Rész

 1      II|          változást, mint hogy idomai jobban megteltek. Szabályos arcvonásain
 2       V|              vagyok helyeselni, mert jobban érti, mint én. E rendszerhez
 3       V|              hogy én, ezt tudva, még jobban fogom becsülni e derék embert.
 4      VI|       virgonc ötösfogatai. 1~ ~Minél jobban közeledünk Szentirmához,
 5     VII|          rajta, hogy melyik szeresse jobban – tán Katinkát kivéve, aki
 6    VIII|          legalább érezzem azt mentül jobban.~ ~Ez utóbbi szavakat csak
 7    VIII|          kedves, szép tüneményt, kit jobban szeret, mint az egész világot,
 8      IX|          üssék-verjék magukat, annál jobban nőnek. Ha én egész nap egyebet
 9      IX|       haragudott, mégpedig valamivel jobban, mint mikor Lőrinc úrfi,
10       X|             Nőknek az ilyesmi sokkal jobban áll.~ ~– Ej, ej, kedves
11       X|       kétfelől jövő jégtorlat mindig jobban közreszorítá őket, egyszerre
12       X|            tovább figyelek rá, annál jobban fel tudom fogni Vilmám ellenszenvét.
13       X|           hallatszék, az ajtó mindig jobban feszült, s egyszerre rögtön
14       X|         előle. „De miért nem sietnek jobban?”~ ~– Kedves barátim, ne
15       X| gorombaságával válaszolt:~ ~– Hát ha jobban tudja az úr, csinálja maga!~ ~
16       X|           kicsinyt az emberek, annál jobban előadják majd a pénzt.~ ~
17       X|        előremenni!~ ~A paripa mindig jobban gyengült, roskadozott; Zoltán
18       X|           után, s bár anyai szívének jobban esett volna gyermekével
19       X|       mondják, de nem igaz. Én magam jobban tudom, hogy milyen vagyok.
20       X|            siket zuhanását, és egyre jobban reszketett és halaványult.~ ~
21       X|         oldalra ment. Ettől a szótól jobban fázott, mint a csípős éji
22       X|             Váci út mentiben, mindig jobban megrakodva megmentett szerencsétlenekkel.
23    XIII|          erek fognak megtelni mindig jobban jobban.~ ~(Látszik, hogy
24    XIII|        fognak megtelni mindig jobban jobban.~ ~(Látszik, hogy a báró
25    XIII|           fél könyökére emelni, hogy jobban hallhasson.~ ~– Kérdéses
26    XIII|        csendesüljenek le, amivel még jobban összeveszíté őket.~ ~– Majd
27     XIV|           mintha azt hinné, hogy így jobban megtartja, s azzal elváltak
28     XIV|          rosszabbul sikerült, mennél jobban erősítette. Először is füle
29     XIV|              ember, aki önt nálamnál jobban szereti? – egyet kivéve.~ ~–
30     XIV|           még egy másiké, ki önt még jobban szereti, ne nyúljon ön azon
31     XVI|             magát tegnap óta? Sokkal jobban néz ki; a kedves doktor
32     XVI|                 Az nem igaz, hogy én jobban vagyok. Inkább egészen odavagyok –
33    XVII|          magáét, s a fiatal jogtudós jobban örült védence e merényletének,
34   XVIII|           jónak látá nem zúzni össze jobban Eveline-t elméje fensőbbségével,
35   XVIII|             mosolygok, mert ez nekem jobban illik. Én tégedet mostan
36   XVIII|           tudom, hogy az teneked még jobban fáj, hogy az téged kétségbe
37   XVIII|              óráink!” – vagy pedig: „Jobban felhúzza az óráit a nagyságos
38   XVIII|             a nagyságos tanácsos úr, jobban, mint akárki más, hányat
39   XVIII|          veletek egy rangban állunk, jobban ismerjük, hol fáj, mije
40   XVIII|             a szegény nemesembernek; jobban meg tudjuk védeni igazait,
41   XVIII|           adni senkinek.~ ~Mennyivel jobban értették ezt a másik párton;
42   XVIII|           először is az ő kiabálását jobban lehetett hallani, mint ellenfeleiét,
43   XVIII|         szívébe eltakarhatni. Mentül jobban szidják, mentül jobban üldözik,
44   XVIII|        Mentül jobban szidják, mentül jobban üldözik, annál erősebben
45   XVIII|     kincseivel együtt. Óh, mennyivel jobban gyűlölné őket, ha az a gondolat
46   XVIII|          rendben, becsülettel; de ha jobban tetszik ökölre bocsátani
47     XXI|             férfi kénytelen volt még jobban nevetni.~ ~– Ezek a bohók
48     XXI|        szívének.~ ~A haldokló szívét jobban nyomta a halál kezénél az
49   XXIII|      készített, az ő lelkét sújtotta jobban.~ ~Hogy olyan titoktartók
50   XXIII|           amidőn én sírok, de sokkal jobban ismerem önnek szívét, mint
51   XXIII|           meg az emberek? Óh, én ezt jobban tudom. Sokkal jobban tudom.~ ~
52   XXIII|             ezt jobban tudom. Sokkal jobban tudom.~ ~És szemeivel atyjára
53   XXIII|             ez a csók és ezek a szók jobban estek, mint ami az egész
54   XXIII|           szorítá őt keblére, mindig jobban átölelé karjaival omlatag
55    XXIV|            csak arra tanítá meg őket jobban, milyen boldogok voltak
56     XXV|          elhagyta a kacagás. Kezdett jobban figyelmezni Maszlaczkyra.~ ~–
57  Vegszo|        Végszó~ ~Nem irigylek valamit jobban, mint azon regényíró boldogságot,