Rész

 1      II|             elfeledett gondolkozni.~ ~– Fiskális úr – szólt báró Berzy, kit
 2      II| szemrehányásokat – sietett közbevágni a fiskális úr –, én biztosíthatom,
 3     III|              vén jubilátus huszárt mint fiskális úr mindenesét, ki reggeltől
 4     III|                zsibárus, kitől ezeket a fiskális úr még ifjú korában perköltség
 5     III|                 a cserebogárnak, hogy a fiskális úr újra bútoroztatja szállását,
 6     III|               ki nem jön. Mintha csak a fiskális úr számára volna teremtve.~ ~
 7     III|           válogatott imádottai voltak a fiskális úrnak, kiknek udvarolgatott,
 8     III|              ami azt bizonyítja, hogy a fiskális úr nem hiú ember. Az ágya
 9     III|            őhozzá, semmi ürügy alatt; a fiskális úr otthon legkevésbé galant
10     III|                bosszankodással tekint a fiskális úr szürke fejére, ki nem
11     III|                  Ahogy először láttuk a fiskális urat, akkor szép barna hajat
12     III|                 áll a pörünk, uram?~ ~A fiskális úr felhúzta az egyik vállát
13     III|             kezdenünk.~ ~– Ah, pardieu, fiskális úr, ez rossz tréfa, ilyen
14     III|          tanácsot adni?~ ~– Kérem, édes fiskális úr – könyörge Abellino szelíden –,
15     III|              kiálta felugorva élénken a fiskális, mint egy kis bodzabélbáb. –
16     III|             cselekszem, mint filozóf és fiskális, ki élni hagyja ellenfeleit,
17     III|           legyen, mint a gyöngytyúk. (A fiskális úr nem állhatá meg, hogy
18     III|         valószínűnek tartja ön ezt?~ ~A fiskális elébb egyet-kettőt billentett
19     III|                nem értette egészen.~ ~A fiskális most tökéletesen komoly
20     III|              korában született fia.~ ~A fiskális nagyon jóízűen kacagott
21      IV|            divat kiszolgált vezérét egy fiskális figyelmeztesse az illedelem
22      IV|                segített végrehajtani; a fiskális úr egyedül volt mind a három
23      IV|            lélek dicsérje az Urat!”~ ~A fiskális úr pedig még azon este levelet
24      IV|               széna-e, vagy szalma?~ ~A fiskális gyötrő tempóval készült
25       V|          elkomorodás hangján adta elő a fiskális, hogy a tanácsosnő szinte
26     VII|                  huszár; hanem a bátyám fiskális.~ ~– Van felesége?~ ~– Kettő.~ ~–
27       X|          tengeri fókáé.~ ~Látva, hogy a fiskális úr késsel jár az orra körül,
28       X|                egyéniségeknek. – Nemde, fiskális úr?~ ~– Tökéletesen egyetértek
29       X|                tempóval történt, hogy a fiskális úr százszor elveszté türelmét
30       X|                az ablakon folyt be, s a fiskális úr kénytelen volt a deszka
31       X|               csáklyákkal, evezőkkel; a fiskális úr széttépte a szerződést,
32    XIII|            meglátva az ácsorgó fickót a fiskális, s confidenter legyezget
33    XIII|         viszonozni, hogy ő is nyújtja a fiskális úr felé a kezét, ki azonban
34    XIII|         verességtől magához bír térni a fiskális, nagy megdöbbenéssel veszi
35    XIII|                 nem vagyok beteg, drága fiskális úr – monda mosolygással
36    XIII|       mutatóujjával.~ ~– Látja azt ott, fiskális úr?~ ~– Hm. Mi lesz abból?~ ~–
37    XIII|               kérdé szánó borzalommal a fiskális, kiben annyira felgerjedt
38    XIII|       öngyilkosság? – kérdezé aggódva a fiskális; azon aggódott leginkább,
39    XIII|              Ezzel a szóval odanyújtá a fiskális elé halálszáraz karját.~ ~–
40    XIII|        észrevétlenül az ajtón, melyet a fiskális úr maga után nyitva hagyott.
41    XIII|                szokott volna.~ ~Mikor a fiskális éppen az érdekeséhez kezdett
42    XIII|                innen – monda gúnyosan a fiskális, kalapját véve. – Az ilyen
43    XIII|                  Mauz úr az ablaknál; a fiskális nem állhatta meg, hogy még
44    XIII|        megjelenni. A doktor az egyik, a fiskális a másik végén jött az allénak (
45    XIII|                 reményleni, miszerint a fiskális úr tekintetbe veendi sanguinicus
46     XIV|                   tudakozódék gyorsan a fiskális.~ ~– Hisz azt a vén invalidus
47     XVI|                kell átengednem a helyet fiskális barátomnak, mint aki gyógyrendszerem
48     XVI|               van! – dohogott magában a fiskális úr, s ő is elkezdte felső
49   XVIII|              udvaron elébb leszállítá a fiskális úr fráter Bogozyt, hogy
50   XVIII|                hallva le mert szállni a fiskális úr, s betért a kastély tornácai
51   XVIII|                 Az öreg Varga fogadta a fiskális urat. Kölcsönösen elmondák
52   XVIII|        kulcsokat.~ ~– Még nem – szólt a fiskális úr, nagyon meg levén elégedve
53   XVIII|       elpityerednek – gondolá magában a fiskális úr.~ ~Varga uram sietett
54   XVIII|              Ekkor jött fráter Bogozy a fiskális levelével.~ ~Dehogy csókolt
55   XVIII|            szobaleány rögtön vigye el a fiskális úr szobájába.~ ~A vendégek
56   XVIII|               midőn az irat előkerült a fiskális úr valamelyik kiforgatott
57   XVIII|               voltak nyomva.~ ~A jámbor fiskális most kezdett csak el világosan