Rész

 1      II|            is.~ ~Leánya, a tízéves Katinka sokban hasonlít hozzá, akik
 2      II|          és a háziúr fogják körül, Katinka rögtön barátnéjára talál
 3      II|            pihenésül mindannyiszor Katinka arcát keresé fel, ki vígan
 4      II|          innen a szabadba! – szólt Katinka, kedves szökelléssel ölelve
 5      II|   ablaküveget kaparna körmeivel.~ ~Katinka víg kedvű gyermek volt,
 6      II|         kedvetlenségét eltitkolni. Katinka megpillanta egy hintát,
 7      II|           veszi azon rózsáról, mit Katinka hajfürtei közé tűzött, s
 8      II|       rosszkedvű lesz, látva, hogy Katinka mégsem akarja azt észrevenni.~ ~
 9      II|      Zoltán – kiálta türelmetlenül Katinka a gyermekre, ki összefont
10      II|           hogy mily bizalmasan dűl Katinka Zoltán vállára a kiszállás
11      II|     bizalmasan beszélgetni:~ ~– Te Katinka – kérdé Vilma –, rokonod
12      II|    Kárpáthy?~ ~– Nem éppen – szólt Katinka mosolyogva.~ ~– Akkor hát
13      II|               Ah, te bohó! – szólt Katinka, szeme fehéreig elpirulva –
14      II|       Emánuel barátunk Katinkával. Katinka váltig keresi szemeivel
15      II|           már vége volt a táncnak. Katinka reá támadt.~ ~– Szép dolog
16      II|           melyet Emánuel szakított Katinka számára. Mi szükség volt
17      II|            csak odatévedt.~ ~Végre Katinka is észrevette. Eleinte el
18      II|            Nem tesz semmit – monda Katinka –, kapok másikat; s elkérte
19      II|            volna ki kedélyeiket.~ ~Katinka egész a színházig tartotta
20     III|            már gyermekésszel a kis Katinka szép szemeiről, s több efféle.
21     VII|      duzzogott, hogy hát őket nem? Katinka már nem mutatta a duzzogást…~ ~
22     VII|            lássuk többé egymást.~ ~Katinka nevetett rá. Hogy is lehet
23     VII|          voltak, s az örökké vidám Katinka arcán is elkomorulás látszék,
24     VII|            reá sokáig.~ ~Zoltán és Katinka százszor is lementek megnézni
25     VII|        Ilyen szomorú az elválás.~ ~Katinka még az elébbi említésétől
26     VII|         képeit mutogatta neki, míg Katinka egy szögletbe leült pici
27     VII|        előtt, s követelte, hogy őt Katinka fektesse le, s miután annak
28    XIII|           kibékül vele, a szép kis Katinka pedig már régen el volna
29     XIV|            ő kicsikéje, Szentirmay Katinka.~ ~Az ő kicsije! De mennyire
30     XIV|          fog ő Szenczyékhez menni. Katinka önfeledt örömmel mondta
31     XIV|            menni, csak maradjon ön Katinka mellett.~ ~A két öreg jót
32     XIV|           azok mind osztva vannak. Katinka elmondta, mennyit emlegették
33     XIV|           Zoltánnak, hol laknak, s Katinka újra elmondta azt neki,
34   XVIII|         tekinte Rudolfra. Helyette Katinka felelt, édes, gyermeteg
35      XX|         tőle Vilma szelíden.~ ~– A Katinka kisasszonyt? Hogyne ismerném,
36      XX|            a levelet.~ ~– Vidd ezt Katinka kisasszonynak rögtön, ha
37      XX|                Édesanyám! – kiálta Katinka, visszafordulva utána jövő
38     XXI|          és ő is nevetett rajta.~ ~Katinka úgy intette őt, félig sírva,
39     XXI| összeölelgeté kedves szép nejét.~ ~Katinka ellenben elfordult Zoltántól,
40   XXIII|            éjszakája következik.~ ~Katinka odalépett ágyához, és kezébe
41   XXIII|        fekete öltönyére mutatva.~ ~Katinka tudta már a tiszttartó által
42   XXIII|         atyámat gyászolom – felelt Katinka, és nem állhatá meg, hogy
43   XXIII|     megölték?~ ~– Óh, nem – felelt Katinka, e percben inkább barátnéjára,
44   XXIII|      csendesen, kedvesem – suttogá Katinka, a lázas beteg fejét kezébe
45   XXIII|           szíve szakad meg bele.~ ~Katinka tudja már, mi fáj oly nagyon
46   XXIII|        mondá neki, hogy Szentirmay Katinka kisasszony van itt, ki Vilmát
47   XXIII|            felkelt a tanácsosné, s Katinka elé járulva, megölelé, és
48   XXIII|               Meghalt – igazítá ki Katinka, kit a megszólítás kellemetlen
49   XXIII|          és ez az örökkévalóság.~ ~Katinka nem sok vigasztalót talált
50   XXIII|            ez az igazak jutalma.~ ~Katinka nem felelt e bölcs szavakra
51   XXIII|        adott az erdőben Szentirmay Katinka számára; adjátok neki ezt
52   XXIII|            Megrezzenve tekint fel. Katinka állt háta mögött.~ ~Éppen
53   XXIII|   Szentirmát nem is érintve, s így Katinka idejöttéről mit sem tudott.~ ~–
54   XXIII|           már átöltözésével, midőn Katinka visszajött érte. Éppen a
55   XXIII|     Fordítsátok arra fekvésemet.~ ~Katinka felkarolta beteg barátnőjét,
56   XXIII|          egy szót felelni rájok.~ ~Katinka is odaborult a beteg ölébe,