Rész

   1       I   |            keveseket érdekelt ez akkor, és e kevesek mind úgy beillettek
   2       I   |     felépítésének örömét, melynél szebb és nagyobb háza van akárkinek,
   3       I   |               akárkinek, de ez a mienk, és mi örülünk neki; bár azt
   4       I   |               azt mondják, hogy kicsiny és nemigen fényes.~ ~Ez a ház:
   5       I   |                 itt mondogatni kellett, és sokszor mondani! – az az
   6       I   |              akik kinevették. Művészet, és magyar? Jó az a falukon,
   7       I   |                 reá, másra sem telik.~ ~És midőn a fillérek lassan
   8       I   |               is, mit mutogattok benne? És ha lesz mit mutogatni, ki
   9       I   |                 nálunknál jobb, okosabb és gazdagabb urak, nem akarunk
  10       I   |                kevéssel be fogják érni, és kedvünkért szorgalmasak,
  11       I   |                szerteszét felrakott kő- és téglahalmazokra; senki sem
  12       I   |                bírhatják meg a tetőt.~ ~És íme, mégis felépültek a
  13       I   |              tartatott meg. Lett hahota és gúnykiáltás! A lustaság,
  14       I   |             udvaron építőállványok, kő- és téglahalmok, meszes vermek,
  15       I   |           hangversenyhez jutott; fűrész és kalapács, gyalu és szekerce
  16       I   |               fűrész és kalapács, gyalu és szekerce dolgozott a világot
  17       I   |                volna még a mesterlegény és az alsó osztályok, de valami
  18       I   |             művészet templomának kapui, és íme, minden téreiben megtelt
  19       I   |                 téreiben megtelt a ház, és nem szakadt le, pedig volt
  20       I   |            gondolatját látta felépülve, és az ősz napszámos, ki ingyen
  21       I   |          nemzeti színház felépítésében; és mindenki örült annak, hogy
  22       I   |           szegénynek, a pór a nemesnek, és a szentelt öröm rózsavilágán
  23       I   |               büszke csarnokok, ragyogó és díszes minden; és ah, most
  24       I   |               ragyogó és díszes minden; és ah, most fellebben a függöny,
  25       I   |                az is mind megjön, költő és művész szorgalommal, tanulmánnyal
  26       I   |                Itt benn csak a szeretet és a néma gyönyör volt, és
  27       I   |                 és a néma gyönyör volt, és öröm volt látni, hogy az
  28       I   |              remegtek, hogy elég széles és tág lesz az – a részvétlenségnek.~ ~
  29       I   |               az egész közönségben fent és alant – mintha egy szív
  30       I   |          megingatni a lehulló függönyt; és midőn elhagyták a házat,
  31       I   |         kívülről is szép az, tán a hold és a csillagok világa tette
  32       I   |                szebbé néhány óra alatt. És mily nagyszerű, mintha felmagasult
  33       I   |             volna tegnap óta.~ ~Csillag és holdsugár kísérte haza az
  34       I   |           állhatná meg, hogy midőn hold és csillagok ragyognak, fel
  35      II   |               nemesek, sőt tán polgárok és adófizető közemberek is
  36      II   |         jegyzeteket tesznek látottakról és hallottakról!! Ez ellen
  37      II   |             asszonyság nőül ment hozzá, és végrendeletében saját gyermekei
  38      II   |             úrhölgyet, szépet; gazdagot és büszkét, és jelenleg az
  39      II   |            szépet; gazdagot és büszkét, és jelenleg az első házak egyikét
  40      II   |                azokat, nem azok minket, és más egyéb fel nem számítható
  41      II   |     megvigasztalni; ami Kőcserepy úrnak és excellenciás úrnőjének tetszik,
  42      II   |               tetszik, az divattá lesz, és azt mindenki utánozza, szépnek,
  43      II   |           fűszerszámos, építész, kalmár és borkereskedő felett; de
  44      II   |               fogatú hintajában elmenni és megjönni. Hátul aranyos
  45      II   |               polgárok közől szorgalmuk és szerencséjök után nem megvetendő
  46      II   |                felhasználni, de a jólét és kényelem előtte sem ismeretlen.~ ~
  47      II   |            amióta Pest élénkebb iparral és kereskedéssel bírt, szokásuk
  48      II   |      gyönyörűség a pesti kutak kénköves és salétromos vize után, a
  49      II   |       fülemülékről, a szép kilátásokról és a fölséges levegőről, mely
  50      II   |               terítve, melyet vadzsálya és lapu nőtt be itt-ott, s
  51      II   |               szállítottak nagy gonddal és költséggel a kertbe, melynek
  52      II   |            nincsen.~ ~A szomszéd villák és kertek természetesen el
  53      II   |            volna otthagyni vadzsályának és lapunak a kietlen földet,
  54      II   |      elmondhatja, hogy aranyalmát eszik és ezüsthomokon jár.~ ~Ilyenfélékkel
  55      II   |     labirint-parkokban, gloriette-ekben és remeteségekben tanyázó csoportokat.~ ~
  56      II   |         hirtelen rendbe szedik magokat, és illendő orcákat öltenek,
  57      II   |                van, hányszor főznek itt és itt a cselédek számára darapépet,
  58      II   |                nem lett semmi? Gróf így és így mennyivel adós a szabójának?
  59      II   |             rejlik az uraság bűvészete, és azt eltanulni nem lehet,
  60      II   |                fonni aranyból, ezüstből és selyemvirágokból, s nem
  61      II   |                a díszes társaság előtt, és viszont.~ ~Szerencsénkre
  62      II   |            ezzel egy mindenkitől ismert és mindenkitől szeretett egyéniség,
  63      II   |        szétfésült, fölfelé álló bajusza és csupán alsó ajka alatt meghagyott
  64      II   |             külsejének.~ ~Egy pillanat, és ő otthon van a teremben.
  65      II   |                Legelső a háziasszonyság és háziúr, kiket a zseniális
  66      II   |            lovagot, ki utánozhatlan fő- és derékhajlással mutatá be
  67      II   |              sajnálok e mai szép napon, és ez az, hogy miért nem kereszteltek
  68      II   |                vetett a mindent kérdező és semmit nem halló asszonyságnak
  69      II   |          bajusza befelé van kunkorítva, és hogy szembe Misztizlávnak
  70      II   |               címezik. Jó kontratáncos, és táncol akárkivel, csak mondani
  71      II   |                 halavány, a titoktartás és érzékenység két félreismerhetlen
  72      II   |            tanácsos úrtól.~ ~Wilhelmine és Laura közt legalább tizenkét
  73      II   |         tizenkét év különbsége fekszik, és ők mégis együtt járnak,
  74      II   |            Anjoui Hedvig.~ ~– Egy szent és egy királynő! – monda báró
  75      II   |               hinnék, hogy híva vannak, és odasietni, s megkérdeni,
  76      II   |                 róla.~ ~Míg ő levegőhöz és jó tanácshoz kapkod, nekünk
  77      II   |             főúri családok megbízottja, és amellett merész, vállalkozó
  78      II   |                 gyermeki, csakhogy éles és visító, ha disputálni kezd;
  79      II   |            gesztikulál, arca nekihevül, és a füle hegyéig piros lesz;
  80      II   |             együtt, hol finom társalgás és vonzó arcok várnak reánk,
  81      II   |                 a nagyságos tanácsos úr és excellenciás úr neje meghívását
  82      II   |             minden nemzeti törekvésnek, és ámbátor helyesebbnek tartanám
  83      II   |                 mint húsz esztendő óta, és semmi más fürdőre nem jár.~ ~
  84      II   |                 rendkívül kurta nyakkal és széles vállakkal, kövér,
  85      II   |              ábrázatja szép barna volt, és ripacsos, mint a kordován,
  86      II   |         kétfelől három-négy ágra válik, és sűrű sertekemény haját semmi
  87      II   |      mérgelődésben el van rekedve, éles és darabos; nemigen sokat törődik
  88      II   |       jurátusnak azonban feszes topányt és nadrágot kelle húzni, atillát
  89      II   |                jurátus csak hallgatott, és pirult. Hol a jobb lábára,
  90      II   |        piperében, míg egyik gyémántokat és cifra gombokat aggat magára,
  91      II   |                ezek a válogatott delnők és hazafiak ugyanazon célra
  92      II   |           szabad tért engedve a főispán és neje közti társalgásnak,
  93      II   |        amelyikből kihúzta.~ ~Misztizláv és a báró sietnek őt üdvözölni.
  94      II   |               papucs alatt van odahaza, és semmi sem zsenírozza annyira,
  95      II   |               komédiában soha – soha! – És mintha nem tartaná kétszeri
  96      II   |               gróf Szentirmay Rudolf úr és családja!~ ~E szókra élénkebb
  97      II   |                 mint kivívott diadalát, és sietett eléjök, őket elfogadni.
  98      II   |           ifjúkori ismerői látták, arca és szép álla gödröcskéi nem
  99      II   |     szigorúságot mutatni a világ előtt, és nem bízza az anyai gondokat
 100      II   |        elveszték a gyermeteg naivságot, és még nem nyerték meg az ifjúkor
 101      II   |           minden mozdulata ügyes, bátor és illedelmes; arca leggyönyörűbb
 102      II   |             Pedig bizony ez természetes és egyszerű dolog; a gyermeki
 103      II   |                 hordják nevelőik helyes és helytelen modorait; mennyivel
 104      II   |              Rudolfot a báró, a főispán és a háziúr fogják körül, Katinka
 105      II   |              Tisztelni kell az öregeket és a gyöngéket, Emánuel – monda
 106      II   |              legfölségesebb pezsgő, hol és mikor szokás találkozni
 107      II   |               el itt-amott táncpróbákon és gyermekkoncerteken, s mily
 108      II   |         társaság bálványainak, Vilmának és Katinkának, kik fiatal leányok
 109      II   |                alig talált elég kezeket és lábakat rendelkezésére,
 110      II   |                 Neki a nőkről általában és különösen az ő kicsikéjéről –
 111      II   |               voltak. Ő is gondolkodott és ábrándozott azon szép gyermekről,
 112      II   |               meg kell elébb érdemelni, és azt meg kell becsülni, s
 113      II   |             féltékenyen követé Katinkát és a fiatal szeleburdit.~ ~
 114      II   |              biztatá, hogy üljön mellé, és hintázzanak együtt. Vilma
 115      II   |                nézed a nyomorúságunkat, és nem segítesz? – Aztán mintegy
 116      II   |            melegben, a feszes atillában és a cselédek elménckedéseiben,
 117      II   |                mennyi minden szép dalra és versre tanított engem?~ ~–
 118      II   |                az olyan régen volt.~ ~– És lássa, én mindjárt ráismertem
 119      II   |                ami kedves, vagy nem az. És mégis jól tudá e percben
 120      II   |            tétovázás nélkül karon fogta és a termekbe vezette volna;
 121      II   |              maga volt a jóság, türelem és emberiség alárendeltjei
 122      II   |            libériás Adonisznak igen sok és igen különös híre járt azon
 123      II   |            akkor híre sem volt, keringő és francia négyes uralkodott
 124      II   |               párok báró Berzy Vilmával és Emánuel barátunk Katinkával.
 125      II   |                 megy végbe minden zavar és előleges értekezések nélkül,
 126      II   |                  köztük ül a tanácsosné és Szentirmayné is. Mindkettő
 127      II   |               is. Mindkettő elég fiatal és elég keresett volna ugyan
 128      II   |            társaságban.~ ~A tanácsos úr és a főispán közelebb hajoltak
 129      II   |      végigvillogtatva rajta a sok kukta és groom újabb örömére.~ ~–
 130      II   |           lehordatástól, csak oly bátor és okos képe ne volna, s lehetne
 131      II   |                a gyönyörű angol paripát és saját vezetékét, s Zoltán
 132      II   |              felkérnünk? – kérdé Vilma, és Zoltán igen megzavarodott,
 133      II   |            Fameuse táncolja a cancanont és a chahut-t is; ma foi.~ ~–
 134      II   |              Emánuel barátunk, kanállal és csészével kezében, kifogyhatatlan
 135      II   |              egy óra előtt még nevetség és botrány volt, az egyszerre
 136      II   |               segíté felülni gyámanyját és Katinkát; neki szembe jutott
 137      II   |                 páholy a főúri renddel, és senki sem bánta meg, hogy
 138      II   |            érintetlen maradtak a zselék és torták, a pompás mulatság
 139      II   |              kívül, ki agyontáncolhatta és pezsgőzhette magát, senki
 140      II   |              főúr vigad ott – bosszúval és elnyelt keserűséggel szívében.~ ~ ~
 141      II(2)|            melyben egy bölcs utazó szép és gyöngéd nemzeti táncunkat
 142     III   |              minden embert kedves ilyen és amolyan címekkel szólítani,
 143     III   |                szekrény, pörtár a tompa és hegyes szegletekhez szabva,
 144     III   |               szalmaágy-, egy porolófa- és egy faládából áll az előszoba
 145     III   |                 tele van pörcsomagokkal és protokollumok foliantjaival;
 146     III   |                 hihetőleg corpus juris, és egy öblös ólom tintatartó,
 147     III   |          egyikén a vén jurátus, Bogozy, és másolja az eléje rakott
 148     III   |               iratokat. Igen szépen ír, és hibát nem ejt, el nem hagy
 149     III   |                anekdota.~ ~Ő a bűnbakja és mulatságtárgya húsz éven
 150     III   |              húsz év óta másolja a diák és magyar replikákat, anélkül,
 151     III   |               előttünk, mely oly hosszú és keskeny, hogy a középen
 152     III   |                a sok patvar pörös ügyet és ügyes perpatvart, mikkel
 153     III   |       kiadásokban, acélmetszetek, olaj- és vízfestmények, kőnyomatok,
 154     III   |              kőnyomatok, pasztellrajzok és sziluettek; ezek mind évről
 155     III   |              családos anyák, boldog nők és a többi…~ ~Egy tükör nincs
 156     III   |              ott mindenütt excellenciás és méltóságos urak ülnek körös-körül,
 157     III   |             pótolja e hiányt esernyővel és sárcipőkkel, mely utóbbiakat
 158     III   |                 Végre elkészül füleivel és fogaival Maszlaczky úr,
 159     III   |            látja soha, kivéve a bírákat és az ügyfelek prókátorait;
 160     III   |         láthatja nagyságod, mily fontos és rendkívüli per a Kárpáthy
 161     III   |          hagyjon maga után. Ez világos. És éppen ezért vett egy oly
 162     III   |               már hetvenesztendős volt. És íme, amitől félni lehetett,
 163     III   |                szenvedélyem a szép per. És ez szép per fog lenni. Még
 164     III   |          számtalan bizonyítványunk van, és azok kielégítők. Az az előnyünk
 165     III   |                a fővádlottak meghaltak, és nem védhetik magokat többé.
 166     III   |               föltételezett hűtlensége. És ez volt a fő pont, ez volt
 167     III   |             eset, ami egykor méltóságod és Mayer Fanny között történt.~ ~–
 168     III   |                 annak erkölcsi értékét. És az öreg Mayerné már kész
 169     III   |         pudicitiam!~ ~Abellino a bosszú és csalatkozás keservével sóhajta
 170     III   |                 összeállítottam azokat, és most, midőn ellenfeleink
 171     III   |              hogy ez elmúlt tizenkét év és még néhány lefolyandó év
 172     III   |          megropogtatá, egyet kettétört, és a szájába dugá:~ ~– Felséges
 173     III   |         alkalmat nyújtott nekem a közte és a fiú szülői közt létezett
 174     III   |           családi viszály támadt a gróf és neje között, hogy a grófnő
 175     III   |                törvénytudóknak lélektan és bölcseleti eljárás útján
 176     III   |                Felkelt, nyakába borult, és megölelé:~ ~– Uram, ön nagy
 177     III   |                nekem szubsztrátum kell, és nem skandalum.~ ~– Folyvást
 178     III   |              előtt gyanúba hozva, közte és az ifjú Kárpáthy között
 179     III   |                cselekszem, mint filozóf és fiskális, ki élni hagyja
 180     III   |             korában; gyönyörű alak, arc és termet. És amellett oly
 181     III   |           gyönyörű alak, arc és termet. És amellett oly nemes szívű,
 182     III   |           áldozatra azért, akit szeret, és szeretni tud egész lelkével.
 183     III   |              egész lelkével. Gyámatyját és annak nejét imádja, bálványozza,
 184     III   |              nejét imádja, bálványozza, és azok valóban meg is érdemlik
 185     III   |             állt volna Zoltán anyjával, és így semmi megróni valót
 186     III   |           komolyan a tárgyról beszélek, és én nem szoktam haszontalanul
 187     III   |               Az ránk nézve igen fontos és sarkalatos körülmény, hogy
 188     III   |            nemes szívű, ábrándos, heves és érzékeny jellem legyen,
 189     III   |                 érzékeny jellem legyen, és hogy a Szentirmay-család
 190     III   |        erőszakosan minden kötelék közte és annak gyermekei között;
 191     III   |            hírnevét, gyámja boldogságát és azt az ifjúkori ábrándot,
 192     III   |              kitől kapta azt ajándékba, és hogy ki által szokta megvágatni.~ ~
 193     III   |              igaz. Ők engemet szeretnek és becsülnek, de ez kevés;
 194     III   |                idegenre ruházza át.~ ~– És miért tegyem én azt?~ ~–
 195     III   |                 nagyságodnak határozni, és adósságait kifizeti.~ ~–
 196     III   |           nagyságodnak még nem sajátja, és nagyon kétséges, hogy a
 197     III   | diribdaraboltatni a gyönyörű ősi telek, és soha nem hallott nevek statuálják
 198     III   |            birtokától, mint volt akkor, és amidőn semmi kilátása többé,
 199     III   |           egyet-kettőt rántott a vállán és a szemöldein, egyik lábát
 200     III   |            elébb a jószág jövedelméből. És azután ez a jövedelem csak
 201     III   |               Fordulnak az idő kerekei, és nem tudjuk, mit hoz a holnap.
 202     III   |                 nem voltak forgalomban, és ezek: a közteherviselés
 203     III   |                 ezek: a közteherviselés és az örökváltság.~ ~– Mit
 204     III   |         összeköté a pörcsomagot szépen, és betakarta, és azzal Abellino
 205     III   |       pörcsomagot szépen, és betakarta, és azzal Abellino felé fordult.~ ~–
 206      IV   |              elülhetnek minden szirének és haldokló hattyúk s egyéb
 207      IV   |                  a művészet hatalma fát és köveket megmozdít, miért
 208      IV   |               kinek véleménye tekintély és vezérszó volt a finom világ
 209      IV   |               volt a finom világ előtt, és ki most hallgatni és félrevonulni
 210      IV   |             előtt, és ki most hallgatni és félrevonulni kénytelen,
 211      IV   |          mindenki el volt ragadtatva.~ ~És Abellino nem lehetett ott,
 212      IV   |                 az ügyvéd karjába ölté, és vonta magával.~ ~– Parancsoljon
 213      IV   |          forintot.~ ~Az ügyvéd megállt, és szeme közé nézett Abellinónak
 214      IV   |                 a „kedves nagyságos úr” és „kedves barátom uram” közvetítőjeül),
 215      IV   |                mehetek tarka mellényben és gérokkban egy olyan úri
 216      IV   |                is megszorongatá kezeit, és nagyon lelkére kötötte,
 217      IV   |             volt mind a három szobában. És az alatta lakóknak mégis
 218      IV   |       Maszlaczky úr, magában mosolyogva és kezeit dörzsölgetve nagy
 219      IV   |               megismerni, annyira hamis és alakjából kivetkőztetett
 220      IV   |              érteni, mennyi rábeszélés- és fáradságba került a tanácsos
 221      IV   |                Abellino nagy kínlódások és feszengések között hallgatta
 222      IV   |                odanyomni. Fráter Bogozy és Maszlaczky úr előttemezék
 223      IV   |              selyemsusogására. Kevélyen és nyalkán kezde lépegetni,
 224      IV   |                egyet csípett az orcáján és – kezébe nyomta az egész
 225      IV   |           lábához dobta a pénzcsomagot, és elszaladt előle, különben
 226       V   |            szellemi tekintélynek tartá. És nem minden ok nélkül.~ ~
 227       V   |                 melyben más érez, hevül és ábrándozik, ő figyelt és
 228       V   |                és ábrándozik, ő figyelt és elmélkedett; a fiatal hódolók,
 229       V   |             szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz, mégis szeret;
 230       V   |               mégis hisz, mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás,
 231       V   |           szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet – az ifjúkor bohósága.
 232       V   |              bohósága. Eveline nem hitt és nem szenvedett soha. Örökké
 233       V   |           szenvedéllyé válhatott volna. És ez a bölcsesség.~ ~Én istenem!
 234       V   |                 őszintén megsiratta őt, és sohasem szűnt meg emlékét
 235       V   |           fiatalabb volt, mint jelenleg és igen szép férfi.~ ~Eveline
 236       V   |                tekintve, igen nagy eszű és igen szeretetreméltó férfinak
 237       V   |           Második férje sokkal eszesebb és nagyobb lelki tulajdonokkal
 238       V   |                  jegyzetei voltak bölcs és tudós férfiak mondataiból,
 239       V   |                 a sors látogatja meg.~ ~És mindez igen bölcsen, filozófi
 240       V   |         következetességgel volt kimérve és keresztülvíve; Vilma sohasem
 241       V   |        tanácsosnő egész éjjelen át sírt és imádkozott, de azért Vilma
 242       V   |           felett, kölcsönösen kifáradva és le nem győzetve, s minden
 243       V   |                találkozásnál új okokkal és erősségekkel tűzve össze.
 244       V   |                s mire felnyitá az ajtót és belépett, már akkor csak
 245       V   |             férfi volt. Ezer közől egy, és én kétszer találtam az egyre.~ ~
 246       V   |                 nő teremti a jó férjet, és amely nő boldognak vallja
 247       V   |                 szülői, nevelői, férje. És ez így van helyesen, lélektanilag.
 248       V   |          gyermek – csalódtam mint ifjú, és elfásultam mint férfi. Ez
 249       V   |                 embert vigasztalni.~ ~– És ön sohasem talált volna
 250       V   |              célja magas, segít küzdeni és fölemel. Ön még elég fiatal.~ ~
 251       V   |                zavarodottan tekinte rá, és nem tudott neki mit mondani.~ ~–
 252       V   |         terhelém becses figyelmét. Első és utolsó hangja ez belsőmnek,
 253       V   |                 volt a sor megzavarodni és elpirulni. Valami gondolatra
 254       V   |           Maszlaczky úr sírva fakadjon, és sietett neki kezét nyújtani,
 255       V   |                isten! Hozta az isten.~ ~És azzal egymáshoz siettek,
 256       V   |                  hogy nyakába boruljon, és őt megölelje; mert Maszlaczky
 257       V   |             mellyel kedves barátom uram és kedves családja iránt viseltetem.~ ~–
 258       V   |               nem vállaltathatna velem, és ez az, hogy kedves barátom
 259       V   |            aránytalanul sok kézszorítás és mosolygásba került.~ ~–
 260       V   |              nem kell, nekem elég önnek és családjának becsülését bírhatni;
 261       V   |                bármit! Bármit, mondom – és én nem érzendek kedvesebb
 262       V   |           között egy komoly, érett eszű és szívű, szilárd jellemű férfi,
 263       V   |           boldognak láthatnám Vilmámat… és ez az én kedves Maszlaczkym…~ ~–
 264       V   |          hölgyei példaképei az erénynek és házias szendeségnek.~ ~–
 265       V   |                kik hősök a kávéházakban és más gonoszabb helyeken,
 266       V   |          ünnepélyességét, igen érzékeny és megragadó jelenet lehetett.~ ~
 267       V   |              rendszerei vannak.~ ~– Óh, és mily csodás rendszerek –
 268       V   |             függ? Ön dolgozni fog éjjel és nappal, hogy a pert siettesse.
 269       V   |              ítélőbíró; bármily egyenes és igazságos legyen is eljárásunk,
 270       V   |            eszébe Maszlaczky úrnak:~ ~– És a méltságos asszony…?~ ~
 271       V   |                homályos is az.~ ~– Nos. És mi oka lehet? – kérdé teljes
 272       V   |           Eveline a legmélyebb sajnálat és szemérem hangján susogá:~ ~–
 273       V   |      férfiúcskával, ki a világ legszebb és legerényesebb delnői egyike
 274       V   |    találkozásoknál azután Maszlaczky úr és Eveline között a lehető
 275       V   |           Maszlaczky úr azon hitben élt és mosolygott, miszerint Eveline
 276      VI   |            magas náddal, melyben ősszel és tavasszal, mikor az egek
 277      VI   |               hol, arra csak a Berettyó és a Tisza tudtak volna illetékes
 278      VI   |                 évszakában a Szentirmay és Kárpáthy urak birtokaik
 279      VI   |               bírtak, voltaképpen kígyó és béka és nádi madarak uralkodván
 280      VI   |               voltaképpen kígyó és béka és nádi madarak uralkodván
 281      VI   |                 kik a meredek gátról le és fel csapogattak a dűlőutakra
 282      VI   |                szálljanak le már.~ ~Itt és amott egy-egy hosszú épület
 283      VI   |         angolkert, mesterséges romokkal és vízesésekkel; a platán-
 284      VI   |                 vízesésekkel; a platán- és gesztenyefák óriási magasságra
 285      VI   |            robajjal repkedtek az arany- és ezüstfácányok gyönyörű falkái,
 286      VI   |          jobbágyok szomszédos kukorica- és kölesföldeit is megtisztelék
 287      VI   |              szemei előtt a Szentirmay- és Kárpáthy-uradalmak határain
 288      VI   |                port, mit a szél szemébe és szájába hordott, most messziről
 289      VI   |                 lakosok gyümölcsaszalói és selyemtenyésztő pajtái;
 290      VI   |                  az egyiptomi hét kövér és hét sovány esztendő meséjének
 291      VI   |              gyapjút fonja, szövi olcsó és tartós kelmékké, s alájok
 292      VI   |             semmije, de van költészete; és ezeket leírva hű volnék
 293      VI   |          látogatott puszták ura koldus, és a kútgémes tájképnek neve:
 294      VI   |             azoknak lakóit; árvaság az, és inkább sírhatna a költő,
 295      VI   |                elgondolja, hogy itt nép és élet lehetne körös-körül,
 296      VI   |                A jávorpár alatt kis pad és asztalka állt, ez volt az
 297      VI   |                 volt az ő kedvenc helye és azoknak a kis gyermektársaknak,
 298      VI   |                 legokosabb, legbátorabb és izmosabb volt minden kortársai
 299      VI   |                orvosságot hordott neki, és mindezt titokban, nehogy
 300      VI(1)|      anakronizmust azokkal a gőzösökkel és sok más egyebekkel nem veszi
 301     VII   |             szeme fénye volt kicsinynek és nagynak, kinek láthatásaért
 302     VII   |                volt rajtok, mint az eső és a napfény; hogy a boldogságot
 303     VII   |               nagyobbnak, boldogabbnak, és áldhassák még a csecsemő
 304     VII   |                  Zoltán az ölébe kapta, és összevissza csókolá. A másik
 305     VII   |             együtt játszanak a kertben, és hajszolják a tarka pillangókat
 306     VII   |           Kárpáthy-uradalmak jövedelme, és mennyivel emelkedett most,
 307     VII   |                 nép mennyivel lett jobb és gazdagabb, mennyivel kevesebb
 308     VII   |          kétfelől karjába kapaszkodott, és ők is vele indultak, a két
 309     VII   |           ünnepély szokott nálok lenni, és Rudolf sohasem maradt el
 310     VII   |            gyámatyja családjához fűzte, és íme, most egy szem elmaradt.
 311     VII   |                 közől, s oldalára köté, és azzal felment a tornácba,
 312     VII   |              tarisznyájából négy szeget és egy kalapácsot, s azokkal
 313     VII   |                 Szentirmay átvette azt, és olvasni kezdé. Ha valaki
 314     VII   |            mindaz, ami jellemében nemes és szeretetre méltó volt, mint
 315     VII   |        kénytelen feltűnni, mely megaláz és lealjasít, s egy jótetteken
 316     VII   |             mondja a kétnyelvű rágalom, és az önérdek mentő horgonyát
 317     VII   |               csapás jól ki volt mérve. És éppen arra az örömnapra,
 318     VII   |               Mármost aztán menjen oda, és üdvözölje őt születése napján,
 319     VII   |          üdvözölje őt születése napján, és csókolja meg, miként máskor
 320     VII   |          várhattak reá sokáig.~ ~Zoltán és Katinka százszor is lementek
 321    VIII   |                a beteg jószágigazgatót, és sokáig egyedül értekezett
 322    VIII   |                 válni! – szólt hirtelen és egyenesen a gróf, mintha
 323    VIII   |                 mintha nem akarná magát és a fiút a hosszas előbeszédek
 324    VIII   |          szeretett volna odamenni hozzá és keblére ölelni és vigasztalni.~ ~–
 325    VIII   |                 hozzá és keblére ölelni és vigasztalni.~ ~– Üljön le,
 326    VIII   |                   Zoltán szót fogadott, és leült.~ ~Rudolf észrevevé,
 327    VIII   |             miszerint szívétől, eszétől és karjától sok nemest, sok
 328    VIII   |                észlelése után embereket és viszonyokat; ehhez ön Szentirmán
 329    VIII   |        viszonyokat; ehhez ön Szentirmán és Kárpátfalván nem juthat.
 330    VIII   |                idővel elfoglalnia kell, és az utakat, mik által azt
 331    VIII   |                 nagy szomorúan felkelt, és kiment a szobából.~ ~Nem
 332    VIII   |                hogy láttál engem sírni, és legyen ez életednek titka,
 333    VIII   |              meg fogod azt úgyis tudni; és az a nap, melyben megtudod,
 334    VIII   |                  midőn egyedül vagyunk, és senki sem hallja. De amit
 335    VIII   |                 nagy veszélyt hozna rád és reánk. Hogy miben áll e
 336    VIII   |               majd tudtodra adja. Érezz és hallgass! Én kérlek erre,
 337    VIII   |               hallgass! Én kérlek erre, és amire én kérlek, azt te
 338    VIII   |               Távol fogsz lenni tőlünk, és hozzánk levelet nem írsz,
 339    VIII   |               tőlünk levelet nem vársz, és mégis meg fogsz nyugodni
 340    VIII   |                hogy mi szeretünk téged, és tudjuk, hogy te is szeretsz
 341    VIII   |                ha találkozni fogunk itt és amott a világban, úgy fogadsz
 342    VIII   |               nehéz volt megígérni.~ ~– És sohasem lesz-e ennek vége? –
 343    VIII   |          egyszer majd kitisztul minden, és akkor milyen szép lesz ismét
 344    VIII   |                   A gróf ezzel fölállt, és csöngetett. Kétszer-háromszor
 345    VIII   |              belehozni a beszédbe Pált, és a közöny nyugalmába önmagát.
 346    VIII   |            mintha ráütött volna valaki, és sokáig elzeng, zúg, bonog
 347    VIII   |               nagyasszonyom odafenn van és a boldogoknak karában, s
 348    VIII   |             karában, s az, ami úgy peng és döng éjnek idején, nem egyéb,
 349    VIII   |                  mely magától lepattan, és nagy hangot ad.~ ~Zoltán
 350    VIII   |                jó nagyságos asszony élt és meghalt. Tudom, hogy sokat
 351    VIII   |              Néhány perc múlva csákányt és feszítővasat hozott elő
 352    VIII   |            gyorsan omlott a fal; Zoltán és a vén Pál csak a téglákat
 353    VIII   |             ablakai is be vannak rakva, és sötét van bennök, mint valami
 354    VIII   |            rajta, az asztalon hímzőráma és akvarellfestmény, félbenhagyott
 355    VIII   |               termeken is keresztülhat, és eltakarja a magára hagyatott
 356    VIII   |          hirdeti, hogy az idő él, halad és pusztít.~ ~Most a harmadik
 357    VIII   |                 az ősz Kárpáthy arcképe és nejéé, a szép, viruló Fannyé.
 358    VIII   |               juthat azoknak, akik neki és Zoltánnak ellenségei. A
 359    VIII   |              ármányosan kiszőtt vádnak, és semmivé tegye egy ifjú élet
 360    VIII   |                fájdalom volt szeretnem. És akkor már én nő voltam,
 361    VIII   |              egy örök világ állt köztem és közötte… E férfi – a te
 362    VIII   |               felőle, vétkeztem ellened és az Isten ellen; pedig kéjjel,
 363    VIII   |            kéjjel, gyönyörrel gondoltam és álmadoztam. Minő ítéletet
 364    VIII   |            keservesen sírni maga előtt… És most ismét ugyanazon sírás!
 365    VIII   |            aggodalmaiból undok vétekkel és bűntudattal teljes viszonyokat
 366    VIII   |                visszagondolj életedben! És most vedd magadhoz, amit
 367    VIII   |             légy, mert az a legkönnyebb és a legboldogítóbb szerep.
 368    VIII   |           felülről néznek le rád, atyád és anyád szellemére, s úgy
 369    VIII   |               boldognak lássanak téged. És most üdvözöljük azokat,
 370    VIII   |               hová e sápadt gyertyákkal és e sápadt arcokkal?…”~ ~ ~
 371      IX   |              hallotta, hogy Rudolf neje és gyermekei előtt oly közönyösen
 372      IX   |               mint egy igen természetes és maga rendén következő eseményről,
 373      IX   |                 el ne feledkezzék róla; és ő jól tudta azt, hogy sok,
 374      IX   |                de férfinak, oly szívvel és fővel, mint Zoltán, hidd
 375      IX   |        lobogtattak a távozó hintó után, és sorba ölelgeté őket. De
 376      IX   |             nevelőjét azon tudósítással és kérelemmel, hogy addig is,
 377      IX   |                 sem szoktam törődni.”~ ~És ez egészen úgy volt. A méltóságos
 378      IX   |            mondani, hány fiú van köztük és hány leány. Néha egy hónapig
 379      IX   |              szobalányokkal, nevelőkkel és jurátusokkal, kik mind egy
 380      IX   |               bukások a lóról leesésnél és szomorúbb bélyegek, mint
 381      IX   |                 a férjétől szökött meg, és azután igen sok kalandja
 382      IX   |              mint hogy vállat vonított, és példás flegmával azt mondá:~ ~–
 383      IX   |                mint férje: sokkal szebb és sokkal fiatalabb volt még,
 384      IX   |            valók voltak az instruktorok és nevelőnők. A szállás olyan
 385      IX   |           hallatszott a mama szobájáig, és ez igen célszerű volt. Valóban
 386      IX   |                hogy elbújhatnak előlük, és nem látják őket…~ ~ ~ ~Egy
 387      IX   |               újabb rangfokozata felől, és sietett fel a lépcsőkön.~ ~
 388      IX   |                 révén még sok jelenlevő és nem lévő egyéniségeket,
 389      IX   |       keresztülmenni a lelkén, ilyen ez és amaz!~ ~Zoltán csak bámulva
 390      IX   |                 kérte, hogy álljon fel? És hallgasson! Ki mondta, hogy
 391      IX   |              maradt felére írt verseket és szerelmi nyilatkozatokat,
 392      IX   |           levágta az őt illető verseket és írásokat szépen, s a többit
 393      IX   |           szokta szigorúságát az úrfiak és kisasszonyok csínjai miatt
 394      IX   |           egyszer azért, mert az úrfiak és kisasszonyok úgyis csak
 395      IX   |           pamlagon feküdt, szétziláltan és felhevülve, úgy látszott,
 396      IX   |                 tartott előtte üvegeket és medencéket, s nagyon látszott
 397      IX   |              Délután elvitte őt magával és kisasszonyaival kocsikázni,
 398      IX   |                a legnagyobb kényelemmel és pompával volt elrendezve.
 399      IX   |             Zoltán neve volt hímezve.~ ~És az ifjú oly elhagyatva,
 400      IX   |          hízelgés, e nyájasság, e pompa és pazar kényelem közepett.
 401      IX   |           kedves kicsikéje ül mellette, és szedi kis kezébe a lehulló
 402       X   |                házat nyolcezer lakóval, és íme, egy század múlva, több
 403       X   |        szellemét, a művészet csarnokait és a jótékonyság menhelyeit.
 404       X   |               úgy, mint alant, szellemi és anyagi életmozgásokban az
 405       X   |            fővárosra, s míg a homályban és szegénységben született
 406       X   |       találkoztak egymással a kicsinyek és nagyok.~ ~ ~ ~Egy nagy,
 407       X   |          eljöjjön Isten látogatásunkra, és elvegye azt, ami legkedvesebb
 408       X   |             szokott fagyos arcaikkal.~ ~És a csapás mégsem szűnt. Máskor
 409       X   |                 Tudta mindenki az okát, és elborzadhatott, valahányszor
 410       X   |                reágondolt.~ ~Pest alatt és Tolnán felül, hol a Duna
 411       X   |         éjszakája volt az.~ ~Az ismerős és még sok eddigelé általunk
 412       X   |         köznépet, sőt még igen célszerű és megnyugtató, hogy lássa
 413       X   |          ábrázatját, nagy kiszámítással és kellő gyakorlattal nyújtogatva
 414       X   |         gyakorlattal nyújtogatva nyakát és harapdálva alsó ajkát, az
 415       X   |               Tudhatja ön: ez nem első, és egy sem vált kárára.~ ~–
 416       X   |             legalább tizenkét dereglyét és csolnakot kell kibérelni,
 417       X   |               csolnakot kell kibérelni, és azokat a szükséges legénységgel
 418       X   |         magasabb az ár a föld színénél. És még magasabb is lesz. Én
 419       X   |               is volt írva, miszerint ő és Trommel János uram közös
 420       X   |            közelgő szerencsétlenségnek! És ez is tény. Talán a legszomorúbb
 421       X   |           hétszemélynökné, Kőcserepy úr és neje whisteznek. Negyediknek
 422       X   |               odaültették Misztizlávot, és egyre pörölnek vele, mert
 423       X   |                mert nagyon szórakozott, és minden számítás nélkül hányja
 424       X   |              Vannak titkos rokonszenvek és ellenszenvek, miket a legkérgesebb
 425       X   |             vagy nincs.~ ~Maszlaczky úr és Kőcserepy tanácsos úr különös
 426       X   |           beleragadta volna az árvízbe, és ott fulladott. Mennyivel
 427       X   |                 vonul, az éltesebb urak és asszonyságok kártyaasztalaikhoz
 428       X   |          harmadikra Emánuel barátunkkal és azután még ki tudná, hányra
 429       X   |             azután még ki tudná, hányra és ki tudná, kikkel. Néha-néha
 430       X   |                      Rögtön ide jöjjön, és adjon számot, hol volt! –
 431       X   |            lobogni, termete délceg volt és izgékony, mint rendkívüli
 432       X   |                szokott lenni nagy lelki és testeréllyel bíró egyéneknél.~ ~
 433       X   |             korábban elhagynom.~ ~– Kik és hol? – kérdé Karolina neheztelést
 434       X   |               jeges vízárból ruhátlanul és segélytelenül, nem szabadítva
 435       X   |                 érzékeny szemeivel.~ ~– És én tudom, hogy méltóságod
 436       X   |            lapátokkal, rudakkal evezve; és azután lehetett látni, mint
 437       X   |         hangzott szét az egész vidéken, és azután ismét nem hallatszott
 438       X   |                 harsogása, mik a tutajt és a menekvőket eltemették.~ ~
 439       X   |               megmenekül.~ ~– Nos, nos? És történt valami? – sürgeté
 440       X   |               öt perc, majd elmúlt tíz, és a lobbanás mégsem történt
 441       X   |                 A jég sokkal zajosabban és sűrűbben jött még, mint
 442       X   |              kanóc végét meggyújtottam, és újra helyére illesztém.
 443       X   |             septemvirné nagy részvéttel és anyai gondossággal törölgeté
 444       X   |                 hogy csakugyan itt van, és nem történt neki semmi baja.~ ~–
 445       X   |            asszonyságok siettek osztani és helyeselni. Tercsa és Julcsa
 446       X   |           osztani és helyeselni. Tercsa és Julcsa kisasszonyok pedig
 447       X   |               rendkívül unalmasnak?~ ~– És valószínűtlennek. A fiatalember
 448       X   |               ilyen fiatalembernél.~ ~– És mennyi arrogancia. Mikor
 449       X   |         figyelni, midőn azok beszélnek, és felelni, midőn kérdezik.
 450       X   |                őrnagy rögtön lőfegyvert és zsineget teremtett elő,
 451       X   |               irigységgel van megtelve, és talált választ a gúnyos
 452       X   |          szemközt jövőknek:~ ~– Egy láb és egy hüvelyk az esés!~ ~Ez
 453       X   |              esés!~ ~Ez volt esteli tíz és tizenegy óra között.~ ~Maszlaczky
 454       X   |            helye, s elkezdik a levesen, és végigfolytatják az egész
 455       X   |                az egész fogáson, háziúr és asszony agyonfáradnak a
 456       X   |                 felhalmozva, mi szemnek és szájnak tetszik, mellettök
 457       X   |        mellettök kanalak, villák, kések és tányérok mind egy halomban;
 458       X   |               másik társaság rajtok üt, és elhordja orruk elől.~ ~Némely
 459       X   |           emberek álltak meg itt-amott, és valamit figyelmesen látszottak
 460       X   |               férfi, köztök a septemvir és a tanácsos, félrevette magát
 461       X   |              hogy leiszlak, maradj itt, és igyál te le engem!~ ~A tanácsos
 462       X   |            vonta magát magas pártfogója és barátja karszéke mögé.~ ~–
 463       X   |            valaki, ha fülébe sugdosnak. És senki sem vette azt más
 464       X   |                 ha elhagyott az Isten – és a föld?~ ~Az egész környék
 465       X   |            vagyunk neki. Ez régi dolog, és mégsem akarja senki elhinni.~ ~
 466       X   |           szemek pillantása merev volt, és sötét ónkarika gyűrűzött
 467       X   |              reszket bele minden ablak! És innen nem lehet kimenni!~ ~
 468       X   |                 a Váci utat is ellepte. És a tanácsosék háza ahelyen
 469       X   |                 a szemközt jövő hintóra és lovagra; egy-kettő, akinek
 470       X   |          látszani a házak sötét alakjai és az ablakok csilláma, amint
 471       X   |           lebujban még most is danolnak és kurjongatnak. Hogy fognak
 472       X   |                jajveszékelni!~ ~A hintó és a lovas már eltűntek a sötét
 473       X   |             hintót félre ne ragadják.~ ~És az ár egyre magasabb lett;
 474       X   |              jött elő, káromolva istent és elemeket. Vad szitkozódásai
 475       X   |              egyre Vilma nevét zokogva. És ők nem juthattak többé oda.~ ~
 476       X   |              lett volna azon kirohanni, és elveszni gyermeke miatt.~ ~
 477       X   |            találkozom, ide fogom hozni, és néhány óra múlva karjai
 478       X   |                 mely azt felfogja róla. És ha lávatenger volna az,
 479       X   |                   azazhogy: Trommel úr, és a pénzemet is otthagyom.
 480       X   |         óranegyed óta hallá a lövéseket és vészharangszót s az utcákon
 481       X   |               kihaltak belőlük, actorok és incattusok, mind lábaikkal
 482       X   |              nagyúri képek is, arannyal és hermelinnel és büszke arcokkal,
 483       X   |                 arannyal és hermelinnel és büszke arcokkal, úgy látszottak
 484       X   |              volt az övéknél. A rémület és veszély hangjai törtek mindenünnen
 485       X   |              lihegve a hosszú folyosón, és neki egyedül kell ott maradni,
 486       X   |              tekervényes feleseléseket, és mégsem tud végére jutni… „
 487       X   |              Kovács is felölté zekéjét, és eltávozott.~ ~Tarnóczay
 488       X   |                a derék ifjú, a borzalom és felindulás látszott minden
 489       X   |               szólt a bankadó ifjú.~ ~– És tudtok játszani részvétlenül?
 490       X   |                 bezáratják a kaput?~ ~– És amiért kiteszik a szegény
 491       X   |              tudott ellene szólani.~ ~– És ha Pest elveszett, elveszett
 492       X   |             letette maga elé a kártyát, és figyelni kezdett:~ ~– A
 493       X   |                 tökéletesen sötét volt. És e sötétség közepett az a
 494       X   |            legyőzött révészek tüszkölve és káromkodva iparkodtak kigázolni
 495       X   |               Zoltán?~ ~Ha tudná Kovács és fiatal társai, hol van az
 496       X   |              zárva a halomba omlott kő- és porladéktól, melynek romjai
 497       X   |               felett, lélegzete reszket és mindig rövidebb lesz, s
 498       X   |                 állatot, s a vérvesztés és hidegség elvevék kitartó
 499       X   |              asszony reszketett a hideg és a belső hagymáz miatt. Zoltánon
 500       X   |           gyöngéd kezecskéje az övében. És itt körül a jeges, halálos
 501       X   |            kitűzve. Több férfi evezővel és csáklyákkal hajtá a tutajt,
 502       X   |                mik tudnak a napba nézni és meg nem haragudni, a szénfekete
 503       X   |           legszomorúbb éjszakáján ezren és ezren hallották e nevet
 504       X   |        szabadulásuk jelszavát hangzani, és utánamondák, áldva, megasztalva,
 505       X   |              sem azóta; szelíd biztatás és űző rettenet, az oroszlán
 506       X   |           rettenet, az oroszlán haragja és az oroszlán szerelme hangzott
 507       X   |                 anya kétségbeesve kért. És ha apám gyilkosának ígértem
 508       X   |              válogatni azt, aki barátja és azt, aki ellensége, s míg
 509       X   |                    Fogd ezt a csáklyát, és segíts! – kiálta mély gordonhangján
 510       X   |              volt már az iszonyatos per és annak minden titkos alkudozásai
 511       X   |               minden titkos alkudozásai és összeköttetései a Kőcserepy
 512       X   |          aranyozott vonalt, s metszetek és festvények helyett élettelen
 513       X   |                 vak…~ ~Vakon született, és rá nézve mindegy: fehéren
 514       X   |              van-e bútorozva ez a szoba és ez az egész világ, mezeivel,
 515       X   |             vagy különös mintákat kötni és olvasni a könyvre tett ujjai
 516       X   |             odaülteté maga mellé Lizát, és meséltetett vele magának.~ ~
 517       X   |                azokból, melyben emberek és angyalok, állatok és növények,
 518       X   |            emberek és angyalok, állatok és növények, mennydörgés, tűz,
 519       X   |                 mennydörgés, tűz, vihar és nap játszanak csodálatos
 520       X   |                mindez igen természetes, és nem kell rajta megütközni.
 521       X   |                be a meleget a nyíláson, és mondják: „Rop, rop, rop,
 522       X   |               hogy egész az égig fölért és sok-sok fája. A szegény
 523       X   |               szegény ember bújt előre, és reszketett. Végre az ajtón
 524       X   |                az őr! Én vagyok az űr!” És azután megfagyott a szegény
 525       X   |         szájában, a pipában a tűztojás, és elaludt. Éjszaka kikelt
 526       X   |           gonosznak, aki csak a hideget és a zúzmarát szereti.~ ~Ilyen
 527       X   |          elszomorodva.~ ~– Csak te.~ ~– És a nagyságos asszony?~ ~–
 528       X   |                   Mikor kegyed olyan jó és olyan szép – rebegé a gyermek,
 529       X   |            milyen vagyok. Rossz vagyok, és rút, azért nem is szerethet
 530       X   |              hogy valaki magát rossznak és rútnak ismerhesse, ha mindjárt
 531       X   |               szemekkel bír is, s kívül és belül láthatja magát azokkal.~ ~–
 532       X   |              egész ház szemben hízeleg, és ki nem állhat. Én kiállhatatlan
 533       X   |                magam hímeztem, az ágyam és hímzett takaróm, a hajból
 534       X   |        karperecem, te viseled azt majd, és megemlegetsz róla.~ ~A szegény
 535       X   |                 úgy sírt, úgy zokogott, és könyörgött kis úrnőjének,
 536       X   |           százak, majd ezerek ajakáról, és nem tudta magának kimagyarázni,
 537       X   |              oly halványan, mint a fal, és keble lihegett, erősen zihálva,
 538       X   |               lihegett, erősen zihálva, és szemei forogtak, mint ahogy
 539       X   |                nem hallotta ő még soha. És ismét egy lövés, és egy
 540       X   |               soha. És ismét egy lövés, és egy harmadik is… azután
 541       X   |              keblére félénken, remegve, és hallgatá a mindig közeledő
 542       X   |         omladozó házak siket zuhanását, és egyre jobban reszketett
 543       X   |                 egyre jobban reszketett és halaványult.~ ~Az egész
 544       X   |                Az egész házban nagy zaj és hurcolkodás keletkezett
 545       X   |               marad el, egy beteg leány és egy vak gyermek.~ ~A zaj,
 546       X   |            legmagasabb tornyok csúcsán, és addig nő, addig dagad, míg
 547       X   |               véghetlen űrt, ami a föld és az ég között fennhagyatott.
 548       X   |               mintha mindaz, ami alatta és felette történik, rá nézve
 549       X   |                kulcsolá azokat felette, és nyugodtan hallgatá a rombolás
 550       X   |                Oly közel hozzá a halál, és ő nem érzett félelmet előtte.
 551       X   |               elérni az ablakok közeit, és azután vége van mindennek,
 552       X   |                bánni lehetne az életet, és azután a vak és a látó között
 553       X   |                 életet, és azután a vak és a látó között nem lesz különbség,
 554       X   |              boldog lesz, mint a másik, és oly hideg, mint a másik.~ ~
 555       X   |           úrnője fekhelyéről, s rohanni és szólni akar, de egyikre
 556       X   |                 akármiért neheztel rám, és siessen velem menekülni,
 557       X   |               hitték, hogy ő is utálja, és akit meg akarnak rontani.~ ~
 558       X   |       megsemmisítő terv van készülőben, és e tervnek fonalait az ő
 559       X   |            vagyonát el fogja veszíteni, és azt ők szerzendik meg, és
 560       X   |               és azt ők szerzendik meg, és azzal leányuk leend gazdagabb.
 561       X   |           sürgette, hogy nyújtsa kezét, és siessen vele menni. A leány
 562       X   |                   Boruljon reám kegyed, és ölelje át karjával nyakamat
 563       X   |            odaszorítá magához az ifjút, és azon percben megeredtek
 564       X   |             percben megeredtek könnyei, és Zoltán érzé, mint hullanak
 565       X   |         Betakargatá őt meleg kendőjébe, és sietett vele ki a romlatag
 566       X   |                 karjai közé; a tanácsos és neje összeölelték, csókolták
 567       X   |              lett volna nekik beszélni. És Vilma – egy szót sem szólt
 568       X   |                 is örült senki látásán. És nem könnyezett, midőn mások
 569       X   |         könnyezett, midőn mások sírtak. És nem hálálkodott, midőn megmentői
 570       X   |         megjelenik szemeinkben a könny, és nem tudjuk, mi az: öröm-e,
 571       X   |             mely küzdeni tanult vésszel és viharral, volna hatalma
 572       X   |          mindenfelől jajszó kiált felé, és ő nem szabadíthat meg mindenkit.
 573       X   |                  senki sem fér rá több, és még annyian vannak.~ ~–
 574       X   |                 hangzik a messzeségből, és a nyomorultak onnak várják
 575       X   |               vizek közt evezni, szóval és karral vigasztalva a veszendőket.~ ~
 576       X   |               órákra osztva fel a napot és éjszakát, hol, mikor kell
 577       X   |                 így a két Eötvös: Dénes és József; Szapáry Ferenc,
 578       X   |            Wenckheimek, kiket három nap és három éjjel láttatok mindenütt,
 579       X   |                 vártátok a szabadulást, és bizonyságot tehettek róla,
 580       X   |           áldozattevő kezet is odaadta, és ment fáradni napszámosaival
 581       X   |                s kiket étellel, itallal és meleg nyughellyel ő lát
 582       X   |                 a fényes polgárerénynek és a mély förtelemnek!~ ~A
 583       X   |         szorítva; a jurátus, a nyomdász és a mészáros kezei képzelhetni,
 584       X   |                 képzelhetni, milyen kék és zöld nyomokat hagynak magok
 585       X   |                  kétszáz lépés oldalra, és körös-körül a fagyos hullám.
 586       X   |                az ő pusztító angyalait, és nincs, aki megvédelmezzen
 587       X   |               lépéssel odább orgonahang és zsoltárok éneke zeng az
 588       X   |               Kiben ne remegne a lélek? És távol a hullám moraja zúg,
 589       X   |              távol a hullám moraja zúg, és távol a nép siralma üvölt…~ ~
 590       X   |                 feljegyzi – az Isten…~ ~És ennyi szép, ennyi megragadó
 591       X   |                 családapa beteg nejével és gyermekeivel; egy csónak
 592       X   |                 kössön össze lepedőket, és azokon bocsássa le egyenkint
 593       X   |              Emánuel barátunk, Abellino és még egypár jeles gavallér,
 594       X   |              úszó gyümölcsöt, zöldséget és kenyereket, azokat ügyesen
 595       X   |            végén, a ferencrendi templom és a Kúria-épület között van
 596       X   |                 atyák s a Kúria titkári és levéltári ügynökei helyezék
 597       X   |           Tessék csak kiszállni, uraim, és tessék megpróbálni, mit
 598       X   |              tesz az: veszélyben lenni, és imádkozni a szabadulásért.~ ~–
 599       X   |             privát ügy, fenséges, uram, és nem tartozik semmi tribunál,
 600       X   |                  semmi jurisdictio elé. És utoljára is, én kozmopolita
 601       X   |              végig a csónakban ijedten, és rimánkodott a bárónak, hogy
 602       X   |                 meg magát diszkrécióra, és ne kockáztassa társai életét.~ ~–
 603       X   |                 regényes helyzet, tréfa és bohóság fejlődhetik ki.
 604       X   |                hogy a felső teremek nők és betegek által levén elfoglaltatva,
 605       X   |            kiállani. Inkább ki az ökrök és tinók közé! Ott a zseniális
 606       X   |                sem oka. Ő mindent akar, és szívesen segített volna,
 607       X   |               elfedi a szenvedő bánatát és veszteségét. Mindenkit ő
 608       X   |              mert e tünemény mosolygása és beszéde boldogabb jövők
 609      XI   |              cenki szenvedő~ ~Három nap és három éjjel tartott Isten
 610      XI   |       látogatása Pest felett, három nap és három éjjel hangzott siralom
 611      XI   |            három éjjel hangzott siralom és jajszó a főváros kapuin
 612      XI   |             lefutott az utcákról az ár, és akkor elcsendesült minden.~ ~
 613      XI   |             lovag, amott paripája, anya és csecsemő egymás keblén fekve,
 614      XI   |               Az idő visszafelé haladt, és ami élt, az mind nem születetté
 615      XI   |                remények, a büszke álmak és annyi évek fáradságos iparkodása
 616      XI   |            Legjobban szerette hazáját”, és tudni fogja róla mindenki,
 617      XI   |             annak a magyar nép szellemi és anyagi boldogsága. Ő volt
 618      XI   |          boldogsága. Ő volt építőmester és napszámos egy személyben
 619      XI   |     életkedvtelen, közönyösen gyógyulás és halál iránt, feküdt a nemes
 620      XI   |                csapást úgy, miként ő?~ ~És íme! A rémséges hírre, melytől
 621      XI   |                jóléttel, új örömmel!”~ ~És a jelszó visszahangzott
 622      XI   |           csüggedést, a bánatot áldozat és tetterő követte; milliók
 623      XI   |          milliók gyűltek össze a nagyok és kicsinyek áldozataiból,
 624      XI   |                 helyette még kedvesebb, és az ékes, ifjú város lett
 625      XI   |               ifjú város lett még szebb és gazdagabb, mint volt egykor,
 626      XI   |              újra megszaporodott, jólét és áldás takarta el a nyomor
 627      XI   |               áldás takarta el a nyomor és veszteség emlékeit, miként
 628     XII   |              elolvasá a levelet nejének és leányának, s az ifjú hő
 629     XII   |               után hetek, havak múltak, és Rudolf nem kapott újabb
 630     XII   |            frecskelte a tintát, kicsiny és nagy pontokat és felkiáltójeleket
 631     XII   |                kicsiny és nagy pontokat és felkiáltójeleket lövöldözve
 632     XII   |         Egyébiránt maradok igaz barátod és alázatos szolgád Tarnaváry.~ ~
 633     XII   |                 meg hogy a posta indul, és hogy jövő alkalomra több
 634     XII   |                visszatért e gondolatra, és mindig megnyugodott benne.
 635     XII   |         hatással van az első rokonszenv és az első szerelem. Ép lelkeket
 636     XII   |           afelől, hogy Tarnaváry kínnal és verítékkel írt levele után
 637     XII   |        köpenyegére írt tízparancsolatot és hiszekegyet. 1~ ~Megtalálván
 638     XII   |             tehette volna zárjel közé: „és amiket sohasem végzek el”),
 639     XII   |              van, mintsem leüljek neki, és írásba tegyem.~ ~Zoltán
 640     XII   |                praelegálhat majd a fűzi és nádi múzsáknak.~ ~Ha ezt
 641     XII   |               pokollá változtat ellened és Zoltán ellen. Én csak azon
 642     XII   |             nekem! aki utálom a tengert és mindenféle néven nevezendő
 643     XII   |                  ha mindannak a szépnek és jónak, amin Abellino bátyja
 644     XII   |            vették, hogy egy irkászokból és pénzért síró emberekből (
 645     XII   |              több ember előtt kiálljon, és hadonázzon, lármázzon mások
 646     XII   |              idestova elhagyja Párizst, és átmegy Angliába. Szeretném
 647     XII   |                 van Angliában a kátrány és szirup; abból tudom, hogy
 648     XII   |             veszélyek bátor fölkeresése és a költői, az ábrándok után
 649     XII   |                Ks brom stb.~ ~Kátrányon és szirupon végeztem a múlt
 650     XII   |               múlt levelemet, kátrányon és szirupon kezdem ezt. Úgy
 651     XII   |                 kaszákat, penicilusokat és gőzhajó-masinákat. Már ezentúl
 652     XII   |          csinálni, s a tekintetes karok és rendek csak úgy sodorják
 653     XII   |                iskolában nem szintaxist és grammatikát, nem metafizikát
 654     XII   |            grammatikát, nem metafizikát és nem mitológiát fognak ezentúl
 655     XII   |           megmutogatja, hogy lehet ipar és tanulmány által a nemzet
 656     XII   |      jéghegyként, jeges felhőként az ég és a föld között, kétségbeejtve
 657     XII   |                 törekesznek minden nagy és szép után; az ő nagyravágyásuk,
 658     XII   |              mit Isten keze ütött hazán és társadalmon, elfedezni oltáráldozataival,
 659     XII   |              elég meggondolni, akarni – és létrejött; teheti boldoggá,
 660     XII   |                 fel magával.~ ~Óh, nagy és nemes hivatás gazdagnak,
 661     XII   |                 esze, szorgalma, bősége és ereje, hogy mindazt megszerezze?
 662     XII   |                 annak, aki tanulni akar és tenni tud.~ ~Mikor egész
 663     XII   |             boltíveit, hol a hazai ipar és terményvilág gazdag választéka
 664     XII   |              egybehasonlító ítéletétől, és minden, amit lát, el fogja
 665     XII   |    szökőkutaival, fájjon a szíve utána, és még akkor is megálljon hátranézni,
 666     XII   |          behunyt szemmel kigondolta.)~ ~És hogy ne legyen a két város
 667     XII   |             másodszor, mert nem hiszem; és harmadszor és ezerszer azért,
 668     XII   |               nem hiszem; és harmadszor és ezerszer azért, mert nekem
 669     XII   |                 Pedig irtózom a víztől, és nem ültem hajón soha; de
 670     XII   |                 soha; de csónakra ülök, és azon megyek át, mert nem
 671    XIII   |                áthatva, megyegyűléseken és azokon kívül szenvedélybe
 672    XIII   |            buzgalommal toborzá vezéreit és közkatonáit. Mily nagy eredmény
 673    XIII   |                 erőfeszítés, mily pénz- és munkavesztegetésbe került
 674    XIII   |               eszmék, mint a lovaghősök és a trubadúrok korszakai,
 675    XIII   |                 véghetetlen szánakozást és lenézést tanúsító hangon
 676    XIII   |                s azután nyakon ragadja, és jól megtépázza. De egészen
 677    XIII   |                 láthatólag igen száraz, és egy marok öregre darált
 678    XIII   |         Egyszerű, uram! Egy fél zsemlye és egy marék só.~ ~– A patvar!~ ~–
 679    XIII   |               szájam padlásához szárad, és nem szabad inni egy csepp
 680    XIII   |                még három hét van hátra. És azután kell majd megnézni
 681    XIII   |            családból, akit megszeretek, és aki engem is szeretni fog.
 682    XIII   |               épület az, melyben lakik, és semmi teremtő erőnek sem
 683    XIII   |            nagykorúsági engedélyt kért, és azt meg is nyerte.~ ~– Azt
 684    XIII   |              lelkületére nézve ábrándos és tettek után vágyó. Mindezek
 685    XIII   |                  aki nem szeret semmit, és akit nem szeret senki. Ez
 686    XIII   |                 nőni nem szabad, de alá és felfelé annál több meg van
 687    XIII   |            betegemnek az izgatottságot, és erre jogom volt, mert az
 688    XIII   |              uralkodója az ő betegének, és a páciens föltétlen rabszolgája
 689    XIII   |            rabszolgája az ő doktorának, és én nem engedem meg, hogy
 690    XIII   |            magától, különben én megyek, és sohasem jövök vissza.~ ~
 691    XIII   |            állapotban inkább szánalomra és gyógyításra méltó az ember.~ ~
 692    XIII   |            utcáról fel: „Méregkeverő!”, és mikor már olyan messze elment
 693    XIII   |            pedig sietett azt megragadni és megrázni, ahogy termetétől
 694    XIII   |             nagy ölelkezések közt békét és dac- és védszövetséget kötöttek
 695    XIII   |          ölelkezések közt békét és dac- és védszövetséget kötöttek
 696     XIV   |                 házbért meggazdálkodja, és még azután egynémely elhangzott
 697     XIV   |                 palotának minden ajtaja és ablaka be van zárva, és
 698     XIV   |                 és ablaka be van zárva, és az nagyon jól van, mert
 699     XIV   |                 vagy a fogatlan duennák és rokokó chevalier-k odabenn
 700     XIV   |           fogódzott hintók gördülnek ki és be; a csendes polgári házak
 701     XIV   |             szépen énekelt, zongorázott és flótázott, vagy amit kedve
 702     XIV   |         szeretjük különösen az operákat és egyéb zenés előadásokat,
 703     XIV   |           szépei Mozartot Beethovennel, és a színpadon éneklő grófnét
 704     XIV   |              mintha azt a legérdekesebb és mulatságosabb dolognak tartaná.
 705     XIV   |                ott. Háttal a színpadnak és halavány arcát feléje fordítva,
 706     XIV   |             újra felvette a szemüveget, és vakmerő mozdulattal nézett
 707     XIV   |                  két agg delnő kétfelől és azok között középen egy
 708     XIV   |            viruló leányka, vidám, piros és mosolygó, oly ismerős és
 709     XIV   |                és mosolygó, oly ismerős és mégis oly ismeretlen, ki
 710     XIV   |          kétszer is üdvözölni látszott, és én nem tudom, hogy ki lehet.~ ~
 711     XIV   |          Szenczy grófék, az öreg grófné és agg hajadon testvérje; hanem
 712     XIV   |             magokat annyira a nagyságos és méltóságos urak szegény
 713     XIV   |            nyájasan beszélgetve nejével és leányával, mintha az egy
 714     XIV   |                az egy idegen asszonyság és idegen kisasszony volna,
 715     XIV   |                  most már ékes hajadon. És ő nem ismert volna rá, pedig
 716     XIV   |                  elment volna mellette, és a szépsége látásán érzett
 717     XIV   |         mindenki, aki évek előtt látta, és ez rá tudott találni a férfikor
 718     XIV   |              kárhozatos akadályt Zoltán és Rudolf között ők sem ismerheték.~ ~
 719     XIV   |            Napóleon idejében.~ ~Az ifjú és a leányka eleinte szép illedelmes
 720     XIV   |               hajdani helyén, ott szíve és karja között, mintha sohasem
 721     XIV   |                nem fogok beteg lenni!”, és fölkelt, és nem lett beteg;
 722     XIV   |              beteg lenni!”, és fölkelt, és nem lett beteg; ki ha elfáradt,
 723     XIV   |               minő titok az, mely közte és a Szentirmay család között
 724     XIV   |                    Pedig ő sokat látott és gondolt azalatt.~ ~Amint
 725     XIV   |       tudniillik: a sír.~ ~A jövedelmes és a nagy fontosságú állomásra
 726     XIV   |             nagy tekintélyű, tapasztalt és meglett fiskálissal fogja
 727     XIV   |                 aki vasúton akar járni, és adót akar fizetni.~ ~Annál
 728     XIV   |              hogy nekem bűnhődnöm kell, és nem tudom miért, hogy kerülnöm
 729     XIV   |                azokat, akiket szeretek, és nem tudom, miért. Van-e
 730     XIV   |                     A szemem könnyezik, és a szívem reszket, amint
 731     XIV   |           reszket, amint itt kérem önt, és ha az a másik itt volna,
 732     XIV   |                azt az iratot, mert átok és lélekkárhozat van annak
 733     XIV   |               megszűnt ön fiatal lenni, és lett öreg-öreg ember, megszűnt
 734     XIV   |             megszűnt ön szeretni tudni, és megtanult gyűlölni, irtózni,
 735     XIV   |              azt az írást nekem vissza, és ne fürkéssze énnálam a titkokat,
 736     XIV   |                 meg akarom azt ismerni, és ha a halál van ebben az
 737     XIV   |                  el akarom azt olvasni, és ha az ördög lakik is benne,
 738     XIV   |               tőle kérdeni, hogy híják, és miért üldöz. Én meg akarom
 739     XIV   |              akarom ismerni azt a pert, és esküszöm, hogy nem ijedek
 740     XIV   |           beszélni.~ ~Azzal eltávozott, és Kovács három hétig hírét
 741     XIV   |                 csak az ügyészek dolga, és a védencnek addig, amíg
 742     XIV   |              minden titkot a jurátusaim és adjunktusaim elől, s ezen
 743     XIV   |          Kárpáthy-féle perben dolgozom, és nagyon megütközve hallom,
 744     XIV   |        bizodalommal minden ember iránt, és én nagyon könnyen megadhatom
 745     XIV   |                 előfordulandó sportulát és expensát. Ami pénz jön be,
 746     XIV   |               pénz jön be, azt vegye át és nyugtatványozza. Adok rá
 747     XIV   |           kedves ön előtt az én szavam, és még egy másiké, ki önt még
 748     XIV   |               ott ahol vannak, énértem, és még egy másik kedvéért,
 749     XIV   |              önt oly nagyon szereti!”~ ~És azután feltűnt ennek a másiknak
 750     XIV   |             okait örökre, hagyja el őt, és sohase tudja meg, miért
 751     XIV   |         észrevette volna, mikor ment el és merre.~ ~A gyermekérzelmek
 752     XIV   |                  miket arcaikra köptek. És te magad ülni fogsz közöttük
 753     XIV   |         dobogott a szíve. Úgy dobogott, és azután ismét elállt, mint
 754     XIV   |               öreg ember volt az atyja, és neki nem volt szabad születni.~ ~
 755     XIV   |              Zoltán tizenhat éves volt, és még előtte rejtély volt
 756     XIV   |            azokban. Az ifjú arca égett, és teste reszkedett minden
 757     XIV   |                  fel akart ugrani onnan és elfutni messze, messze!
 758     XIV   |              irtózatos!~ ~Hanyatt dűlt, és behunyta szemeit. Úgy nyögött,
 759     XIV   |               pamlagon fekve elaludt.~ ~És amint elaludt, íme, újra
 760     XIV   |                alakok válnának belőlük, és egy harmadik alak is járulna
 761     XIV   |               nem jár abba a terembe.~ ~És ezután sok szép, sok kedves
 762     XIV   |            egészen elcsillapul alattok, és a szív görcsös szorongása
 763     XIV   |             görcsös szorongása kitágul, és a könnyek megerednek, és
 764     XIV   |                és a könnyek megerednek, és végigcsorognak az arcon.~ ~
 765     XIV   |           milyen jó volt ezt olvasni!~ ~És midőn az ő anyjáról szólt,
 766     XIV   |                hagynia a per olvasását, és saját eszméi folyamának
 767     XIV   |                s ismét újrakezdetett. – És íme, ott, mindjárt az első
 768     XIV   |             örök mélység támad őközötte és az egész Szentirmay család
 769     XIV   |        lakolniok, mivel őt szerették.~ ~És ha azon kedves gyermekre
 770     XIV   |           hordta már szívében – a régit és az újat –, milyen szomorúnak
 771     XIV   |                elárasztá.~ ~Milyen szép és milyen nagy lehetne még!~ ~
 772     XIV   |        honszeretet kellene még ahhoz!~ ~És Zoltán szemeiből kicsordult
 773      XV   |          hajóhadat akarna megkezdeni –, és nekem arra mind oly kevés
 774      XV   |                mozgás támad mindenfelé, és én nem vehetek azokban részt,
 775      XV   |           azután tenyerébe hajtá fejét, és sírt keservesen, ahogy gyermekek
 776      XV   |                 azután odalépett hozzá, és megölelte.~ ~– Óh, mennyit
 777      XV   |            undok per a világ elé kerül, és énnekem meg kell várnom
 778      XV   |                 tudná tartani gazdáját. És hát végre, ha minden kötél
 779      XV   |              akkor elmegyek a tengerre, és senkinek sem fogok terhére
 780      XV   |          földönfutóvá tették volna.~ ~– És mindezt énmiattam! Nem maradok
 781      XV   |            tovább, s most lefekszik ön, és kinyugodja magát.~ ~Zoltán
 782      XV   |           Kovács részvétteljesen nézte, és nem zavarta meg az ifjú
 783      XV   |                 előtt ne mutassa búját, és most feküdjék le, és pihenje
 784      XV   |             búját, és most feküdjék le, és pihenje ki magát.~ ~Zoltán
 785     XVI   |            lelki eszközökkel az igazság és értelem soha nem ismert
 786     XVI   |               okos ember volt. Ügyvédek és orvosok nemigen szoktak
 787     XVI   |           könnyelmű grófoknak, báróknak és más olyan embereknek, akik
 788     XVI   |             száradtam, mint egy keszeg; és milyen vagyok most? Tessék
 789     XVI   |             Elmondta röviden, hogy ő ki és mi, és hogy néhány percnyi
 790     XVI   |               röviden, hogy ő ki és mi, és hogy néhány percnyi beszélgetést
 791     XVI   |                észrevette e tekintetet, és sietett azt bevágni. – Mi
 792     XVI   |             tartozik.~ ~– Én pedig házi és családi orvosa, ki becses
 793     XVI   |                  midőn a per kezdődött, és miért teszik most, midőn
 794     XVI   |        elszerzett roppant jövedelemből. És most, midőn én az önök által
 795     XVI   |             kétszázezer forintnyi jogos és becsületes évi jövedelmet
 796     XVI   |             énnekem nyújtanák kezeiket, és ajánlanának egy egész világot…
 797     XVI   |                   Kovács mély szánalom- és megvetéssel tekinte a tehetetlen,
 798     XVI   |                 azzal vette a kalapját, és eltávozott.~ ~Abellinót
 799     XVI   |               ki eddig az ablaknál állt és kinézett, visszafordult,
 800     XVI   |                valami rosszra gondolna. És itt ezen a sötét lépcsőn
 801     XVI   |             hogy valaki gyilkost kiált, és segítségére nem sietni.~ ~–
 802     XVI   |                már mégis a nyilvánosság és a törvények ótalma alatt
 803     XVI   |               függ megérve kezei előtt, és hogy éppen ez órában senki,
 804    XVII   |              elhordják-e ők, Szentirmay és ő, az egymásért szenvedett
 805    XVII   |                szaporodik el or, tolvaj és zsivány a munkaképtelen
 806    XVII   |                 a puszta levegővel, itt és amott; tele volt az rá nézve
 807    XVII   |             jószágain levő tisztviselők és cselédek egész évi fizetéseit;
 808    XVII   |                 onnan. Még azt a hintót és azokat a lovakat is leltárba
 809    XVII   |               percben semmi sem vagyok. És én senkinek sem akarok terhére
 810    XVII   |               emberek előtt megfogható, és megszámlálhatóságánál fogva
 811    XVII   |           hajnal előtt elhagyták Zoltán és az ügyvéd Kárpátfalvát.
 812    XVII   |         parasztemberektől; férfiak, nők és gyermekek állták el az árokpartokat,
 813   XVIII   |           dolognak tartá utazni, nyakig és sarkig szürke porköpönyeg
 814   XVIII   |       kocsisokkal; a szekérzörgés miatt és különösen Tamás speciális
 815   XVIII   |                elé, meghagyva segédének és huszárjának, hogy csak mellette
 816   XVIII   |                állíttatni a vincellérek és borkezelők fölé, egy főháztartó
 817   XVIII   |           pincemesternek, kertmesternek és istállómesternek, mely úri
 818   XVIII   |            mesterek viszont számadással és felelősséggel tartoznak
 819   XVIII   |            tartoznak az udvarmesternek, és így tovább. Óh, egészen
 820   XVIII   |          valamennyit. Csak összenéztek, és köszönet nélkül eltávoztak
 821   XVIII   |             Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Maszlaczky Gábor
 822   XVIII   |             tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő uraságodtól alázatosan
 823   XVIII   |               még csak tűz sincs rakva, és még csak egy árva ember
 824   XVIII   |         jóltartotta a frátert lepénnyel és hideg sülttel; bort is adott
 825   XVIII   |           megtömte boszorkánypogácsával és füstölt kolbásszal estére,
 826   XVIII   |             keressen fel valami boltot, és hozzon akármi ennivalót,
 827   XVIII   |                 Maszlaczky úrnak ebédje és vacsorája, ki maga is megvallá,
 828   XVIII   |             vendégekkel, szolgabírákkal és alispánokkal, rokonokkal
 829   XVIII   |                alispánokkal, rokonokkal és szomszédokkal, az sem volt,
 830   XVIII   |               az egész úri vendégsereg, és sem egy inas, sem egy szobaleány,
 831   XVIII   |       diadalünnepre számított évek óta. És nem tudott mentségére mit
 832   XVIII   |             csak tűz sincs a konyhában, és nem tudja az ember, hogy
 833   XVIII   |                Adjátok egy nőnek Platót és Aristotelest, és égesse
 834   XVIII   |                 Platót és Aristotelest, és égesse meg a szakács a rántást,
 835   XVIII   |               jönnek, délre jár az idő, és ő még nem tudja, hogy mit
 836   XVIII   |             hogy mit fog nekik főzetni, és kivel.~ ~Eveline magánkívül
 837   XVIII   |           Maszlaczky úrral rejthetetlen és igen természetes neheztelésöket.~ ~
 838   XVIII   |        véletlenül, aminek nem ő az oka. És itt minden szem Maszlaczky
 839   XVIII   |               ismételve a derék háziúr- és családjaért, melyet is a
 840   XVIII   |           vannak még tündérei a földnek és égnek, nyugodtan eljátszhatnak
 841   XVIII   |                   Aztán odajött hozzám, és azt mondta, hogy öleljelek
 842   XVIII   |              hogy öleljelek meg szépen, és el ne bocsássam kezedet,
 843   XVIII   |               olyan sokáig elhallgatsz, és haragszol, ha valaki megszólít,
 844   XVIII   |               szava felelt imádságomra, és midőn karjára emelt, kezemet
 845   XVIII   |              olyan volt, mint a selyem, és arca, mint az égő bársony.
 846   XVIII   |              arca, mint az égő bársony. És én mégis erről a hangról
 847   XVIII   |                 egyszerre szegény lett, és legjobban fájhat az neki,
 848   XVIII   |         koldussá tették, az én szülőim, és ez a jószág, ez a kastély,
 849   XVIII   |                  ez a kert az ő kertje, és én szeretnék a föld alatt –
 850   XVIII   |               hogy én meghalok nemsoká, és őnekik nem lesz, akit szeressenek
 851   XVIII   |           miután minden felállított elv és rendszer nélkül kidühöngte
 852   XVIII   |          következik:~ ~„Mélyen tisztelt és keblem minden érzetével
 853   XVIII   |                    Lerogyott pamlagára, és elkezdett keservesen sírni
 854   XVIII   |        tanácsosnő pedig sírt haragjában és szégyenében keservesen.~ ~
 855   XVIII   |                oka sincs erre a haragra és szégyenre, de Kőcserepy
 856   XVIII   |             tessék kocsira ülni menten, és elkocsikázni innen istennek
 857   XVIII   |                  hogy a levelet átvegye és elolvassa.~ ~Miután elolvasta
 858   XVIII   |              tanácsos, vállat vonított, és visszaadta.~ ~Vállat vonított!
 859   XVIII   |         üthetnélek, mert megérdemelnéd, és módomban is volna, hanem
 860   XVIII   |              téged kétségbe ejt, ijeszt és bosszant egy izromban”.~ ~–
 861   XVIII   |             Hasonló leveleket minden hű és erényes feleség legelőbb
 862   XVIII   |                 szokott közleni.~ ~A hű és erényes szavak különösen
 863   XVIII   |    Szerencséjére megtalálta a kilincset és kalapját, kifutott a folyosóra,
 864   XVIII   |         otthagyta Bogozyt, süket Tamást és a porköpönyeget, mind a
 865   XVIII   |         lassankint magához téregetni.~ ~És amint azután magához tért,
 866   XVIII   |                per maga is elenyészett, és arra hivatkozni sem lehet;
 867   XVIII   |               ki ott ül mindig köztetek és őközötte, a ti szíveitek
 868   XVIII   |                őközötte, a ti szíveitek és az ő szíve között, és elfogdos
 869   XVIII   |         szíveitek és az ő szíve között, és elfogdos minden gondolatot,
 870   XVIII   |                idő; éjfél régen elmúlt, és ő még mindig ébren van,
 871   XVIII   |                 ő még mindig ébren van, és dolgozik.~ ~Mindazon kötelezettségeit,
 872   XVIII   |             Széchenyi politikai iratai, és soha meggyőzőbb, áthatóbb
 873   XVIII   |                 vonásaiban mély érzelem és törhetlen erő.~ ~Az ifjú
 874   XVIII   |            tudna? Csak sír, csak zokog, és úgy örül, olyan boldog.~ ~
 875   XVIII   |            mármost elviszünk magunkkal, és sohasem eresztünk el többé.~ ~
 876   XVIII   |             Velünk élsz, velünk örülsz, és hozzánk tartozol örökké.
 877   XVIII   |             nevezték egymást haladóknak és maradóknak, szabadelvűeknek
 878   XVIII   |             maradóknak, szabadelvűeknek és konzervatíveknek, pecsovicsoknak
 879   XVIII   |        konzervatíveknek, pecsovicsoknak és kubinszkyaknak, fehér és
 880   XVIII   |                és kubinszkyaknak, fehér és fekete tollasoknak – és
 881   XVIII   |                 és fekete tollasoknak – és aki együtt nem élte át ezt
 882   XVIII   |                melyik a tartogató párt, és mi okuk volt egymást így
 883   XVIII   |                 hazafi jelleme felől; ő és még egy másik ember, meg
 884   XVIII   |              harmadik, meg egy századik és ezredik, valódi szenvedélyből
 885   XVIII   |                 konzervatívek erős vára és őriző pásztora!~ ~Y. megyében
 886   XVIII   |           Rudolf, akit tisztel, becsül, és Kárpáthy Zoltán, kit a közvélemény
 887   XVIII   |            megyében az ellenzék pörölye és láncos buzogánya!~ ~Ez,
 888   XVIII   |                 úgy hiszem, oly világos és oly megnyugtató magyarázat,
 889   XVIII   |                megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos jelszót
 890   XVIII   |     korteskedések, ravaszkodások, nyílt és alattomos apostoloskodások.~ ~
 891   XVIII   |        motrix-ok p. o. bor, égett szesz és ezüst huszasok csak a krízis
 892   XVIII   |            annyi rajta ezúttal a sujtás és paszománt, hogy nem különben
 893   XVIII   |           uralkodik. Ismerik őt férfiak és nők, ifjak és aggok, szeretik,
 894   XVIII   |                őt férfiak és nők, ifjak és aggok, szeretik, bálványozzák,
 895   XVIII   |           simítva, hasonló színű vastag és rövid bajusza kevesellni
 896   XVIII   |                 látszik a helyet az orr és ajk között, s bozontosan
 897   XVIII   |               ultramarin, másutt kármin és cinóber, haj és szakáll
 898   XVIII   |           másutt kármin és cinóber, haj és szakáll hamburgi korom.~ ~
 899   XVIII   |              odaülni a tekintetes karok és rendek közé egy burnótszín
 900   XVIII   |                 ki innen?”.~ ~Kőcserepy és Berzy urak azonban, úgy
 901   XVIII   |               azon időben csak a klérus és a katonai státus nem viselt
 902   XVIII   |                legudvariasabb mosollyal és bókkal viszonoz, s midőn
 903   XVIII   |                bízta a tekintetes karok és rendekre, hogy csináljanak
 904   XVIII   |   indítványtevés. Ez azután ismét leül, és vele semmi dolgunk többé;
 905   XVIII   |                úgy beszél, mintha rajta és ellenfelein kívül csak egy
 906   XVIII   |            másikat megingatta. Nyertnek és vesztettnek látszik innenről
 907   XVIII   |            vesztettnek látszik innenről és túlról a csata.~ ~De halljuk
 908   XVIII   |           lelkeiket újra felelevenítse, és ellenfeleit is, pedig azok
 909   XVIII   |              mintha azt a hármas halmot és kettős keresztet mind ő
 910   XVIII   |                 az önzés, a rosszakarat és pártviszálkodás nagy munkáját
 911   XVIII   |                 elragadják őt magokkal, és elragadnak vele együtt mindenkit,
 912   XVIII   |            szemérmes szűzleány, pirulva és szemlesütve.~ ~A tömeg már
 913   XVIII   |        parlamentek, a mongol korultájok és a kaffer vigvangok természetei
 914   XVIII   |         hasonlítva nagyon sok furcsaság és hiányosság tűnik fel a magyar
 915   XVIII   |                 nagy tekintélyű Pittnek és Foxnak micsoda véleményei
 916   XVIII   |                azt alkalmaztatni Necker és Beccaria s több afféle nevezetes
 917   XVIII   |          micsoda jótétemény az Arcansas és déli Virginia lakóira nézve,
 918   XVIII   |          nemkülönben Otahayti, Új-Wales és a Carolina-szigetek vadembereinek,
 919   XVIII   |             idegen gyárművek termékeit, és hogy ez a hasonlatosság
 920   XVIII   |            rendek, annyira helyen, időn és eszmejáráson kívüli halmaza
 921   XVIII   |             ajtóig, rögtön kocsira ült, és elhajtatott Pestre.~ ~Ez
 922   XVIII   |                 frakkban azzal a kármin és ultramarin színű orcával
 923   XVIII   |              szokásos „Tekintetes karok és rendek!” megszólítást előrebocsátná,
 924   XVIII   |                Ez kontraszt! Bölcsesség és durvaság egy szobában. Ez
 925   XVIII   |             dölyffel nézett kétszer alá és fel az ismeretlenen, s éles,
 926   XVIII   |                  Itt van az akció díja! És egyúttal tessék még másodszor
 927   XVIII   |              neki itt lenni, mint nekem és az úrnak – ha ugyan joga
 928   XVIII   |           Tarnaváry egész illendőséggel és biztonsággal.~ ~– Jó napot –
 929   XVIII   |                szó, uram, hanem kardról és pisztolyról; önnek meg kell
 930   XVIII   |                 az minden bevett szokás és lovagiasság ellen van, lármát
 931   XVIII   |                 cséplő, nyomtató, hajdú és béres, cséppel, szórólapáttal,
 932   XVIII   |               sem hagyá el.~ ~A béresek és hajdúk odaérkezének, Tarnaváry
 933   XVIII   |               veszekedőt, ki a nyilván- és magánéletben keresve keresi
 934   XVIII   |             megyében; valamennyi ügyvéd és ügyes-bajos fél, akinek
 935   XVIII   |                  ámbár odahaza büszkébb és hozzáférhetetlenebb és követelőbb
 936   XVIII   |         büszkébb és hozzáférhetetlenebb és követelőbb bármelyik hercegnél;
 937   XVIII   |            mágnási jelöltek, Szentirmay és Kárpáthy, az egyik gróf,
 938   XVIII   |                 meg a tömeget: az ínyen és a torkon keresztül, melyek,
 939   XVIII   |                 eladta jövő évi gabona- és gyapjútermését kétszázhúszezer
 940   XVIII   |          Áztassák el erősen Szentirmayt és Zoltánt, hogy azok mind
 941   XVIII   |                áldozatot sem sokallunk, és ha sikerül önnek az ottani
 942   XVIII   |              mint amilyen megátalkodott és impertinens kortesei élén.”~ ~
 943   XVIII   |         eleje-veleje, de a sok éljenzés és közbekiabálás miatt úgysem
 944   XVIII   |          mondókáját.~ ~– A mi nagyságos és tekintetes követjelölteinket,
 945   XVIII   |            követjelölteinket, Kőcserepy és Korondy urakat az Úristen
 946   XVIII   |             Estefelé már oly muzsikálás és kurjongatás vette fel a
 947   XVIII   |               minden ember férjhez ment és megházasodott volna benne.
 948   XVIII   |             vezérei közbeveték magokat, és lecsillapíták a vitát, s
 949   XVIII   |                 s rá ne beszéljen egyet és mást, hogy reggel átálljon
 950   XVIII   |               felosztva, miket értelmes és nagyhatú férfiak vezettek,
 951   XVIII   |           öltözködő főúrra. Esküdtségek és szolgabíróságok néznek ki
 952   XVIII   |    szolgabíróságok néznek ki azon mente és dolmány ujjaiból.~ ~Minden
 953   XVIII   |                 éljent”, mely Kőcserepy és Korondy nevei után riadozott.
 954   XVIII   |            afelől győződve, hogy a haza és az emberiség eléggé soha
 955   XVIII   |                végezte, családja gazdag és nagy befolyású, Vilma örömest
 956   XVIII   |            többen nincsenek ellenfelei. És azonfelül a legkedvezőbb
 957   XVIII   |            embereit, úgy, ahogy vannak, és siessenek megjelenni a színhelyen,
 958   XVIII   |          iramodván.~ ~Azalatt a főispán és alispán és a tanácsos összesúgtak;
 959   XVIII   |            Azalatt a főispán és alispán és a tanácsos összesúgtak;
 960   XVIII   |                erőszakosan.~ ~Kőcserepy és Korondy ott álltak az ablakban,
 961   XVIII   |            elébb való kötelesség ennél, és én komolyan figyelmeztetem
 962   XVIII   |                   Íme, tekintetes karok és rendek, itt van a mindennél
 963   XVIII   |                hirtelen maga Szentirmay és Kárpáthy meg nem jelennek
 964   XVIII   |          hagyják el a megyeház udvarát, és protestáljanak ez alkotmánytörő
 965   XVIII   |          torokból:~ ~– Éljen Szentirmay és Kárpáthy!~ ~Mi volt ez?
 966   XVIII   |             felemeli buzogányos botját, és egyszerre elhallgat az egész
 967   XVIII   |              verset mondta.~ ~Kőcserepy és Korondy!~ Minket tovább
 968   XVIII   |              mit cselekedtem; nagyságod és cinkostársa, Maszlaczky,
 969   XVIII   |                a legnagyobb kegyelettel és deferenciával tevé töredelmes
 970   XVIII   |             rögtön nyakon nem ragadták, és le nem vetették az erkélyről
 971   XVIII   |               hiszen ismerik méltóságos és tekintetes uraim a kokánfalvi
 972   XVIII   |                izmosak, mint ősapáinké, és semmivel sem kisebb bennünk
 973   XVIII   |               azt kívánják a méltóságos és tekintetes urak, hogy most
 974   XVIII   |                  mondák utána Kőcserepy és hívei, gonosz kárörömmel
 975   XVIII   |          fordulva Bogozyhoz, kit Rudolf és Zoltán meg akartak gátolni
 976   XVIII   |               Bogozyt, s remegve miatta és társai miatt.~ ~Ez nem volt
 977   XVIII   |               egyre döngettek fejszével és ólmos bottal.~ ~Bogozy odalenn
 978     XIX   |               gyalázat! Minő gyalázat”; és azután ismét elkezdett sírni,
 979     XIX   |        jelenlevők szavazata Szentirmayt és Kárpáthyt választá meg követekül.~ ~
 980     XIX   |     megsiratandó emlék marad énelőttem, és annak eredményét, midőn
 981     XIX   |       megszegése vezetett, s a kényszer és erőszak, mely alulról jő,
 982     XIX   |                 fogadom, s új, jogszerű és törvényesen megtartott választást
 983     XIX   |             lemondását nagyra becsülöm, és elfogadom. Az újabb választásra
 984     XIX   |              kandidációba jönni! Ígérem és megtartom.~ ~A főispán úr
 985     XIX   |              főispán úr ezúttal őszinte és általános éljent kapott.
 986     XIX   |                háromnegyede Szentirmay- és Kárpáthyra szavazott. Tehát
 987     XIX   |              mégis tőle legtávolabb van és leggyűlöltebb ellenségeihez
 988      XX   |                fényes sikertől függött. És most mindennek vége; senki
 989      XX   |              megvetőleg szólnak felőle, és utána mindjárt következnek
 990      XX   |           dicsérik, hogy hódolnak neki! És ők ülnek itthon, Kárpátfalván…~ ~
 991      XX   |            össze, s vágja a kandallóba, és megtiltja azokat házába
 992      XX   |                 ha közel lehetne hozzá, és egy kés volna kezében!…~ ~–
 993      XX   |              Vilma ott ült az ablakban, és jól tudá, hogy akiről szó
 994      XX   |                a leány!~ ~Az apa felkel és hozzá megy, megsimogatja
 995      XX   |            ibolyák ideje, tüske van ott és haraszt.” – S aggódva tekint
 996      XX   |                 el onnan; álljatok az ő és a gyilkos fegyverei közé,
 997      XX   |                      Fogd ezt jutalmul, és siess! Hozzám ne jöjj többet
 998     XXI   |              velem szembe a zöld mezőn, és akkor titeket, fogadom,
 999     XXI   |                  Le vele! Én szétnézek, és akire ránéztem, elhallgat.
1000     XXI   |                mely a golyótól megőriz. És mégis úgy állok közöttetek,