Rész

   1       I   |                                        I. Egy nemzeti ünnep~ ~Láttatok-e
   2       I   |               kevesek mind úgy beillettek egy család tagjainak, kiket
   3       I   |                  összejöttek megünnepelni egy igen egyszerű kis házuk
   4       I   |                  oltárának mi is építsünk egy gunyhót, hol menedéke, bölcsője,
   5       I   |             támasztani; mutassatok nekünk egy kicsiny kis helyecskét ebben
   6       I   |                 Kerepesi úton lőn kimérve egy szerény telkecske a hazai
   7       I   |                hogy ebből legyen valami. „Egy félben maradt ruina a városszélen!” –
   8       I   |               Volt is miért mosolyogniok. Egy otromba, négyszegletű épület
   9       I   |         megjelentek, olyanok mind, miként egy nagy család tagjai, s ez
  10       I   |        közönségben fent és alant – mintha egy szív verne.~ ~„De e zajtalanságban
  11       I   |     zajtalanságban ámulat, mély érzelem s egy magát becsülő népnek méltósága
  12      II   |          meghívottak személyére szólanak; egy ilyen poéta ember nekiindul,
  13      II   |                   alispán. Innen már csak egy lépés volt a tanácsosság.
  14      II   |                  választott, hanem elvett egy excellenciás úrhölgyet,
  15      II   |             nagyszerűnek találja.~ ~Hanem egy gyöngéje van a nagyságos
  16      II   |                 más ember, kinek urodalma egy bolt vagy néha csak egy
  17      II   |                   egy bolt vagy néha csak egy toll, ott keres zöldet,
  18      II   |                 az alkudott földet. Végre egy nagy darab kopár telket
  19      II   |         szőlőlugasok támadtak mindenfelé; egy valódi paradicsom, melynek
  20      II   |                 tanácsos úr, valahányszor egy saját kertjében termett
  21      II   |                  s midőn az egész vidéken egy gyümölcsöt nem lehete látni
  22      II   |                 vissza a nyári napsugárt, egy csoport ácsorgó inason kell
  23      II   |                 szerezhet magának, hogyha egy kolibrigyűjteményt meglátogat.~ ~
  24      II   |                    ugyanezen díszkelléket egy épicier úgy rakná sorba,
  25      II   |               után úgy tűnik az fel, mint egy tündérpalota, minőt csak
  26      II   |            osztályainkat megtisztelik; ők egy ideáléletben élnek, nem
  27      II   |                 jelentés hangján hirdetve egy újon érkezett vendéget:~ ~–
  28      II   |               őméltósága.~ ~S belép ezzel egy mindenkitől ismert és mindenkitől
  29      II   |             mellénye hajtókái alatt, elöl egy roppant melltűvel levén
  30      II   |                  ifjú lovag külsejének.~ ~Egy pillanat, és ő otthon van
  31      II   |              bennünket hordani, ahol csak egy érdekes személy van, s ilyenformán
  32      II   |                  az érkező kezét, először egy kézzel, azután kettővel,
  33      II   |                      A méltóságos asszony egy negyven évet meghaladt delnő,
  34      II   |                  lelkébe senki.~ ~A bárót egy mosoly illeti e szép hideg
  35      II   |         tanácsosné asszonyság mellett ült egy karikás karszékben egy élemedett
  36      II   |                ült egy karikás karszékben egy élemedett matróna, ki már
  37      II   |                   nem halló asszonyságnak egy ott lábatlankodó fiatalembert,
  38      II   |                  az az Anjoui Hedvig.~ ~– Egy szent és egy királynő! –
  39      II   |                  Hedvig.~ ~– Egy szent és egy királynő! – monda báró Berzy,
  40      II   |                hallótülökbe ordítva, amik egy hét óta történnek a kaszinóban,
  41      II   |                Apropó! – kiálta beszédébe egy új hang. – Apropó! Mai nap
  42      II   |             hatalmas cselszövő, kinek nem egy a jelenlevők közől köszönhet
  43      II   |            társadalomba.~ ~Az egész ember egy miniatűr kép; kicsiny keze,
  44      II   |                 amely magyar főúrban csak egy csepp önérzet van, annak
  45      II   |          ünnepélyre, vagy Szentirmay úrét egy oly fád mulatságba.~ ~Ez
  46      II   |                hogy előre ne álljon, mint egy sisakellenző. Midőn lép,
  47      II   |             figyelmes lenni, íme, most is egy nyári jött el a fényes mulatságra;
  48      II   |                hanem jurátus – igazítá ki egy vén urasági huszár.~ ~–
  49      II   |                  jurátus? – kérdezősködék egy hórihorgas vadász, kit példányul
  50      II   |                 fő pipahordozója – felelt egy fürgönc komornyik, kit szép
  51      II   |                   Erre kacagni is kellett egy kicsinyt.~ ~A jámbor jurátus
  52      II   |               asszony elé vezettetik, ott egy kissé meghajtja magát, amennyire
  53      II   |             magában valamit, ami hasonlít egy „Alázatos szolgájá”-hoz.
  54      II   |               asszonyom!~ ~S ezzel kiránt egy zsebkendőt kabátjából, körülborzolva
  55      II   |            akaratja után jár.~ ~A főispán egy ideig gondolkozni látszott,
  56      II   |                  annyiban változott, hogy egy új kifejezés, az anyai érzet
  57      II   |                 emlékezem reá, hogy midőn egy kedvenc oktatónknak az a
  58      II   |          valószínűbb ez átalakulás, midőn egy gyermeknek oly mintaképe
  59      II   |                  kisasszonyokhoz! – kiált egy idétlen kappanhang a háta
  60      II   |                    aki, úgy látszik, hogy egy csomó szeleburdit választott
  61      II   |            vigyázz énreám, meglátod, hogy egy óra alatt mind a két leánynak
  62      II   |                előre elszaladni a kertben egy lepkét kergetve, s szívéből
  63      II   |                   lepkét, keresztülbukott egy baracksövényen, zöld foltot
  64      II   |              hozta helyre balesetét, hogy egy tearózsát leszakítva, azt
  65      II   |           eltitkolni. Katinka megpillanta egy hintát, s pajkos örömmel
  66      II   |                ugyanazon ágról leszakítva egy másikat, a fiúnak nyújtá
  67      II   |              megragadá a csónak szélét, s egy perc alatt megállítá azt;
  68      II   |                   kedveérti leereszkedés; egy gyermekszív őszinte örömnyilatkozata
  69      II   |             uraságok inasai előtt, kikkel egy sorba állíták, kellemes
  70      II   |                  Petinek, hanem Adolfnak; egy percig tétovázni is látszott,
  71      II   |               Zoltán, s mellénye zsebéből egy fél ázsiást vett ki, kezébe
  72      II   |              Régóta van Pesten?~ ~– Közel egy esztendeje.~ ~– Mégsem látogatott
  73      II   |             között különbséget; akkor még egy nagy, mozdíthatlan tömeg
  74      II   |                 Mert jól érezték, hogy ha egy új eszmevilág új életforgást
  75      II   |                  tekintett e társaságban, egy elvbarátot nem talált. Akik
  76      II   |                   kíséretemet igényli, az egy közhódolatban részesülő
  77      II   |               nyargalándum. Kettőt lépjen egy helyett.~ ~Buda onnan jó
  78      II   |                Emánuel barátunk, ki azzal egy szép cukrászleányt tisztelt
  79      II   |                 Egyszóval, amire gondolni egy óra előtt még nevetség és
  80      II   |              készülőket; Rudolffal együtt egy egész sora a hintóknak hagyta
  81      II   |                többé szemei előtt.~ ~Csak egy zavarta még; az a rózsabimbó,
  82      II   |                   a nemzeti lelkesülésnek egy magyar főúr vigad ott –
  83      II(2)|                 tavalyi folyamát, melyben egy bölcs utazó szép és gyöngéd
  84     III   |              kedvesebb, de igen kevéssel, egy pohár víznél, amit az embernek,
  85     III   |                   hogy egyszer így kezdte egy mandatum fulminatoriumért
  86     III   |                 ház az, mely minden órára egy aranyat jövedelmez a tulajdonosának;
  87     III   |              behelyezte magát két szobába egy előtornáccal; minden bútor,
  88     III   |                    találunk minden időben egy vén jubilátus huszárt mint
  89     III   |                   reggeltől délig elkefél egy pár csizmát meg egy köpönyeget,
  90     III   |               elkefél egy pár csizmát meg egy köpönyeget, vagy pedig takarít
  91     III   |                   semmi láttatja nincs.~ ~Egy szalmaágy-, egy porolófa-
  92     III   |                  nincs.~ ~Egy szalmaágy-, egy porolófa- és egy faládából
  93     III   |              szalmaágy-, egy porolófa- és egy faládából áll az előszoba
  94     III   |                  a réginél.~ ~Középen áll egy hosszú, zöld asztal, rézszegekkel
  95     III   |                hihetőleg corpus juris, és egy öblös ólom tintatartó, szárig
  96     III   |                  aranyát; tudniillik hogy egy aranyat szokás a diplomáért
  97     III   |                nagybátyja lehetne.~ ~Néha egy éjszakáról a másikra eltivornyázik
  98     III   |                  fejét leütnék, sem tudna egy sort is elmondani abból,
  99     III   |               mellette.~ ~Az ablaknál van egy írószekrény, gondosan bezárva.
 100     III   |                  boldog nők és a többi…~ ~Egy tükör nincs az egész szálláson,
 101     III   |              ember. Az ágya fölött ketyeg egy falióra, s előtte hever
 102     III   |                   falióra, s előtte hever egy pár hímzett papucs, valami
 103     III   |         gerjesszen. Éppen ülőfürdőben ül, egy alacsony spanyolfal mellett,
 104     III   |             észrevenné, hogy itt vagyunk, egy cseppet sem zsenírozná magát,
 105     III   |                   nem pillantana írásából egy lóért.~ ~Kárpáthy Abellino
 106     III   |                  Tamásnak, hogy hozzon be egy széket a nagyságos úrnak.~ ~
 107     III   |               elvégzi fördését, s számára egy széket kiszabadít a papírcsomagokból,
 108     III   |                 szolgálatjára állok, csak egy kevéssé meg akarok mosdani.
 109     III   |            Maszlaczky úr nekigyürkőzik, s egy tál víz előtt oly kegyetlen
 110     III   |               saját ábrázatját, mintha az egy idegen emberé volna, akinek
 111     III   |                 fogaival Maszlaczky úr, s egy tarka virágú hálókabátot
 112     III   |        felszólított, hozzá sem mert fogni egy is. Egyedül én mertem belevágni;
 113     III   |           kinyitva, annak egyik fiókjából egy összekötött pörnyalábot
 114     III   |                   tartva titkosan, nehogy egy szót elszalasszon a mondandókból.~ ~–
 115     III   |                  mely valóban hasonlított egy kisregényhez.~ ~– Látja,
 116     III   |         bosszújában megházasodott, elvett egy nagyon rossz hírű családból
 117     III   |              világos. És éppen ezért vett egy oly kétértelmű családból
 118     III   |            jószágba bevonulni, ugyanakkor egy kis fiúcskát kereszteltek
 119     III   |                megkezdeni, hol az alpörös egy oly nagy befolyású, oly –
 120     III   |                   ezután lesz az. Amilyen egy században fordul elő egy.
 121     III   |                  egy században fordul elő egy. Uram, egy szépen kiszámított,
 122     III   |           században fordul elő egy. Uram, egy szépen kiszámított, keresztülvitt
 123     III   |           legnagyobbszerű ütközetnél. Itt egy nyugodt kombináció, ott
 124     III   |                   nyugodt kombináció, ott egy fortélyos csavarulat, majd
 125     III   |                fortélyos csavarulat, majd egy döntő oklevél közbehajított
 126     III   |              meggyőző kiderítése ott, hol egy írott betű nincs, melyből
 127     III   |                  érdeklő ponton kívül még egy másik is volt, amit fel
 128     III   |            erényes emberek között. Csupán egy szalmaszálunk volt még,
 129     III   |                nem örömest hall beszélni. Egy nő által megcsalatni. Ez
 130     III   |                        Ön igazán ördöngös egy fiú, Maszlaczky.~ ~– Dehogy
 131     III   |              Egész számításom dugába dőlt egy igen egyszerű körülmény
 132     III   |                  élénken a fiskális, mint egy kis bodzabélbáb. – Éppen
 133     III   |                  minden elejtett szavából egy göcs támadt, mely őt tőrben
 134     III   |                  tudják sütni. Csak az az egy hibájok, hogy napról napra
 135     III   |               miszerint ő e percben éppen egy egész család lételének megmérgezésén
 136     III   |                  Világos, hogy Szentirmay egy egész hetet töltött a Kárpáthyak
 137     III   |                 mulatni egyedül, a grófnő egy akkori szobalyánya bizonyítja,
 138     III   |                körülmény. Rövid idő múlva egy társaságban férfiak tréfás
 139     III   |                   önként jön a folytatás; egy pont, egy adat tízet húz
 140     III   |                jön a folytatás; egy pont, egy adat tízet húz maga után.
 141     III   |                lehet tekinteni, mint hogy egy grófot méltóságos úrnak
 142     III   |                   gyermek vagyok én, hogy egy percben felbiztat, másikban
 143     III   |         botránykőre állítását, erre nekem egy csepp szükségem sincs.~ ~–
 144     III   |           nagyságod úgy cselekednék, mint egy regényíró, ki halomra öl,
 145     III   |           szolgálni. Az ifjú Kárpáthy még egy betűt sem ismer e perből.~ ~–
 146     III   |              Maszlaczky úr kénytelen volt egy akkor divatba jött fortélyos
 147     III   |                 apró piros végű fácskákat egy kis üvegbe kellett ütögetni,
 148     III   |                  nem elég?~ ~Végre elsült egy gyufa. A pipa újra füstölt,
 149     III   |             szükség. Már én találtam. Van egy kifáradhatlan férfiú, ki
 150     III   |                valamely birtokhozi jogait egy más idegenre ruházza át.~ ~–
 151     III   |                   előtt, s többé nem lesz egy jó bolond nábob, ki azt
 152     III   |            nagyságod érzékenykedésére, ki egy időben nem irtózott egy
 153     III   |                   egy időben nem irtózott egy francia pástétomsütőből
 154     III   |                 gondolattól, miszerint az egy becsületes, tekintélyes
 155     III   |             kezébe vette, fejét feltartva egy hosszú füstkötelet fújt
 156     III   |        megbarátkozni, hogy én, mint Ézsau egy tál lencséért, eladjam potom
 157     III   |                ügyeibe. Ezek a reformerek egy idő óta két nagy eszmét
 158     III   |              Kárpáthy-uradalmak birtokosa egy szép napon azon hírre ébred,
 159     III   |                másik felére pedig rárótta egy részét azon terheknek, miket
 160     III   |                    mi kilátása lesz akkor egy új birtokosnak?~ ~– Csakhogy
 161     III   |             önérzettel kelt föl helyéből; egy szót sem válaszolt, összeköté
 162     III   |                 Abellino bámulva állt ott egy ideig, nem tudva, hogy mit
 163     III   |           Abellino látva, hogy Maszlaczky egy cseppet sem szándékozik
 164      IV   |                úgyis kezei közt tartja.~ ~Egy estve a pesti nemzeti kaszinó
 165      IV   |            kedélyeket, vagy Vörösmartynak egy újabb lelkesítő költeménye
 166      IV   |               énekel? Mit énekel? – kérdé egy most érkezett laikus hangja.~ ~–
 167      IV   |     nagylelkűségben senki által.~ ~Csupán egy alakot lehete látni nagy
 168      IV   |             félrevonulni kénytelen, midőn egy utazó európai művésznő megtiszteltetéséről
 169      IV   |                helyzetet, minden tekintet egy tőrszúrás volt szívének,
 170      IV   |             valami átkos kifejezés sütve, egy neme a Kain-bélyegnek, amit
 171      IV   |                  nem hatották meg. Óh, az egy Cerberus!~ ~Csüggedten,
 172      IV   |                tisztelkedhetni, kedvökért egy áriát énekelt, mindenki
 173      IV   |            szánakozva kikerülék; ez a kín egy pokolbeli specifikum, melyet
 174      IV   |                   mert itt szélhuzam jár. Egy igen sürgős kérésem volna
 175      IV   |               kezemnél levő perében addig egy betűt sem írok, sem a kezemből
 176      IV   |           extravaganciák képesek volnának egy angyali prókátort is diszgusztálni.~ ~
 177      IV   |                   mellényben és gérokkban egy olyan úri házhoz, kivált
 178      IV   |                  divat kiszolgált vezérét egy fiskális figyelmeztesse
 179      IV   |                 írásokat keresgélt, utóbb egy hosszú értekezéshez fogott,
 180      IV   |                   tanácsos megnyerése, ki egy igen nemeskeblű férfiú,
 181      IV   |                 az ügyvéd – jobbnak látta egy bizonyos kerek összeget
 182      IV   |              adott ezért fráter Bogozynak egy forintot, ami arra indítá
 183      IV   |           Abellinót, hogy ő is adjon neki egy aranyat, melyet ma reggel
 184      IV   |              illetőségében.~ ~Ekkor aztán egy szépen összekötött csomóban
 185      IV   |                    régen volt ennyi pénze egy csomóban, valamennyi ördög
 186      IV   |                   A lépcsőkön találkozott egy szép kis pirospozsgás szolgálóval,
 187      IV   |                  az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért.~ ~
 188       V   |                                        V. Egy filozóf nő~ ~Kőcserepy tanácsosnőt
 189       V   |        elmélkedett; a fiatal hódolók, kik egy új szépséget körülrajongnak,
 190       V   |                 benyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan,
 191       V   |                éves korában ment férjhez. Egy éltes főrangú úr vette el.
 192       V   |            őszinte becsületességéről; nem egy fiatal imádó, ki az excellenciás
 193       V   |            érzelmeit Eveline előtt.~ ~Még egy más talizmánja is van Kőcserepy
 194       V   |                   leányát egyedül, mindig egy feszes társalkodónő jelenlétében,
 195       V   |              gyermek mindannyiszor mintha egy kérlelhetlen, engesztelhetlen
 196       V   |               csekély követeléseik lenni, egy kis kirándulás, gyermeki
 197       V   |                  hogy vigyáznak rá – mint egy fogolyra.~ ~Anyja leánya
 198       V   |            egy-egy drasztikus élccel vagy egy bizarr szofizmával tépte
 199       V   |              lelkű férfi volt. Ezer közől egy, és én kétszer találtam
 200       V   |                Ezért, megbocsásson ön, ha egy nő boldog, az szerencse,
 201       V   |                   elrohant az ajtón, mint egy színpadi őrült, aki megy
 202       V   |                 nézett utána. Éles szemei egy tekintettel keresztülláttak
 203       V   |                 úrnak lehetetlen volt azt egy barátságos kézszorítással
 204       V   |                 barátságunk volt-e valaha egy keserű óra által megszakítva?~ ~–
 205       V   |                  által, mely büszkeségem, egy örök szent kapoccsal fog
 206       V   |                   vagyok felőle.~ ~– Csak egy gondolat képes engem erővel
 207       V   |                   ellátni a munkára, csak egy jutalom lelkesíthet fel
 208       V   |            kimondom. Igenis van lelkemnek egy legmélyebb óhajtása, melynek
 209       V   |                 szemei ragyogtak, mint ki egy kedvező ítélet fölolvasását
 210       V   |             méltán aggodalmakkal tölti el egy, a jövendőkbe tekintő atya
 211       V   |                   sokszor feltűnt előttem egy derék férfiú képe, s elgondolám,
 212       V   |                   az én ismerőseim között egy komoly, érett eszű és szívű,
 213       V   |                azt, hogy ön, ki előtt még egy oly ragyogó pálya áll, ki
 214       V   |                azon lépésemre, mely által egy Kőcserepy kisasszony kezét
 215       V   |           kisasszony kezét megnyerhetném, egy oly család tagjáét, melynek
 216       V   |              gonoszabb helyeken, de azért egy nőt igazán, valóban tudok
 217       V   |                aki hazavitte, eldisputált egy negyedóra fejében húsz pengő
 218       V   |               titkolja e fájdalmát; de én egy pillantást vetettem lelkébe,
 219       V   |        gyöngédségnek, mint szelíden bánni egy ötödfél láb magas férfiúcskával,
 220       V   |                   magát, mintha valakinek egy marék eleven hangyát adnának,
 221      VI   |           hullámzik, nem volt egyéb, mint egy nagy, láthatártalan ingovány,
 222      VI   |                   Kárpáthy urak birtokaik egy része fölött csak név szerinti
 223      VI   |           közelítve, észre lehetett venni egy hosszú keskeny gátat; útnak
 224      VI   |                   még az Alföldön eleget, egy dobogó hídnál végződött,
 225      VI   |                 végződött, mely nyáron át egy silány kis mocsári eret
 226      VI   |           meglátszani Szentirma helysége, egy magas tetejű torony nyúlt
 227      VI   |                  az árkok mentiben búsult egy sor bozontos üstökű fűzfa,
 228      VI   |                    hogy tegyen oda valaki egy hágcsót, hadd szálljanak
 229      VI   |                Néhány kiszolgált cseléd s egy iszákos kulcsár lakja csupán,
 230      VI   |          viseltetik, hogysem azoknak csak egy darabját is idegen kézre
 231      VI   |                   amott a rendezett patak egy papírmalmot hajt, melyre
 232     VII   |                  mutatta a duzzogást…~ ~Ő egy pompás kötésű emlékkönyvet
 233     VII   |              kezdő lapjára ő maga rajzolt egy gyöngéd kézzel színezett
 234     VII   |                   virágról virágra.~ ~Még egy becses ajándékot kapott
 235     VII   |                   Zoltán születésnapjára. Egy statisztikai sorozat volt
 236     VII   |                   a kastély kertjébe; ott egy magas halmon, melyről mesterséges
 237     VII   |             csókolni gyámfiát, megdicséré egy évi haladásaért, megáldá,
 238     VII   |           családjához fűzte, és íme, most egy szem elmaradt. Pedig egy
 239     VII   |                  egy szem elmaradt. Pedig egy szem híjával lebomlik a
 240     VII   |                 feljegyzé azt plajbásszal egy nagy vörös tárca fenekébe.~ ~–
 241     VII   |              ellen, s azt hitte, hogy aki egy olyan írást elfogad, azt
 242     VII   |                udvarról.~ ~Fráter Bogozyt egy cseppet sem zavará meg ez
 243     VII   |             tarisznyájából négy szeget és egy kalapácsot, s azokkal az
 244     VII   |                   megaláz és lealjasít, s egy jótetteken épült jó hírnév
 245     VII   |         jótetteken épült jó hírnév életét egy mérges lehelettel semmivé
 246     VII   |          örömnapra, midőn az egész család egy kedves ünnepet ül, midőn
 247     VII   |                 ül, midőn kicsinye-nagyja egy kedves születésnap megújultát
 248     VII   |              mondják a törvény előtt: „Te egy nőnek becstelen szeretője
 249     VII   |                  jár szüntelen alá s fel, egy percre meg nem állapodva.
 250     VII   |                egészen elfáradva, leültek egy fa alá, mely körül fehér,
 251     VII   |                   a fa, mely alatt ültek, egy szép halavány jávor volt,
 252     VII   |              egy-egy elsárgult falevél.~ ~Egy éppen a lyánka ölébe hullott,
 253     VII   |                  a levél milyen zöld volt egy hét előtt, s milyen sárga
 254     VII   |                   végigfutott arcán, mint egy hulló gyémánt.~ ~Zoltán
 255     VII   |                   fölött sokat könnyezett egy szerencsétlen asszony, talán
 256     VII   |             elővette a legnagyobb fiút, s egy természettani könyvből ritka
 257     VII   |               mutogatta neki, míg Katinka egy szögletbe leült pici testvérével,
 258    VIII   |               volt tapadva. Önkénytelenül egy székhez támaszkodék.~ ~Rudolf
 259    VIII   |                   tulajdonai mellett csak egy hiányzik még, mi azokat
 260    VIII   |                 lehet érdemelni.~ ~Zoltán egy szót bátorkodott mondani:~ ~–
 261    VIII   |             történni. Amaz undok vád után egy napig sem volt szabad Rudolfnak
 262    VIII   |                írjon.~ ~Zoltán csak várta egy ideig, ha fog-e még hozzá
 263    VIII   |               mindezek után jön: elhagyni egy egész világot, melyben szerettetik,
 264    VIII   |                   szerettetik, s elhagyni egy gyermektársat, egy kedves,
 265    VIII   |               elhagyni egy gyermektársat, egy kedves, szép tüneményt,
 266    VIII   |            egy-egy emléke köti, s belépni egy hideg, szomorúan zajos világba,
 267    VIII   |                 az eddigi jó szellemeknek egy tekintete sem fogja kísérni!
 268    VIII   |               férfi az, aki sír.~ ~Zoltán egy perc alatt visszafordult,
 269    VIII   |              többet mondott, mint amennyi egy könyvben, mint amennyi egy
 270    VIII   |                egy könyvben, mint amennyi egy szívben elfér.~ ~Az is elmúlt.
 271    VIII   |                 elválni kényszerít, hanem egy átoknál terhesebb végzet,
 272    VIII   |                  neked meg nem mondhatom; egy rossz pillanat majd tudtodra
 273    VIII   |                hittem végezhetőnek, hanem egy családi rejtély átadása,
 274    VIII   |                   kimennek a folyosóra.~ ~Egy helyen megáll a gróf, s
 275    VIII   |                 nagyságos asszony hagyta, egy szék meg nem mozdíttatott
 276    VIII   |              mozdíttatott a helyéről, sem egy könyvet elébb vagy hátrább
 277    VIII   |                   idején, nem egyéb, mint egy húrja a zongorának, mely
 278    VIII   |             szinte nyomja a mellét, mikor egy ajtón belép. Látszik is
 279    VIII   |                  Nem nagy munka az egész, egy vékony falat keresztültörni.
 280    VIII   |               akkora rés volt törve, hogy egy ember beférhetett rajta.~ ~–
 281    VIII   |              hallhatóvá tenni bennök. Még egy szót sem szóltak egymáshoz.~ ~
 282    VIII   |                   veszték, s midőn Rudolf egy függönyt félre akart vonni,
 283    VIII   |               valami kis lyuk támadt, tán egy kiesett szög helye, melyen
 284    VIII   |                  tüntetve fel rajta, mint egy természetes camera obscurában.
 285    VIII   |                  odasiet az arckép elé, s egy előtte álló támtalan zófára
 286    VIII   |            Rudolfnak –, amott az asztalon egy félig megírt levél. Senki
 287    VIII   |                  volt, mint az angyaloké? Egy leírott szó abból elég lehet
 288    VIII   |                 arra, hogy külszínt adjon egy ármányosan kiszőtt vádnak,
 289    VIII   |                  vádnak, és semmivé tegye egy ifjú élet minden jövő reményét
 290    VIII   |        idegenkedik azon gondolattól, hogy egy halott levéltitkát megsértse;
 291    VIII   |                elrejté az írást. Mint aki egy lelkén uralkodó kísértetet
 292    VIII   |           szelleme e percben mellette ül, egy kezét vállára nyugtatja,
 293    VIII   |                  gyermeke születését csak egy órával élve túl.)~ ~… A
 294    VIII   |                 jólesik reá gondolnom. De egy rémem van, egy titka szomorú
 295    VIII   |              gondolnom. De egy rémem van, egy titka szomorú életemnek,
 296    VIII   |                   melyet nem akarok velem egy sírba temetve tudni. Éltemben
 297    VIII   |                 minden áldozata nem képes egy percre elfeledtetni boldogtalanságomat.
 298    VIII   |                gyermek koromban szerettem egy férfit, ki álmaim képe,
 299    VIII   |          megérdemlé boldogságát, s akként egy örök világ állt köztem és
 300    VIII   |                  volt e pillanatban, mint egy halotté. Egészen el volt
 301    VIII   |                 jó helyen van már. Rudolf egy nehéz szörnyetegtől érzé
 302      IX   |             Kárpátfalván töltött nap után egy hétre útra kellett indulni
 303      IX   |                 Zoltán elutazásáról, mint egy igen természetes és maga
 304      IX   |                  eltávozás indokai mögött egy sötét, borzasztó gondolat
 305      IX   |            családját.~ ~– Igaz, leányomat egy napra sem küldeném oda,
 306      IX   |        gyermeknevelő legyek, gondoskodjam egy ilyen elkényeztetett, elbölcsesített
 307      IX   |                köztük és hány leány. Néha egy hónapig sem jött velök össze.
 308      IX   |                 és jurátusokkal, kik mind egy kategóriába számíttattak.~ ~
 309      IX   |                   éves korában megszökött egy fiatal zongoravirtuózzal,
 310      IX   |                 és nem látják őket…~ ~ ~ ~Egy szép esős reggelen érkezett
 311      IX   |                 kidűlve nézte kényelmesen egy hajdú, mint esik az eső,
 312      IX   |              szedtevettéktől.~ ~Ha valaki egy kapun benyit, s akkor egyszerre
 313      IX   |                helyzet az, mikor az ember egy idegen házba belépve, a
 314      IX   |                   úr rettenetesen szidott egy jurátust s annak a révén
 315      IX   |                    s Zoltánék belépésével egy cseppet sem engedte magát
 316      IX   |                körül szemeit a tárgyakon. Egy kerek asztal körül írt vagy
 317      IX   |               végre fölemelkedék székéről egy szőke legény, ki most éppen
 318      IX   |            legkegyetlenebb büntetés neme: egy költővel saját versét kivakartatni.~ ~
 319      IX   |                   hogy az a szőke legény, egy tehetős alispán fia, ki
 320      IX   |             kilépett az ajtón a nevelőné, egy üvegalmaarcú blazírt kisasszony,
 321      IX   |            kisasszony, akkora orral, mint egy gabnahajóé, pedig azt nem
 322      IX   |               vezetve Julcsa kisasszonyt, egy kis fekete képű, piros ajkú,
 323      IX   |                 könnyebbségére válnék, ha egy kissé el tudna ájulni. Két
 324      IX   |               Képes vagyok, ha a leányaim egy hímzést elrontanak, az ájulásig
 325      IX   |           tartotta Julcsa csínját többnek egy elrontott hímzésnél, vagy
 326      IX   |              elhitetni, hogy az egész zaj egy hímzés miatt történt.~ ~
 327      IX   |                hangján, s minden kérdését egy olvadékony kegyes mosolygással
 328       X   |         Gyásznapok~ ~Minden nemzetnek van egy szent városa, melyre kegyelettel,
 329       X   |              elégülten mondják, hogy csak egy Bécs van a világon; az angol
 330       X   |             élvezni akarja!~ ~Még ezelőtt egy századdal Pest csak egy
 331       X   |                   egy századdal Pest csak egy kicsiny városka volt, elővárosok
 332       X   |                nyolcezer lakóval, és íme, egy század múlva, több mint
 333       X   |       honfitetterőnek, a boldogításnak.~ ~Egy közös szív volt az, mely
 334       X   |                kicsinyek és nagyok.~ ~ ~ ~Egy nagy, nehéz sóhaj száll
 335       X   |                  tekintenének hátra, amíg egy tornyot láthatnak belőle!
 336       X   |                   rendeztek már több mint egy hét óta.~ ~De táncolni most!
 337       X   |          pályaútját újból kezdte, hogysem egy olyatén fabörtönbe bezárassa
 338       X   |               pincéjébe eleve elrejtetett egy csónakot, melyben szükség
 339       X   |                hadd jöjjön, Maszlaczky úr egy cseppet sem zavartatja meg
 340       X   |                  a tért, ahonnan a bajusz egy része kitiltatott, miáltal
 341       X   |               jurátus eltávozott, s utána egy köpcös, köpönyeges hazafi
 342       X   |                hanem lebocsátkozék szépen egy szék szegletére, nagy, súlyos,
 343       X   |                  Trommel uram, kedves, én egy igen hasznos vállalatot
 344       X   |              Tudhatja ön: ez nem első, és egy sem vált kárára.~ ~– Köszönöm
 345       X   |                  forint kell minden napra egy legénynek, tíz forint maga
 346       X   |               vissza a tekintetes úr?~ ~– Egy fillért sem.~ ~– Hát ha
 347       X   |            találunk?~ ~Maszlaczky úr erre egy kész szerződéslevéllel felelt,
 348       X   |                alatta: oly díjért, aminőt egy halálrettegésben levő embertől
 349       X   |         eleganciába téve magát, elküldött egy bérkocsiért, s néhány perc
 350       X   |                 táncot. Maszlaczky úr itt egy futó komplimenttel keresztülhalad.
 351       X   |               midőn azonban a háziasszony egy pillanatra felkel újan érkező
 352       X   |                   veszélyről, melyet csak egy vékony földhányás választ
 353       X   |         valamennyit meg lehetne riasztani egy sajtár vízzel; végig álltak
 354       X   |                   ember; ha mindenki csak egy követ hozna a töltéshez,
 355       X   |                követ hozna a töltéshez, s egy darab jeget vinne el a Dunából,
 356       X   |                  volna mitől tartaniok. – Egy cukrásszal találkoztam a
 357       X   |                 is igen jeles tréfa volt. Egy vén filiszter házában lakom,
 358       X   |           bennünket.~ ~– Már az igaz. Hát egy külvárosi házban már annyira
 359       X   |                   magát csábíttatni, csak egy keringőre báró Berzyvel,
 360       X   |           keringőre báró Berzyvel, azután egy másikra Misztizlávval, meg
 361       X   |                másikra Misztizlávval, meg egy harmadikra Emánuel barátunkkal
 362       X   |                Kilenc ercsényi lakos, kik egy lélekvesztőn menekültek
 363       X   |                 látvány! Az egész környék egy nagy kék tenger színe, melyen
 364       X   |            rettenetes halál ellen, azután egy halálos kiáltás hangzott
 365       X   |                  menekültek ki házaikból. Egy anya volt négy gyermekével,
 366       X   |                  végigvágtatni a töltésen egy osztály tüzért, kiket ismét
 367       X   |            megfoghatlan volt előttem, míg egy szemközt jövő lovas meg
 368       X   |           kegyetek talán az ágyúlövéseket egy óra előtt? Mindenki emlékezett
 369       X   |                 Azok a réslövések voltak. Egy fiatal tüzértiszt vezette
 370       X   |                  teke közepébe csapódott, egy nagy darab elvált belőle,
 371       X   |          Sziszifuszi munka volt az. Ekkor egy éltes mérnökkari őrnagy
 372       X   |                 közől értesíték, hogy ott egy erős jégtörőféle sarkantyú
 373       X   |          megszólítani az őrnagyot, „Uram, egy külvárosi csárda udvarán
 374       X   |              menjen érte!” – monda, intve egy altisztjének, ki szekerészeivel
 375       X   |              szekerészeivel velem jött, s egy óranegyed múlva ott voltunk
 376       X   |           megtölték lőporral, s közepökbe egy lyukat fúrtak, hova egy
 377       X   |                   egy lyukat fúrtak, hova egy vascsövet lehessen alkalmazni.
 378       X   |                   elbeszélésnél.~ ~– Most egy hosszú, kínos várakozás
 379       X   |           mindenki az akna fellobbanását; egy szó nem hallatszott sehol.
 380       X   |                   ott megfeneklettek vele egy jégmező közepén. Már ekkor
 381       X   |               nemigen lehetett látni; még egy csónak volt a partnál, s
 382       X   |                 mintha egész parthosszant egy ordítás terjedt volna el
 383       X   |                   A kanóc ki volt aludva. Egy kissé megrázkódott bennem
 384       X   |                   szorongattatás percében egy gondolat támadt fejemben,
 385       X   |              őrnagy azon törekedett, hogy egy kötelet hajtasson hozzánk,
 386       X   |                  hozzá, hogy csavartasson egy gombolyag zsineget egy puskavesszőre,
 387       X   |       csavartasson egy gombolyag zsineget egy puskavesszőre, s azt lövesse
 388       X   |                   fejünk fölött süvöltött egy ölnyire, a maga után vont
 389       X   |                  mentőink segélyét, midőn egy felvillanó láng vakítá el
 390       X   |                mintha a jégtenger helyett egy lávatenger fogott volna
 391       X   |                  hallotta, hogy kiáltotta egy az Új téren végigfutó ember
 392       X   |                  a szemközt jövőknek:~ ~– Egy láb és egy hüvelyk az esés!~ ~
 393       X   |                  jövőknek:~ ~– Egy láb és egy hüvelyk az esés!~ ~Ez volt
 394       X   |             között.~ ~Maszlaczky úr, mint egy bús bagoly, jelent meg a
 395       X   |                    kések és tányérok mind egy halomban; ki-ki vesz magának,
 396       X   |                   volna, s félnének, hogy egy másik társaság rajtok üt,
 397       X   |                  pár fiatal lyánka vonult egy szögletbe, s egy tányérról
 398       X   |                   vonult egy szögletbe, s egy tányérról esznek holmit
 399       X   |                   ott. Tivadar lekiáltott egy azon menőre, hogy mi az?~ ~–
 400       X   |                ittas?~ ~Azzal odakiáltott egy inast, s felkérte, hogy
 401       X   |                tanácsos, félrevette magát egy csendes benyílóba, ahonnan
 402       X   |             Összekoccintottak. A tanácsos egy hajtással beönté az égető
 403       X   |               amidőn országa büszkeségét, egy század fáradalmainak emlékét,
 404       X   |                   akarja senki elhinni.~ ~Egy pillanatig halálmereven
 405       X   |          kulcsokkal, uram! – kiálta ekkor egy jelenlevő inas, eldobva
 406       X   |                    mit. A lépcsők közepén egy ájult nő hevert. Eveline
 407       X   |              többiekkel együtt a lépcsőn, egy alant álló azt kiáltá, hogy
 408       X   |             között – mind onnan, arrafelé egy sem.~ ~A menekvők bámulva
 409       X   |                összehányt matyókkal, vagy egy elkésett asszony, ki síró
 410       X   |                   mindig előbbre tolja.~ ~Egy alacsony lebujban még most
 411       X   |            kurjongatnak. Hogy fognak azok egy perc múlva majd jajveszékelni!~ ~
 412       X   |                  hasig gázolva a vizet, s egy zökkenőnél becsapott a víz
 413       X   |              Egyiknek szügyéhez csapódott egy roppant jéghasáb, mitől
 414       X   |                   A föld alatti csárdából egy részeg ember jött elő, káromolva
 415       X   |                költenek az éjben. Egyszer egy nagyot ordít, azután nem
 416       X   |                érne, nagyságos uram, most egy rozzant csónak. Eveline
 417       X   |                     Az egész város felett egy rémkiáltás hangzott ezer
 418       X   |                 Budára vagy ki Cinkotára; egy becsületes emberbarátnak,
 419       X   |           roskatag nő, mire Maszlaczky úr egy hős állását véve fel, nemes
 420       X   |                     kiálta Maszlaczky úr, egy sovány lámpa világánál felismerve
 421       X   |                  lehet, sietek. Elő hamar egy dereglyével!~ ~Trommel uram
 422       X   |                   uram nehány szót súgott egy révész fülébe, s azzal elkezdtek
 423       X   |                 fülébe, s azzal elkezdtek egy csónakot evezőkkel s kormánnyal
 424       X   |               mert csak alig állt azon az egy szál deszkán.~ ~Erre Trommel
 425       X   |               erre visszafordítá fejét, s egy tökéletes révész gorombaságával
 426       X   |                   hadd reszkessenek előbb egy kicsinyt az emberek, annál
 427       X   |                   legsürgetőbb a veszély. Egy ily jelenet mégis többet
 428       X   |                   a magam részére óhajtok egy csónakot, saját rendelkezésemre.~ ~–
 429       X   |                 őt rimánkodni, könyörögni egy szál veszendő deszka szélén,
 430       X   |          otthagyom. Tegye el! Hanem adjon egy csónakot rögtön.~ ~– Akár
 431       X   |              előtt a lépcsőzet alsó fokán egy vén koldusasszony feküdt,
 432       X   |            templomon túl kanyarodtak, ott egy magas ház erkélyéről erős,
 433       X   |                 volt az őrállás sora. Már egy óranegyed óta hallá a lövéseket
 434       X   |            elmondja, hogy van az embernek egy kedves jó barátja, aki kettővel
 435       X   |               volt az ifjak közt beszélni egy néhai vén tabuláris ügyészről,
 436       X   |                  főajtó, s belézeng rajta egy tetőtül talpig fehér alak,
 437       X   |                vész harangjaira. – Senki, egy lélek sincs az egész házban,
 438       X   |                Tedd le ide, fattyú! Nesze egy garas! Nincs biz az nálam.
 439       X   |                   No, majd ha lesz, kapsz egy húszast, te fattyú!~ ~A
 440       X   |           törvénygyakorló testületnek nem egy tettleges vitatársa van
 441       X   |               vajmi jó szószóló a kard.~ ~Egy szép arcú fiatalember adja
 442       X   |               ellentétbe egymással.~ ~Ott egy szögletben ül a vén jurátus
 443       X   |           meg-megszólal, mondván:~ ~– Áll egy húszas!~ ~Azt a húszast
 444       X   |              azért háziurak! – kiálta fel egy borzas fiú. – Tán biz azért
 445       X   |             jöttömben – folytatá Kovács – egy szegény kézműves neje veté
 446       X   |                  annyit, mint amennyit mi egy óra alatt elpazarlunk; ím,
 447       X   |                pénz, enyim is, tietek is, egy kártyafordulón úgyis ki
 448       X   |                   fölött emelkedett, mint egy gonosz álom…~ ~Hol egy csónak!~ ~
 449       X   |               mint egy gonosz álom…~ ~Hol egy csónak!~ ~Ah, azoknak dolguk
 450       X   |                   még drágább.~ ~De, íme, egy mégis ott látszik lappangani
 451       X   |                  bevitték áldozataikat, s egy negyedórai életveszélyes
 452       X   |               után?~ ~– Nem árt nekik, ha egy kicsinyt megfürödnek! –
 453       X   |                  beleugrott övig a vízbe, egy kezével megkapva a csónak
 454       X   |             puszta marokkal rontott bele. Egy gondolat volt neki a partról
 455       X   |          lubickoltak.~ ~– Hadd fürödjenek egy kicsit, nem árt nekik! –
 456       X   |                derék ifjú sarjadék, kiben egy jobb kor vezérét reményli
 457       X   |                megveregette.~ ~– Csak még egy percig ne hagyd el magadat,
 458       X   |                   mindig rövidebb lesz, s egy helyen egészen elbukik.~ ~
 459       X   |                   kezét, s érzé, hogy azt egy másik kéz görcsösen ragadja
 460       X   |              görcsösen ragadja meg, utána egy félig vízben fekvő alak
 461       X   |                 helyet, melyen állt, maga egy lépcsővel alább hágott a
 462       X   |          büszkesége, önérzete súgja, hogy egy dicső, tett gazdag jövő
 463       X   |                kezdett lenni, s nemsokára egy úszó talp tűnt elő, melyen
 464       X   |            közepett, a kormányrúdnál állt egy izmos, herkulesi alak, föveg
 465       X   |             herkulesi alak, föveg nélkül, egy könnyű kabát vetve vállaira.
 466       X   |               arcainak csoportozata, mint egy bűbájos tünemény az ind
 467       X   |                Megismeré Wesselényit.~ ~– Egy koldusnő, uram.~ ~– Nyújtsa
 468       X   |                 vagy? Hogy jössz ide?~ ~– Egy beteg gyermeket kellett
 469       X   |               úszni, s ide szorultam.~ ~– Egy beteg gyermeket? – szólt
 470       X   |                 azt, aki ellensége, s míg egy koldusért, egy pór gyermekeért
 471       X   |           ellensége, s míg egy koldusért, egy pór gyermekeért százszor
 472       X   |                 gyermekeért százszor veti egy óra alatt kockára életét,
 473       X   |            ablakok kiülő vaskosaraihoz, s egy készen tartott lábtót nekitámasztának
 474       X   |                     dörmögé utána.~ ~Csak egy homályos lámpa, fehér tejüveggel
 475       X   |                  fehér fából, a háttérben egy kis alabástrom kandalló,
 476       X   |                   kialunni készül, előtte egy porcelán fényernyő, melyen
 477       X   |                melyen homorműben (konkáv) egy angyal alakja van bevésve,
 478       X   |             angyalos ernyő mögül előtűnik egy alig tíz-tizenegy éves leányka.
 479       X   |                  rózsaszínű alak járkálna egy egész színtelen holdvilági
 480       X   |               tüneményekről, minőket csak egy vakon született túlömlő
 481       X   |             folyvást tudott mondani, mint egy hosszú álmot.~ ~Vilma egy
 482       X   |                 egy hosszú álmot.~ ~Vilma egy idő óta nagyon sokszor volt
 483       X   |               helyes.~ ~A kis Liza odaült egy zsámolyra Vilma ágya mellé,
 484       X   |             egyszer télen épített magának egy kis házat, jégből építette,
 485       X   |                csak az utolsó hagyott ott egy pici-pici tűztojást; azt
 486       X   |                Mondjak még mesét? – kérdé egy másikra készen.~ ~– Elég
 487       X   |                  itt van írószekrényemben egy ezüstpersely, ami pénzt
 488       X   |                 régen megírtam én azt már egy levélbe, le is pecsételtem
 489       X   |                   mikor abból úgysem igaz egy szó is; ő még sokáig fog
 490       X   |               szemei forogtak, mint ahogy egy vak szemei tudnak forogni
 491       X   |                  sötét ablakra bámulva.~ ~Egy halvány villanás derítette
 492       X   |            halvány villanás derítette fel egy pillanatra az ablakokat,
 493       X   |             pillanatra az ablakokat, s rá egy ágyúlövés erőszakos, taszító
 494       X   |             hallotta ő még soha. És ismét egy lövés, és egy harmadik is…
 495       X   |                    És ismét egy lövés, és egy harmadik is… azután elkezdtek
 496       X   |                kongni a harangok, először egy toronyban, azután kettőben,
 497       X   |             csengetett már a cselédeknek; egy sem jelent meg a hívásra.
 498       X   |                gyámoltalan lény marad el, egy beteg leány és egy vak gyermek.~ ~
 499       X   |              marad el, egy beteg leány és egy vak gyermek.~ ~A zaj, az
 500       X   |                   képeztek, kihallatszott egy ijesztő vészordítás:~ ~–
 501       X   |               elem meghódította a földet, egy rettentő hatalom, melyet
 502       X   |                csúnya, evickelő férgekkel egy fészekben, – víz alatti
 503       X   |                  az ijedelmes hangokat.~ ~Egy pohár állt a beteg leány
 504       X   |                 leány éji asztalán, abban egy ezüst kávéskalán. Lassankint
 505       X   |                 harangok a toronyokban.~ ~Egy rémületes óra folyt le így,
 506       X   |                 keresztül akarna rohanni. Egy irtóztató dördülés következett
 507       X   |                    hogy az átelleni falon egy vékony repedés támadt, a
 508       X   |              papírszőnyegek kettéhasadtak egy helyen, s látható volt,
 509       X   |                  vége van mindennek, vége egy pillanat alatt, vége hamarább,
 510       X   |                  álljatok meg! – hangzott egy mély, szívrendítő, szívbuzdító
 511       X   |              alant.~ ~A másik pillanatban egy lábtó csapódott az ablakhoz,
 512       X   |                  annyi gyönyört.~ ~Zoltán egy pillanat alatt észrevette
 513       X   |              olyan ember az, amilyen csak egy van.~ ~Zoltánnak egész a
 514       X   |                 Olyan ember, amilyen csak egy van”. – Mit tesz az? Olyan
 515       X   |                   hanem engedték e munkát egy ifjúnak, akit gyűlöltek,
 516       X   |               akit gyűlöltek, akiről soha egy jó szót nem szóltak előtte,
 517       X   |            karjával felragadá a csáklyát, egy hatalmas taszítást adva
 518       X   |                 hátulja megmaradt, mintha egy színpad függönyét húzták
 519       X   |                szegletén összetalálkoztak egy csónakkal, mely nagy ügyetlenül
 520       X   |                  hat vagy hét férfi közől egy sem tudott kormányozni,
 521       X   |                nekik beszélni. És Vilma – egy szót sem szólt Zoltánról
 522       X   |                    csak minden ezer közől egy! – (Hiteles kimutatás szerint.)~ ~
 523       X   |                   ki várhat tovább. – Itt egy ingadozó ház tetején sírva
 524       X   |                minden kéz cselekszik. Itt egy polgár, köztiszteletű férfi
 525       X   |                  hajtja a csónakot, amott egy szerzetest látunk felgyűrt
 526       X   |                veszendőket.~ ~Amott úszik egy dereglye, megrakva kenyérrel,
 527       X   |           városnegyedekben láttok küzdeni egy Szapáryt, mint emeli karjain,
 528       X   |                  a segélyért kiáltók közé egy Podmaniczky. Áldhatják az
 529       X   |               vele, amije van.~ ~Így tett egy Károlyi, így a két Eötvös:
 530       X   |               ment fáradni napszámosaival egy sorban.~ ~A küzdők, a szabadítók
 531       X   |                   utcákon találkozhatának egy barna, izmos vállú férfival,
 532       X   |                 sötétben a rablók felé, s egy csónak sikamlik alá gyorsan
 533       X   |                   nekik, az ifjaknak csak egy. A megrabolt nép áldva,
 534       X   |                rablók közé; hárman vannak egy ellen. Az mit sem tesz.
 535       X   |                  a csónak orrán állva már egy ütést kapott a homlokán
 536       X   |            egyszerre a rablók háta mögött egy váratlan ellenfél kiáltása
 537       X   |              megfordítják hajóik orrát, s egy melléksikátoron keresztül
 538       X   |                  meg egyszerre a közelből egy erős férfihang. Izmos, magas
 539       X   |            rohannak a mészárosmesterének. Egy izmos mészároslegény áll
 540       X   |                ahol megmarkolásszák őket. Egy nagy terebély fához viszik
 541       X   |               fogják cselekedni. Azon fát egy egész család lepte meg,
 542       X   |                 tűnik fel újra előttünk!? Egy sziget a vízözön közepett,
 543       X   |           kereskedők vénjei gyűltek össze egy fabódéban, azt kivilágíták
 544       X   |                nyomorultak gunyhói. Amott egy kétemeletes ház erkélye
 545       X   |                  sem ajánlkozik rá. Ekkor egy kopott, szegényes napszámos
 546       X   |    padlásablakából valami fehér int felé. Egy szegény vénasszony integet
 547       X   |                   jelenet között volt még egy lélekemelő tünemény: a katona
 548       X   |            foglalhassa, s míg a helyőrség egy része hatalmasan küzdött
 549       X   |             életében azt tanulta volna.~ ~Egy magas épületből mindenki
 550       X   |              legfelsőbb emeletben van még egy családapa beteg nejével
 551       X   |                  nejével és gyermekeivel; egy csónak érkezik oda bátor
 552       X   |                innen atyjok nélkül. Ekkor egy fiatal hős kiválik a többi
 553       X   |              közől, kiszökik a kőhalomra, egy aláhajlott gerendán felkapaszkodik
 554       X   |          körülötte; a halál torkában áll. Egy perc múlva a gyermekek örömkiáltása
 555       X   |                  apa meg van mentve; erre egy irtóztató roppanás következik,
 556       X   |                  e halálos rémhangokat, s egy kiálló gerendáról azon percben,
 557       X   |                kedves anekdoták fölött.~ ~Egy csónak evez végig a szomorú
 558       X   |                egypár jeles gavallér, kik egy csónakra tettek szert, s
 559       X   |             végigeveztek a kéjcsónakázók, egy második emeleti ablakban
 560       X   |        benedvesíteni. E helyzetben csupán egy ijesztő körülmény tűnt fel
 561       X   |                   gondolta ki tehát, hogy egy hosszú spárgára szegből
 562       X   |              Elmésségét bámulni merjük.~ ~Egy tisztes asszonyság kiált
 563       X   |              házban kiadó szállás? Pompás egy ötlet.~ ~Egy óra előtt azt
 564       X   |              szállás? Pompás egy ötlet.~ ~Egy óra előtt azt gondolta ki
 565       X   |                hogy csónakával odaevezett egy házhoz, melyben a jeles
 566       X   |                 félénk nimfákat, s azután egy óra hosszat keresztül-kasul
 567       X   |                  jönni, hogy utoljára még egy barcarola énekléséhez is
 568       X   |                 végén, s a kíváncsi ifjak egy tágas dereglyét látnak szemközt
 569       X   |            öltözött férfi; a hajó közepén egy fiatal, karcsú alak áll,
 570       X   |                   folyón, észrevevé, hogy egy harcosa lova farkába kapaszkodva,
 571       X   |                   menekvőt. Mit csinálnék egy emberrel, kettővel, annyi
 572       X   |                     monda az ifjú herceg, egy csáklyalökéssel elhagyva
 573       X   |                   Kúria-épület között van egy kis emelt tér, mely szárazon
 574       X   |           kozmopolita vagyok. Az én anyám egy herceg Korsovszky leány
 575       X   |                   mintha éppen csak ez az egy ok bírta volna reá, hogy
 576       X   |               fölfelé nézve, úgy nekiment egy riskatehénnek, hogy alig
 577       X   |            kölykek s mindenféle csőcselék egy bűzös rakásban. Ah, ezt
 578       X   |                zseniális bárónak sikerült egy bérkocsislovat kibérelni,
 579       X   |                vannak ezen az éjszakán!~ ~Egy ősz fejedelmi férfi, a főherceg-nádor
 580       X   |                szenvedőt, a boldogtalant; egy édes jó anya arca mosolyog
 581       X   |               arca mosolyog mindenki elé, egy oly édes, szelíd női arc,
 582       X   |                   biztató anyai szóval.~ ~Egy nagy kórház a királyi vár,
 583       X   |                    mintha égi derű között egy túlvilági hölgyalak járna-kelne
 584       X   |               oltárképekre festenek, mint egy édes, ifjú testvér ama szegény
 585       X   |              nemzet, úgy szeretett – mint egy szentet.~ ~Ama három gyásznapon
 586      XI   |                  lehet őket elválasztani, egy koporsó kell mind a kettőnek;
 587      XI   |                  szegény szegénysége mind egy sorsra jutott; nyomor az,
 588      XI   |                   eddig.~ ~Nem három nap, egy egész század múlt el. Az
 589      XI   |                    mert annak boltozatjai egy egész nemzetet takarnak
 590      XI   |                  építőmester és napszámos egy személyben ez óriási munka
 591      XI   |           tízszeresen volt az. Mások csak egy szép várost sajnálhattak
 592      XI   |        megbetegült az egész ország, ez az egy beteg férfi meggyógyulva
 593      XI   |                nyert: nagyságát, jólétét. Egy nagy eszmét már ajándékozott
 594      XI   |              ligetek árnyékából mindenütt egy bús, bánatos szellemarc
 595     XII   |        hétszemélynök levelei~ ~Szentirmay egy évig fel nem jött jószágáról
 596     XII   |                  levelet Pestről, melyben egy előtte egészen ismeretlen
 597     XII   |                   levén ő senki más, mint egy jámbor juratus tabulae regiae
 598     XII   |                vele kötekedni akar. Ő biz egy szóval sem bízta senkire,
 599     XII   |                 pesti gyásznapok után még egy levelet kapott Kovácstól
 600     XII   |        sajátkezűleg Rudolfnak. Ha a levél egy archeológ kezébe jut, az
 601     XII   |           hosszabb betűnek a nyele, sehol egy comma föltéve, de annál
 602     XII   |                   áll, ha nem restellenéd egy kissé kitenni magadat, eclatanter
 603     XII   |              mindenütt ott vannak.”~ ~Még egy postscriptumot kezdett a
 604     XII   |               Zoltán a nagyvilágot járja, egy előtte egészen ismeretlen
 605     XII   |          verítékkel írt levele után ismét egy örökkévalóságig várhat,
 606     XII   |         örökkévalóságig várhat, amíg tőle egy másik levelet kap. Mekkora
 607     XII   |                   doktorátust, küldött is egy egész láda nyomatott disszertációt,
 608     XII   |                tud beleütni éppen ebbe az egy emberbe.~ ~Alásszolgád T.”~ ~
 609     XII   |                   nem, s aki rá nem ülnék egy gőzhajóra, ha mindjárt Széchenyi
 610     XII   |                hónapig nem hallottam róla egy commát sem. Képzelheted
 611     XII   |                   Jól is leszidtam azután egy levélben, azt tudom, hogy
 612     XII   |                keresztül-kasul járt, csak egy tizedét elveszi, az neki
 613     XII   |                  tökmaggal élünk idehaza. Egy szó sincsen abból. Az én
 614     XII   |                talentumát. Összeírt nekem egy csomó kimondhatatlan nevet,
 615     XII   |              Zoltán eszét a helyéből. Még egy színművet is írt, amire
 616     XII   |              egyszer annyira vették, hogy egy irkászokból és pénzért síró
 617     XII   |                 az mégis rettenetes, hogy egy magyar mágnás ivadéka Párizsban
 618     XII   |                 Ugyanehhez van mellékelve egy csoport költemény is, amiket
 619     XII   |             minden, amit tesz, amit érez, egy túlömlő, érzelemgazdag ifjúi
 620     XII   |               mind ezek a legszebb díszei egy nemes lelkű ifjúnak, ki
 621     XII   |                 állít az egyikünk számára egy cukorfábrikát, oda betesz
 622     XII   |                   oda betesz engem, mellé egy posztógyárat, oda beállít
 623     XII   |                beállít téged, magának meg egy irtóztató nagy kovácsműhelyt
 624     XII   |                  kinek gazdagságot adott; egy nap alatt annyi jót tehet
 625     XII   |                      Midőn elhagytam azt, egy összedőlt, néphagyott rom
 626     XII   |                   mutatja, hova szállt le egy darabja a csillagos égnek.~ ~(– –
 627     XII   |                  utca közepén nekimentünk egy halom omladékkőnek. Szerettem
 628     XII   |           remekben!’~ ~(– Itt álljunk meg egy szóra. Erről a micsodáról
 629     XII   |             cédulát kérjék el tőlem, mint egy fontos talpú, zsírszagú
 630     XII   |              Magyarország kellő közepében egy krajcárért vagy kettőért!)”~ ~ ~
 631    XIII   |         történtekről, rövidségnek okáért, egy szót sem szólni.~ ~Mindannyian
 632    XIII   |                    mennyi áldozattal járt egy ily eredmény, s mily erőfeszítés,
 633    XIII   |                   csodálkozott azon, hogy egy szabadelvűségéről híres
 634    XIII   |          szabadelvűségéről híres megyében egy előkelő gazdag család egyetlen
 635    XIII   |             feküdt a közvélemény asztalán egy kétkötetes útinaplóban,
 636    XIII   |                  az volt, miszerint benne egy hatalmas bajnokot vélt magának
 637    XIII   |                Vivát! Victoria! – hangzék egy, a Szent Mihálykapu melletti
 638    XIII   |                   sem lát a szobában, míg egy tarka spanyolfal mögötti
 639    XIII   |              papirosliget egyik szárnyát, egy megismerhetetlen, alaktalan
 640    XIII   |            szivattyúzta beléjök vissza.~ ~Egy asztal volt Abellino ágya
 641    XIII   |               Abellino ágya mellett, azon egy tányérban fél zsemlye állott,
 642    XIII   |                láthatólag igen száraz, és egy marok öregre darált só.~ ~
 643    XIII   |               Gondolja csak. Most akadtam egy ügyes orvosra, aki egészen
 644    XIII   |                   csodát? Egyszerű, uram! Egy fél zsemlye és egy marék
 645    XIII   |                  uram! Egy fél zsemlye és egy marék só.~ ~– A patvar!~ ~–
 646    XIII   |                  Mindennap be kell vennem egy adag sót, elébb csak egy
 647    XIII   |                  egy adag sót, elébb csak egy szemernyit, most már több
 648    XIII   |                szárad, és nem szabad inni egy csepp vizet sem.~ ~– Hát?~ ~–
 649    XIII   |                     Hát?~ ~– Enni is csak egy száraz zsemlyét szabad,
 650    XIII   |                ötödnap engedtetik meg azt egy vízbe mártott zsemlyével
 651    XIII   |               fölváltani.~ ~Maszlaczky úr egy darabig csak nézett, hogy
 652    XIII   |                 hogy kész lett volna neki egy pohár vizet adni.~ ~– Óh,
 653    XIII   |               hegyek közé, beveszem magam egy forrás mellé, ott iszom
 654    XIII   |               szándékom van reá. Elveszek egy tisztességes leányt, hozzám
 655    XIII   |          megszámlálom, hogy hányat ütött. Egy, kettő, három, négy. Ugye,
 656    XIII   |             szomorú visszaemlékezésnél, s egy pillanat alatt ismét halálszomorú
 657    XIII   |                  az orvosnak minden napra egy aranyat fizetek, amiért
 658    XIII   |            leírást unokaöccséről, hogy az egy korhely naplopó, haszontalan
 659    XIII   |                esze, kinek jelleme nem ér egy fapénzt, aki nem szeret
 660    XIII   |                kinek mit tetszik, ő azért egy fillérről sem mond le, hogy
 661    XIII   |                    E figyelmeztetés alatt egy előttünk eddigelé ismeretlen
 662    XIII   |                  borotvált arcú úriember, egy szál frakkban, mely a hasán
 663    XIII   |                meg – kiálta Maszlaczky úr egy hanggal magasabban –, hogy
 664    XIII   |              exceptívái miatt kockáztatok egy ilyen remek kúrát.~ ~– De
 665    XIII   |                 úr bűzös decoctumai miatt egy tizenkét éves pert.~ ~–
 666    XIII   |       diplomatikus orvos vagyok, ön pedig egy simplex pervesztő.~ ~– Az
 667    XIII   |              simplex pervesztő.~ ~– Az úr egy sarlatán, az úr egy pénzcsaló,
 668    XIII   |                 Az úr egy sarlatán, az úr egy pénzcsaló, az úr nem is
 669    XIII   |            kihajigálja az ajtón. Abellino egy szót nem bírt csillapításukra
 670    XIII   |             Tyúkprókátor!~ ~– Az úr pedig egy méregkeverő!~ ~– William!
 671    XIII   |               borbélylegény, mire Mauz úr egy csomó papirost vett a hóna
 672    XIII   |                nagy szüksége van rá, hogy egy oly balgatag ember, mint
 673     XIV   |              előtt, az üres páholyok mint egy örökké tartó ásítás fordulván
 674     XIV   |                 világ kezd nem érdekelni; egy leszállt másodszülött, ki
 675     XIV   |                    melyet nem gázol egyéb egy gyomorhártya-sérves házfelügyelőnél,
 676     XIV   |         beüthetnék labdával, s ha egyszer egy nehézkes, világossárga jármű
 677     XIV   |            valamennyi páholyban szerte.~ ~Egy estve a szokottnál is nagyobb
 678     XIV   |                 rendeztek hangversenyt, s egy Pozsonyban a felsőbb körökben
 679     XIV   |            természetesen azt hiszik, hogy egy grófnőt látni a színpadon
 680     XIV   |                   elhagyja a termet, hogy egy csésze fagylaltot beszopjon,
 681     XIV   |               olyan különös izgásba, mint egy fiatal férfi arca, ki ott
 682     XIV   |          irányozva. Kérem, védje ön magát egy kissé!~ ~– Hogyan? – kérdé
 683     XIV   |                   s körülhordá távcsövét; egy helyen megakadt vele, s
 684     XIV   |                 szemtül szemben velök ült egy előtte egészen ismeretlen
 685     XIV   |           kétfelől és azok között középen egy szép, fiatal, viruló leányka,
 686     XIV   |                 Két éltes delnő között ül egy szép fiatal lyánka, aki
 687     XIV   |                   már, a páholyi közönség egy része nem várta be a végét
 688     XIV   |                  felruházva.~ ~Most ismét egy érdekes hölgypár száll alá
 689     XIV   |                   és leányával, mintha az egy idegen asszonyság és idegen
 690     XIV   |                    hogy az üdvözlést csak egy ajkmozdulattal viszonozná,
 691     XIV   |                 jutott volna eszébe, hogy egy ilyen pillanatban okosan
 692     XIV   |                    sehol sem menekülhetni egy kedves, bájos emléktől,
 693     XIV   |              megszólna a gonosz világ, ha egy nőtelen legénnyel látnának
 694     XIV   |                Katinkának Zoltánhoz, majd egy csúnya nagy kőben megbotlott
 695     XIV   |                volt! Óh, arra kevés volna egy hó, egy év, egy egész élet…~ ~
 696     XIV   |                  arra kevés volna egy hó, egy év, egy egész élet…~ ~Most
 697     XIV   |               kevés volna egy hó, egy év, egy egész élet…~ ~Most is az
 698     XIV   |                 engedé át lelkét azoknak, egy édes mosolygásból állt az
 699     XIV   |                   belépett hálószobájába, egy levelet nyújtva át neki,
 700     XIV   |                  hogy erős lelkű; reszket egy ismeretlen gondolattól,
 701     XIV   |             gőzösig sietett, addig támadt egy gondolatja; még akkor csak
 702     XIV   |               tudták gondolni, mit nézhet egy ilyen szép, elegáns fiatalember
 703     XIV   |             hajtatott.~ ~Kovács már ekkor egy év óta Pesten lakott mint
 704     XIV   |                   János urat kiszolgálta, egy év előtt revokálták ama
 705     XIV   |                 orráról látná, hogy ez is egy veszedelmes újító, aki a
 706     XIV   |           állomásra alkalmazott egyéniség egy fiatal, most cenzúrázott
 707     XIV   |                  ifjú Kárpáthy már szinte egy hétig ott tartózkodott ügyvédje
 708     XIV   |                íróasztala fiókjába lökte, egy vékony csomag az asztal
 709     XIV   |                   jó barátom, hadd nézzek egy kicsinyt bele!~ ~– De instálom,
 710     XIV   |            peremben?~ ~– Ugyan mit nézhet egy unalmas osztályigazítási
 711     XIV   |                    hogy ez iratokból csak egy sort elolvasson, az önnek
 712     XIV   |                      Ön tudja, hogy engem egy ismeretlen végzet évek óta
 713     XIV   |              gyermek, bár oly érett, mint egy férfi. Legyen önben elég
 714     XIV   |                 onnan. Három év óta futok egy névtelen kísértet elől,
 715     XIV   |                 Én becsületszavamat adtam egy férfinak, akit ön éppen
 716     XIV   |                   hozzájuthatna a perhez? Egy ízben összetalálkozott vele,
 717     XIV   |               amerre egyszer megindult.~ ~Egy napon a Városligetben sétálva,
 718     XIV   |             sétálva, Zoltán megpillantott egy nagy bajusszal ellátott
 719     XIV   |                   ellátott patriótát, aki egy jegenyefának vetve a hátát,
 720     XIV   |                vagy beiszom a perét, vagy egy kézre játszom az ellenfelével.
 721     XIV   |                fizet. Tíz krajcárért írok egy ívet. Ha tud valakit nagyságod,
 722     XIV   |                  én felkeresem. Zoltánnak egy gondolat ötlött a fejébe.~ ~–
 723     XIV   |                 ne bízza másra, én leírom egy szó hiba nélkül, olyan szépen,
 724     XIV   |                 metszve volna. Sok-e?~ ~– Egy egész per. Hanem egy kis
 725     XIV   |                      Egy egész per. Hanem egy kis utánajárás is kell hozzá.~ ~–
 726     XIV   |               pert majd elküldöm Londonba egy híres jogtudósnak, hogy
 727     XIV   |                Maszlaczkyhoz kerül a per. Egy éjszaka fennmaradok, s míg
 728     XIV   |                megette a dinnyemagot mind egy lábig.~ ~Arannyal fizetni
 729     XIV   |              aranyat adott ki, azt mindig egy nemével a pironkodásnak
 730     XIV   |           Megtudták az esetet társai, kik egy irodában dolgoztak vele,
 731     XIV   |                feltűnt a dolog.~ ~Bogozyn egy cseppet sem látszott meg,
 732     XIV   |                  is?~ ~– Hja, van énnekem egy kis madaram, aki nékem mindent
 733     XIV   |               loptam”? Illik az ilyen szó egy diplomatizált férfi szájába?
 734     XIV   |                   Adok rá felhatalmazást. Egy pörömben kompareálni kell,
 735     XIV   |             engedte azt szorongatni, mint egy darab fát, s amint eleresztette
 736     XIV   |                 fabarackkal tisztelve meg egy apró jurátus fejelágyát,
 737     XIV   |                  dolgai után jár, azalatt egy esztelen ember az egész
 738     XIV   |                látni, s kést üt a szívébe egy ártatlan, semmi rosszat
 739     XIV   |                 perrel – ezt súgta Bogozy egy napon Zoltán fülébe, kivel
 740     XIV   |            meghagyva cselédeinek, hogy ha egy ilyen s ilyen alakú úriember
 741     XIV   |                előtt az én szavam, és még egy másiké, ki önt még jobban
 742     XIV   |                   vannak, énértem, és még egy másik kedvéért, aki önt
 743     XIV   |                 le, s minden egyes lapnak egy mázsányi terhe volna.~ ~
 744     XIV   |               nézett a per címére, mintha egy baziliszkot nézne szembe.~ ~–
 745     XIV   |                 tekintetét. – Nincs benne egy vakarás, sem egy betűhiba.
 746     XIV   |              Nincs benne egy vakarás, sem egy betűhiba. Bár tessék felbontani!~ ~
 747     XIV   |                   Azután kivont fiókjából egy tekercset, abban volt száz
 748     XIV   |             bankócédulában – szabódék még egy ideig Bogozy, de miután
 749     XIV   |                 ismeretlentőli félelem.~ ~Egy zárt, beomlott pincebolt,
 750     XIV   |                 tudja, mi lakhatik abban. Egy távoli jajkiáltás, mikor
 751     XIV   |               olvasd tovább.~ ~Minden sor egy hét, egy hónap, egy esztendő
 752     XIV   |             tovább.~ ~Minden sor egy hét, egy hónap, egy esztendő reád
 753     XIV   |                   sor egy hét, egy hónap, egy esztendő reád nézve. Következtek
 754     XIV   |               alakok válnának belőlük, és egy harmadik alak is járulna
 755     XIV   |        visszarémlő álomban hárman voltak. Egy hatalmas, arkangyali alak
 756     XIV   |               forró szeretet sugallta, de egy őrangyal szerelme, mely
 757     XIV   |                  holt betűkre hivatkozik; egy élő szózat az, mely megmozdítja
 758     XIV   |           védelmeztetik? Lehet-e igazolva egy nő erénye fényesebben, mint
 759     XIV   |                  megoldásra vár.~ ~Tovább egy betűt sem olvasott a perből.
 760     XIV   |                 Előtte tisztán állt, mint egy szent.~ ~Nem érdekelte többé
 761     XIV   |                mind ő okozta, s hogy most egy szent, nagy kötelesség fekszik
 762     XIV   |                 régiek is megszépültek.~ ~Egy ember mennyit tehetne! Egy
 763     XIV   |                Egy ember mennyit tehetne! Egy gazdag ember mennyi áldást
 764     XIV   |                  olyan emberektől, kiknek egy kimondott akaratja többet
 765      XV   |                                       XV. Egy férfiszó~ ~Még akkor is
 766      XV   |                  Ki ama fiatalember?”. Ha egy meglett, koros férfit látott
 767      XV   |          pillanatban nem lett volna képes egy helyben ülni.~ ~– Kedves
 768      XV   |            vidámságot szenvelgve –, nekem egy sajátságos önző gondolatom
 769      XV   |       gyöngeségemet – kezdé újból Zoltán, egy felkapott tollal mindenféle
 770      XV   |                   kétfelé hasította –, én egy kissé nagyravágyó vagyok,
 771      XV   |                  neki, mintha legelébb is egy hajóhadat akarna megkezdeni –,
 772      XV   |                  gondol ön?~ ~– Most csak egy gondolatom van, hogy bármi
 773      XV   |                  volna, ha Magyarországon egy pár munkás kéz el nem tudná
 774      XV   |                   Zoltán! Most hagyjuk el egy kis időre ezt a patetikus
 775      XV   |               gyanús pártolásnak, mellyel egy nagy befolyású ember az
 776      XV   |                   hogy ha Szentirmay csak egy távoli reményével bírna
 777      XV   |                kimerült; Maszlaczky pedig egy helóta, aki gyávaságával
 778      XV   |                   kell belőle semmi. Csak egy követelésem van. A kárpátfalvi
 779      XV   |                kárpátfalvi kastélyban van egy befalazott folyosó, a helység
 780      XV   |            folyosó, a helység mellett van egy bekerített tér; az a folyosó
 781      XV   |               Elfordult, lerogyott térdre egy szék előtt, s arcát karjaiba
 782     XVI   |                                 XVI. Alku egy veszendő lélekre~ ~Régi
 783     XVI   |                  hogy gonoszul ne járjon, egy másik ideális szellem, kit
 784     XVI   |                 fáradságos munkával, hogy egy nyomorult párát megőrizzen
 785     XVI   |            fizikai következéseket; azután egy hivatása szellemétől áthatott
 786     XVI   |            eligazítására van rendeltetve; egy józanul gondolkozó orvos
 787     XVI   |                   megbántsa a két urat –, egy beteg ember jelenlétében.~ ~
 788     XVI   |         leckéztetni.~ ~– Csúnya dolog az, egy beteg ember előtt úgy összeveszni.
 789     XVI   |                  még kétheti kúra, azután egy kis friss kirándulás a marienbadi
 790     XVI   |                méltóságod hazatérni, mint egy Antinous. Nézzen meg engemet
 791     XVI   |                  vékonnyá száradtam, mint egy keszeg; és milyen vagyok
 792     XVI   |              egészségére felügyel.~ ~– Mi egy percig sem távozhatunk el
 793     XVI   |          hosszasan terhelni. Nagyságodnak egy pere van védencem ellen,
 794     XVI   |              megtartani a logikai rendet. Egy ügyvédnek logikával is kell
 795     XVI   |                semmit, kedves kolléga úr. Egy Kárpáthy Abellino ily ajánlatot
 796     XVI   |           lehetett volna e kérdésekre, de egy negyedik jelenlétében el
 797     XVI   |                 Uram. Ön az elébb engemet egy becses dologra tanított,
 798     XVI   |                    Van szerencsém viszont egy másik tanulsággal szolgálhatni.
 799     XVI   |            védencétől cessziót csikart ki egy harmadik ember részére a
 800     XVI   |                  kiugrott az ágyból. Mint egy sírból feltámasztott csontváz.
 801     XVI   |                  most meg azon volt, hogy egy irgalmatlan nagy sált a
 802     XVI   |                  kezeiket, és ajánlanának egy egész világot… Én szegény
 803     XVI   |              ömlengéseinek tulajdonítá, s egy szóval sem szakítá félbe.~ ~
 804     XVI   |                  koránse tessék hinni. Ha egy angyal nem kényszerített
 805     XVI   |                volna rá, tettem volna tán egy lépést az ügyben? Soha!
 806     XVI   |             lépést az ügyben? Soha! Igen, egy angyal, aki azt mondta:
 807     XVI   |                   mit vesztett ez órában? Egy tiszta, ártatlan lélek szeretetét,
 808     XVI   |                 nem mondtam. Legalább így egy ártatlan gyermek kigyógyul
 809     XVI   |                 házban lakik, azt azon az egy ablakon mind kihajigálja.~ ~
 810     XVI   |           engedjem? Azt, hogy beleszóljak egy ügybe, ami engem is érdekel?
 811     XVI   |                  egészen, én meg ráadásul egy bájos angyal kezét ígérem
 812     XVI   |                   Mit háborgatnak az urak egy szegény beteg embert? Menjenek
 813     XVI   |                annak a nyomorult embernek egy óráig sincs saját akaratja.~ ~–
 814     XVI   |               annyiba sem tekinté, mintha egy darab fa fekünnék ott előtte,
 815     XVI   |              Valóban úgy feküdt ott, mint egy darab fa.~ ~Maszlaczky úr
 816     XVI   |               pácienssel, az eltart soká, egy óráig, kettőig is.~ ~– Uram –
 817     XVI   |               ráérsz most, ugyebár? Nesze egy tízes, kísérj el hazáig!
 818     XVI   |             megteszed?~ ~William megtette egy tízesért, hogy elkísérte
 819     XVI   |               menni a sötét lépcsőn, mint egy avantgarde-ot, a kapun kijutva
 820     XVI   |              emeleten nem lakik más, mint egy vénasszony, szakácsnéjával.
 821     XVI   |               hogy éppen ez órában senki, egy lélek sincs, aki őreá gondoljon,
 822     XVI   |               annyi érzete sem volt, mint egy darab fának, mint egy elrothadt,
 823     XVI   |                mint egy darab fának, mint egy elrothadt, elhajított, reves,
 824    XVII   |                        XVII. A lemondás~ ~Egy hétnél több nem kellett
 825    XVII   |           eltávoztak előle, anélkül, hogy egy szót tudnának mondani, akkor
 826    XVII   |               kötelességei vannak letéve. Egy percig gondolkozott rajta,
 827    XVII   |            méltó-e azon gondolat, melyben egy új nemzedék boldogítása
 828    XVII   |                hová fog lesüllyedni ismét egy vesztegető, pazarló, szívtelen
 829    XVII   |               gyorsabban, mint a féreg, s egy emberélet alatt széthull
 830    XVII   |              aláírását úgy fogadták, mint egy igazi emberét, s nem kérdezték
 831    XVII   |                  azt az utolsó cseppig.~ ~Egy egész napja volt arra, hogy
 832    XVII   |      megaláztatástól megőrizzék.~ ~Zoltán egy rettenetes álomból ébredt
 833    XVII   |                  a jó Zoltán úrfi kezéről egy idegen, még nem is ismert
 834    XVII   |               változását érezné.~ ~Kovács egy bekötözött iratcsomagot
 835    XVII   |              szoba. Zoltán elfáradtan ült egy karszékben, inkább lelki,
 836    XVII   |                   fertelmes eszmék, miket egy ördögi kiszámítás úgy össze
 837    XVII   |             változtat a jellemen.~ ~– Még egy izenetünk van – szólt, változatlan
 838    XVII   |                   vonva elő oldalzsebéből egy pecsétes levelet, mely Zoltánnak
 839    XVII   |               nemeslelkűségének befolyása egy másik nemes lelkű kedélyre
 840    XVII   |                 elfogadja az ajánlatot.~ ~Egy tekintet e változatlanul
 841   XVIII   |                 tekintetes Maszlaczky úr. Egy rossz félfedelű bricskában
 842   XVIII   |                   már az ő apáikhoz, csak egy vén ordas él még belőlük,
 843   XVIII   |                illeni fog annak. Hajdúnak egy kicsinyt vénecske.~ ~Palkó
 844   XVIII   |               meglesz a maga felügyelője, egy főpincemester fog állíttatni
 845   XVIII   |           vincellérek és borkezelők fölé, egy főháztartó jön a kulcsárok
 846   XVIII   |                  vállára –, most még csak egy van hátra: vezessen el engem
 847   XVIII   |             hosszú folyosón végighaladva, egy zöldre festett fal előtt
 848   XVIII   |                   magáéval; természetesen egy sem járt jól, csak az övé.~ ~
 849   XVIII   |                 fel sétálva, azután pedig egy Hugo Grotiust szemelt elő
 850   XVIII   |             szaladt ki az ajtón. Oda volt egy álló óráig. Maszlaczky úr
 851   XVIII   |                 azokból a fejében, talált egy tucat kártyát, s rakta vele
 852   XVIII   |                 terítsen; másodszor sehol egy szakács, egy kukta vagy
 853   XVIII   |              másodszor sehol egy szakács, egy kukta vagy csak egy árva
 854   XVIII   |              szakács, egy kukta vagy csak egy árva szolgáló, aki egy főzőkanalat
 855   XVIII   |               csak egy árva szolgáló, aki egy főzőkanalat megmozdítson;
 856   XVIII   |                  sincs rakva, és még csak egy árva ember sincs, akitől
 857   XVIII   |          Gazfickók! Még énvelem dacolnak. Egy sem fogja a lábát többé
 858   XVIII   |              tiszt nem volt otthon, hanem egy pirospozsgás gazdasszonyka
 859   XVIII   |           tiszttartó nincsen itthon, csak egy vén cseléd van a háznál,
 860   XVIII   |                 ne dugja saját proviantja egy részét, némajátékkal mutatva,
 861   XVIII   |                 kastélyba, hozván magával egy kitudhatatlan dátumú páros
 862   XVIII   |            kastélyt.~ ~Maszlaczky úr mint egy szomorú lélek tudósítá kedves
 863   XVIII   |                   négy szem közé kaphatta egy percre, míg a több úri vendégek
 864   XVIII   |                   úri vendégsereg, és sem egy inas, sem egy szobaleány,
 865   XVIII   |         vendégsereg, és sem egy inas, sem egy szobaleány, sem egy szakács
 866   XVIII   |                   sem egy szobaleány, sem egy szakács a háznál. Mit csinál
 867   XVIII   |              nyomorultul érzé magát, mint egy leforrázott kutya. Így leszidatni
 868   XVIII   |                   bocsátá Maszlaczky urat egy nappal előre, hogy lövessen
 869   XVIII   |              minden filozófiának. Adjátok egy nőnek Platót és Aristotelest,
 870   XVIII   |                  Rosszabbnak érezte magát egy inasnál, aki tányérokat
 871   XVIII   |               ismétlé Liza.~ ~Mit tesz az egy vak előtt: „Igen messze”?~ ~–
 872   XVIII   |                  kedves lánykám. Lásd, ez egy gazdag ifjú volt, aki, mert
 873   XVIII   |                   leányka zokogva dőlt le egy mohos jávorfa tövében, magával
 874   XVIII   |                   Milyen szomorú gondolat egy gyermek szívében: „Nem lesz
 875   XVIII   |                  bántva általa. Egész nap egy jó szót sem szólt hozzá,
 876   XVIII   |            Legyenek ezúttal elnézők, csak egy szobaleányunk van, magamnak
 877   XVIII   |                  lefeküdt, nem volt képes egy szemét is lehunyni; szüntelen
 878   XVIII   |          hajnalnak idején a levélírásnak; egy korán éber kakas segített
 879   XVIII   |                   volt, hogy ha valakinek egy kanállal le kellett volna
 880   XVIII   |                  felszökve helyéből, mint egy tigris, s kettészakítva
 881   XVIII   |           keservesen.~ ~Kőcserepynek csak egy szavába került volna felvilágosítani,
 882   XVIII   |                    de Kőcserepy úr azt az egy szót ki nem mondta.~ ~Eveline
 883   XVIII   |            ismerni, hanem elhajítja, mint egy kifacsart citromhéjat?~ ~
 884   XVIII   |                   ejt, ijeszt és bosszant egy izromban”.~ ~– Kedves barátom
 885   XVIII   |                   húzva a fejét, hogy még egy arasszal kisebbnek látszott,
 886   XVIII   |                véthettem olyan nagyot? Én egy levelet írtam a méltóságos
 887   XVIII   |             fiatal korában áldozatul esni egy sajnos félreértésnek. De
 888   XVIII   |              gyermeketek minden tekintete egy súlyos, terhes szemrehányás
 889   XVIII   |                legolvasottabb lapjainknak egy útleírás töredékei jelentek
 890   XVIII   |                  Széchenyi, figyelmezteté egy alkalommal a kegyelt ifjút
 891   XVIII   |               csupán az íróasztalra vetve egy kerek fényfoltot, melynek
 892   XVIII   |                   alakok lépnek be, elébb egy szelíd, nyájas anyai arc,
 893   XVIII   |                   Boldogasszonyáé, azután egy lengő angyal, bűbájos, gyönyörteljes,
 894   XVIII   |               üdvözítő mosolygással, majd egy komoly, bánatos férfi, vonásaiban
 895   XVIII   |                  Ki van itt? – kérdi tőle egy ismerős, csengő hang.~ ~–
 896   XVIII   |                Szentirmay Flóra lábaihoz. Egy okos szót nem tud mondani.
 897   XVIII   |                   jelleme felől; ő és még egy másik ember, meg egy harmadik,
 898   XVIII   |                  még egy másik ember, meg egy harmadik, meg egy századik
 899   XVIII   |              ember, meg egy harmadik, meg egy századik és ezredik, valódi
 900   XVIII   |          tengerész stb. lenni, minélfogva egy kínálkozó alkalmat sem mulaszthat
 901   XVIII   |                   státusférfi vagyonainak egy része fekszik X., a másik
 902   XVIII   |                gyűlöl Tarnaváry; mellette egy csomó külföldieskedő félvér,
 903   XVIII   |         akárhányszor megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos jelszót
 904   XVIII   |           tartozik ránk; olyasvalami, ami egy esztendeig élvezte a halhatatlanságot,
 905   XVIII   |               véleményeiket, vagy egészen egy véleményen vannak felőle
 906   XVIII   |                 után nagy pátosszal mondá egy ízben e szavakat: „Mély
 907   XVIII   |           borotválva, ott kezdődik azután egy csomó hosszú, seprőforma
 908   XVIII   |           tekintetes karok és rendek közé egy burnótszín felsőkabátban,
 909   XVIII   |                  amely lemelegedvén róla, egy szál fekete kvekker tűnt
 910   XVIII   |                 ajtók, s kilép a főispán, egy simára borotvált arcú, idegen
 911   XVIII   |                  megerőtetni. Beszéd után egy kicsinyt megint éljeneztek
 912   XVIII   |                  éljeneztek neki, amire ő egy kicsinyt meghajtotta magát,
 913   XVIII   |                   az ellenzék indítványát egy általunk ismeretlen s bennünket
 914   XVIII   |             békével.~ ~Erre a túlsó félen egy agg táblabíró kel fel, hosszú
 915   XVIII   |            egymásba folyik, mintha valaki egy üres hordóba beszélne bele.
 916   XVIII   |               semmi mesterséges ömlengés, egy tökéletes logikai egész
 917   XVIII   |                egyszerűségénél fogva hat; egy kristályprizma, mely minden
 918   XVIII   |                 és ellenfelein kívül csak egy megvesztegetlen bíró volna
 919   XVIII   |                   lenni, azt hinnéd, hogy egy egész fájdalommal leküzdött
 920   XVIII   |          kérdéshez éppen nem alkalmazható egy is, s midőn székét ismét
 921   XVIII   |               elfoglalja, úgy ül le, mint egy mártír, mint egy próféta,
 922   XVIII   |                 le, mint egy mártír, mint egy próféta, ki látta hazája
 923   XVIII   |                   Most ott állhatna, ahol egy Kean, egy Macready, s mennyi
 924   XVIII   |                  állhatna, ahol egy Kean, egy Macready, s mennyi dicsőséget
 925   XVIII   |              tömeg közől, egyszerre, mint egy jelszóra, a legviharosabb
 926   XVIII   |           ugyancsak kell könyörögni, hogy egy kis kihallgattatáshoz juthasson.
 927   XVIII   |              feláll az asztal túlsó végén egy kék kurta dolmányos öreg
 928   XVIII   |                    Bölcsesség és durvaság egy szobában. Ez így nem mehet;
 929   XVIII   |                hanem dühös bolond az, aki egy alkotmányos megyegyűlésen
 930   XVIII   |                   szabad lehordani?~ ~– Ő egy híres…~ ~– Micsoda híres?
 931   XVIII   |            Tarnaváry. – Hát aztán?~ ~– Ez egy rettenetes ember – folytatá
 932   XVIII   |                       Egyszóval Tarnaváry egy cseppet sem ijedt meg azon
 933   XVIII   |                   a szérűskertre, aholott egy ispán meg egy hajdú felügyelete
 934   XVIII   |       szérűskertre, aholott egy ispán meg egy hajdú felügyelete alatt
 935   XVIII   |          miszerint minden ember előtt van egy pont, amelyet legkisebb
 936   XVIII   |                   a derék fiatalember, de egy alkalmatlan méh minduntalan
 937   XVIII   |               hallgatott rájok, felkapott egy széket, amelyen ült, a másik
 938   XVIII   |                 Emánuel barátunkba, s ott egy csomó üres méhkas közé úgy
 939   XVIII   |                  hátrahagyásával menekült egy utána iramodott civilizálatlan
 940   XVIII   |                 közepén, megvető nyugalma egy percig sem hagyá el.~ ~A
 941   XVIII   |                  fenyegető állást vett, s egy veszett állat hangján ordíta:~ ~–
 942   XVIII   |              Dehogy halál fia! – monda rá egy hajdú, ki hajdan pandúr
 943   XVIII   |                   Dabronira. Kapott ugyan egy olyat a fejére, hogy holmi
 944   XVIII   |          megtiporva, összevissza kötözték egy hosszú ruhaszárító kötéllel,
 945   XVIII   |                volt képes; úgy tették fel egy gyalogtargoncára, s azon
 946   XVIII   |               vagyunk, miként ti; veletek egy rangban állunk, jobban ismerjük,
 947   XVIII   |                  míg megígérte, hogy nem, egy pohár bort sem fog adni
 948   XVIII   |                   ígérjenek öt-hat pengőt egy szavazatért, mely tőle elpártol,
 949   XVIII   |                 Kőcserepynél éppen, midőn egy ismerős emberünk beállít
 950   XVIII   |                megtisztelné magas bizalma egy sugárával. Az alázatosan
 951   XVIII   |                   úr hallgat szavunkra, s egy aljegyzői hivatal üres.~ ~
 952   XVIII   |              bátorkodik megjegyezni, hogy egy actuarius esküdt minősége
 953   XVIII   |                   equipíroztatott; kapott egy egész új atilladolmányt
 954   XVIII   |               tartotta őket pórázon, csak egy ilyen körmönfont fickó,
 955   XVIII   |              kortesei élén.”~ ~Arra, hogy egy ilyen kézcsókoló simplex
 956   XVIII   |               fráter impromptu tartott is egy dikciót ott Kőcserepy hallatára,
 957   XVIII   |                   benne. Tíz óra felé már egy kicsinyt verekedni is kezdtek,
 958   XVIII   |              némelynek nehezére is esett; egy helyen eszökbe jutott, hogy
 959   XVIII   |           boldogoknak érezték magokat, ha egy dolmányt vagy egy mentét
 960   XVIII   |             magokat, ha egy dolmányt vagy egy mentét fölsegíthettek az
 961   XVIII   |              száma kevés. Ki merne valaha egy hadvezérnek ellenkezőt mondani?
 962   XVIII   |                  éljenzés, mihelyt valaki egy ablakon kidugta a fejét.~ ~
 963   XVIII   |        fölállítását megtekinteni; evégett egy hátulsó terem ablakán kegyeskedett
 964   XVIII   |                álló falanxa; de Kőcserepy egy tekintetre meg bírja becsülni
 965   XVIII   |            városon, nemkülönben, mint aki egy ostromlott vár sorsát viszi
 966   XVIII   |          bocsánatot kérni, hogy kénytelen egy pillanatra elhagyni a rendeket,
 967   XVIII   |                  rendektől, hogy csak még egy pillanatig kénytelen távol
 968   XVIII   |                 türelmetlen várakozással; egy csomó fiatalember ott ácsorgott
 969   XVIII   |              hajnal óta készen várakozik, egy része ugyan jól felpálinkázva,
 970   XVIII   |            hazafiúi érdemeit…~ ~A főispán egy új lapot fordított olvasmányában,
 971   XVIII   |                vér mind a fejének rohant; egy perc alatt, mielőtt valaki
 972   XVIII   |            sürgetős okirat nem volt egyéb egy csomó képes Charivarinál,
 973   XVIII   |                     Tarnavárynak sikerült egy számot megragadhatni belőle.~ ~–
 974   XVIII   |              gyűlésteremben levő előkelők egy része szörnyűködött, más
 975   XVIII   |             jövendőbeli építkezés végett; egy ideig csak arra használták
 976   XVIII   |             hazakergetik ellenfeleiket.~ ~Egy csapat a legittasabb vérengzők
 977   XVIII   |          jelenlevők határoznak.)~ ~Rudolf egy szarkasztikus tekintetet
 978   XVIII   |                 elhallgat az egész tömeg, egy intésére.~ ~Odamutat botja
 979   XVIII   |               kapun, ha úgy kérezkedik!~ ~Egy pillanat alatt lekapták
 980   XVIII   |                   a kapu tetején át, mint egy macskát. Senki sem kérdezősködött
 981   XVIII   |                 felvidítására.~ ~Legelébb egy görbedt nyakú, ősz bajuszú
 982   XVIII   |             csapat. Pedig bizonyára azóta egy csepp bort sem ittak. Azelőtt
 983   XVIII   |                 érdemes vezére jöjjön fel egy szóra a terembe! – hangzott
 984   XVIII   |                undokul megcsalt engem; ön egy… egy…~ ~– Mérsékelje magát,
 985   XVIII   |                   megcsalt engem; ön egy… egy…~ ~– Mérsékelje magát, méltóságos
 986   XVIII   |           vallomást:~ ~– Méltóságos uram, egy szót sem értettem ezen gyönyörű
 987   XVIII   |                  az orrához ököllel, mint egy paraszthajszál.~ ~Túldörgé
 988   XVIII   |                  egynek is harácsot soha, egy harapás kenyeret sem, sem
 989   XVIII   |               hogy bizonyára kedvök volna egy új hősi tettel megszaporítani
 990   XVIII   |                   Szentirmay, Kárpáthy!~ ~Egy hang sem éltette Kőcserepyt.~ ~–
 991   XVIII   |                 az ütleget, s látva, hogy egy új tömeg jön ellenük, hirtelen
 992     XIX   |            fáklyászenét.~ ~Mégis legalább egy vigasztalása volt a megbukott
 993     XIX   |          Kárpáthyra szavazott. Tehát csak egy negyedrész maradt Kőcserepynek.~ ~
 994      XX   |             elkeseredésrőli fogalom, mely egy bukott pártvezér szívét
 995      XX   |               bízni.~ ~Minő szomorú alak: egy nagyravágyó pártfőnök, aki
 996      XX   |            megbuktatta pártját.~ ~Valahol egy távol levő megyében rokonai
 997      XX   |             szomorú körüle. Nincs, akivel egy vidám szót beszéljen. Egy
 998      XX   |                 egy vidám szót beszéljen. Egy búskomoly nő jár a pompás
 999      XX   |                   közel lehetne hozzá, és egy kés volna kezében!…~ ~–
1000      XX   |                       Van most Pozsonyban egy híres bajvívó, egy hatalmas