Rész

 1       I|             tulajdon gyermeke volna, kit közösen nevelünk, ruházunk,
 2      II|      Fiskális úr – szólt báró Berzy, kit az eleven társalgás érdeke
 3      II| kérdezősködék egy hórihorgas vadász, kit példányul tartott valami
 4      II|        felelt egy fürgönc komornyik, kit szép gyereknek tartottak
 5      II|              mit szólni a lyánkához, kit mulattatnia kellett volna,
 6      II|             ki vele együtt nőtt fel, kit ő tanított járni, ő tanított
 7      II|      szeszélyeit megtanulta tűrni, s kit ha karjára fűzve vezethetett
 8      II|         nyújtani az ifjú ismerősnek, kit főnöke egyoldalú bornírtsága
 9      II|    megjárhatja az utat.~ ~Tarnaváry, kit bosszantani kezdett az,
10     III|                szólt közbe Abellino, kit bosszantani kezdett ez a
11     III|            azon ősz férfiúnak nevét, kit ő csak tiszteletreméltó
12       V|            férfi, mint volt az első, kit azonban Kőcserepy úr mindig
13       V|          Eveline-em. Nem egyetlen ő, kit lelked nemessége meghódított.
14    VIII|              kedves, szép tüneményt, kit jobban szeret, mint az egész
15    VIII|              szavakat intézni ahhoz, kit az erős szeretet úgy szívéhez
16    VIII|            legnemesebb lelkű férfit, kit gyermekkoromtól fogva atyámul
17    VIII|         nagyságos asszony szobáihoz, kit halála után fél esztendő
18    VIII|             Mi lehet annak tartalma? Kit érdekel az?~ ~Mindannyiszor
19    VIII|        kellett jönnöm azon férfival, kit oly fájdalom volt szeretnem.
20       X|            az indián csodaszülöttre, kit a „Fehér Hajóban” mutogattak,
21       X|               sürgeté Maszlaczky úr, kit ennél a jelenésnél kezdett
22       X|             feküdt gazdája lábainál, kit a legnagyobb veszély órájában
23       X|             A koldusasszony volt az, kit a révészek itt hagytak.~ ~
24       X|                 Tudni lehetett, hogy kit értett a kretén alatt?~ ~
25       X|           évvel fiatalabb gyermeket, kit „leánykám”-nak szokott nevezni
26       X|            veszély közepett afölött, kit kell megmenteni rögtön,
27     XIV|          meghasonlott kedélyű delnő, kit a világ kezd nem érdekelni;
28     XIV|          hogy Zoltánt megismerheték, kit még azelőtt nem láttak.
29     XIV|        sopánkodék az agg nők egyike, kit még kisasszonynak neveztek;
30     XIV|              az éjszakai hangtól. Ő, kit a tengeren, midőn elővett
31     XIV|         egyenesen Kovácshoz sietett, kit késő este is munkában talált.~ ~
32     XIV|            megérkezni ifjú védencét, kit még külföldön hagyott el.
33     XIV|          hogy Bogozy aranyakat vált. Kit ölt meg értök?~ ~Megtudták
34     XIV|   egytül-egyig mind a földhez verte, kit az ágy alá dugott, kit az
35     XIV|               kit az ágy alá dugott, kit az asztal alá, kit meg kidobott
36     XIV|           dugott, kit az asztal alá, kit meg kidobott az ajtón. Egyszóval
37     XIV|              jó volt visszagondolni, kit bár élve nem látott soha,
38     XIV|            hivatkozott tanú Mayerné, kit Zoltán e percig névről említtetni
39     XVI|           egy másik ideális szellem, kit egyszerűen csak angyalnak
40     XVI|         tehetetlen, nyomorú emberre, kit minden új szó új gondolatra
41     XVI|              őt a kapun kimenni.~ ~– Kit? – kérdé Maszlaczky úr megrettenve.~ ~–
42    XVII|              fog megérkezni Pestről, kit minden órán vár.~ ~Kovács
43   XVIII|         ember a kijátszott ügyvéden, kit életében először, de oly
44   XVIII|          becsül, és Kárpáthy Zoltán, kit a közvélemény kegyencei
45   XVIII|       kárörömmel fordulva Bogozyhoz, kit Rudolf és Zoltán meg akartak
46     XXI|       kivezetett egyéniség szájából, kit mi kármin és ultramarin
47     XXI|             Egy rabiátus renommista, kit keresztül-kasul kergettek
48     XXI|      példányát bámulta ifjú és öreg, kit pártfelei szerettek, ellenei
49     XXI|               hogy meg ne öljék.~ ~– Kit meg ne öljenek? – kérdi
50     XXI|           Eveline elcsodálkozva.~ ~– Kit? Kit? – szólt a beteg kigyulladt
51     XXI|              elcsodálkozva.~ ~– Kit? Kit? – szólt a beteg kigyulladt
52   XXIII|        Meghalt – igazítá ki Katinka, kit a megszólítás kellemetlen
53    XXIV|             meg, aki azt temette el, kit legjobban szeretett.~ ~A
54    XXIV|          menni a kedves jövevénynek, kit számukra visszahozott Isten!~ ~
55    XXIV|     Kőcserepy neje megérkező férjét, kit egyedül lát leszállni hintajából.