Rész

 1      II|  jurátusához fordult, kemény, durva hangon éreztetve parancsát.~ ~–
 2     III|          szemöldökét, s igen száraz hangon válaszolt:~ ~– Bizony nem
 3     III|         mihelyt valaki még magasabb hangon beszélt, mint ő.~ ~– De
 4      IV|            Maszlaczky úr oly büszke hangon, mint aki meg van győződve
 5       V|             kell – szólt jóindulatú hangon a tanácsosnő –, de önök
 6       V|             E szavak oly elfogódott hangon valának elrebegve, hogy
 7       V|         ismerjük? – kérdé elszorult hangon a tanácsostól.~ ~– Tizenhat
 8     VII|      sugdosnának fülébe érthetetlen hangon. Minden ok nélkül úgy elszomorodott
 9    VIII|             a pecsételést, s száraz hangon monda:~ ~– Zoltán barátom,
10    VIII|        felsóhajtott. Máskor nem ily hangon szokta vele a gyámatyja
11    VIII|  szeretettől, érzelemtől átmelegült hangon mondá neki:~ ~– Emlékezzél
12      IX|           Rudolf erőltetett, száraz hangon.~ ~– Féltem Zoltánt, nagyon
13      IX|            inkább reszketésre hajló hangon bátorkodott ilyesmit mondani:~ ~–
14       X|              s aközben igen csendes hangon kérdezé a frátertől:~ ~–
15       X|       szóval bekiálték a kapun azon hangon, ahogy a vízhordó emberek
16       X| visszafordult, s kemény, parancsoló hangon kiálta: „Megtiltom mindenkinek,
17       X|              kiálta Kőcserepy hörgő hangon, míg az ajtó kilincsét el
18       X|            odahajolt, s megnyugtató hangon mondá:~ ~– Legyen nyugodt,
19       X|        gazemberek! – rikácsola éles hangon Maszlaczky. – Én parancsolok!~ ~–
20       X|          Barátim – szólt elfogódott hangon, mialatt a bankadó a kártyákat
21       X|         ismét rákiáltott mennydörgő hangon:~ ~– Húzz egyet abból a
22       X|        szólt ez alányomott, döbörgő hangon –, mintha megérdemlenék,
23       X|             a tűzre… – szól bágyadt hangon valakihez. – Gyere ide hozzám,
24       X|         susogta Vilma alig hallható hangon, amidőn a következő pillanatban
25       X|           kiált indulattól reszkető hangon a szabadító, s a háztetőkről,
26       X|          csónakosoknak szívszaggató hangon könyörögnek, pazarolva isten
27       X|         kiált reájok csengő, tiszta hangon, s magyarul.~ ~Báró Berzy
28       X|           kérdé a herceg elfogódott hangon.~ ~– Óh, mi az, fenség? –
29       X|          segíteni.~ ~E kérdés olyan hangon volt föltéve, miszerint
30    XIII|    szánakozást és lenézést tanúsító hangon az inas, s vállvonítva mutatja
31    XIII|             beszél ott olyan gyenge hangon, hogy őt odacsalja, s azután
32     XIV|          hozzá, s érzéstől reszkető hangon kérte, kezeit összetéve
33     XIV|        szállna keblére, oly fulladt hangon kérdezé:~ ~– Mi van ebben
34     XIV|           barátom – szólt reszketeg hangon Kovácshoz. – Ön tudja, hogy
35     XIV|            kiált nyájas, kellemetes hangon.~ ~A szólított engedi magát
36      XV|      szemeivel, s indulattól remegő hangon viszonzá:~ ~– Nekem mindegy,
37     XVI|           Abellino panaszos, kényes hangon a két egymásnak hízelgő
38     XVI|        beszélni!~ ~A tiltakozás oly hangon s oly mozdulattal volt téve,
39     XVI|     Szentirmay grófról tiszteletlen hangon beszéljen! – szólt Kovács
40   XVIII|          lelkesült vendégek rivalló hangon kiáltják az éljent az új
41   XVIII|          tárgyát, mindezt szép halk hangon, mint aki igen jól tudja,
42   XVIII|            szeme közé néznek. Ilyen hangon nem beszélt még a tens rendekhez
43   XVIII|        ismeretlenen, s éles, öklelő hangon szólt egyenesen hozzá, amint
44   XVIII|             előtte, indulat nélküli hangon monda neki:~ ~– Ha kívánja
45   XVIII|            tárgyhoz mért ünnepélyes hangon elkezdé mondogatni:~ ~–
46   XVIII|            tréfa! – szólt indulatos hangon Dabroni. – A becsületsértést
47   XVIII|           valami korifeus, s rekedt hangon onnan kezdett el dikciózni
48   XVIII|       deferenciával tevé töredelmes hangon ezt a végre tartogatott
49     XIX|            felé, s valódi meghatott hangon monda a gyülekezetnek:~ ~–
50     XXI|             volt. Halk, de töretlen hangon kérte orvosát, hogy engedje
51     XXI|     szigorúbb akar lenni; keményebb hangon kérdezi:~ ~– Miért öltözöl?~ ~
52     XXI|           leány egészen elváltozott hangon felel:~ ~– Mert meg akarom
53     XXI|    oroszláni morduláshoz hasonlatos hangon –, ez a harmadik hiába fog
54    XXII|       elbámult rajta.~ ~Az apa tört hangon rebegé:~ ~– A világot magát
55   XXIII|             neki, részvevő, bánatos hangon tudakozódik Vilma felől.~ ~
56   XXIII|           Eveline hideg, méltóságos hangon. – A halál csak elutazás.
57   XXIII|            hozzá a beteg vigasztaló hangon –, az rettenetesebb volt
58   XXIII|         hozzá engesztelő, reszketeg hangon, s kezét nyújtá felé.~ ~–
59    XXIV|          szavak mind igen hivatalos hangon és formában voltak mondva;
60    XXIV|       uradalmairól – szólt oly tört hangon, melyről alig lehete megismerni,
61     XXV|         ismerősebb és örvendetesebb hangon kiálta eléje:~ ~– Servus