Rész

 1      II|              egyik Ilvay Laura, amaz öreg asszonyság unokája, magas,
 2      II|          felel minden kérdésére a jó öreg asszonyságnak, s a tengeri
 3      II|             háta mögött, s egyike az öreg asszonyság unokáinak, Czirányi
 4      II|        engedje beszédét bevégezni az öreg asszonysággal.~ ~– Eh, mit
 5      II|                 Zoltán megcsókolá az öreg kezét, s úgy távozott el,
 6     III|              erkölcsi értékét. És az öreg Mayerné már kész is volt
 7     III|           hogy ki jő most.~ ~Csak az öreg Tamás volt. Hozott egypár
 8     III|      madarasi kastélyában, amidőn az öreg Kárpáthy, nem törődve nejével,
 9     III|             Kérem!~ ~– Úgy, igaz. Az öreg Kárpáthy Jánosnak hetvenéves
10     III|          maga után az ajtót, hogy az öreg Tamás körmét szintén odacsapta.~ ~
11      VI|          helyén, a másik, amikben az öreg Szentirmay gróf, szomszédjával,
12     VII|       nagynak, kinek láthatásaért az öreg emberek napestig elácsorogtak
13    VIII|           járt egyes-egyedül, még az öreg kulcsárt is visszaküldé,
14    VIII|             s idő kell ahhoz, míg az öreg Pál gazda a lépcsőkön felcammog.
15    VIII|          Emlékezem bizony – szólt az öreg cseléd készséggel –, én
16    VIII|              folyosót az én néhai jó öreg uram, mintha a szelektől
17    VIII|             vállát.~ ~– Elhiszem, jó öreg, hogy ezért falaztatott
18    VIII|            szíve e pillanatban.~ ~Az öreg Pál megcsóválta ősz, meghajlott
19    VIII|              meglássa.~ ~Az érzékeny öreg kabátja ujjaival törülte
20    VIII|        Rudolf figyelmesen tekinte az öreg arcára. Hogy tud ez oly
21    VIII|           feszítővasat hozott elő az öreg, s hozzá kezdett látni a
22    VIII|          amidőn végighordozá őt a jó öreg nábob ugyanezen termeken,
23       X|      háziasszony átengedte helyét az öreg, nehezen halló úrnőnek,
24     XII|          nádi múzsáknak.~ ~Ha ezt az öreg nábob megtudná, megfordulna
25     XII|           színházban. Hogy nem él az öreg János úr, hogy megláthatná!
26    XIII|                  Majd elveszed te az öreg kaszást! – gondolá magában
27     XIV|              Azok Szenczy grófék, az öreg grófné és agg hajadon testvérje;
28     XIV|             Katinka mellett.~ ~A két öreg jót nevetett e tréfán, s
29     XIV|              család ügyvédje. A régi öreg ügyvédet, ki János urat
30     XIV|          költözött, melyet egykor az öreg nábob annak az örömére építtetett,
31     XIV|   kényelemmel.~ ~Zoltán megismeré az öreg Bogozyt, kivel még az árvíz
32     XIV|             ha ezt a pert elolvasod, öreg, öreg ember fogsz lenni!…”~ ~
33     XIV|              a pert elolvasod, öreg, öreg ember fogsz lenni!…”~ ~Lássuk
34     XIV|         születnie, mert az atyja már öreg ember volt akkor.~ ~Tehát
35     XIV|            ember volt akkor.~ ~Tehát öreg ember volt az atyja, és
36     XIV|            visszautasítást; a derék, öreg emberek tanúbizonyságait,
37    XVII|             őrizze meg ottan.~ ~A jó öreg ember ajkai görcsösen remegtek,
38    XVII|     jóvoltából bír.~ ~– Köszönöm, jó öreg bátyám – monda az ifjú erőltetett
39    XVII|          kandallóval látták el.~ ~Az öreg Vargának gondja volt tüzet
40    XVII|           mint testi küzdelemtől, az öreg Varga segített neki hallgatni.~ ~
41    XVII|            ragyogó arccal fordult az öreg jószágigazgatóhoz.~ ~– Megírhatja
42    XVII|        szájából reá nézve – szólt az öreg. – Most már semmi sem gátolja,
43   XVIII|            nem oktalan barmokkal; az öreg nábob kedvenc agarai pedig
44   XVIII|       kaszatömlöcbe letaszítja.~ ~Az öreg Varga fogadta a fiskális
45   XVIII|         némely dolgokban, mint ez az öreg ember. – Én nem a jószágot
46   XVIII|            szobákon.~ ~Varga uram az öreg Pált hívta elő, hogy teljesítse
47   XVIII|               kocsisnak hamarább. Az öreg lovakhoz. Öreg lovakhoz
48   XVIII|          hamarább. Az öreg lovakhoz. Öreg lovakhoz öreg kocsis. Ez
49   XVIII|              lovakhoz. Öreg lovakhoz öreg kocsis. Ez így illik össze
50   XVIII|               milyen gyöngék ezek az öreg emberek, mindjárt elpityerednek –
51   XVIII|          magát, ahogy tudja.~ ~A két öreg eltávoztával Maszlaczky
52   XVIII|              egy kék kurta dolmányos öreg bátyámuram, s egész tréfás
53   XVIII| fiatalemberre is. Ki tudja, hátha az öreg, éppen azért, mert nem tanult
54   XVIII|       Lehetsz Pesten ácspallér!~ ~Az öreg megtörülte utána a száját,
55     XXI|          ellenzéki szónoknak jámbor, öreg anyja volt, ki meghallva
56     XXI|            példányát bámulta ifjú és öreg, kit pártfelei szerettek,
57     XXI|         szólt Dabroni. – Nekem nincs öreg anyám…~ ~Ez gúnyos célzás
58   XXIII|        melyben huszonegy év előtt az öreg Kárpáthy János végrendeletét