Rész

 1       I|             legyen valami. „Egy félben maradt ruina a városszélen!” –
 2       I|               a közöny a kapukon kívül maradt. Itt benn csak a szeretet
 3      II|             Csak a nagyságos úr kertje maradt zölden, ő ama kegyetlen,
 4      II|            hogy az a zsebje kifordulva maradt, amelyikből kihúzta.~ ~Misztizláv
 5      II|               értéke csak azok számára maradt meg, akiknek jelenléte senkit
 6     III|              az akarat, csak az ösztön maradt meg rá.~ ~Még egyszer meghajtja
 7       V|              fürkésző szemei előtt nem maradt rejtve az emberi szív legtitkosabb
 8       V|                nem is lett, ő egyetlen maradt. Szülők, kiknek egyetlen
 9      VI|             hogy a puszta lábaknál nem maradt ott egyéb. Sehogy sem lehetett
10     VII|               Midőn a család egymagára maradt. Tele minden szív nemcsak
11     VII|          valami baj érte? Különben nem maradt volna el.~ ~Flóra maga is
12     VII|               lenni, és Rudolf sohasem maradt el arról; ilyenkor meg szokta
13    VIII|            elhagyott szobában, egyedül maradt a gróf, s azt hiszi, hogy
14    VIII|                pedig minden azon módon maradt, ahogy azt a nagyságos asszony
15    VIII|           utána jövő fiúnak. Pál kívül maradt.~ ~A zárt folyosón végighangzottak
16    VIII|             téve a többit, ami sötéten maradt.~ ~Ez volt az előterem.~ ~
17    VIII|               egészen felnyitva, ahogy maradt, a támlán Chopin mazurjai.
18      IX|                 ha mindvégig közöttünk maradt volna! Egészen családunk
19      IX|             összehajtott akciók üresen maradt felére írt verseket és szerelmi
20       X|               asszonyság. – Azért honn maradt.~ ~– Az igen különös – szólt
21       X|            távol, ő maga azonban lován maradt, távcsövével figyelmesen
22       X|              Némely terem egészen épen maradt, a zongora, asztal, karszékek
23       X|               emelt tér, mely szárazon maradt, mint valami kis sziget.
24       X|              éjszakát.~ ~Csak Abellino maradt a csónakban. Ő kinyilatkoztatá,
25      XI|             jutott; nyomor az, ami ott maradt.~ ~Most sírt még csak, aki
26     XII|              előtt így is sok talányos maradt Zoltán minden előkészület
27     XII|                kivetve a világba is az maradt, aminek ő nevelte.~ ~Amit
28    XIII|         eszméjét.~ ~Abellino félholtan maradt ott magában a küzdtéren.
29     XIV|            annak a nagy sietségben nem maradt ideje valamennyi irományt
30     XIV|              csak Bogozy. Háborítlanul maradt az egész szálláson. Első
31      XV|            hogy üljön le. Ő maga állva maradt, hogy járkálhasson; e pillanatban
32     XVI|                ágyban. Meglátta az ott maradt két férfit.~ ~– Hát önök
33    XVII|         percsomónak még csak hamva sem maradt ott; minden eltűnt, csupán
34    XVII|                Kárpátfalvát. Varga ott maradt a jövendő uraságnak átadni
35   XVIII|          menjen Pál után, ő maga hátul maradt, még Tamást is előrebocsátotta.~ ~
36   XVIII|            húszféle könyvet, semmi sem maradt azokból a fejében, talált
37   XVIII|                 Maszlaczky úr utoljára maradt. Arra várt-e, hogy ottmarasszák,
38   XVIII|             udvaron befogva, ő még ott maradt. Pedig már Vilma kisasszony
39   XVIII| magánhagyományából lerótta. Azután nem maradt semmije.~ ~Semmije? Hát
40   XVIII|            kegyelt ifjút örök emlékben maradt életrendi mondatára:~ ~„
41   XVIII|           komoly, erős férfialak hátul maradt a szoba árnyékában, az anyai
42   XVIII|               ki tiszteletes örökségül maradt az új ivadékra, minélfogva
43   XVIII|           szónokhoz, ki folyvást állva maradt, s lusta szemeit nagy megvetően
44   XVIII|                 ahol az ellenfél halva maradt; hát még amikről nem is
45   XVIII|              átmászott.~ ~Csak Dabroni maradt meg a csatatéren rendületlenül.
46   XVIII|              ahol aztán elegendő ideje maradt végigeszmélni azon furcsa
47   XVIII|                tatár, s ha bement, ott maradt. Dózsa paraszthadát ezernyi
48     XIX|            mindkettő egész éjjel távol maradt, csak másnap reggel jelent
49     XIX|              Tehát csak egy negyedrész maradt Kőcserepynek.~ ~Tehát meg
50      XX|                tették, mint az egyedül maradt makk hetest!~ ~Nem mehet
51     XXI|             együtt; a spadassinnak nem maradt, csak a csonka karja.~ ~–
52   XXIII|               enyim… De egyik sem soká maradt a másik után… Mit csinálnak
53   XXIII|           eltávozásával Zoltán egyedül maradt a teremben.~ ~Ugyanazon
54   XXIII|                 csak az édes mosolygás maradt rajta.~ ~Néhányszor végighúzta
55    XXIV|             isten hozzád.”~ ~A sír ott maradt virágozni, hervadozni… A
56     XXV|            megfojtani.~ ~Egy óráig sem maradt tovább Maszlaczky úr Graefenbergben.~ ~