Rész

 1      II|        azon polcra, ahol jelenleg áll, azt hosszú volna elmondani.
 2      II|       órák óta gonoszabb kínpadon áll, mintha hangyafészekbe volna
 3     III|        porolófa- és egy faládából áll az előszoba minden bútorzata,
 4     III|       minden a réginél.~ ~Középen áll egy hosszú, zöld asztal,
 5     III| hozzáférni, mert az asztal előtte áll; nem is azért van ott, hogy
 6     III|       valami hűtlen emléke. Ebből áll minden fényűzése.~ ~Maszlaczky
 7     III|      lerakott, s előttünk már úgy áll, mintha skatulyából vették
 8     III|           felöltve, szolgálatjára áll a nagyságos úrnak, kinek,
 9     III|       hanem ő kérdezett:~ ~– Hogy áll a pörünk, uram?~ ~A fiskális
10     III|     Kedves nagyságod, a dolog így áll. Kedves nagyságod még jó
11     III|           nem annak neje, nem fia áll többé velünk szemközt, hanem
12     III|          megküzdjön, ami ellenünk áll; egyszóval: aki egészen
13     III|           jobbágyok tartozásaiból áll, úgyhogy egynémely része
14      IV|          neve szép összeg mellett áll az aláírások között. Abellino
15       V|        szenvedőleges hatása alatt áll másoknak, kikre gyakran
16       V|    boldogsága éppen gyöngeségében áll s azon öntudatban, hogy
17       V|        teremteniök szabadságukban áll.~ ~Maszlaczky úr kiegyenesedett
18       V|         még egy oly ragyogó pálya áll, ki sokkal magasabb összeköttetéseket
19    VIII|          rád és reánk. Hogy miben áll e veszély, azt én neked
20    VIII|      sokáig.~ ~Rudolf háta mögött áll, s tekintete a képről az
21       X|            Minő gondolat ez?~ ~Ki áll olyan magasan, hogy ne féljen
22       X|         helyen eddig is színültig áll a víz, néhol deszkából kénytelenítettek
23       X|            A tánc neki sehogy sem áll, nem szokott benne részt
24       X|          az ilyesmi sokkal jobban áll.~ ~– Ej, ej, kedves Zoltán,
25       X|     asztal csak az ételek számára áll, ott van felhalmozva, mi
26       X|      voltak az építésénél. Erősen áll az. Sőt a kormányos egész
27       X|     szitok, egyes örvendő kiáltás áll ellentétbe egymással.~ ~
28       X|       meg-megszólal, mondván:~ ~– Áll egy húszas!~ ~Azt a húszast
29       X|          meggyújtani, míg a dacos áll, határozott gödrével, fényes
30       X|          De a másik kettő dühösen áll ellent. Sikerült nekik a
31       X|          Egy izmos mészároslegény áll felgyúrt karokkal a csónak
32       X|          alá, csak a két oldalfal áll még, a tetőzet gerendáitól
33       X|       körülötte; a halál torkában áll. Egy perc múlva a gyermekek
34       X|           egy fiatal, karcsú alak áll, kezében hosszú csáklyával.
35       X|        atya, ki gyermekeit várja, áll ajtajában, vigasztaló szóval
36     XII|       különben rád nézve igen jól áll, ha nem restellenéd egy
37     XII|    életnedveitől; az ő hidegségök áll jéghegyként, jeges felhőként
38    XIII|   örvendetes megoldatása küszöbén áll.~ ~– Hogyhogy? – kérdé Abellino,
39    XIII|         Azonban egészen másképpen áll a dolog: egészen úgy, ahogy
40    XIII|       egyéniség már több perc óta áll a spanyolfal mellett felhúzott
41     XIV|          Szentirmay család között áll, szemébe kell nézni a hidrának,
42     XIV|  visszatérjen.~ ~Egyszerre előtte áll mind a két város, ahogy
43      XV|          nem fogok, mint bizonyos áll előttem. Hogy azután mi
44      XV|      saját ujjaival, neki sok kéz áll rendelkezésére. Én meg fogom
45     XVI|           két egyenlő uradalomból áll, egyik a kárpátfalvi, másik
46     XVI|          mindkettő igen jó karban áll, s célszerű kezelés mellett
47   XVIII|         gyöngeség, ami nekünk jól áll.~ ~Kőcserepy úr mester volt
48   XVIII|           az eset törvényen kívül áll! Ahol engem férji becsületemben
49   XVIII|      megyében viszont megfordítva áll a dolog: itt a tartózkodó
50   XVIII|       kortesvezér, ki most is ott áll az asztal alsó végén világoskék
51   XVIII| kötelességében, sem érdekében nem áll a tüdejét megerőtetni. Beszéd
52   XVIII|        fel, hogy a különös idegen áll a zöld asztal mellett.~ ~
53   XVIII|          közöm; ez a terem nyitva áll okosnak, bolondnak; de azt
54   XVIII|        előttük az ajtót.~ ~– Ahol áll a gyilkos. Az akar engem
55     XIX|          aki szívéhez legközelebb áll, s akinek a szíve mégis
56     XXI|        Zoltán!~ ~A tanácsosné ott áll az ágy fejénél, és reszketve
57     XXI|         venni, midőn két oly vívó áll szemközt, kik nem szoktak
58   XXIII|           siess!~ ~A tanácsos ott áll az ágy fejénél, és hideg
59   XXIII|     teremt, a leányka valóban ott áll előtte, s őt nyájasan köszönti.~ ~–
60    XXIV|  folyosókról, csak egy üres hintó áll még útra készen a kijárás
61    XXIV|  Szomorúan, alácsüggesztett fővel áll meg néha jártában, s elbámul
62    XXVI|          A két fiatal szerető ott áll egymást átölelve; olyan