úr pedig feltette magában, hogy ő külföldre utazik,
20    XIII|         öreg kaszást! – gondolá magában az ügyész, fejével pedig
21    XIII|        arca, mintha azt hallaná magában mondani, hogy mindaz, amit
22    XIII|         a furfangot gondolta ki magában, hogy legelébb is Maszlaczky
23    XIII|   Abellino félholtan maradt ott magában a küzdtéren. Legnagyobb
24     XIV|   grófnőt látni a színpadon már magában elég arra, hogy érdekes
25     XIV|          Szenczyék? – találgatá magában az ifjú. – Nem emlékszem
26     XIV|      hűtlenségnek vádolta volna magában a régi eszménykép iránt.~ ~
27     XIV|         de estig kifőzhette azt magában. Leült a lapátkerék elé,
28     XIV|       ez hát a göcs!” – gondolá magában.~ ~– Micsoda pöröm van énnekem
29     XIV|        bolondult meg? – mormogá magában. – Nem tudok én ebből visszaadni.
30     XIV|        parancsolni, hogy elkezd magában fütyülni, míg észreveszi
31     XIV|   Bogozy csak mind azt gondolta magában, hogy mégis jobb szeretne
32     XIV|        épülni” – gondolá egykor magában. A régi Pest mindenütt épülőfélben
33      XV|      édes, édes arcod! – susogá magában beszélgetve. – Az a jóságos
34      XV|         szegény fiú!” – gondolá magában a szolga.~ ~– Mit sajnálkoznak
35     XVI|         könnyen azt gondolhatta magában, hogy ezzel az emberrel
36     XVI|      nagyon jól van! – dohogott magában a fiskális úr, s ő is elkezdte
37     XVI|    célnál leszünk” – súgá utána magában a darab fa, gondolván a
38   XVIII|         Pál csak annyit gondolt magában, hogy majd leszek én még
39   XVIII|         elpityerednek – gondolá magában a fiskális úr.~ ~Varga uram
40   XVIII|         Varga úr pedig gondolta magában a sok magasztalás alatt: „
41   XVIII|    dolog lesz itten!” – gondolá magában a két fiatalabb ember, s
42   XVIII|        volt férje érdemeinek, s magában tökéletesen meg volt afelől
43   XVIII| diadalban sem bírt kipirulni, s magában ezt következteté: „Ez a
44   XVIII| papirosba.~ ~Tarnaváry föltette magában, hogy most igen higgadt
45   XVIII| vonogatta.~ ~Tarnaváry föltette magában, hogy olyan szelíd lesz,
46      XX|    Ibolyákat szedni! – gondolja magában a lovász. – Rég elmúlt már
47     XXI|  szorítottak, az egyik gondolta magában: „Jó barát, holnap megbosszullak!”,
48     XXI|  előzhettem őt meg?” – gondolja magában.~ ~– Siessünk, siessünk,
49    XXII|      húrja, s olyan soká eldöng magában. Éjszaka mindig járnak-kelnek
50    XXII|       rólam a szemeit. Gondolta magában: „Te is nemsokára ott fogsz
51    XXII|  eltávozott tőle, halkan susogá magában:~ ~– Nem lehet az; nem lehet
52    XXII|     akart azon eszmével, melyet magában forralt. Az orvossal találkozott
53    XXII|         különböző embert foglal magában, az egyik az ész, a másik
54   XXIII|      szóra. „Valaki! – gondolja magában. – Az a valaki én voltam.
55    XXIV|      Aki említi is, csak sóhajt magában, s mindannyiszor temetkezni
56    XXIV|    Merre mehetett? – mondogatja magában halkan. – Az imént itt volt;
57    XXIV|       minden ajtón, szétnéz, és magában susogja: „Már itt sincsen”.~ ~
58     XXV|        utána indult.~ ~Gondolta magában, ha annak a huszonnégyezer
59     XXV|   susogó fenyőfáit, s elgondolá magában, hogy ha e sok szép patak
60     XXV|      nyilatkozni Maszlaczky úr, magában gondolván: „Az kellene még
61     XXV|          Maszlaczky úr gondolta magában, hogy szeretné látni azt
62  Vegszo|        mihelyt a költő felteszi magában, hogy teremtsen egy mindenképpen