Rész

 1      II|              szerencse igen felvitte a derék úr dolgát, s midőn másodszor
 2      II|              hallhatókká bírja tenni a derék asszonyságra nézve, lassankint
 3      II|                 Hallom, hogy maga igen derék fiú.~ ~Zoltán azzal igazolja
 4      II|              szerencsénk leend ezzel a derék Adolffal megismerkedhetni,
 5      II|           Zoltán, ki jól tudta, hogy e derék táncnemek még a párizsi
 6     III|               ekkora nem lett. Valóban derék, szép ifjú. Oly kifejlett,
 7      IV|             nagyságoljon engem! Ön oly derék férfiú, ön megérdemli, hogy
 8      IV|        Abellino egész hazáig kísérte a derék férfiút, a kapuban elválva
 9       V|          hibáinak ki van téve; komoly, derék, tekintélyes férfi volt;
10       V|                 aquit) arra, hogy őt e derék úr nőül kérje. Emberek előtt,
11       V|               annyit tudott beszélni a derék úr nemes jelleméről, kitűnő
12       V|           mindenki elismeré róla, hogy derék, magaslelkű asszony, de
13       V|       támlájába, nyújtá búcsúvételét a derék asszonyságnak.~ ~– Én magamat
14       V|            sokszor feltűnt előttem egy derék férfiú képe, s elgondolám,
15       V|               úr ezzel karjára fűzte a derék kérőt, s okosan értésére
16       V|                jobban fogom becsülni e derék embert. Bánj te is nemesen
17    VIII|              önnek; rajta leszek, hogy derék, önhöz méltánylattal viseltető
18      IX|                betelik, de azután mint derék, jeles férfi fog visszatérni,
19       X|               ezt Isten súgta nekem. A derék őrnagy azon törekedett,
20       X|            nagyon egyszerű volt.~ ~– A derék őrnagy rögtön lőfegyvert
21       X|               vagy bennünket találjon. Derék ember. Úgy lőtt, mint Tell
22       X|         deszkák egyikének végén álla a derék úr. Háta mögött az udvarban
23       X|           érdekében helyesen beszélt a derék férfiú, de Maszlaczky úr
24       X|                arcából ki volt kelve a derék ifjú, a borzalom és felindulás
25       X|                szemefénye ez órában, a derék ifjú sarjadék, kiben egy
26       X|               hálatelten csókolá meg a derék férfi kezét.~ ~– Nem azért
27       X|             még sokáig fog élni, olyan derék úrnő lesz belőle, mint édes
28       X|          menekülni, mert az alant álló derék szabadítóknak még sok dolguk
29       X|              sírhalommá változtatta, e derék, e bátor férfiak küzdése
30       X|              Szitányi név olvasható. A derék nagykereskedő a vész kitörése
31       X|                egyenesen a rablókra. A derék mészárosmester Dorn az,
32       X|             nejét, gyermekeit, kiket a derék harcfiak a csónakba elhelyeznek.
33       X|                 meleg szívvel hallja a derék bajnok e halálos rémhangokat,
34     XII|               postscriptumot kezdett a derék úr, de azt már kitörölte,
35     XII|           otthonos legyen; hogy milyen derék volna, ha magyar ifjak tengerésznek
36     XII|                Azon kacagott-e, hogy e derék, nyers, nyakas hazafi, akit
37    XIII|               Abellino lakáig.~ ~A két derék úr meggondolta az éjen keresztül,
38     XIV|          bizony igen csendes külseje a derék városnak. Elpusztult várát
39     XIV|           járt-e ő el e tárgyban, mint derék, meggondolt férfiú; nem
40     XIV|             megvető visszautasítást; a derék, öreg emberek tanúbizonyságait,
41      XV|              én magamat valami különös derék embernek képzelem. Ez bohóság,
42     XVI|      Szentirmay gróf is igen jó ember, derék férfiú. Szívesen fogja nagyságodat
43     XVI|              önt boldoggá tehesse.~ ~A derék pszichológ férfiú képes
44     XVI|                 vidám, csevegő család, derék utódok! Mit gondol nagyságod
45    XVII|         könnyes szemekkel mondani el a derék emberek küldöttsége előtt,
46    XVII|               nyugalmáért.~ ~Mi lesz e derék munkás népből, mely másfél
47    XVII|         fogytáig, mely nemeslelkűség a derék méltóságos úrnak nagy becsületére
48   XVIII|          gazember, hogy kiszúrta azt a derék Zoltán úrfit ebből a jószágból.
49   XVIII|         éspedig több ízben ismételve a derék háziúr- és családjaért,
50   XVIII|            innen istennek hírével.~ ~A derék férfit úgy elkábítá ez a
51   XVIII|              van osztva.~ ~X. megyében derék, tekintélyes, becsületben
52   XVIII|               bele a vitatkozásokba; e derék, kardos hazafiak nem azért
53   XVIII|                   Folytatta volna is a derék fiatalember, de egy alkalmatlan
54   XVIII|          következéseket elsimítsa.~ ~A derék gladiátornak azonban el
55   XVIII|                sokáig talált aludni. A derék pártkolomposok boldogoknak
56   XVIII|              uraim! Jó napot! Ez ugyan derék dolog.~ ~Utolsó szavait
57   XVIII|          köszönt rájok. Milyen pompás, derék fiúk! A főispán rögtön kiíratja
58   XVIII| szeretetreméltó fiúk! Az elébb pompás, derék fiúk, most már részeg, ittas
59   XVIII|        helyrehozom, amit vétettem azon derék hazafi ellen, akit az Úristen
60     XXV|             hogy a báró úr igen jeles, derék ember ugyan, és minden tekintetben