Rész

 1      II|          Minden táncvigalom után vér szokott jönni ajkaira, s hosszú
 2      II|           emelkedik, s általában úgy szokott minden emberrel beszélni,
 3      II|            mindenkivel nagyon kurtán szokott bánni, s nem válogatja a
 4      II|        olvasni; viseletében sem igen szokott figyelmes lenni, íme, most
 5      II|             s mily önálló beszédeket szokott tartani szüléi ellenében.
 6      II|      négyesben csak egyszerűen lépni szokott, melyet Emánuel barátunk
 7     III|             megpróbáló csengetésekre szokott csak megnyílni, találunk
 8     III|          jutott eszébe megújíttatni; szokott ugyan híre járni úgy minden
 9      IV|               aki magáért semmit sem szokott tenni, s eleinte hallani
10       V|              mint a tanácsos úr haza szokott érkezni a táblai ülésből.
11       V|         nőknek csalhatlan tapintatuk szokott lenni; közügyekben merek
12      VI|            már azt, hogy melyiken? – szokott állani rendesen az a nádgunyhó,
13     VII|           nevezetes családi ünnepély szokott nálok lenni, és Rudolf sohasem
14    VIII|               ön engem eddig tegezni szokott.~ ~– Igen, kedves Zoltán,
15      IX|         magában (mert ő csak magával szokott bizalmasan beszélgetni)~ ~„
16      IX|           Julcsa szinte szívesen meg szokott hallgatni. Így legközelebb
17       X|     jövő-menőket kolduláshoz még nem szokott fagyos arcaikkal.~ ~És a
18       X|              sebesen jött, úgy el is szokott menni; most még egyre nőtt,
19       X|             neki sehogy sem áll, nem szokott benne részt venni. Különben
20       X|              felülről, hanem alulról szokott kezdődni. Ekkor azután nekem
21       X|         rendkívüli erőgyakorlat után szokott lenni nagy lelki és testeréllyel
22       X|              mama minden estélyen el szokott ájulni.~ ~– Furcsa, hogy
23       X|          ügyészről, ki egész nap ott szokott ülni a levéltárban, pörtárban,
24       X|             ő is a somogyi kanásszal szokott tartani, aki verekedésbe
25       X|           szava annyi szívet, lelket szokott meggyújtani, míg a dacos
26       X|        gyermeket, kit „leánykám”-nak szokott nevezni s oly különösen
27       X|               Ilyen képtelen meséket szokott rögtönözni a világtalan
28       X|            ami a lyánka szeméből úgy szokott reá világlani, mint a harag.
29       X|           zongora, asztal, karszékek szokott rendben álltak, másutt egymásra
30       X|            víg mulatságok alkalmával szokott nyeríteni, kedves anekdoták
31      XI|           gúnyos elem arccal fölfelé szokott fordítani; itt a lovag,
32     XII|               s mellyel oly bőséggel szokott bánni a hétszemélynök, hogy
33     XII|   szokásakint csak első feltűnésével szokott ijedelmet gerjeszteni, de
34    XIII|               hanem még hallgatni is szokott volna.~ ~Mikor a fiskális
35     XIV|        nagyon különbözővé tették azt szokott írásától. Ha valaha napfényre
36     XIV|            az iratok tartalmával nem szokott törődni, csak írt betűt
37     XIV|       lovaglás – jegyzé meg a lovász szokott bizalmasan.~ ~– El akarok
38      XV|             helóta, aki gyávaságával szokott kérkedni; s az igen jó,
39     XVI|            minden megvénült bűnösnél szokott lenni.~ ~– Mi szükség nagyságodnak
40    XVII|  megszámlálhatóságánál fogva becsben szokott tartatni.~ ~Ő is úgy cselekedett
41   XVIII|         szegény ember a maga bajáról szokott beszélni, s elég neki látni,
42   XVIII|         gyomra meglehetősen érzékeny szokott lenni.~ ~– Későn ebédelünk –
43   XVIII|        fatális Zoltán ifjú angolosan szokott ebédelni, öt órakor. Úgy
44   XVIII|         mondá:~ ~– Úgy látszik, hogy szokott szívességeidet félreérthette,
45   XVIII|         feleség legelőbb is férjével szokott közleni.~ ~A hű és erényes
46   XVIII|              Naponkint tizenhat órát szokott íróasztala előtt ülni.~ ~
47   XVIII|              amire ő csak mosolyogni szokott. A lélek nem erőteti meg
48   XVIII|            éppen úgy, ahogy az ember szokott szenvedélyes vadász, szenvedélyes
49     XXI| keresztpajzzsal, minő a vívókardokon szokott lenni. Bizonyosak lehetnek
50   XXIII|          szegényekében, s tizenegyet szokott ütni egymás után.~ ~– Emlékedben
51     XXV|             utcán; milyen alázatosan szokott köszönni mindig; csaknem
52     XXV|           volt már karimája, és hogy szokott ő olyankor félrenézni, mintha
53    XXVI|            még csak a nagy szellemek szokott díját sem adta meg a nagy
54    XXVI|             elprédálva minden, ahogy szokott költséges bohóságokkal történni,