Rész

 1      II|                   De valóban, Zoltán barátom – szólt közbe Emánuel barátunk –,
 2     III|                        III. A kedves barátom uram~ ~Valaki által „kedves
 3     III|          uram~ ~Valaki által „kedves barátom uramnak”, „kedves ennek
 4     III|     csendesebb akkordot kezdett.~ ~– Barátom uram! Azt csak megengedi
 5      IV|       megszólítá:~ ~– Jó estét, édes barátom, kedves Maszlaczky úr.~ ~–
 6      IV|             No, mondja nekem „kedves barátom”!~ ~– Tehát, „kedves barátom
 7      IV|         barátom”!~ ~– Tehát, „kedves barátom uram”, lehetek valamiben
 8      IV|           nagyságolna annyit, kedves barátom. Higgye el, hogy nem bírnám
 9      IV|             nagyságos úr” és „kedves barátom uram” közvetítőjeül), s
10      IV|            pörét viselje.~ ~– Kérem, barátom uram. Ne beszéljünk olyan
11      IV|         levélben:~ ~„Tisztelt kedves barátom uram!~ ~Consummatum est. (
12      IV|            Dátum s a többi.~ ~Kedves barátom uramnak~ ~alázatos szolgája~
13       V|                  Alászolgája, kedves barátom, hozta az isten! Hozta az
14       V|                  Hány éve már annak, barátom uram, hogy mi egymást ismerjük? –
15       V|           Meg van-e győződve, kedves barátom uram – sürgeté tovább Maszlaczky –,
16       V|             szeretet, mellyel kedves barátom uram és kedves családja
17       V|         velem, és ez az, hogy kedves barátom uram szeretetét, családja
18       V|               Én ez összegről kedves barátom uram javára – lemondok.
19       V|          elég jutalom.~ ~– De kedves barátom uram, hova gondol? Ezt én
20       V|        teljesíthetni.~ ~– Jó, kedves barátom uram – szólt Maszlaczky
21       V|             sors, mint aminőt kedves barátom ajánlata okozott. Így, de
22       V|              mentül közelebb, kedves barátom, kedves Maszlaczkym – tiltakozék
23       V|            magához kedves Maszlaczky barátom uramat, s bizalmasan fülébe
24       V|             kedves nagyságod, kedves barátom uram ismer engem. Én tudok
25       V|              úgy hiszem, hogy kedves barátom is egyetért velem.~ ~– Tökéletesen.
26       V|       mellyel kedves nagysád, kedves barátom uram – miért ne mondanám? –
27    VIII|             hangon monda:~ ~– Zoltán barátom, foglaljon helyet!~ ~A szegény
28    VIII|           vigasztalni.~ ~– Üljön le, barátom! – szólt hozzá szárazon.~ ~
29       X|        méltóságos úr, hol van Zoltán barátom?~ ~– Tudja a hét mennykő! –
30       X|             nem addig van az, Zoltán barátom! – kiálta közbe. Emánuel. –
31       X|             megforgatva –, nos, ifjú barátom, mi történt azután? Zoltánt
32       X|                  A te egészségedért, barátom!~ ~Összekoccintottak. A
33       X|              azt más észre.~ ~– Nos, barátom. Sokallod a poharat? Tedd
34       X|             kar megszabadítandja őt. Barátom, számítson reám!~ ~Azzal
35       X|          csak furcsa!~ ~– De, kedves barátom, én nem üzérkedni akarok
36       X|                Hagyd a filantrópiát, barátom, ne vesztegesd azt itt –
37     XII|              fl.”~ ~Olvasd~ ~„Kedves barátom! Méltóságos gróf úr.~ ~Volt
38     XII|            Rettenetes dolog volt az, barátom, na de hiszen olvashattad
39    XIII|          kínzás?~ ~– Mire való, édes barátom? Nézzen ide!~ ~Ezzel a szóval
40     XIV|               Mindjárt, mindjárt, jó barátom, hadd nézzek egy kicsinyt
41     XIV|       halovány lett, mint a fal.~ ~– Barátom, igaz jó barátom – szólt
42     XIV|            fal.~ ~– Barátom, igaz jó barátom – szólt reszketeg hangon
43     XIV|          annak szemeibe.~ ~– Édes jó barátom! Mi évekig jártunk egymással,
44     XIV|          percben kiveheti.~ ~– Igen, barátom, de azt akarom éppen, hogy
45     XIV|          felüté az orrát.~ ~– Kedves barátom uram, hogy mondhat ilyen
46     XIV|         másnak két garas.~ ~– Kedves barátom – szólt Maszlaczky úr, pozitúrába
47      XV|             helyben ülni.~ ~– Kedves barátom – szólt vidámságot szenvelgve –,
48     XVI|          újságokat megtudja, amikkel barátom uram szolgálni fog. Maszlaczky
49     XVI|          pálca volt nála. Úgy nézett barátom uramra, mikor elment, mintha
50    XVII|           fogadtatnék.~ ~– Tudom, jó barátom. De most még korán volna
51   XVIII|           azt az én kedves Kőcserepy barátom tudná!~ ~Kedves Maszlaczky
52   XVIII|             akit üldöznek.~ ~– Uram! Barátom! Kedves egyetlen barátom!~ ~–
53   XVIII|             Barátom! Kedves egyetlen barátom!~ ~– Nos? Mi baj? – kérdezé
54   XVIII|      Tetszett olvasni? Mi ez, kedves barátom? Mit jelent ez a levél?~ ~
55   XVIII|            egy izromban”.~ ~– Kedves barátom uram. Én meg nem foghatom –
56   XVIII|        otthagyta a tanácsos a kedves barátom uramat, ki sem fiúnak, sem
57   XVIII|    méltóságos úr.~ ~– Hogyne, fiatal barátom, ön Maszlaczkynál praktizált,
58   XVIII| tehetségeinek tért nyithatni, kedves barátom. Miben sem gyönyörködöm
59    XXIV|             nagy mondásra egy kedves barátom tanított meg, aki azt temette
60     XXV|             megszűnt a világ „kedves barátom uram” lenni.~ ~Ismerősei,
61     XXV|     nyalábolta.~ ~– Szervusz, kedves barátom uram!~ ~A lucskos alak azzal