Rész

 1       I|                    inkább családi ünnepnek. Hiszen oly keveseket érdekelt ez
 2      II|             gondolatra ki merne jönni, hogy hiszen még most csak délutáni öt
 3      II|                     Eh, mit beszélsz annak, hiszen úgysem hallja! – kiálta
 4      II|                  szeme fehéreig elpirulva – hiszen rokonom…~ ~Látva, hogy Zoltán
 5      II|                    haragszik ez a lány rám? Hiszen oly távol tartom magamat
 6     III|             nyilvánságos módon megfosztani. Hiszen vannak rá esetek a bibliában
 7     III|                  uram, ez csúfondároskodás. Hiszen, ha meg akarom magamat alázni,
 8       V|                    bölcsek akarnának lenni. Hiszen minekünk minden lépésünk,
 9       V|                csüggesztve érzé magát, mert hiszen bizonyos volt felőle, hogy
10       V|                      Az jutott eszébe, hogy hiszen ő végítélet nélkül akarja
11       V|                  atyai ölelésbe. Elgondolá, hiszen Zoltánnali tervéről még
12    VIII|                   Elvégezzük azt magunk is, hiszen hárman vagyunk hozzá.~ ~
13    VIII|                lelkét azon felelettel, hogy hiszen igen közömbös dolgok lehetnek
14       X|                lovászoddal, aki veled járt, hiszen te nagy bravúrokat követtél
15       X|                 fölemelgetni karimás fejét. Hiszen ezek a mi ismerőseink, akik
16       X|            megmentett nőkkel, gyermekekkel. Hiszen minden férfi örömest nézett
17       X|                    nem hízelghet neki, mert hiszen azt sem tudja, mit neveznek
18       X|                      Semmi bajom sincs.~ ~– Hiszen az elébb sóhajtani hallottam.
19       X|               valami álomjáró.~ ~„Óh, igen, hiszen e leány beteg” – jutott
20     XII|                     volt az, barátom, na de hiszen olvashattad az újságokból.
21     XII|              találták legszebb kiejtésűnek. Hiszen azt elhiszem, hogy a magyart
22     XIV|                     gyalog is hazamehetnek, hiszen az idő szép, holdvilág van,
23     XIV|            levéltárt, amíg ráakadok.~ ~– De hiszen nem hányom el. Nézze meg
24     XIV|           megbántani. Nem is önre céloztam. Hiszen régen ismerem már kedves
25     XIV|              valamit szólni a dologhoz.~ ~– Hiszen csak azt restelltem, hogy
26     XIV|                 rejtély volt ez a gondolat. Hiszen szeretni mindenkinek szabad.~ ~
27     XIV|                 mint néhány órával előbb.~ ~Hiszen ezek csak az egyik fél vádjai.
28      XV|                    gondolatom támadt, hanem hiszen az önzés emberi dolog, ugyebár?~ ~
29     XVI|                azokat a fejéhez vágta neki, hiszen két felemás!~ ~Azután ismét
30     XVI|                    gúnnyal Maszlaczky úr. – Hiszen kibékülhet Szentirmay gróffal,
31   XVIII|                    mentségére mit felhozni, hiszen világos volt, hogy lehetetlen
32   XVIII|                     oda, minket megmenteni; hiszen sokkal jobb lett volna,
33   XVIII|                   méltóságos asszonynak, de hiszen abban semmi sértő nem volt.
34   XVIII| félrecsavargatásában.~ ~– De uram teremtőm! Hiszen méltóztatik tudni, hogy
35   XVIII|               nagyságod becses családjához, hiszen én Vilma kisasszony kezét
36   XVIII|            istenekkel határos világokban…~ ~Hiszen ha annyira el nem lett volna
37   XVIII|              békével tanácskozhatunk.~ ~No, hiszen lett erre lárma; már az
38   XVIII|             dörömböző ellencsapatokkal. Már hiszen ismerik méltóságos és tekintetes
39   XVIII|                    most szavazatot nyisson, hiszen amint ezek az emberek egyenkint
40     XIX|                   hogy jobbak, mint ő, mert hiszen azok, akik kezet szorítottak
41      XX|                 hogy valaki hallgatja őket, hiszen ami nekik úgy fáj, fájni
42      XX|                    édes szép gyermekem!”.~ ~Hiszen igazán, önzéstelenül csak
43      XX|                  róla, hogy olyan halovány. Hiszen azt megtiltotta magának,
44      XX|                     magának, hogy remegjen, hiszen megállta, hogy fel nem sikoltott,
45     XXI|                   Ez igen természetes volt. Hiszen ez oly rövid idő.~ ~A pitvarnok
46     XXI|                        Mintha nem tudnátok! Hiszen ti akarjátok őt megöletni.
47    XXII|                  előtt, halkan susogva:~ ~– Hiszen már úgyis vége van mindennek.~ ~
48   XXIII|                 boldog ember több, mint én. Hiszen már ez is azt mutatja, hogy
49   XXIII|                   ki tudna erre megfelelni? Hiszen hányan halnak meg ifjan
50   XXIII|                 meggyőződik róla, hogy él. „Hiszen ne féljen tőle” – tevé utána,
51   XXIII|                  meghalni. No, ne sírj hát, hiszen oly édes, oly édes az…~ ~
52   XXIII|                    tudta azt úgy kimutatni. Hiszen mindenki szeretett engem.
53   XXIII|                     arcából félresimítva. – Hiszen már reggel is van. Úgy szeretném
54    XXIV|                  mert csak azt hitték, hogy hiszen ha meg nem jő Zoltán a zsenge
55    XXIV|                vigasztalá magát azzal, hogy hiszen elég sokáig volt boldog,
56     XXV|                segíteni ez ember ellenében. Hiszen ha feleselni kezd vele,