Rész

1001    XIII   |            pofakövérség, melyen túl nőni nem szabad, de alá és felfelé
1002    XIII   |                  szemöldökkel, azaz hogy nem szemöldökkel, mert az nem
1003    XIII   |                nem szemöldökkel, mert az nem volt neki, hanem azzal a
1004    XIII   |            igazgatva –, az orvosok jogai nem alapulnak emberi, hanem
1005    XIII   |       rabszolgája az ő doktorának, és én nem engedem meg, hogy itt valaki
1006    XIII   |                doktor Mauz.~ ~– Én pedig nem engedem meg – kiálta Maszlaczky
1007    XIII   |               minthogy nála ez indulatot nem lehetett a szemek szikrája
1008    XIII   |             addig az úr értetlensége meg nem öli.~ ~– Uram, ezt énnekem
1009    XIII   |                  úr egy pénzcsaló, az úr nem is doktor, hanem csak borbély!~ ~–
1010    XIII   |                 ajtón. Abellino egy szót nem bírt csillapításukra feltalálni,
1011    XIII   |                 kérdé Maszlaczky, mintha nem jól hallott volna, s odalépett
1012    XIII   |                 lármázni vele a tens úr? Nem tudja, hogy minden délután
1013    XIII   |                  az ablaknál; a fiskális nem állhatta meg, hogy még egyszer
1014    XIII   |               többi megtisztelő címeket; nem akart belőle egyet is hazavinni:~ ~–
1015    XIII   |          Maszlaczky, hogy egymás hangját nem hallhaták, akkor is visszafordult,
1016    XIII   |                Legnagyobb baj volt, hogy nem tudhatta meg, miért jött
1017    XIII   |           temperamentumát, melyről ő már nem tehet, s azzal nagy ölelkezések
1018    XIII   |              működését paralizálni, amit nem is fognak cselekedni ezután.~ ~
1019     XIV   |                  nagy tót szekerek végig nem csörtetnének a köves utcákon,
1020     XIV   |                vasárnapja van, hétköznap nem ér rá mulatni, főurak pedig
1021     XIV   |                  delnő, kit a világ kezd nem érdekelni; egy leszállt
1022     XIV   |           kaszálni lehet a füvet, melyet nem gázol egyéb egy gyomorhártya-sérves
1023     XIV   |            legbájosabb delnőit, s akinek nem volt elég alkalma Wesselényit
1024     XIV   |               előadásokat, mert az ember nem kénytelen odafigyelmezni,
1025     XIV   |        ünnepélyes „Eja mater” szimfóniái nem hozták olyan különös izgásba,
1026     XIV   |             helyzetet adni, mintha éppen nem jőne zavarba. Igyekezett
1027     XIV   |               vissza az önre nézőket! Ha nem mer rájok visszanézni, meglássa,
1028     XIV   |                  igézetek ellenében.~ ~– Nem tudom – hebegé az ifjú –,
1029     XIV   |               ismerősöm köszöntött, akit nem ismerek.~ ~– Hol ül? – kérdé
1030     XIV   |                üdvözölni látszott, és én nem tudom, hogy ki lehet.~ ~
1031     XIV   |             találgatá magában az ifjú. – Nem emlékszem rá, hogy ismertem
1032     XIV   |     mindannyiszor mosolyog.~ ~– Pedig én nem ismerem.~ ~– De valahol
1033     XIV   |            Gondolkozzék csak felőle!~ ~– Nem emlékezem rá. Úgy tetszik…
1034     XIV   |                tetszik… De mégsem lehet. Nem tudom elgondolni, ki az?~ ~
1035     XIV   |                ismeretlen ifjút, a többi nem sokat ügyelt rá, könnyű
1036     XIV   |               páholyi közönség egy része nem várta be a végét az előadásnak,
1037     XIV   |             sálját, melyet a világért át nem engedne másnak, s oly nyájasan
1038     XIV   |              most már ékes hajadon. És ő nem ismert volna rá, pedig mindennap
1039     XIV   |                 a kedves kicsike, amióta nem látá, még szebb, mint képzeletében
1040     XIV   |                maga elé bírta hozni. Már nem is merné őt kicsikéjének
1041     XIV   |                  lett azóta. Aztán talán nem is szabadna azt többet tenni. –
1042     XIV   |            talált Zoltán öröme szavakat. Nem győzött betelni az édes
1043     XIV   |           megismerheték, kit még azelőtt nem láttak. Reményüket fejezék
1044     XIV   |                  a szerető szívek kezére nem játszik, mely nem restelli
1045     XIV   |                 kezére nem játszik, mely nem restelli nyilatkozatait
1046     XIV   |                 bízni. Szenczyék hintaja nem érkezett meg időre, a kocsis
1047     XIV   |                  elfeledkezett úrnőiről, nem először, nem is utoljára.~ ~–
1048     XIV   |     elfeledkezett úrnőiről, nem először, nem is utoljára.~ ~– Óh, az
1049     XIV   |                   szólt az mosolyogva –, nem haragszik, hogy így nevezem.
1050     XIV   |             nagyon, mert az ő lábaik már nem olyan frissek, mint voltak
1051     XIV   |                 előtt nincsen titka, aki nem rejtegeti sem örömét, sem
1052     XIV   |                  volna, hogy Zoltán őket nem sietett felkeresni, de az
1053     XIV   |                 állt a színház előtt, de nem vették észre, s rövidebb
1054     XIV   |                 amit nekem ígért. Ha azt nem akarja, hogy én menjek el
1055     XIV   |                azt mondhatá magának: „Én nem akarok, nem fogok beteg
1056     XIV   |                 magának: „Én nem akarok, nem fogok beteg lenni!”, és
1057     XIV   |                  lenni!”, és fölkelt, és nem lett beteg; ki ha elfáradt,
1058     XIV   |                     Megkeményíté szívét, nem szabad remegni, de meg kell
1059     XIV   |                delnők is voltak, akik el nem tudták gondolni, mit nézhet
1060     XIV   |                  s a gőzgépek változatot nem szenvedő örök küszködésén.~ ~
1061     XIV   |              útján tulajdonosától vissza nem pereltetik, tudniillik:
1062     XIV   |                  ügyészeinek bízza, azok nem maradnak menten minden befolyásától
1063     XIV   |                 Kovácsnak nagyobb örömet nem is mondhatott volna.~ ~Az
1064     XIV   |                  úgy tett mindig, mintha nem venné azt észre; beszédet
1065     XIV   |                  annak a nagy sietségben nem maradt ideje valamennyi
1066     XIV   |               azután pedig majdhogy ríva nem fakadt. Csak mondani kellett
1067     XIV   |                De instálom, kegyeskedjék nem bontani ki; ott minden szépen
1068     XIV   |                  ráakadok.~ ~– De hiszen nem hányom el. Nézze meg az
1069     XIV   |                 nekem bűnhődnöm kell, és nem tudom miért, hogy kerülnöm
1070     XIV   |              azokat, akiket szeretek, és nem tudom, miért. Van-e e pernek
1071     XIV   |              szívembe van égetve?~ ~– Én nem felelhetek önnek!~ ~– Úgy
1072     XIV   |         hátráltam-e valamelyik előtt. Ha nem mondaná is ön, érzeném,
1073     XIV   |                 a tűzokádó krátere előtt nem voltam, olyan előtt állok
1074     XIV   |                  pert, és esküszöm, hogy nem ijedek meg, akármire találok
1075     XIV   |               tenni!~ ~– Az én tudtommal nem – szólt ekkor Kovács határozottan. –
1076     XIV   |                tartalmával megismertetni nem fogom, nem engedem. Én becsületszavamat
1077     XIV   |                 megismertetni nem fogom, nem engedem. Én becsületszavamat
1078     XIV   |               higgye ez a kísértet, hogy nem fogok vele beszélni.~ ~Azzal
1079     XIV   |                 kíván lakni, de amelyben nem lakhatott soha, sem ő, sem
1080     XIV   |                  mindenütt arra figyelt, nem hallani-e valami neszét
1081     XIV   |             addig, amíg nagykorúságát el nem éri, nincs befolyása az
1082     XIV   |             úgyis jól tudta, hogy Zoltán nem engedi magát visszautasíttatni,
1083     XIV   |                       Konfekt talán?~ ~– Nem konfekt biz az, mert ez
1084     XIV   |         részvéttel.~ ~– Az a bajom, hogy nem vagyok.~ ~– Tán ismét nem
1085     XIV   |                nem vagyok.~ ~– Tán ismét nem sikerült a cenzúra?~ ~–
1086     XIV   |               körmölésből kapok.~ ~– Hát nem folytathat pereket?~ ~–
1087     XIV   |                tanácsot iránta, s lássa, nem akarnám Kovácsot azzal megbántani,
1088     XIV   |             Tökéletesen értem. Tehát ezt nem szabad senkinek megtudni.
1089     XIV   |       sárgaságukat megpillantá.~ ~– Csak nem bolondult meg? – mormogá
1090     XIV   |                meg? – mormogá magában. – Nem tudok én ebből visszaadni.
1091     XIV   |              aranyat költsön; sok helyen nem is tudták, hogy mit kell
1092     XIV   |            lyukba fúrva –, ejnye, amice, nem foldathatná be már egyszer
1093     XIV   |             lyukat itt az atilláján?~ ~– Nem tudnám, hogy miből – viszonza
1094     XIV   |                  asztalomon, amit később nem találtam ott, de én a világ
1095     XIV   |                világ minden kincseért ki nem mondanám ezt a szót, hogy „
1096     XIV   |              hogy a leírandó pert másutt nem kapja meg, ha itten összevész,
1097     XIV   |                 invalidus gavallért csak nem hívom úrfinak.~ ~– Tehát
1098     XIV   |               Hát mert kértem tőle; mert nem volt mit ennem. Ő pedig
1099     XIV   |             magát. – Azt én egyáltalában nem szeretem, hogy az énkörülöttem
1100     XIV   |               valami ügyet folytatok. Én nem zárhatok el minden titkot
1101     XIV   |                  sok kiszivároghat, amit nem lett volna szabad másnak
1102     XIV   |            hunyorgat szemeivel, s kezeit nem szűnik meg dörzsölni, s
1103     XIV   |                 tekint reá; csak hogy el nem neveti magát, olyanokat
1104     XIV   |      kézdörzsölésből, s örömének annyira nem tud parancsolni, hogy elkezd
1105     XIV   |                 a fejembe megy a vér. Én nem akartam önt megbántani.
1106     XIV   |                  akartam önt megbántani. Nem is önre céloztam. Hiszen
1107     XIV   |                 szidott le. Négyszemközt nem bánom, mondjon akármit.~ ~–
1108     XIV   |            elégedve; elhiszi-e már, hogy nem akartam önt megbántani,
1109     XIV   |                 hogy végezze el, amit ők nem győznek. Amice Bogozy azután,
1110     XIV   |              rendet egész délig. Délután nem kellett, mert a fráterek
1111     XIV   |                 átadja annak, akinek azt nem volna szabad látni, s kést
1112     XIV   |                  ártatlan, semmi rosszat nem sejtő ifjúnak, akinek még
1113     XIV   |                miket az a per tartalmaz? Nem úgy járt-e ő el e tárgyban,
1114     XIV   |                derék, meggondolt férfiú; nem rótta-e meg nyilván, több
1115     XIV   |                  összeköttetést kezdett; nem tiltakozott-e azon lehetőség
1116     XIV   | legveszélyesebbikét el fogja árulni? Óh, nem. Bizonyára Maszlaczky úr
1117     XIV   | leglelkiismeretesebb ember, aki még csak nem is gyanítja, hogy mi történhetik
1118     XIV   |        megszorítva. Másnap egész délután nem mozdult ki szobájából az
1119     XIV   |                 hogy olvasson belőlük, s nem tudott odább menni az első
1120     XIV   |              akar ismerni; hagyja azokat nem letteknek, nem ismerteknek
1121     XIV   |             hagyja azokat nem letteknek, nem ismerteknek maradni, ott
1122     XIV   |                pert, melynek borítékjára nem sajnálta kicifrázott, lapidár
1123     XIV   |                  Zoltán úgy érzé, mintha nem az asztalára, hanem a szívére
1124     XIV   |                  Meg akarta köszönni, de nem jött ki nyelvén ez a szó.
1125     XIV   |                   Ejnye, tehát csakugyan nem tréfált a nagyságos úr?
1126     XIV   |             bizony isten, ez sok. Ennyit nem szokás adni. Ejnye, csak
1127     XIV   |                  ő az iratok tartalmával nem szokott törődni, csak írt
1128     XIV   |             bennünket a késő vénségig el nem hagy, az ismeretlentőli
1129     XIV   |                papirosba kötött temetőt! Nem érzed-e előre azt a halottszagot,
1130     XIV   |                  sok susogó szemfedelet? Nem látják-e szemeid azokban
1131     XIV   |                 miután testét megrágták? Nem döbbensz-e meg majd, ha
1132     XIV   |                  háboríthatá, semmi nesz nem zavarhatta meg.~ ~Mielőtt
1133     XIV   |                  idéztetett meg ő, mivel nem lett volna szabad születnie,
1134     XIV   |             ember volt az atyja, és neki nem volt szabad születni.~ ~
1135     XIV   |              volt szabad születni.~ ~Még nem értette a talányt. Valóban,
1136     XIV   |               legbűzhödtebb szív fenekén nem származhatnak ilyen gondolatok
1137     XIV   |                 az irtózatos álomból; de nem lehetett, nem lehetett,
1138     XIV   |                álomból; de nem lehetett, nem lehetett, többé nem küldheté
1139     XIV   |            lehetett, nem lehetett, többé nem küldheté vissza az egyszer
1140     XIV   |                az utolsó betűig, mert ez nem volt álom, hanem nehéz,
1141     XIV   |             visszagondolni, kit bár élve nem látott soha, de kivel álmában
1142     XIV   |                  hallott azelőtt, aminőt nem ismert, amiről fogalma nem
1143     XIV   |               nem ismert, amiről fogalma nem volt!~ ~Az élet el-elállt
1144     XIV   |             szobákban járna ismét, ahova nem hat a napvilág, s az a két
1145     XIV   |           világítja magát, mert napvilág nem jár abba a terembe.~ ~És
1146     XIV   |        elmondanak neki. Emlékezni azokra nem lehet, de mind olyan jó,
1147     XIV   |               Zoltán úgy érzi, hogy most nem látja oly irtózatosaknak
1148     XIV   |             régen a sírban feküsznek, ők nem védhetik magokat; ott feküsznek
1149     XIV   |          észrevette azt, hogy e védlevél nem puszta törvénykezési okirat,
1150     XIV   |                azt mondja rá a bíró: „Az nem jött tanúkkal, okiratokkal,
1151     XIV   |            fejedből! Felejtsd el, mintha nem lett volna.~ ~E rémgondolattól
1152     XIV   |                  őneki Rudolf házát soha nem szabad többé látni, amiért
1153     XIV   |             betűt sem olvasott a perből. Nem akarta tudni, hogyan vádolják
1154     XIV   |                  állt, mint egy szent.~ ~Nem érdekelte többé a per folyamatja;
1155     XIV   |               látta mind a kettőt.~ ~Még nem tudta, hogy mit fog cselekedni,
1156     XIV   |           borongott már szívében, de még nem tudott magának alakot adni.~ ~
1157     XIV   |           nyergelje-e meg paripáját.~ ~– Nem kell – monda Zoltán –, gyalog
1158     XIV   |              másnál van a birtok, együtt nem tud lenni a kettő.~ ~Az
1159     XIV   |            gondolatnál.~ ~– Én mindebben nem fogok részt vehetni többé!~ ~
1160      XV   |              tizenkét esztendő.~ ~Kovács nem sokáig váratott magára,
1161      XV   |              járkálhasson; e pillanatban nem lett volna képes egy helyben
1162      XV   |                csak a fejével bólintott, nem tudva, hogy mit akar ezzel
1163      XV   |                nagyravágyó vagyok, engem nem elégít ki az, hogy az én
1164      XV   |              tegyem.~ ~Kovács még mindig nem mutatta, hogy ért valamit.~ ~–
1165      XV   |              akarom előzni az időt, mely nem enged oly sebesen haladnom,
1166      XV   |                  támad mindenfelé, és én nem vehetek azokban részt, mert
1167      XV   |             ember fogok lenni.~ ~– Talán nem egészen.~ ~– Mit mond ön?
1168      XV   |                mond ön? Akkor ön engemet nem ért. Én ezt a pert meg akarom
1169      XV   |             lemondjon folytatásáról.~ ~– Nem áldozatokkal. Egészen nekik
1170      XV   |                pör megsemmisítésének, én nem alkuszom velök, beléegyezem.
1171      XV   |            éjszakát, amit átéreztem, meg nem bocsáthatom soha, miután
1172      XV   |          lemondtam, alamizsnát elfogadni nem fogok, mint bizonyos áll
1173      XV   |    gondoskodásból megakadályozzák, akkor nem tudom, mi fog történni!
1174      XV   |               megerősödnek, s hogy akkor nem ölöm-e meg azt, akit utamban
1175      XV   |     Magyarországon egy pár munkás kéz el nem tudná tartani gazdáját.
1176      XV   |                kitűnik utoljára is, hogy nem érek semmit, s ha ezen a
1177      XV   |                kenyerét, csupán számomra nem virulna zöld ág, akkor elmegyek
1178      XV   |       véleménynek.~ ~– Fájdalom, hogy én nem annyira örülök rajta. A
1179      XV   |                  alapíták ön ellenfelei, nem lehetett. Dacára azon igen
1180      XV   |                befolyású férfi?~ ~– S ön nem gyanította volna? Nem látta
1181      XV   |                 ön nem gyanította volna? Nem látta ön még Kőcserepy tanácsost
1182      XV   |             legnagyobb ellensége.~ ~– Én nem vétettem neki soha.~ ~–
1183      XV   |              leányát megszabadította ön. Nem is haragból ellensége önnek,
1184      XV   |                én kértemre fáradott, aki nem is tudta, hogy mit cselekszik,
1185      XV   |                feltétele alatt tudomásra nem juttatja a dolgot. Így jutottam
1186      XV   |                 is hozzá. Rudolf grófnak nem is szóltam efelől, mert
1187      XV   |           állásánál fogva egykönnyen meg nem sérthető, Rudolf politikai
1188      XV   |               legalább megállhat előtte, nem régen karddal vágta volna
1189      XV   |           Abellinót férfias találkozásra nem is hívhatja, mert az nyomorék,
1190      XV   |                    És mindezt énmiattam! Nem maradok adós, nem maradok
1191      XV   |             énmiattam! Nem maradok adós, nem maradok adós annyi szenvedésért! –
1192      XV   |               kérdésbe.~ ~Zoltán kezdett nem figyelni arra, amit az ügyvéd
1193      XV   |                   ki fog beleülni. Nekem nem kell belőle semmi. Csak
1194      XV   |                 joga senkinek…~ ~Az ifjú nem bírta befejezni beszédét.
1195      XV   |              arcát karjaiba rejté némán; nem lehete tudni, hogy sír-e,
1196      XV   |                részvétteljesen nézte, és nem zavarta meg az ifjú tiszteletre
1197      XV   |                 míg az magától ismét föl nem emelkedék.~ ~– Óh, anyám,
1198      XV   |              ügyet; ha ennek sokáig vége nem szakad, belőlem igen rossz
1199      XV   |                fogja is ön veszteni, ezt nem hagyom elrabolni öntől soha.
1200      XV   |                 ijedten a hű cseléd.~ ~– Nem nagy baj, csak hogy sokáig
1201      XV   |               gazdát uralni; mert Zoltán nem lesz többé gazdag; a jó
1202     XVI   |         országban kurrentált, de soha el nem fogott föld alatti iparlovagnak,
1203     XVI   |                 megalkudtak egymással, s nem törődnék velök többet.~ ~
1204     XVI   |           törődnék velök többet.~ ~Ilyen nem emberi idegeknek való feladathoz
1205     XVI   |                  igazság és értelem soha nem ismert útjára térítse.~ ~
1206     XVI   |         csodálkozott azt látva, hogy még nem lőtték egymást keresztül.
1207     XVI   |                  elképzelheti, miszerint nem azért kapta a diplomáját,
1208     XVI   |         jelenlétében.~ ~Vagy úgy?~ ~– Az nem igaz, hogy én jobban vagyok.
1209     XVI   |            elvisz már az ördög idestova. Nem várhat addig? Azután majd
1210     XVI   |             mihelyt az élet aggodalmával nem lesz terhelve, mihelyt ismét
1211     XVI   |               felemelkedett könyökére, s nem vette észre, hogy alig bírja
1212     XVI   |               kezébe azt az indigenátusi nem tudom mennyit, s neveztesse
1213     XVI   |                hanem ezt a tulajdonságát nem hordozta az arcán. Kissé
1214     XVI   |                  úgyhogy aki közelebbről nem ismerte, könnyen azt gondolhatta
1215     XVI   |                   hogy ezzel az emberrel nem jó volna valami félreeső
1216     XVI   |            látszott kifejezni, miszerint nem bánná, ha ebben az órában
1217     XVI   |          műutazáson volnának. Rosszabbat nem kívánt nekik.~ ~Maszlaczky
1218     XVI   |                   Kár volt Kovácsnak meg nem kérdezni, hogy az ágy alatt-e
1219     XVI   |          Kárpáthy Abellino ily ajánlatot nem enged magának tenni, midőn
1220     XVI   |                végeztéhöz közelít. Miért nem tették önök az ajánlatot,
1221     XVI   |               jól tudta, hogy Kovács ezt nem mondhatja ki, de nem sejtheté,
1222     XVI   |                 ezt nem mondhatja ki, de nem sejtheté, hogy egészen más
1223     XVI   |                  lenni védence iránt. Én nem állítom, hogy ez önnek nincs,
1224     XVI   |                 az kibocsátva, melyek be nem következtek, s akkor ön
1225     XVI   |              adatnék az úrnak! Ilyet még nem hallottam. Hozzám ne jöjjön
1226     XVI   |                  hogy csizmáit felhúzza. Nem volt jártányi ereje. Kénytelennek
1227     XVI   |             cipőit vétetni elé. Azok meg nem voltak hetek óta kitisztítva,
1228     XVI   |            forintért. Én megvallom, hogy nem vagyok oly jámbor szamaritánus.
1229     XVI   |               jámbor szamaritánus. Engem nem bántottak nagyságod ellenségei,
1230     XVI   |              nagyságod ellenségei, nekem nem rabolta el az orrom elől
1231     XVI   |                 Kárpáthy János úr, engem nem csúfolt, nem szégyenített
1232     XVI   |             János úr, engem nem csúfolt, nem szégyenített meg, engem
1233     XVI   |                  szégyenített meg, engem nem járattak tizenhat esztendeig
1234     XVI   |        mindennapi falat kenyérért, engem nem tettek világ csúfjává, de
1235     XVI   |                Én, Maszlaczky Gábor, aki nem vagyok sem gróf, sem báró,
1236     XVI   |              gentleman; de azért kezemet nem szorítaná meg az a tenyér,
1237     XVI   |                 gátolhatja meg abban? Én nem. Ilyen dolgokkal nem fárasztom
1238     XVI   |                  Én nem. Ilyen dolgokkal nem fárasztom magamat. Elég
1239     XVI   |                ennek az ügynek bolondja. Nem nagyságod kedveért, koránse
1240     XVI   |              tessék hinni. Ha egy angyal nem kényszerített volna rá,
1241     XVI   |               azt nagyságodnak elébb meg nem mondtam. Legalább így egy
1242     XVI   |              Szentirmay gróffal, s akkor nem szükség családi boldogságról
1243     XVI   |               azután jutott eszébe, hogy nem szükség félnie, sőt inkább
1244     XVI   |             parancsolt. De bizonyára azt nem engedem Szentirmay grófnak,
1245     XVI   |                  visszás befolyás között nem bírt testének, lelkének
1246     XVI   |                ne kérdezzenek semmit; én nem írok alá semmit, én nem
1247     XVI   |                  nem írok alá semmit, én nem felelek semmire.~ ~Azzal
1248     XVI   |                istentelenség az, hogy őt nem engedik meggyógyulni.~ ~
1249     XVI   |               férfit.~ ~– Hát önök miért nem mentek el? Menjenek! Az
1250     XVI   |                  Ne jöjjön hozzám senki, nem akarok látni senkit!~ ~Maszlaczky
1251     XVI   |         gyanakodó képpel mondva:~ ~– Még nem láttam őt a kapun kimenni.~ ~–
1252     XVI   |                jó sem néz ki a szeméből. Nem mernék vele találkozni este
1253     XVI   |        Maszlaczky –, menjünk együtt!~ ~– Nem tehetem – szabódék amaz. –
1254     XVI   |           gyilkost kiált, és segítségére nem sietni.~ ~– Én, uram? Én
1255     XVI   |            védelmezhetném meg önt, nekem nem az a foglalatosságom. Én
1256     XVI   |              békességes ember vagyok, én nem szolgálok senkinek salvus
1257     XVI   |             bennünket. Az egész emeleten nem lakik más, mint egy vénasszony,
1258     XVI   |            magamat! Én senki kedveért el nem vágatom a gégémet. Alázatos
1259     XVI   |           egyszer visszajött. Bot nélkül nem tanácsos hazamenni, s míg
1260     XVI   |                 s míg a sötét lépcsőn le nem ért, szüntelen beszélt hátrafelé,
1261    XVII   |               lemondás~ ~Egy hétnél több nem kellett a hivatalos működések
1262    XVII   |           elbúcsúzni a régi eszméktől.~ ~Nem ez a gazdagság, nem e birtok,
1263    XVII   |         eszméktől.~ ~Nem ez a gazdagság, nem e birtok, nem e hatalom
1264    XVII   |                 gazdagság, nem e birtok, nem e hatalom elvesztése volt
1265    XVII   |              jószágaival rendelkezhetni, nem szabadíthatja fel őket,
1266    XVII   |               fiúi érzet kötelessége tán nem nyomná le a mérleget, melynek
1267    XVII   |                 gondolkozott rajta, hogy nem méltó-e azon gondolat, melyben
1268    XVII   |               keserű legyen miatta; hogy nem könnyebben elhordják-e ők,
1269    XVII   |          végigkövetni az egész eszmét, s nem találni abban sehol megállapodást.~ ~
1270    XVII   |      kötelezettségeket teljesíteni többé nem álland hatalmában; ki fogják
1271    XVII   |                mint egy igazi emberét, s nem kérdezték tőle, hogy hány
1272    XVII   |                hogy ha egyszer a világon nem lesz hová lehajtanom fejemet,
1273    XVII   |             valami béresre?~ ~Varga uram nem találta ezt a tréfát valami
1274    XVII   |                tréfát valami elmésnek, s nem késett azt kinyilatkoztatni:~ ~–
1275    XVII   |          keseregni az ilyen mondáson, ha nem tudnám, hogy ennyire nem
1276    XVII   |                 nem tudnám, hogy ennyire nem fog jönni a dolog; nagyságod,
1277    XVII   |       uradalmairól, de szűkölködni azért nem fog, mert megboldogult édesatyja
1278    XVII   |                  kezéről egy idegen, még nem is ismert gazda kezére fog
1279    XVII   |                   tehet velök amit akar, nem kénytelen tőlök félni, velök
1280    XVII   |             kandalló körül, s szemeit le nem vevé az égő percsomóról,
1281    XVII   |           Zoltánt mindig. A sorsváltozás nem változtat a jellemen.~ ~–
1282    XVII   |                mi volt abban foglalva.~ ~Nem kételkedett, hogy az ifjú
1283    XVII   |               jólesett neki, hogy Zoltán nem is mondta ki az ellenkezőt.~ ~
1284    XVII   |                tudtára adá, hogy ezentúl nem leend módjában őt tarthatni.~ ~
1285    XVII   |                 ajtaját kinyitni. Zoltán nem tudta, mit mondjon neki.
1286    XVII   |                  Már engemet Zoltán úrfi nem hagyhat el magától, ha nem
1287    XVII   |               nem hagyhat el magától, ha nem fizethet is, majd csak megélek
1288   XVIII   |                szokta őriztetni a házát, nem oktalan barmokkal; az öreg
1289   XVIII   |            átveheti a kulcsokat.~ ~– Még nem – szólt a fiskális úr, nagyon
1290   XVIII   |              mint ez az öreg ember. – Én nem a jószágot átvenni, csupán
1291   XVIII   |                 kérdé Maszlaczky úr.~ ~– Nem kulcsár – felelt Varga uram.~ ~–
1292   XVIII   |                 a jövevény előtt, mintha nem fért volna az be az egyiken
1293   XVIII   |            ügyetlen ember. Jól van, jól. Nem kulcsárnak való kend, kocsisnak
1294   XVIII   |                függenek, ezek az ablakok nem elég magasak, az ajtóknak
1295   XVIII   |                elég magasak, az ajtóknak nem erre kellene nyílni; a kandallók
1296   XVIII   |                fogjuk befedezni. Óh, így nem maradhat. A Kőcserepy család
1297   XVIII   |               kilátásokkal biztatta.~ ~– Nem lesz ám azután Csákiék szalmája
1298   XVIII   |                  melyeket felnyittatnunk nem szabad. Illik, hogy ismerjük
1299   XVIII   |              Ezek a szobák.~ ~– Másunnan nem lehet beléjök jutni?~ ~–
1300   XVIII   |                 lehet beléjök jutni?~ ~– Nem.~ ~– Ez igazán különös kívánság;
1301   XVIII   |            kellett az ötletet.~ ~– Vajon nem szoktak-e innen kísértetek
1302   XVIII   |                  felelt:~ ~– A jó embert nem kísértik.~ ~Maszlaczky úrnak
1303   XVIII   |            tetszett ez a bohó komolyság. Nem állhatta meg, hogy ne nevessen
1304   XVIII   |                   Mulatságos vén gyerek. Nem fél a kísértetektől, de
1305   XVIII   |           szerencsém bírni.~ ~– Tehát ön nem ezen jószág tisztviselője?~ ~–
1306   XVIII   |                jószág tisztviselője?~ ~– Nem.~ ~Maszlaczky urat e felfedezés
1307   XVIII   |        felfedezés nagyon nyájassá tette. Nem nézte ki ebből a kékben
1308   XVIII   |                majonézt, köztünk mondva, nem szeretem, de ha önnek tetszik,
1309   XVIII   |                ménesiből. Vadpecsenyéket nem bánom, ha készítenek. Ebben
1310   XVIII   |                 a legkedvesebbek közé, s nem is mondatta azt magának
1311   XVIII   |                 Maszlaczky úr azalatt el nem tudta gondolni, hogy mit
1312   XVIII   |                  ki. Mikor már hetedszer nem jött ki, akkor jelenik meg
1313   XVIII   |               menni lehet!~ ~– Hát miért nem ebédelünk már?~ ~– Hát legelőször
1314   XVIII   |                 édes, sem keserű tészták nem egzisztálnak sehol, de még
1315   XVIII   |                  a tekintetes urat, mért nem vette át? Az pedig holnap
1316   XVIII   |             pedig holnap reggelig vissza nem jön.~ ~– Nem tesz semmit.
1317   XVIII   |             reggelig vissza nem jön.~ ~– Nem tesz semmit. Gazfickók!
1318   XVIII   |         tiszttartó lakását. Maga a tiszt nem volt otthon, hanem egy pirospozsgás
1319   XVIII   |             akármi ennivalót, ha egyebet nem, szalámit, azt megehetik
1320   XVIII   |            hozzon akárhonnan, ha egyebet nem, hát kenyeret!~ ~Bogozy
1321   XVIII   |                 miatt Tamás tévedésén, s nem állhatta meg, hogy az ajtóban
1322   XVIII   |                haraphatlanabb portékával nem beszélt.~ ~Ha azt az én
1323   XVIII   |                 együtt Varga uram is meg nem érkezik, s a kulcsok hollétét
1324   XVIII   |                 s a kulcsok hollétét fel nem fedezi, kénytelenek lettek
1325   XVIII   |                   bírálgaták.~ ~– Én meg nem foghatom, mi ütközött a
1326   XVIII   |                Maszlaczky úr bámulatában nem tudott mit felelni.~ ~–
1327   XVIII   |               Sem szakácsot, sem egyebet nem hoztam magammal, jól tudva,
1328   XVIII   |     diadalünnepre számított évek óta. És nem tudott mentségére mit felhozni,
1329   XVIII   |                tűz sincs a konyhában, és nem tudja az ember, hogy mihez
1330   XVIII   |               délre jár az idő, és ő még nem tudja, hogy mit fog nekik
1331   XVIII   |        szakácsnéját, süttet, főzet vele, nem lesz semmi fogyatkozás.~ ~
1332   XVIII   |                  A tanácsosnő filozófhoz nem illő buzgalommal sietett
1333   XVIII   |                 uram pusztai szakácsnéja nem értett. Varga uram s a tiszttartók
1334   XVIII   |             kellett volna lenni. Eveline nem győzött bocsánatot kérni
1335   XVIII   |                  őket véletlenül, aminek nem ő az oka. És itt minden
1336   XVIII   |               Varga úrnak, ellenkezőleg, nem győztek eleget hálálkodni,
1337   XVIII   |                 volna számotokra mérget; nem az én hibám, hogy olyan
1338   XVIII   |                   ami ilyenkor történik; nem érdemes, hogy valaki jóllakott
1339   XVIII   |            arisztokratikus platánfák alá nem hangzik a teremek profánus
1340   XVIII   |                 Mindig, mindig. Talán te nem? Mikor olyan sokáig elhallgatsz,
1341   XVIII   |                  valaki megszólít, talán nem tudom, hogy olyankor felőle
1342   XVIII   |            nyakamat átöleled vele, talán nem tudom, hogy őróla álmodol
1343   XVIII   |               őróla álmodol olyankor? Én nem láttam, én nem ismerem,
1344   XVIII   |              olyankor? Én nem láttam, én nem ismerem, én csak annyit
1345   XVIII   |      elszomorodva a vak leányka. – Miért nem?~ ~– Messze utazott, igen
1346   XVIII   |              előtt: „Igen messze”?~ ~– S nem jött még vissza?~ ~– De
1347   XVIII   |                    De igen.~ ~– Hát mért nem jön ő is ide? Mit hagy váratni
1348   XVIII   |                már azóta, ugyebár? Miért nem jön hozzánk beszélni? Látod,
1349   XVIII   |               hárman kacaghatnánk. Miért nem tud ő idejönni, ide mihozzánk?~ ~
1350   XVIII   |           kellett volna szakadnia, ha ki nem öntheté, ami kínnal telve
1351   XVIII   |                volt az. Körültekinte, ha nem hallja-e meg valaki.~ ~Senki
1352   XVIII   |               akiről te beszélsz, azt mi nem fogjuk látni soha, azzal
1353   XVIII   |              fogjuk látni soha, azzal mi nem beszélünk soha, azt mi legfeljebb
1354   XVIII   |         megsirathatjuk titokban.~ ~– Hát nem szeret ő minket? Ha nem
1355   XVIII   |                  nem szeret ő minket? Ha nem szeret, miért jött oda,
1356   XVIII   |             fájhat az neki, hogy másokon nem segíthet többé. Földönfutóvá
1357   XVIII   |                  meghidd, Liza, az Isten nem bocsátja azt meg nekik.
1358   XVIII   |              meghalok nemsoká, és őnekik nem lesz, akit szeressenek többé.~ ~
1359   XVIII   |          gondolat egy gyermek szívében: „Nem lesz nekik, akit szeressenek
1360   XVIII   |                mondják, hogy egyik holló nem ássa ki a másik szemeit.~ ~ ~ ~
1361   XVIII   |                neki, ha büntetésből neki nem is vetettek volna ágyat,
1362   XVIII   |                szobában. Amint lefeküdt, nem volt képes egy szemét is
1363   XVIII   |                ne felejtsen.~ ~Jobb időt nem is választhatott volna ki
1364   XVIII   |                  a szakácsnééhoz nyilván nem vághatta, mert ez a jámbor
1365   XVIII   |               hibám öntudatlanul támadt, nem vagyok képes azt menteni:
1366   XVIII   |               érzéseit előre kitaláltad, nem kellett volna azoknak táplálékot
1367   XVIII   |           csapjon ki.~ ~Eveline indulata nem ismert semmi filozófiai
1368   XVIII   |             befolyás között egyátaljában nem bírta föltalálni azt a belső
1369   XVIII   |                  ilyen embertől…! Óh, ki nem mondhatni! Mivel érdemlettem
1370   XVIII   |                 rendkívüliségekről. – Én nem akartam ellenvetéseket tenni,
1371   XVIII   |                  Kőcserepy úr jónak látá nem zúzni össze jobban Eveline-t
1372   XVIII   |               gyöngének érzed magadat, s nem jelenhetsz meg közöttük?~ ~
1373   XVIII   |          Kőcserepy úr azt az egy szót ki nem mondta.~ ~Eveline sietve
1374   XVIII   |        trópusokra, periódusokra, stílusa nem volt igen virágos, hanem
1375   XVIII   |               ilyenformán:~ ~„Uram!~ ~Én nem vagyok képes Önnek vakmerőségét
1376   XVIII   |                 eltávozott a teremből, s nem volt ott más, mint maga
1377   XVIII   |                az ő szolgálataira többé, nem akarja ismerni, hanem elhajítja,
1378   XVIII   |               Akár jobbról, akár balról, nem volt annak más értelme,
1379   XVIII   |            azután lehet kimenni rajta.~ ~Nem is futott, hanem, csak úgy
1380   XVIII   |              Kedves barátom uram. Én meg nem foghatom – hebegé Maszlaczky
1381   XVIII   |             látszott, mint azelőtt. – Én nem tudom, én nem képzelem,
1382   XVIII   |              azelőtt. – Én nem tudom, én nem képzelem, hogy mit véthettem
1383   XVIII   |                 hiszen abban semmi sértő nem volt. Itt van nálam a fragmentuma.~ ~
1384   XVIII   |                Kedves nagyságos úr, csak nem méltóztatik arra a gondolatra
1385   XVIII   |              énelőttem ez a dolog régóta nem titok. Én szoktam tudni
1386   XVIII   |            körülöttem történik, azért ha nem beszélek is róla. Minden
1387   XVIII   |                  kedves tanácsos úr, hát nem méltóztatott őt felvilágosítani?~ ~–
1388   XVIII   |                  őt felvilágosítani?~ ~– Nem értem. Hogyan?~ ~– Uram,
1389   XVIII   |               volna. A nagyságos asszony nem jól értett engem.~ ~– Már
1390   XVIII   |           elcsábítani. Ne szóljon, uram, nem akarom mentségét hallani.
1391   XVIII   |       becsületemben megsértettek, ott én nem vagyok sem udvarias ember,
1392   XVIII   |                 sem fiúnak, sem leánynak nem érezte magát e percben,
1393   XVIII   |                 mert hátrapillantani, ha nem jön-e utána lóháton a tanácsos
1394   XVIII   |                  a kocsisnak, még mindig nem levén megnyugodva afelől,
1395   XVIII   |               afelől, hogy a dühödt férj nem érheti-e utol; sajnált volna
1396   XVIII   |                     Ohó, nagyságos uram, nem addig van az; itt van a
1397   XVIII   |          találandja, hogy olyan embernek nem adhatja; a leányát, aki
1398   XVIII   |          kérdéses pert megnyeri; úgy, de nem nyerte meg, mert abban ítélet
1399   XVIII   |           jószágok birtokváltozása tehát nem tulajdonítható az ő fáradságának,
1400   XVIII   |           érzelmének. Egyébiránt is neki nem volt ügyvéde Maszlaczky
1401   XVIII   |                 azelőtt, mint odahaza?~ ~Nem rág-e a féreg legkedvesebb
1402   XVIII   |         legkedvesebb örömeitek gyökerén? Nem mondja-e apa, anya, valahányszor
1403   XVIII   |               halavány ez a gyermek!”?~ ~Nem jár-e az aggodalom előttetek,
1404   XVIII   |               előttetek, mint az árnyék? Nem beszél-e a lélek néha-néha
1405   XVIII   |                   vigasztalja őt valaki? Nem nevet minden ember a kijátszott
1406   XVIII   |                  oly csúfosan rászedtek? Nem beszélnek furcsa kalandjáról
1407   XVIII   |                   Szegény Maszlaczky”?~ ~Nem várja-e mindenki, előre
1408   XVIII   |                 lába már a koporsóban, s nem engedi, hogy a másikat is
1409   XVIII   |                  másikat is utána húzza, nem engedi meghalni békességgel
1410   XVIII   |               békességgel addig, míg meg nem fosztja attól az alamizsnától,
1411   XVIII   |       magánhagyományából lerótta. Azután nem maradt semmije.~ ~Semmije?
1412   XVIII   |                 költő.~ ~Erre én felelni nem tudok, mert a határvonalt
1413   XVIII   |               határvonalt a kettő között nem ismerem. Csak annyit tudok,
1414   XVIII   |              mosolyogni szokott. A lélek nem erőteti meg magát soha.
1415   XVIII   |                     Hiszen ha annyira el nem lett volna merülve, észre
1416   XVIII   |                 törhetlen erő.~ ~Az ifjú nem érzi e jelenet közeledtét,
1417   XVIII   |                 van körülvéve, de szemei nem látták őket.~ ~A komoly,
1418   XVIII   |                  lábaihoz. Egy okos szót nem tud mondani. Hogyan tudna?
1419   XVIII   |          végighúzza arcán kezeit, mintha nem hinné, hogy nem álmodik.
1420   XVIII   |                   mintha nem hinné, hogy nem álmodik. Azok megfogják
1421   XVIII   |                  csók mind valóság, mind nem álom.~ ~– Te nem akartál
1422   XVIII   |           valóság, mind nem álom.~ ~– Te nem akartál hozzánk jönni –
1423   XVIII   |                  mi fiunk fogsz lenni, s nem lesz szabad tőlünk megszöknöd.~ ~
1424   XVIII   |          megszöknöd.~ ~Zoltán még mindig nem bírt felelni.~ ~Végre Rudolf
1425   XVIII   |                  lett volna a világon, s nem érdemelné, hogy tovább írjam
1426   XVIII   |                felelte volna erre, hogy „nem”.~ ~Szívéhez szorítá Rudolf
1427   XVIII   |             szeretett; s ebben az órában nem volt boldogabb ember nálánál
1428   XVIII   |            nálánál a földön, hacsak azok nem, akik őt ily boldoggá tették.~ ~ ~ ~
1429   XVIII   |              tollasoknak – és aki együtt nem élte át ezt a korszakot,
1430   XVIII   |               kiknek az ellenzékcsinálás nem egyéb viszkető véralkatnál,
1431   XVIII   |             hétszemélynök úr elmondani: „Nem hiába, én neveltem a kölyket”!~ ~
1432   XVIII   |              szellemi diadallal, s ha ez nem sikerült – aminthogy nagyon
1433   XVIII   |                  zöld asztal tetején még nem táncolnak sáros csizmában
1434   XVIII   |             atyánkfiai, sem az ólmos bot nem szól bele a vitatkozásokba;
1435   XVIII   |                 e derék, kardos hazafiak nem azért jöttek ide, hogy egymást
1436   XVIII   |             mögött – ember hátán ember – nem azért tolakodott be a gyűlésterembe,
1437   XVIII   |                sujtás és paszománt, hogy nem különben néz ki, mintha
1438   XVIII   |           szakadatlan elméncségeinek, ki nem szűnik meg beszéd közben,
1439   XVIII   |            meglövöldözni; mint példaul: „Nem járnak együtt az óráink!” –
1440   XVIII   |                mellől azt a kapcát, mert nem hallani tőle a szót!”, meg
1441   XVIII   |                  feleségök vagy leányuk, nem fogja-e önkénytelen elragadtatással
1442   XVIII   |            körülmény is, hogy a senkitől nem ismert férfi bátorkodott
1443   XVIII   |                  mondani: „Hát ezt miért nem dobják ki innen?”.~ ~Kőcserepy
1444   XVIII   |             Tarnaváry szemei előtt éppen nem emeli, legfeljebb szaporítja
1445   XVIII   |             alakok iránt, akiknek a képe nem tetszik nekik. Bárcsak szólna
1446   XVIII   |               klérus és a katonai státus nem viselt bajuszt, s szokás
1447   XVIII   |            kötelességében, sem érdekében nem áll a tüdejét megerőtetni.
1448   XVIII   |               felemelni s több efféle.~ ~Nem is szólt ezután semmibe
1449   XVIII   |              állításai hozzáférhetlenek. Nem mond többet, mint amennyit
1450   XVIII   |                  amennyit éppen kellett, nem sérti, nem vágja elleneit,
1451   XVIII   |                éppen kellett, nem sérti, nem vágja elleneit, de meggyőzi.
1452   XVIII   |             vágja elleneit, de meggyőzi. Nem kacérkodik a karzatokkal,
1453   XVIII   |                kacérkodik a karzatokkal, nem iparkodik emfatikus kitérésekkel
1454   XVIII   |               ellenfeleit is, pedig azok nem is óhajtották.~ ~Gyönyörű
1455   XVIII   |                neki megmenteni; amellett nem kíméli a legmerészebb szofizmákat,
1456   XVIII   |              rettenetes, csak a tárgyról nem; száz okot felhoz, mely
1457   XVIII   |                  bárha a kérdéshez éppen nem alkalmazható egy is, s midőn
1458   XVIII   |              nagy munkáját mindenütt meg nem nehezíté vala…~ ~A karzatról
1459   XVIII   |                 beszéd hallatára: „Miért nem lett Kőcserepy úr színész?
1460   XVIII   |                   szenvedélye, indulatai nem állanak hatalmában, elragadják
1461   XVIII   |                barátai voltak. Ezzel még nem elégelte be, hanem egyúttal
1462   XVIII   |                 s soha magok eszétől fel nem találták volna a harisnyakötés
1463   XVIII   |                 s melyből öt álló percig nem bírt a tekintetes gyülekezet
1464   XVIII   |                 én”-en kezdi.~ ~– Én meg nem foghatom azt a rendetlenséget,
1465   XVIII   |                közé néznek. Ilyen hangon nem beszélt még a tens rendekhez
1466   XVIII   |               kellene, a kettős betűkkel nem bír, s olyan arisztokratikus
1467   XVIII   |                    Én ilyen gyűlést soha nem láttam – folytatá az ismeretlen –,
1468   XVIII   |                az ember a saját beszédét nem hallhatja a nagy kiabálástól.
1469   XVIII   |            durvaság egy szobában. Ez így nem mehet; én felszólítom a
1470   XVIII   |           haragját sem érteni, sem félni nem látszott.~ ~Csak arra csillapult
1471   XVIII   |               dühös bolondjait; márpedig nem egyéb, hanem dühös bolond
1472   XVIII   |                  vele szemközt álló alak nem mutatott semmi megindulást.
1473   XVIII   |                  e helyen együtt vannak, nem csürhe csőcselék, hanem
1474   XVIII   |            szokásainkat.~ ~– Akkor miért nem hallgat? – feleselt Tarnaváry. –
1475   XVIII   |                    Fogja be a száját, ha nem ért a dologhoz! Tudom, hogy
1476   XVIII   |                    Hát kicsoda? Tán csak nem angol követ, hogy ne legyen
1477   XVIII   |                 urabátyját –, az ilyesmi nem nyilvánságos dolog. Párbajok
1478   XVIII   |                  maradt; hát még amikről nem is beszélnek. Spanyolországból
1479   XVIII   |               hogy a szivar, melyet szí, nem valódi cabanos.~ ~– No,
1480   XVIII   |                   Az igaz, hogy birkózni nem volna tanácsos vele, mert
1481   XVIII   |                  öreg, éppen azért, mert nem tanult víni, természetes „
1482   XVIII   |                  víni, természetes „üsd, nem apád” modorával leveri a
1483   XVIII   |                  hazament a gyűlésről, s nem gondolt többet arra, amit
1484   XVIII   |               leülni! Van itt szék elég, nem szeretem, mikor a vendégeim
1485   XVIII   |           legkisebb bántalommal érinteni nem szabad, s ez a pont a becsület
1486   XVIII   |            pontja.~ ~– Tudom hát; bizony nem is tőled fogom azt most
1487   XVIII   |                 öcsémezésre alig hogy ki nem esett méltóságos szerepéből
1488   XVIII   |               erősebben érdekelte, amint nem is késett el-elhárító taglejtésekkel
1489   XVIII   |               elégtétellel tartozik.~ ~– Nem tartozom. Két izromban lefizettem
1490   XVIII   |              figyelmeztetni, hogy ez ügy nem tréfa! – szólt indulatos
1491   XVIII   |            ringy-rongy pénzzel kifizetni nem lehet, azzal én meg nem
1492   XVIII   |                  nem lehet, azzal én meg nem elégszem.~ ~– Hát indítson
1493   XVIII   |                fogcsikorgatva monda:~ ~– Nem bíróról, nem prókátorról
1494   XVIII   |                  monda:~ ~– Nem bíróról, nem prókátorról van szó, uram,
1495   XVIII   |                  embert párbajra hívják; nem hallgatott rájok, felkapott
1496   XVIII   |      szórólapáttal, vendégoldalakkal…~ ~„Nem jó dolog lesz itten!” –
1497   XVIII   |       legbecsületesebb embereket, kiknek nem az volt a dolguk, hogy egész
1498   XVIII   |          Kísérjétek a vármegyeházára! Ha nem megy szépszerével, meg kell
1499   XVIII   |                  kötéllel, hogy mozdulni nem volt képes; úgy tették fel
1500   XVIII   |              szentségét vesztegetésekkel nem fogja befertőztetni.~ ~A
1501   XVIII   |                neki, míg megígérte, hogy nem, egy pohár bort sem fog
1502   XVIII   |       celebritások, kik, bár annyira még nem vitték, hogy a zöld asztalnál
1503   XVIII   |          tetszése szerint; semmi áldozat nem kíméltetik.~ ~Magok a fő-fő
1504   XVIII   |                 a Kőcserepy-Korondy-párt nem lesz irántok háladatlan,
1505   XVIII   |         őméltósága ellen. Ő ilyen embert nem kíván szolgálni; inkább
1506   XVIII   |                 senki olyan hatalmas fel nem lovalná a kokánfalviakat,
1507   XVIII   |              amint Szentirmayék részéről nem hiányzottak a válogatott
1508   XVIII   |              Minthogy a megyeház teremei nem voltak képesek befogadni
1509   XVIII   |         szerencse, hogy a kokánfalviakat nem hozták be a városba. Már
1510   XVIII   |              mert ha éjszakára behozzák, nem marad beveretlen ablak s
1511   XVIII   |            eláztatta, hogy semmi szót be nem vett.~ ~Ennek köszönhető,
1512   XVIII   |                 csatatéren volt; vagy ha nem tudta, a legelső alkalommal
1513   XVIII   |                ha a főispán kiáltásaikat nem akarja meghallani, az egész
1514   XVIII   |              kiabálás, a mulató tömeggel nem bírt senki, a vezetők rekedtté
1515   XVIII   |                 velök, hogy korán reggel nem dívik a fáklyászene. Még
1516   XVIII   |            riadozott. Szentirmay emberei nem kiabáltak; a hivatalos állványon
1517   XVIII   |                 emberiség eléggé soha le nem róható hálával tartozik
1518   XVIII   |                  csók alatt, az ő szívét nem hatotta meg semmi gondolatja
1519   XVIII   |             belőlök, még ő biztatja rá: „Nem tud több rosszat felőle?”.~ ~
1520   XVIII   |              felőle?”.~ ~Azt a filozófnő nem is gyanítja, hogy Emánuel
1521   XVIII   |               Vilma senkit a világon úgy nem gyűlöl, úgy nem utál, mint
1522   XVIII   |              világon úgy nem gyűlöl, úgy nem utál, mint őt, s amidőn
1523   XVIII   |                  kokánfalvi nemesség még nem érkezett meg, miután az
1524   XVIII   |           kapukon kívül rekedt, az többé nem jöhet be.~ ~Rögtön felszólítá
1525   XVIII   |             feleselni, ha méltóságod meg nem jelenik előttük, én nem
1526   XVIII   |                  nem jelenik előttük, én nem tudom, mi fog történni.
1527   XVIII   |                 oda, ahonnan felkelt! Ez nem a főispán háza, ez a megye
1528   XVIII   |                  fontos, sürgetős okirat nem volt egyéb egy csomó képes
1529   XVIII   |                 Kőcserepy-pártnak szinte nem használt, mert ellenfeleik
1530   XVIII   |                  Szentirmay-párt emberei nem akarták magokat engedni,
1531   XVIII   |               Szentirmay és Kárpáthy meg nem jelennek párthíveik között;
1532   XVIII   |             látva, hogy ez már csakugyan nem mulatság, futnak, ki merre
1533   XVIII   |             hallgattak el egyszerre.~ ~– Nem tudjátok-e, hogy ez a hely
1534   XVIII   |         túlkiabálta Tarnaváry, hogy maga nem hallotta, mit beszél. Csak
1535   XVIII   |               egész botrányjelenet alatt nem is mutatták magokat. Most
1536   XVIII   |           diplomatice mosolygott, mintha nem történt volna semmi.~ ~–
1537   XVIII   |                  okosabb honorácior, aki nem tartotta rangjához illőnek
1538   XVIII   |        beszélnek-e rosszul? Vagy a fülek nem hallanak jól? Az erkélyen
1539   XVIII   |                kell zárni a kapukat!~ ~– Nem szabad! Nem szabad! Nem
1540   XVIII   |                 kapukat!~ ~– Nem szabad! Nem szabad! Nem kell megengedni! –
1541   XVIII   |                  Nem szabad! Nem szabad! Nem kell megengedni! – kiáltoznak
1542   XVIII   |             mentéjében, azt hitte, ahhoz nem mernek nyúlni, s lovát hánykódtatva,
1543   XVIII   |             nyúlni, halál fia!~ ~Eleinte nem hallgattak reá, később azután
1544   XVIII   |                Van zsebében sok tallér,~ Nem kell nekünk inggallér,~
1545   XVIII   |            Korondy, Kőcserepy,~ Honunkat nem szereti.~ ~Valaki oda hátul
1546   XVIII   |               tanácsos,~ Akitől még soha nem kérdtek tanácsot!~ ~Képzelhetni,
1547   XVIII   |                 hogy ezt a felvonást már nem nézték az ablakokból, a
1548   XVIII   |              alkotmányos ügyeket kezelni nem lehet – monda Kőcserepy
1549   XVIII   |           Szentirmay borát; ha részegek, nem ő itatta le. Az irigység
1550   XVIII   |             nemes urak, gonoszat sejtve, nem akarták engedni, hogy Bogozy
1551   XVIII   |                  mind az egész ház, vajh nem mennék-e fel? – monda büszke
1552   XVIII   |              megrontására, mert ha én le nem írom neki azt az átkozott
1553   XVIII   |            átkozott pert, nagyságod most nem ül Kárpátfalván; azért én
1554   XVIII   |               kissé hebegve is, hogy aki nem volt szokva hozzá, ki nem
1555   XVIII   |                nem volt szokva hozzá, ki nem találhatta, melyik idiómáját
1556   XVIII   |         beszédből, mivel nagyothallok.~ ~Nem ismerem azt a géniuszt,
1557   XVIII   |                Kőcserepyék rögtön nyakon nem ragadták, és le nem vetették
1558   XVIII   |               nyakon nem ragadták, és le nem vetették az erkélyről nyakra-főre.
1559   XVIII   |           nemesség híres krónikáját, aki nem ismeri, annak, ím, elmondom.
1560   XVIII   |                 Kokánfalva mocsárai közé nem jött be a tatár, s ha bement,
1561   XVIII   |                 el már ezt a vidéket, de nem fizetett Kokánfalva egynek
1562   XVIII   |               pedig uraskodni oda még be nem jött senki apja fia, akit
1563   XVIII   |                  senki apja fia, akit ki nem vertek; még csak szolgabíró
1564   XVIII   |                 császárjokhoz, mondván: „Nem tudjuk, mi az a görbe, de
1565   XVIII   |                elhagyták az udvart, azok nem jöhetnek vissza többé! Méltóságod
1566   XVIII   |             miatta és társai miatt.~ ~Ez nem volt azon ok, mellyel Bogozyt
1567   XVIII   |             alatta levőket, míg őt is le nem tiporták; nem hallgatott
1568   XVIII   |               míg őt is le nem tiporták; nem hallgatott már odabenn senki
1569     XIX   |                de letaposták az elvet.~ ~Nem marad neki az a vigasztalása
1570     XIX   |               sem.~ ~A fáklyászene hősei nem találták sem Rudolfot, sem
1571     XIX   |                  nekik ez órában Zoltánt nem láthatni.~ ~Halaványan,
1572     XIX   |       fenntartására kellene őrködnöm, el nem foglalhatok azon az úton,
1573     XIX   |         ellenkező. Én igazságot keresek, nem diadalt. Azért e választás
1574     XIX   |               tiltakozom, a küldetést el nem fogadom, s új, jogszerű
1575     XIX   |                 Lehetetlen volt neki meg nem vallania maga előtt, hogy
1576     XIX   |              folyamodik, annak jelöltjei nem fognak kandidációba jönni!
1577     XIX   |           kellett győződnie afelől, hogy nem szeretet, nem becsülés vonta
1578     XIX   |               afelől, hogy nem szeretet, nem becsülés vonta hozzá az
1579     XIX   |              letörlé az első gyalázatát; nem az intézmény volt kárhozatos,
1580     XIX   |                   akik visszaéltek vele; nem a nép volt a rossz; óh,
1581     XIX   |            mindig a nagyok bűne volt, de nem a nemzeté, nem az intézményé.~ ~
1582     XIX   |                  volt, de nem a nemzeté, nem az intézményé.~ ~
1583      XX   |           évtizedek küzdelmeit együtt át nem fáradta, aki maga is részt
1584      XX   |               fáradta, aki maga is részt nem vett azon általános izgatottságban,
1585      XX   |            gondol rá többet, elfeledték, nem beszélnek róla, nem keresik,
1586      XX   |          elfeledték, nem beszélnek róla, nem keresik, nem hívogatják,
1587      XX   |             beszélnek róla, nem keresik, nem hívogatják, elvannak nála
1588      XX   |            egyedül maradt makk hetest!~ ~Nem mehet sehova falujából,
1589      XX   |              mindenütt gúnnyal fogadják; nem mer senkihez levelet írni,
1590      XX   |             olvasatlan utasítják vissza; nem viheti családját sehova,
1591      XX   |            viheti családját sehova, mert nem fogják őket meglátni; nem
1592      XX   |                nem fogják őket meglátni; nem kereshet magának a közéletben,
1593      XX   |            hivatalában szórakozást, mert nem fognak semmit reája bízni.~ ~
1594      XX   |             valamennyin, s ismét vissza. Nem beteg már, de még rosszabbul
1595      XX   |            mintha beteg volna; egész nap nem hallani szavát, csak szemlesütve
1596      XX   |               olykor sóhajt fel nehezen, nem törődve vele, van-e valaki,
1597      XX   |                 fog bűnhődni! Ne búsulj. Nem fogja azt mondhatni senki,
1598      XX   |               ember kigondolni is félne. Nem gondolnak rá, hogy valaki
1599      XX   |                  őt szereti.~ ~A gyermek nem tehet róla, hogy olyan halovány.
1600      XX   |                hiszen megállta, hogy fel nem sikoltott, midőn Zoltánról
1601      XX   |                 mit a vadállat éppen úgy nem tud magától megtagadni,
1602      XX   |             végig a falun: „De kár, hogy nem más leánya”.~ ~Amint az
1603      XX   |                  vele érni, a kisasszony nem fárad el. Már messze elhagyták
1604      XX   |        megmentenie! Csak erre gondolt, s nem volt szabad fáradtnak, aléltnak
1605      XX   |              fáradtnak, aléltnak lennie, nem volt szabad félnie közelgő
1606      XX   |             talán el is tévedt rajta; de nem; harangszó hangzik felé,
1607      XX   |                bokrok közől.~ ~Odább már nem mer menni. Egy kis pórleány
1608      XX   |                jöjjön be a mi házunkhoz; nem messze van, pihenjén meg.~ ~–
1609      XX   |               többet vissza, mert én már nem leszek itten.~ ~A kis pórleány
1610      XX   |                is a helység felé tért, s nem bírt magának semmit megmagyarázni
1611      XX   |             anyja házához visszatért, ki nem lehetett belőle venni, mitől
1612      XX   |             egyes-egyedül, amire ezelőtt nem gondolt. Az út is bizonytalanabb
1613      XX   |             kezdett előtte lenni, mintha nem ezen jött volna. Semerre
1614      XX   |                 leszállt, s ő még mindig nem jött elő. Kiáltozni kezdett
1615      XX   |                 erdőbe virágot szedni, s nem jött vissza.~ ~– Keressétek
1616      XX   |                 kiált a megrémült apa, s nem gondolva vele, hogy idegen
1617     XXI   |               pedig tudhatják hol lakom, nem tagadom el szállásomat;
1618     XXI   |             intézett szót. Pedig engemet nem mártott az édesanyám sarkam
1619     XXI   |                  sérthetetlen legyek, én nem születtem burokban, hogy
1620     XXI   |                 a fegyver, sem amulettot nem hordok a nyakamban, mely
1621     XXI   |                összes magyar nemességben nem akad egy férfi, akinek bátorsága
1622     XXI   |      visszautasította, s a konzervatívek nem tartják szerencsének, hogy
1623     XXI   |                veszekedő hevessége miatt nem lehet miatta tanácskozni,
1624     XXI   |                 elbúni előle; semmire rá nem vehető, semmi tekintélyt
1625     XXI   |                 vehető, semmi tekintélyt nem tisztel, az ülésekben minden
1626     XXI   |                  emberi érzéshez hasonló nem háborgatott soha, aki büszkeségét
1627     XXI   |            másfelé, s okosságnak tartják nem állni útjába.~ ~E kihívó
1628     XXI   |                talán?”.~ ~Ezt a szégyent nem lehetett tűrni tovább. Egyike
1629     XXI   |        gyermekének e vakmerő vállalatát, nem késett rögtön hozzá rohanni,
1630     XXI   |           várakozásait, az ő jajszavától nem hallhatá ellenfeleinek és
1631     XXI   |          Dabronival.~ ~Az ifjú szónokról nem is lehetett többé hallani
1632     XXI   |           megalázottakká úgy, hogy végre nem volt más szabadulás e kínzó
1633     XXI   |               vagy megmutatni neki, hogy nem félnek általa megöletni.~ ~
1634     XXI   |               találkozhatni vele, mert ő nem keresi a léha társaságokat,
1635     XXI   |     törvényhozóinak zöld asztalánál. Itt nem kérdik tőle: van-e esze,
1636     XXI   |      megvitatandó tárgy, azt pedig éppen nem, hogy a megelőző két férfi
1637     XXI   |              megegyeztek volna benne. Én nem kutatom, mi gyöngéd összeköttetés
1638     XXI   |               követi…~ ~Mit beszélt, mit nem beszélt még aztán Dabroni,
1639     XXI   |                  Miklós báró felállt, és nem várva be, míg csendesség
1640     XXI   |               szállására.~ ~Az még akkor nem volt otthon.~ ~Rudolf és
1641     XXI   |                 viszonza a brávó –, hogy nem önt volt szándékomban megsérteni,
1642     XXI   |               hogy én megelőztem őt.~ ~– Nem tagadom. Ámbár bizonyosan
1643     XXI   |                   Akár holnap.~ ~– Elébb nem?~ ~– Délután nem divat ily
1644     XXI   |                   Elébb nem?~ ~– Délután nem divat ily ügyeket elintézni.~ ~–
1645     XXI   |                  elintézni.~ ~– Tehát ön nem találkozhatik reggelnél
1646     XXI   |                       Hat, reggel. Elébb nem öltözöm.~ ~– Jó. A többit
1647     XXI   |              hozzá.~ ~– Fráter! – kezdé, nem is üdvözölve Dabronit a
1648     XXI   |                nagyon, hogy még eddig ki nem vertelek innen. Ma aztán
1649     XXI   |                  hajnalban.~ ~– Csak ezt nem tehetem. Hat órakor találkám
1650     XXI   |            lábával.~ ~– Ördög vigyen el! Nem tart az olyan soká. Hat
1651     XXI   |             tréfás dolog az, hogy ezt ők nem vették észre a nagy beszélgetés
1652     XXI   |                tetten kapnak. Egy percig nem tudtak mit szólani.~ ~Rudolf
1653     XXI   |            örömötökben sírtok-e így?~ ~– Nem, nem – szólt Flóra –, nézd
1654     XXI   |       örömötökben sírtok-e így?~ ~– Nem, nem – szólt Flóra –, nézd ezt
1655     XXI   |             miattam? Te féltettél engem? Nem szeretnéd, ha elvesznék?~ ~
1656     XXI   |              abba még én is beleszólnék. Nem láttál-e még soha lőni,
1657     XXI   |             bátyánk, akikről tudja, hogy nem értenek a kardhoz.~ ~Rudolf
1658     XXI   |          hónappal a várt időnél, mármost nem is maradnak el Rudolftól
1659     XXI   |           kellett menteni magát. Biz azt nem az ő szakácsa főzte, csak
1660     XXI   |                legyenek boldogok!~ ~Soká nem lehetett fennmaradni; a
1661     XXI   |          érezheté, mennyire szerettetik; nem volt előtte titok, sőt hit
1662     XXI   |            hűségben, s azt tőle senki el nem rabolhatja ez életben.~ ~
1663     XXI   |              korán reggel kikocsikázott, nem vette észre, hogy zekéje
1664     XXI   |                   Veszélyesen?~ ~– Talán nem.~ ~Zoltán értette a többit.
1665     XXI   |                 ágya előtt.~ ~A szobában nem volt Rudolfon kívül más,
1666     XXI   |               láz, és másik félóra múlva nem élek. Hogy miért történt
1667     XXI   |                országot, s te többet fel nem találod őt. Amott asztalomon
1668     XXI   |                  ifjú úgy zokogott, hogy nem tudott egy szót is felelni.~ ~–
1669     XXI   |              mind a hárman.~ ~Rudolf már nem tudott szólni, csak mosolyogni
1670     XXI   |               tudott még reájok.~ ~Flóra nem hiheté, nem volt képes a
1671     XXI   |              reájok.~ ~Flóra nem hiheté, nem volt képes a gondolatot
1672     XXI   |                  lehetetlen. Ily irtózat nem történhetik meg a világban.
1673     XXI   |              történhetik meg a világban. Nem is tudott sírni, egy könnycsepp
1674     XXI   |             tudott sírni, egy könnycsepp nem jött ki szeméből. Tréfa
1675     XXI   |               aléltan rogyik le keblére, nem a könny, hanem a nehéz gyötrelem
1676     XXI   |              szava hozzájok. Rudolf arca nem mosolyg többé senkire.~ ~
1677     XXI   |                 üdvösség maga várna reá, nem hagyná-e azt el, hogy felkeresse
1678     XXI   |                  lélek is fáj?~ ~A beteg nem tűrhet senkit maga előtt,
1679     XXI   |             ruháimat, felöltözöm!~ ~Liza nem meri azt magától tenni,
1680     XXI   |              kigyulladt arccal. – Mintha nem tudnátok! Hiszen ti akarjátok
1681     XXI   |               akarjátok őt öletni. De én nem engedem, nem engedem meg.~ ~–
1682     XXI   |               öletni. De én nem engedem, nem engedem meg.~ ~– Miről beszélsz,
1683     XXI   |                 akarjátok eltagadni; hát nem hallom talán a kardcsattogást?
1684     XXI   |              talán a kardcsattogást? Hát nem hallom, hogy verekszenek
1685     XXI   |         elhalmozá, mennyire szereti az – nem anyját, hanem azt, akit
1686     XXI   |              akit ők üldöznek.~ ~Ah, ezt nem mondta meg soha a filozófia!~ ~
1687     XXI   |                 találkája.~ ~A spadassin nem futott el Rudolf megölése
1688     XXI   |                  lehetnek benne, hogy el nem törik az semmi csapásra.
1689     XXI   |               oly vívó áll szemközt, kik nem szoktak karcolásra játszani
1690     XXI   |              most is erre gondol. „Miért nem előzhettem őt meg?” – gondolja
1691     XXI   |                elsüvölteni; a kard hegye nem járt messzebb teste előtt
1692     XXI   |             Legkisebb zavar, megdöbbenés nem látszott arcán. Még inkább
1693     XXI   |                 lélekjelenléte dacára is nem mindig elég sikerrel bírja
1694     XXI   |                  érvágás az egész. De ez nem fog vívni többet! Amazok
1695     XXI   |            kézzel együtt; a spadassinnak nem maradt, csak a csonka karja.~ ~–
1696     XXI   |              ezúttal, sem soha többé meg nem fog vívhatni, miután egy
1697     XXI   |                érze végigvonulni lelkén. Nem Rudolf elszállt szelleme
1698    XXII   |                szobák azok, jó leánykám; nem lakik ottan senki. Az a
1699    XXII   |            rekesztve, ami oda vezet.~ ~– Nem, nem. Én mindent jól hallok –
1700    XXII   |                  ami oda vezet.~ ~– Nem, nem. Én mindent jól hallok –
1701    XXII   |              szélére, szépen mellém.~ ~– Nem lehet az, kedves leányom,
1702    XXII   |              éjjel az ágyam szélén, s le nem vette rólam a szemeit. Gondolta
1703    XXII   |               minden okos ember, hogy az nem egyéb, mint oxigén, hidrogén
1704    XXII   |                 az a kép ottan rámájában nem egyéb, mint vászon és apróra
1705    XXII   |            vászon és apróra tört festék, nem szállhat az le onnan.~ ~
1706    XXII   |                legokosabb emberek egyike nem merte beteg leányát azon
1707    XXII   |                   Minden ideges embernek nem is jó volt vele érintkezni.
1708    XXII   |                 ragályos. Ezt a betegnek nem volt szabad észrevenni.
1709    XXII   |               Lizám? – kérdé többször. – Nem láttam már régen.~ ~– Itt
1710    XXII   |                     de te aludtál akkor, nem láthattad. Majd visszajön
1711    XXII   |                  keményszívű férfi, hogy nem történt meg az, amit ő oly
1712    XXII   |                 az egész kezét levágták. Nem fogja őt bánthatni soha.
1713    XXII   |              hitetlenül rázta fejét.~ ~– Nem hiszem, ezt csak úgy gondolták
1714    XXII   |                 tenni; minek az? Tán azt nem tudom, hogy Liza hol van,
1715    XXII   |                  én, hogy ő hol jár. Tán nem tudok én mindent? Tudom
1716    XXII   |                   hogy Liza meghalt. Tán nem hallottam én, hogy kopácsoltak
1717    XXII   |                idefenn az emeletben; tán nem tudom, hogy az ő koporsóját
1718    XXII   |             lakba, ott énekelték el; tán nem hallottam én azt? Szegény
1719    XXII   |               meg volt fagyva, és szólni nem tudott. Hogy olyan átható
1720    XXII   |                voltak sírva a szemei, de nem akarta észrevetetni velem. „
1721    XXII   |              nagy, súlyos kő…~ ~– Hát mi nem szeretünk-e téged? – kérdezé
1722    XXII   |                  ez a gondolat. – Hát mi nem szeretünk-e téged?~ ~A gyermek
1723    XXII   |              reszkető kezét.~ ~– Óh, óh! Nem úgy kellett volna engemet
1724    XXII   |                  volna engemet szeretni, nem úgy…~ ~– Nem úgy? Miért
1725    XXII   |           engemet szeretni, nem úgy…~ ~– Nem úgy? Miért mondod azt, gyermekem?~ ~
1726    XXII   |               lázbeteg gyermekét.~ ~– Mi nem szerettünk tégedet? Óh,
1727    XXII   |              hogy mondhatod azt, hogy mi nem szerettünk téged!~ ~A leányka
1728    XXII   |                  van itten? Szív. De azt nem tudod, ugye, hogy ez miért
1729    XXII   |                 úgy fájt az nekem, és ti nem tudtátok azt soha. Nem volt
1730    XXII   |                ti nem tudtátok azt soha. Nem volt elég, hogy elvettétek
1731    XXII   |             leányom! – rebegé az apa, és nem tudott neki többet mondani.
1732    XXII   |               tudja, hogy mit beszél, de nem azt, hogy mások mit beszélnek
1733    XXII   |               otthon, és ő itten. Hisz ő nem bántott titeket soha, nem
1734    XXII   |                nem bántott titeket soha, nem volt szükség őt üldözni.
1735    XXII   |                 órában. Ezt a gondolatot nem űzte el szívéből. Ezt menedékének
1736    XXII   |                  fogsz lenni addig, hogy nem gyötröd magadat. Hogy meggyógyulsz…
1737    XXII   |               halkan susogá magában:~ ~– Nem lehet az; nem lehet az úgy.
1738    XXII   |               magában:~ ~– Nem lehet az; nem lehet az úgy. Majd megtudom
1739    XXII   |                soha, s ha leánya mellett nem volt, minden órában küldött
1740    XXII   |               különös, hogy még ma éppen nem tudakozódott felőle.~ ~Kőcserepy
1741    XXII   |              csendesen, széttekintve, ha nem zavarja-e meg. A nagyságos
1742    XXII   |            kifejezésén volt valami, amit nem jó volt sokáig nézni.~ ~–
1743    XXII   |                tébolyodni!~ ~– Talán már nem – mondá az orvos.~ ~
1744   XXIII   |           titoktartók a gyermekek! Miért nem őszinték szülőik iránt?
1745   XXIII   |            őszinték szülőik iránt? Miért nem hiszik el, hogy azok őket
1746   XXIII   |             sápadt, miért oly méla, hogy nem felelt reá? És senki sem
1747   XXIII   |               úrnak.~ ~Uram!~ ~Amit soha nem hallott tőlem senki, azt
1748   XXIII   |                 Hála a Mindenhatónak, ez nem történt meg; ön él, és egy
1749   XXIII   |            mintha őt vádolná abban.~ ~Ez nem jó munka volt, ennek nem
1750   XXIII   |                 nem jó munka volt, ennek nem kellett volna így történni.
1751   XXIII   |                  neve, valami jelentése: nem tudta azt más, csak Liza.
1752   XXIII   |                tudta azt más, csak Liza. Nem is fogja azt megtudni senki.
1753   XXIII   |                érteni kell, mert anélkül nem ér semmit.~ ~Látszott, hogy
1754   XXIII   |               lehetőségei kínozák. Hátha nem találja ott Zoltánt? Hátha
1755   XXIII   |                  az megveti kérelmét, és nem jön el?~ ~Az orvos ismét
1756   XXIII   |               sem tudott használni, mint nem javítand a mai sem. A tudomány
1757   XXIII   |                  De mégis… mintha ez már nem az égzengés volna. Ez kocsizörej.~ ~
1758   XXIII   |              felőle tudakozódik.~ ~De ez nem férfi hangja volt, hanem
1759   XXIII   |               ismerné már valahonnan; de nem tudott rá egész tisztán
1760   XXIII   |                volt. Ez a fekete öltözet nem őt vádolni jön-e ide ez
1761   XXIII   |             órában; ez a szomorú gyermek nem azért jött-e most, hogy
1762   XXIII   |             egyet, apáért leányt!”~ ~Óh, nem. A galamb fájdalmának nincsen
1763   XXIII   |                 barátnéja beteg. A levél nem találta Zoltánt Szentirmán,
1764   XXIII   |                egymást, s akit oly régen nem látott. Tán, ha őt meglátja,
1765   XXIII   |           gyászolom – felelt Katinka, és nem állhatá meg, hogy ennél
1766   XXIII   |                  Őt is megölték?~ ~– Óh, nem – felelt Katinka, e percben
1767   XXIII   |               érzé zsibbadni ereiben, és nem állhatá ki e kísérteti tekintet
1768   XXIII   |              ismét visszatérnek.~ ~– Még nem bántották őt – suttog halkan
1769   XXIII   |                 örökkévalóság.~ ~Katinka nem sok vigasztalót talált ebben
1770   XXIII   |                igazak jutalma.~ ~Katinka nem felelt e bölcs szavakra
1771   XXIII   |               forognak erre-arra, mintha nem tudnák már, hogy merre kerüljék
1772   XXIII   |               kell tennem. – Mert ez már nem ér semmit. – Osszátok ki
1773   XXIII   |                beteg; a csendes szobában nem hallatszott más nesz, csak
1774   XXIII   |                úgy fájt neki, hogy az őt nem tudja szeretni.~ ~– Azután –
1775   XXIII   |      csikorgással nyíltak fel. Kőcserepy nem hallotta sem az óraütést,
1776   XXIII   |            Rudolf halálának emléke távol nem tartott tőled, ez a zivatar
1777   XXIII   |              tartott tőled, ez a zivatar nem gátol akkor. De nem szólt
1778   XXIII   |              zivatar nem gátol akkor. De nem szólt semmit. Ezen búalázta
1779   XXIII   |                   lehetetlen volt őt meg nem szánnia.~ ~És az nem válik
1780   XXIII   |                 meg nem szánnia.~ ~És az nem válik soha ifjú szívének
1781   XXIII   |                  szégyenére, és jellemén nem ejt semmi csorbát, hogy
1782   XXIII   |              Csak leányom maradjon élve; nem cserélek senki gazdagságával.
1783   XXIII   |                  állok elvesztéséhez. De nem fogom őt elveszteni. Hazamegyünk
1784   XXIII   |                  ismét boldog fog lenni; nem törődöm én többet sem a
1785   XXIII   |            kincsem, örömem, boldogságom. Nem lesz olyan boldog ember
1786   XXIII   |          ártatlan gyermek szenvedéseinek nem tudja más orvoslását a végzet,
1787   XXIII   |                  s kétkedve kérdezi:~ ~– Nem zavarjuk-e ez órában?~ ~
1788   XXIII   |               egész életének: elkezdve a nem ismert időkön, a csecsemő
1789   XXIII   |           ködalakjain, és ismét vissza a nem ismert, a soha nem látott
1790   XXIII   |              vissza a nem ismert, a soha nem látott alakokig, kikről
1791   XXIII   |                Kárpátfalvára, Szentirmát nem is érintve, s így Katinka
1792   XXIII   |           eljöttem őt meglátogatni. Ugye nem tettem semmi rosszat? Ezt
1793   XXIII   |          megszorítá a jó leányka kezét. „Nem tettél-e vele rosszat? Hogy
1794   XXIII   |                 az téged útban talál, és nem fog visszatartóztatni, hogy
1795   XXIII   |            háziasszonyi gondosságában el nem felejté, hogy akit féltünk,
1796   XXIII   |                Ennek a hosszú éjszakának nem akart vége lenni. Zűrzavar,
1797   XXIII   |              lehet ma, szentséges atyám; nem ez-e Kárpáthy Jánosné halálának
1798   XXIII   |                  a hiba és a vezeklés, s nem vár az aratással az időkre.~ ~ ~ ~
1799   XXIII   |             örülök, amiért szerethetlek! Nem kell azt hinnem, hogy igazságtalan
1800   XXIII   |              lehetetlen volt ezen szónál nem sírnia.~ ~– Egy óra előtt
1801   XXIII   |               téged.~ ~– Tudom. Csakhogy nem tudta azt úgy kimutatni.
1802   XXIII   |                  amíg csak él, hozzád.~ ~Nem nézett e szóknál Zoltánra,
1803   XXIII   |                    Majd később, még most nem – rebegé ez, szétzilált
1804   XXIII   |                 és a szívé.~ ~– Ugye, ön nem haragszik énrám? – szólt
1805   XXIII   |                kezét nyújtá felé.~ ~– Óh nem, óh, nem – sietett mondani
1806   XXIII   |             nyújtá felé.~ ~– Óh nem, óh, nem – sietett mondani Zoltán,
1807   XXIII   |              amit szenvedett.~ ~– Kegyed nem véthetett nekem soha.~ ~–
1808   XXIII   |                szíve elszorult e szókra, nem tudott egy szót felelni
1809   XXIII   |                oda, s ha rám emlékeztek, nem csúfoltok ki azért – hogy
1810   XXIII   |                 a te boldogságodat többé nem zavarja semmi.~ ~Künn a
1811    XXIV   |                 halálával.~ ~A halál még nem oly szomorú, mint amilyen
1812    XXIV   |          szobákból a megholt öltözeteit, nem nézheti azokat sírás nélkül,
1813    XXIV   |        sivatagainál!~ ~Este egy szobában nem gyújtanak világot. Egy ágyat
1814    XXIV   |             gyújtanak világot. Egy ágyat nem bontanak fel többé, egy
1815    XXIV   |            bontanak fel többé, egy nevet nem mondanak ki hívólag soha,
1816    XXIV   |             keressem most? Kérdezősködni nem mer utána senkitől, mert
1817    XXIV   |                 gondolni, ha ez ígéretet nem teljesítené?~ ~A nagy komoly
1818    XXIV   |                 halvány mosolygás; éppen nem hasonló azon hajdanihoz,
1819    XXIV   |                  olyan mosoly volt, mely nem tud magáról semmit, csak
1820    XXIV   |              mind ez ideig, s iparkodott nem nézni rá; félt, hogy kemény
1821    XXIV   |              találkozniok kellett, s ott nem állhatá meg Tarnaváry, hogy
1822    XXIV   |             távol jegenyesétány végén be nem kanyarodott… A távozó egyetlenegyszer
1823    XXIV   |               fehér márvány síremlék még nem készülhetett el; ott azon
1824    XXIV   |            távozik el, egyedül, senkitől nem kísérve, senkitől vissza
1825    XXIV   |                 kísérve, senkitől vissza nem óhajtva és soha vissza nem
1826    XXIV   |               nem óhajtva és soha vissza nem kívánkozva, a másik oldalon
1827    XXIV   |               hitték, hogy hiszen ha meg nem jő Zoltán a zsenge kenyérre,
1828    XXIV   |                  Isten előtt, s az Isten nem késik soká.~ ~És, íme, úgy
1829    XXIV   |                  is, s őket a bezárt sír nem fenyegeti rémeivel, megbánással,
1830    XXIV   |                 az. Óh, az igaz jellemek nem iparkodnak terhére esni
1831    XXIV   |            sóhajtva karolja át nejét, és nem tud neki mit felelni.~ ~
1832     XXV   |              véletlenül visszakerül oda, nem első dolgának találja-e
1833     XXV   |                  Szegény emberek”, pedig nem igaz, nem sajnálja őket,
1834     XXV   |                emberek”, pedig nem igaz, nem sajnálja őket, csak alakoskodik;
1835     XXV   |                felperest is rászedte; az nem restellt lármát ütni ellene,
1836     XXV   |                Többé soha semmiféle pert nem szabad folytatnia.~ ~Azt
1837     XXV   |                jelszava alatt ügyködjék. Nem talált senkit. Nem volt
1838     XXV   |            ügyködjék. Nem talált senkit. Nem volt olyan szerencsétlen
1839     XXV   |          köszönte a megtiszteltetést, de nem fogadhatta azt el, mert
1840     XXV   |                  a követválasztás óta, s nem tudja neki megbocsátani,
1841     XXV   |             emberrel, ki embertől vissza nem emlékezhető idők óta járt
1842     XXV   |                  nyáron, s lábán egyebet nem lehete látni soha félregázolt
1843     XXV   |              olyankor félrenézni, mintha nem látná a nyomorút, mintha
1844     XXV   |                 látná a nyomorút, mintha nem hallaná azt a hangosan elmondott: „
1845     XXV   |                 nyújtá eléje kezét, s ha nem is vette le ezúttal kalapját
1846     XXV   |                  azzal megfogá mosdáshoz nem szoktatott tenyereivel Maszlaczky
1847     XXV   |              lehetne tőle disputálni, az nem megvetendő halászat lenne.~ ~
1848     XXV   |                  életben abból többet ki nem kerül. Itt nincs más orvoslat,
1849     XXV   |      tudakozódott a nagyságos báró után. Nem tagadták előtte, hogy itt
1850     XXV   |                Akármikor. Graefenbergben nem csinálnak a kúrából titkot,
1851     XXV   |             fővel és piros pofával ő még nem látott embert, akit ismerjen.~ ~
1852     XXV   |                  az őnagysága, a báró.~ ~Nem merte elhinni, amíg az ki
1853     XXV   |                merte elhinni, amíg az ki nem jött a zuhany alól, s meglátva
1854     XXV   |         Maszlaczky urat, azon vizesen át nem nyalábolta.~ ~– Szervusz,
1855     XXV   |              hogy izzadjon.~ ~– No, most nem szaladhat el! – gondolá
1856     XXV   |                  rajtam véghez. Miért is nem lőtte akkor főbe, kedves
1857     XXV   |         esztendőt elrabolt az életemből; nem tízet, de húszat, a legszebb
1858     XXV   |                áldása, ha jó fátumom ide nem hoz, régen a föld alatt
1859     XXV   |                   mezítláb szaladgálunk, nem képzeli ön, milyen gyönyörűség
1860     XXV   |         napszámban…~ ~– Dehát miért? Itt nem szabad más kúrával élnie,
1861     XXV   |                élnie, Priesznicz azt meg nem engedi. Priesznicznek csak
1862     XXV   |                     Köszönöm alássan. Én nem vagyok beteg, semmi bajom
1863     XXV   |               nagy bajom van, hanem azon nem segít sem a hidropátia,
1864     XXV   |                amint ott a pokróc között nem mozdíthatta sem kezét, sem
1865     XXV   |         teljesíté. Miután azonban ez meg nem történhetett, én kénytelen
1866     XXV   |                Nincs egy betű sem. A szó nem bizonyít. Verba volant,
1867     XXV   |                  hogy az a jószág kezére nem került soha? Hja, de tehetek-e
1868     XXV   |        Tanácsoltam én ezt méltóságodnak? Nem méltóságod erőszakolta-e
1869     XXV   |            erőszakolta-e rám a cessziót, nem erőnek erejével küldött-e
1870     XXV   |                valami megfelelő igét, de nem bírt kibontakozni sem így,
1871     XXV   |                mesében, melyet az álmodó nem bír magáról elhajtani.~ ~
1872     XXV   |        nekirohant Maszlaczkynak, s ha el nem csípik idejekorán, az sül
1873     XXV   |               hogy ő akarja azt megölni, nem az őtet. Csak arra kérte
1874     XXV   |                az embernek.~ ~Azt persze nem engedték neki, hanem ahelyett
1875     XXV   |                 fejére a vizet, amíg azt nem mondta, hogy nem haragszik.~ ~
1876     XXV   |                amíg azt nem mondta, hogy nem haragszik.~ ~Abellino azonban
1877     XXV   |               Priesznicznek.~ ~– Vagy én nem maradok itt, vagy azt az
1878     XXV   |                 báró között történt. Azt nem kell olyan érzékenyen venni.
1879     XXV   |              érzékenyen venni. A báró úr nem rosszaságból cselekedett
1880     XXV   |                  elvenni; s biz ilyenkor nem tanácsos holmi vékony testalkatú
1881     XXV   |                     Soha e perctől fogva nem látta Abellino többé Maszlaczky
1882     XXV   |        megszabadult tőle. Ha személyesen nem tehette tiszteletét, jöttek
1883     XXV   |                  az országból; ekkor már nem találhatott rá Maszlaczky
1884     XXV   |          Maszlaczky Gábor által, hogy ki nem fizetett ügyvédi díját térítse
1885     XXV   |                 kinek tartózkodási helye nem tudatik, vagy maga, vagy
1886     XXV   |                vért szagolt kannibálnál; nem tudott magán segíteni ez
1887     XXV   |                 a lemondásnak, miszerint nem hozza többet összeköttetésbe
1888     XXV   |           előhozza ezt a tárgyat, Zoltán nem fog sokallni öt forintot
1889     XXV   |          drasztikus szer használt. Azóta nem tudnak Maszlaczky úrról
1890    XXVI   |                  látná mindazt, amit más nem láthat, és semmit abból,
1891    XXVI   |               tudhat nézni semmi tárgyat nem ismerő szemeivel? Ha kérdenék,
1892    XXVI   |               nap fénye ragyog, sugárait nem látja ő, csak melegét érzi
1893    XXVI   |                napnál?~ ~Óh, mint fájhat nem láthatni azt, amiről örökké
1894    XXVI   |                   az csak képzelet volt, nem látta, nem hallotta senki.
1895    XXVI   |                képzelet volt, nem látta, nem hallotta senki. Megtaposták
1896    XXVI   |                 halott ott a sír fenekén nem érez-e? És nem fáj-e neki
1897    XXVI   |               sír fenekén nem érez-e? És nem fáj-e neki valami?”…~ ~…
1898    XXVI   |                 emelni.~ ~A nagy szellem nem azért nagy, hogy jutalmat
1899    XXVI   |                   hanem azért nagy, mert nem tud kicsiny lenni.~ ~Ti
1900    XXVI   |                 mások viseletét, mert ők nem tehetnek hasonlóan.~ ~ ~ ~
1901    XXVI   |       mennyországból, mert a boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni
1902  Vegszo   |                                 Végszó~ ~Nem irigylek valamit jobban,
1903  Vegszo   |                   Hasonló gyönyörűségben nem tudom magamat részesíteni,
1904  Vegszo   |            alakítani az egész regényt.~ ~Nem tartottam akadálynak azt,
1905  Vegszo   |                csak a tudást szaporíták, nem az érzést, s ha volna valakinek
1906  Vegszo   |            jellemének próbatüzét képezi, nem tartozik a legszokottabbak
1907  Vegszo   |                 azt közvetítőül, míg meg nem győződtem felőle, hogy hasonló
1908  Vegszo   |              hogy hasonló tartalmú perek nem tartoznak törvénykezési
1909  Vegszo   |             előtt.~ ~Jelen esetben éppen nem igénylek a kérdésből jogi
1910  Vegszo   |              nagy, honérdekű esemény, ha nem képezi is alkatrészét regényhősöm
1911  Vegszo   |                amott.~ ~Ha ezen eszméket nem voltam képes eléggé tisztára
1912  Vegszo   |      igazságtétel valóban szép dolog, és nem is nehéz munka, mihelyt
1913  Vegszo   |         örömriadást gerjesszen, s én még nem láttam temetést, ahol valaki
1914  Vegszo   |           sorsszeszély bizarr kivételeit nem értem ez általános szabály
1915  Vegszo   |                 szenvednek és meghalnak, nem azért, mert megérdemelték,
1916  Vegszo   |               azért, mert megérdemelték, nem is a sors, nem is a költő
1917  Vegszo   |            megérdemelték, nem is a sors, nem is a költő szeszélyéből,
1918  Vegszo   |                  és szeretettel viszont. Nem ismersz mást, csak a szerelem
1919  Vegszo   |                 és emésztődik eltitkolt, nem sejtett fájdalmával. – Mit
1920  Vegszo   |          érzésnek, közöld velem, mert én nem tudom azt. – A szerelem
1921  Vegszo   |                  alakok számára.~ ~Azért nem volt bátorságom egynek is
1922  Vegszo   |           geneológiáját tovább folytatni nem törekszem, s Zoltán boldog
1923  Vegszo   |               Zoltán boldog házasságából nem következik ismét egy új
1924  Vegszo   |                  soha azon fenyegetéssel nem ijesztgetett, hogy, ha nem
1925  Vegszo   |               nem ijesztgetett, hogy, ha nem sietek, embereimet röviden
1926  Vegszo   |                köszönetemet kifejezni el nem mulaszthatom.~ ~ Pesten,