Rész

 1       I|            épület készen állott. „De sohasem fog megnyílni!” – mondának
 2      II|              borkereskedő felett; de sohasem bírta nekik elfeledni még
 3      II|        gyermeki társaságokat kerüli, sohasem társalgott a magával egykorúakkal,
 4      II|       ellenében. Némely főrangú ifjú sohasem volt gyermek, mert kicsiny
 5      II|              emelkedett e szavaknál; sohasem feledte azokat el: semmiből
 6      II|     szégyenlé, hogy oly gazdag, mert sohasem fogja tudhatni, hogy mi
 7      II|                riad rá Tarnaváry, ki sohasem engedi senkinek kibeszélni
 8     III|             annak, hogy ezt a szobát sohasem szokták felsikálni.~ ~Ez
 9     III|              húsz esztendő előtt is. Sohasem kért többet. Nem disputál,
10       V|            hat évig élt együtt vele. Sohasem hallotta őt senki panaszkodni,
11       V|           őszintén megsiratta őt, és sohasem szűnt meg emlékét tiszteletben
12       V|    bölcsebben tudta magát viselni. Ő sohasem látta leányát egyedül, mindig
13       V|           szerettetik. Eveline arcán sohasem volt szabad észrevennie
14       V|              és keresztülvíve; Vilma sohasem tudhatta meg azt, hogy őt
15       V|          húrokból, mert Eveline maga sohasem bírt hajlammal a zene iránt,
16       V|        embert vigasztalni.~ ~– És ön sohasem talált volna eszményképére?~ ~–
17       V|           ilyen ifjonci ábrándozások sohasem szülnek semmi jót; én különben
18     VII|       szokott nálok lenni, és Rudolf sohasem maradt el arról; ilyenkor
19    VIII|         nehéz volt megígérni.~ ~– És sohasem lesz-e ennek vége? – kérdé
20      IX|                 A méltóságos asszony sohasem szokta szigorúságát az úrfiak
21      IX|        Szentirmay-családnál ilyesmit sohasem hallott ő, ott mindenki
22      IX|      szeretet volt egymás iránt, ott sohasem lehetett egyebet hallani,
23       X|             emberekre volt bízva, de sohasem bírt vele szóhoz jutni,
24       X|          mikor magunk vagyunk, akkor sohasem ájul el. Báró Berzyt hátráltaták
25       X|             tartani, aki verekedésbe sohasem visz fegyvert, azt tartván,
26       X|         képzelete tud teremteni, aki sohasem látta a világot, s iparkodik
27       X|              felé fordított ágyúkból sohasem volt szokás lőni; ezt a
28     XII|              zárjel közé: „és amiket sohasem végzek el”), fáradságot
29     XII|           kedveért!~ ~Persze a levél sohasem jutott el hozzá; nincs a
30     XII|   megszerezze? Csak vezére legyen.~ ~Sohasem örültem, hogy a sors gazdaggá,
31    XIII|               különben én megyek, és sohasem jövök vissza.~ ~Maszlaczky
32     XIV|         szemközt a septemvirnével.~ ~Sohasem láttak érdekesebb férfiarcot.
33     XIV|           bizony én sem ismerem. Még sohasem láttam. Egészen ismeretlen
34     XIV|            magános jávor alatt, hogy sohasem fogják egymást elfeledni,
35     XIV|              és karja között, mintha sohasem vált volna el tőle, olyat
36     XIV|           dugott előle mindent, hogy sohasem vehetett észre semmit.~ ~
37     XIV|             is Maszlaczky úr –, hogy sohasem zárok el semmit, én tele
38     XIV|        ráadásul.~ ~A jámbor kuturgur sohasem tudta, mi van abban a perben,
39      XV|           hogy a per ily tartalommal sohasem fog ítélet alá kerülni;
40      XV|           volt akkor.~ ~– Maszlaczky sohasem dolgozik saját ujjaival,
41     XVI|     Maszlaczky úr érzé, hogy még így sohasem volt megakadva életében.
42   XVIII|               beszélhettél vele!~ ~– Sohasem láttam azóta.~ ~– Nem-e? –
43   XVIII|              beszédbe; a tanácsos úr sohasem volt mosolygásba hozható;
44   XVIII|    barátságban állt, akinek az arcát sohasem látta másként, mint mosolyogva,
45   XVIII|              Csak annyit tudok, hogy sohasem olvastam jellemzőbb, élethűbb,
46   XVIII|              elviszünk magunkkal, és sohasem eresztünk el többé.~ ~Zoltán
47   XVIII|            szakáll hamburgi korom.~ ~Sohasem ült hasonló alak a zöld
48   XVIII|         híres…~ ~– Micsoda híres? Én sohasem hallottam hírét.~ ~– A leghíresebb
49   XVIII|        hatóságok a dolgok folyamáról sohasem vehetnek tudomást. Óh, ez
50   XVIII|          rászorult hölgyeket, melyek sohasem történtek meg- s minélfogva
51   XVIII|         embert azzal a székkel, hogy sohasem fog többet párbajt vívni.~ ~
52   XVIII|             monda:~ ~– A népszerűség sohasem szerencse; az az érdemek
53   XVIII|        tartani az áruló tömeghez, de sohasem vitte tovább a megszólításnál: „
54     XIX|          életünk történetében, annak sohasem a pártviszály volt az oka,
55     XXI|             ez? Azt te jól tudod, de sohasem fogod senkinek mondani.
56    XXII| mindig-mindig rosszabbul lesz, talán sohasem is gyógyul meg.~ ~Minden
57    XXII|       házában és ő is a magáéban, és sohasem szóltunk volna egymásról
58   XXIII|          eléje nyújtott kezecskét. – Sohasem.~ ~– Ön megbocsát nekem
59     XXV|             a szemeiket róla, mintha sohasem látták volna; hajdani pártfogóit
60     XXV|             akaszt nyakába, és abból sohasem lehet kikeveredni, soha