Rész

 1       I|  művészetnek, hogy ne jusson az is annyi szépnek, jónak meg nem érdemlett
 2      II|           marad, hogy amire ő maga annyi szenvedéllyel biztatott,
 3      II|            tekervényein. Zoltánnak annyi kérdeznivalója volt, mikre
 4      II|       foglalkozás; sehol sem lehet annyi gyakorlati ismerethez jutni,
 5      II|        kéjlakot.~ ~Szentirmay bírt annyi önuralkodással, hogy arcán
 6     III|        lehet e három bútordarabbal annyi változatosságot előidézni
 7     III|     Fizetése harminc váltó forint; annyi volt húsz esztendő előtt
 8     III|          vannak kezeim között; óh, annyi éveken keresztül nem hiába
 9     III|            szerint félmillió, mert annyi ugyan a bevétel, de a kiadás
10      IV|       lehete látni nagy búslakodva annyi lelkesült nép között, ez
11      IV| kifizetésében Abellinónak még majd annyi sem maradna, sokkal célszerűbb
12       V|          lelki ideálja, de attól ő annyi tökélyt, oly magas szellemi
13       V|       lenni azzal, hogy a teremben annyi nagy tükör van, mikből saját
14       V|     mondást vigyázatlanul kiejteni annyi volt, mint a tanácsosnőnek
15    VIII|            senkinek soha!~ ~Zoltán annyi édeset talált az elébbi
16    VIII|   szégyeneld azt sokszor megnézni; annyi áldással érintkezik kezed,
17       X|      emlegetett közintézeteivel, s annyi minden széppel, jóval, hogy
18       X|          gazdagság fejlődött ki az annyi ideig elhagyott parton,
19       X|         tudtak felőle semmit. Csak annyi volt bizonyos, hogy a paripája
20       X|        mennyi arrogancia. Mikor én annyi idős voltam, szólni sem
21       X|          ama gazdag úr még egyszer annyi összeget ígért nekik, csak
22       X|       ajkakat, miknek minden szava annyi szívet, lelket szokott meggyújtani,
23       X|           nem érzett volna láttára annyi félelmet – annyi gyönyört.~ ~
24       X|           láttára annyi félelmet – annyi gyönyört.~ ~Zoltán egy pillanat
25       X|         küzdése mellett nem jutott annyi sír számára több halott,
26       X|            ő nyomdájába is betört. Annyi szorgalmas év keresménye,
27       X|          szorgalmas év keresménye, annyi fáradság jutalma ott lett
28       X|            egy emberrel, kettővel, annyi közül? Különben is azt tűztem
29       X|           Nem kellett félnie; ahol annyi tette van az erénynek, ott
30      XI|        remények, a büszke álmak és annyi évek fáradságos iparkodása
31     XII|          ifjúi részvéten alig volt annyi csodálkozni való, mint nagyságos
32     XII|            csodálkozom, hogy mikor annyi helyen leüt az istennyila,
33     XII|   gazdagságot adott; egy nap alatt annyi jót tehet az, mint más egész
34    XIII|       mellett, melyen az ősz nábob annyi esztendőn át a jobb oldalon
35     XIV|          után, mikor saját delnőik annyi bájjal vannak felruházva.~ ~
36     XIV|            néhány aranyat. Az neki annyi, mint másnak két garas.~ ~–
37     XIV|           lesz neki leülni, miután annyi lépcsőn felfáradt, s jó
38     XIV|          egyetlen, mozdulatlan élő annyi eleven kísértet közepett,
39     XIV|        szép szavakat, amikből csak annyi marad a lélekben, hogy igen
40     XIV|      reájok halmoztak.~ ~Zoltánnak annyi nyugalmat adott e gondolat,
41      XV|       magamról, hogy nekem már van annyi eszem, amennyinél több ezután
42      XV|     valamit.~ ~– Teszem föl, nekem annyi új eszmém van, amit szeretnék
43      XV|     maradok adós, nem maradok adós annyi szenvedésért! – sóhajta
44     XVI|     gondolatra térített, s ki most annyi visszás befolyás között
45     XVI|   elhagyottabb ember – mindezekről annyi tudása, annyi érzete sem
46     XVI|          mindezekről annyi tudása, annyi érzete sem volt, mint egy
47   XVIII|           Mit hagy váratni magára, annyi időn keresztül? Sok nap
48   XVIII| nyusztprémje a két vállát takarja; annyi rajta ezúttal a sujtás és
49   XVIII|            irányában legalább volt annyi tekintettel, hogy kérdését
50   XVIII|          az erkélyről nyakra-főre. Annyi bizonyos, hogy egyszerre
51   XVIII|       ordításhoz kezdtek, amelyből annyi volt leginkább kivehető,
52     XIX| Kőcserepynek rossz éjszakája volt. Annyi veszteség mellett Eveline
53      XX|            szeretett ifjút megölni annyi, mint játék. Meg fogja őt
54   XXIII|      előtte, hogy ez ifjú, ki neki annyi keserűséggel tartozik, ily
55    XXIV|     szétriasztott, összeszedkőztek annyi vármegyéből újra, s ott
56    XXIV|          Ne hallgatott volna-e meg annyi igaz óhajtást Isten?~ ~Ne
57     XXV|       előadni.~ ~A tény körülbelül annyi, hogy kedves Maszlaczky
58     XXV|          be hagyta vágni pályáját; annyi küszködés után ily csúful
59     XXV|         fáradott, arra költött, és annyi szép és nagy sikerű munkáért
60     XXV|     Kárpáthy-per alkalmatosságával annyi kedves pillanatot töltöttünk
61  Vegszo|     jelenetnek, melyben ránk nézve annyi tanúság van, kissé nagyobb