Rész

 1      II|          hogy a költői képzeletnek szabad mindenféle úri lakásokba
 2      II|            A tanácsos úr hátralép, szabad tért engedve a főispán és
 3      II|          ezúttal elmulasztanom nem szabad.~ ~– De nem ám, teringettét! –
 4      II|              nemzeti vállalat, nem szabad pártfogásunkat megvonni
 5     III|   megpántolva, s a kikopott bőrből szabad után vágyik a lószőr töltelék.
 6     III|   kocogtassunk a benyíló ajtaján. „Szabad!” Nem egészen pókhálómentes
 7       V|         Eveline arcán sohasem volt szabad észrevennie leányának azokat
 8       V|           iránta nem volt senkinek szabad szeretetét mutatni, ő is
 9       V|            ő még gyermek, neki nem szabad élvezetei megháborítását
10      VI|       tanya lesz, azoknak sem volt szabad a kastélyhoz közel lenni.~ ~
11     VII|        fakadt, hogy nekik nem volt szabad vele menni.~ ~Flóra, bár
12    VIII|            után egy napig sem volt szabad Rudolfnak Kárpáthy Zoltán
13    VIII|          visszafojtott érzelmeinek szabad kitörést enged: az örökké
14    VIII|     belülről azt mondta volna rá: „Szabad!”…~ ~Az ajtó perc múlva
15    VIII|     könnyebbülten sóhajtanak fel a szabad légre jutva.~ ~Ott künn
16      IX|          az udvarból; akkor azután szabad a sírás, senki sem látja
17       X|             midőn Moszkvába lép; – szabad legyen a magyarnak is édes
18       X|             más zenét hallatni nem szabad. A szép Ilvay kisasszony
19       X|         kell ott maradni, neki nem szabad elhagyni helyét. Ott járkált
20       X|           az én gazdám házának nem szabad összeomolni.~ ~– Úgy van,
21       X|          Nem, nem fogok fázni, nem szabad fáznom – mondogatá magában. –
22       X|      rablás, mint a gyilkolás. Nem szabad gyávának lenni!”~ ~A víz
23       X|             aki őket megbüntesse?! Szabad a bűnnek a vásár! Nézzétek,
24      XI|          vétele után neki nem volt szabad betegen feküdni többé! Nem!
25      XI|          még a sírban sem leendett szabad feküdnie; feltámadt volna
26     XII|       Családjának még azt sem volt szabad tudni, hogy Zoltán nem levelez
27    XIII|          padlásához szárad, és nem szabad inni egy csepp vizet sem.~ ~–
28    XIII|           csak egy száraz zsemlyét szabad, háromnapos száraz zsemlyét,
29    XIII|  pofakövérség, melyen túl nőni nem szabad, de alá és felfelé annál
30     XIV|           Megkeményíté szívét, nem szabad remegni, de meg kell tudni,
31     XIV|        tőlem a saját peremet. Csak szabad tudnom, hogy mi van a saját
32     XIV|   Tökéletesen értem. Tehát ezt nem szabad senkinek megtudni. Ne féljen
33     XIV| kiszivároghat, amit nem lett volna szabad másnak megtudni. Most éppen
34     XIV|        annak, akinek azt nem volna szabad látni, s kést üt a szívébe
35     XIV|            ő, mivel nem lett volna szabad születnie, mert az atyja
36     XIV|            atyja, és neki nem volt szabad születni.~ ~Még nem értette
37     XIV|        Hiszen szeretni mindenkinek szabad.~ ~Csak olvasd tovább.~ ~
38     XIV|        őneki Rudolf házát soha nem szabad többé látni, amiért Rudolf
39     XVI|      Kopogtak az ajtón.~ ~– Lehet! Szabad! – kiáltottak mind a hárman.~ ~
40    XVII|        áldozott fel, mint amennyit szabad volt áldoznia, hogy a fiúi
41   XVIII|        egymással szemközt, s azzal szabad tetszésére bízatott Maszlaczky
42   XVIII|        melyeket felnyittatnunk nem szabad. Illik, hogy ismerjük azokat,
43   XVIII|        elbeszélgettél vele, mindig szabad bejárása volt hozzád, szívesen
44   XVIII|            fogsz lenni, s nem lesz szabad tőlünk megszöknöd.~ ~Zoltán
45   XVIII|       Mindenféle ködmenes embernek szabad beleszólni az okos urak
46   XVIII|        angol követ, hogy ne legyen szabad lehordani?~ ~– Ő egy híres…~ ~–
47   XVIII|           bántalommal érinteni nem szabad, s ez a pont a becsület
48   XVIII|           zárni a kapukat!~ ~– Nem szabad! Nem szabad! Nem kell megengedni! –
49   XVIII|       kapukat!~ ~– Nem szabad! Nem szabad! Nem kell megengedni! –
50      XX|           vének emlékezünk. Legyen szabad saját fogalmat alkotnom
51      XX|           erre gondolt, s nem volt szabad fáradtnak, aléltnak lennie,
52      XX|          aléltnak lennie, nem volt szabad félnie közelgő éjszakától,
53    XXII|            Ezt a betegnek nem volt szabad észrevenni. És még más valamit
54    XXII|           még más valamit sem volt szabad neki megtudni, amit gondosan
55    XXIV|       ahová más senkinek ne legyen szabad lépni. Most én távozom innen,
56    XXIV|      emlékeim maradnak itt. Legyen szabad nekem is egyet kérnem e
57     XXV|            soha semmiféle pert nem szabad folytatnia.~ ~Azt hitte
58     XXV|               Dehát miért? Itt nem szabad más kúrával élnie, Priesznicz