Rész

 1      II|           anyagi haladásban keresni elébb a nemzet jólétét, de azért
 2      II|             nagy barátja, hanem azt elébb a szellemi téren kellene
 3      II|      tanulni, küzdeni; azt meg kell elébb érdemelni, és azt meg kell
 4     III|            még odáig elhúzódik.~ ~– Elébb a kérdés meritumára azt
 5     III|         tartja ön ezt?~ ~A fiskális elébb egyet-kettőt billentett
 6     III|           Ezeket tehát le kell róni elébb a jószág jövedelméből. És
 7      IV|      tempóval készült a felelethez, elébb kényszeríté leülni, azután
 8       V|         fogadá azt, mintha hetekkel elébb értesülve lett volna felőle,
 9       V|             jó Maszlaczkym. Mint az elébb is mondám, Eveline saját
10     VII|         hogy azonnal jöjjön. Tán ha elébb megindultunk volna, elébb
11     VII|           elébb megindultunk volna, elébb megjöendett. Zoltán nem
12    VIII|             hűtve e tekintet által. Elébb valami nagy szerencsétlenséget
13    VIII|           helyéről, sem egy könyvet elébb vagy hátrább nem tettek;
14    VIII|       bennünket. Nagyon jó lesz, ha elébb meglátja azt a szobát, ahol
15      IX|             Mi? Feleljen!~ ~Eközben elébb az írást verte a tenyerében,
16       X|               Azonnal jönni fog, de elébb átöltözik, mert minden ruhája
17       X|        hagyva, hogy idejök maradjon elébb visszatérni, mint a szétpukkanás
18       X|       szemlátomást áradt, hogy ahol elébb szárazon álltunk, ott már
19       X|          bajom sincs.~ ~– Hiszen az elébb sóhajtani hallottam. Én
20       X|     meghalunk!~ ~Vilma felállt.~ ~– Elébb azt a lánykát mentse meg
21       X|        ingatta volna meg, elkezdett elébb tetőtől talapjáig két helyen
22       X|           talált, mindenütt megállt elébb, nem maradt-e ottan élő,
23       X|              szól a kereskedőnek –, elébb ezt a nyomorultat szabadítom
24     XII|            hogy Kovács cenzúrázván, elébb hazament szülőihez, onnan
25     XII|             terhesnek találja, hogy elébb gondolkozzék is rajta, amit
26     XII|           írt levelet, a nemes gróf elébb rendesen kiküldé azt a pitvarnokától,
27     XII| fiatalembernek át kell esni, mentül elébb, annál jobb. Levelét is
28    XIII|           kell vennem egy adag sót, elébb csak egy szemernyit, most
29    XIII|           el találna halni Abellino elébb, mint a Kárpáthy jószágok
30     XIV|        emlék szép ideálját, s akkor elébb gondolkozni rajta, ha örüljön-e
31      XV|           sajnálkoznak ezek őrajta? Elébb az úr, most meg az ügyvéd.~ ~
32     XVI|      kibeszélhetni.~ ~– Uram. Ön az elébb engemet egy becses dologra
33     XVI|  Mindenhatót, hogy azt nagyságodnak elébb meg nem mondtam. Legalább
34     XVI|             megrettenve.~ ~– Azt az elébb elment embert. Semmi jó
35    XVII|    szerencsével! Hozza vissza minél elébb újra”!~ ~Tizenkét lovaslegény
36    XVII|         Hozza vissza az Isten minél elébb!~ ~Zoltán eltávozott Kárpátfalváról,
37   XVIII|             hallgatja.~ ~Az udvaron elébb leszállítá a fiskális úr
38   XVIII|        tessék hát organizálni minél elébb.~ ~Maszlaczky úr e kék magyar
39   XVIII|             azt a nagyságos asszony elébb megtudja, mint kellene.
40   XVIII|        benne, hogy be van csukva, s elébb ki kell nyitni, azután lehet
41   XVIII|            kedves alakok lépnek be, elébb egy szelíd, nyájas anyai
42   XVIII|             nyilvános törvényeinket elébb megtanulja, s tanulja tisztelni,
43   XVIII|             jelen ügynél! Semmi sem elébb való kötelesség ennél, és
44   XVIII|             annak mindkét szárnyát, elébb megkérdezve, hogy akar-e
45   XVIII|            szeretetreméltó fiúk! Az elébb pompás, derék fiúk, most
46     XXI|         ideje?~ ~– Akár holnap.~ ~– Elébb nem?~ ~– Délután nem divat
47     XXI|             találkozhatik reggelnél elébb velem?~ ~– Becsületemre
48     XXI|    legkorábbi óra?~ ~– Hat, reggel. Elébb nem öltözöm.~ ~– Jó. A többit
49     XXI|         Amint egymást megpillanták, elébb úgy tetszett, mintha megdöbbentek
50     XXI|           hamarább odaér”?~ ~Zoltán elébb nyitotta ki az ajtót, de
51     XXI|        sincs, ahova letelepedjetek. Elébb rendbe kell hozatnom szállástokat,
52     XXI|      látszott mondani: „Igen; hanem elébb bosszút állok érted!”~ ~–
53     XXI|           gyöngédséggel.~ ~– Semmit elébb, mint a te véredet! – kiálta
54    XXII|            semmi neszt sem hallott. Elébb benyitott csendesen, széttekintve,
55    XXII|       kedvetlenül. – Majd mindjárt. Elébb ezt a fejezetet be kell
56   XXIII|          gyűlölete tárgyának szánt, elébb az ő szívén ment keresztül;
57   XXIII|             reszkető szívvel.~ ~Ezt elébb kellett volna tudni!~ ~A
58   XXIII|             hátha a gyermek hal meg elébb, azután a szülők? – kérdezé
59   XXIII|           azt mondá Zoltánnak, hogy elébb le fog menni, hírt hozandó
60     XXV|   elutasítja, akkor megpróbálja még elébb Kőcserepy úrhoz folyamodni
61     XXV|         szót sem tudott válaszolni. Elébb a kezeit iparkodott kiszabadítani