Rész

 1      II|           egy mosoly illeti e szép hideg arcról. E mosoly rá nézve
 2      II|      férfikorában levő alak, kissé hideg, de bizalomra gerjesztő
 3       V|        soha nem nyugvó őr volt az, hideg, szigorú tekintetével, ki
 4       V|     gondolatait, belsője érzelmeit hideg arca halvány vonásai mögé,
 5       V|  elfásultam mint férfi. Ez alatt a hideg arc alatt is érző lélek
 6       V|       látszik meg arcomon, s engem hideg, részvétlen embernek tartanak;
 7     VII|             mintha valami utálatos hideg állat érintené testét delejes
 8    VIII|  visszafordult, s oly nyugodt, oly hideg arccal fogadá őt, mintha
 9    VIII|         emléke köti, s belépni egy hideg, szomorúan zajos világba,
10    VIII|          kitörést enged: az örökké hideg, nyugodt férfi az, aki sír.~ ~
11    VIII|          szereti, hogy fájt neki e hideg szavakat intézni ahhoz,
12       X|         szórakozottság az, hanem a hideg borzalom! Elűzhetlen félelem
13       X|            lejtő párok:~ ~– Milyen hideg van! – Talán nem fűtenek
14       X|      Különben is életvidám arcát a hideg oly pirosra festette, mint
15       X|            szívén! – Ott feküdni a hideg jégtáblán, némán, mereven,
16       X|            hallani; Tarnaváry úr a hideg izzadságot törölgeté homlokáról.~ ~
17       X|         alá s fel a Duna-parton, a hideg szélben, s a partokat ellepő
18       X|        gondolat, mert ott most még hideg van; de Matild át van melegülve,
19       X|           jólesik hevült arcának a hideg éji szellő; a zseniális
20       X|        fedetlen kebellel, a csípős hideg éjszakában.~ ~A báró eltávozásáról
21       X|         fedetlen kebellel álltak a hideg éj alatt, könyörögve saját
22       X|            órájában nem maradhatsz hideg vérrel. – Mi közöm nekem
23       X|       szegény asszony reszketett a hideg és a belső hagymáz miatt.
24       X|        vágya támadt leomlani ide a hideg hullámba, s elvégezni hiú
25       X|           nem engedi érezni a szél hideg fuvallatát. Ah, valóban
26       X|             foglalnak be.~ ~Milyen hideg lehet ebben a szobában,
27       X|            szegény gyermek homloka hideg verítéket vert e rémeszmék
28       X|          be; találkozni a vízfenék hideg csodáival; akárhova nyúl,
29       X|         lesz, mint a másik, és oly hideg, mint a másik.~ ~E gondolattal
30      XI|         kimondásához.~ ~Óh, mint a hideg láz, terjed ez a betegség
31     XIV|          emlékezett volna ilyenkor hideg, megfontoló eszmékre? Évekig
32     XIV|          arccal állt Kovács elé, s hideg tekintettel nézett annak
33   XVIII| jóltartotta a frátert lepénnyel és hideg sülttel; bort is adott neki
34   XVIII|            aki a meggyulladt zsírt hideg vízzel oltogatja, hogy a
35   XVIII|           Ehelyett a tanácsos igen hideg nyugalommal mondá neki:~ ~–
36   XVIII|          mi oka lehet a tanácsos e hideg magaviseletének. Még mindig
37   XVIII|      ablakaikból. Vilma arca olyan hideg volt, mint a hó, a diadalmas
38   XVIII|      főispán vállat vonított rá, s hideg nyugalommal nevezte ki a
39     XXI|            az ábrázatja.~ ~Dabroni hideg, kárörvendő önbizalommal
40     XXI|            hanem a nehéz gyötrelem hideg verítéke csorog alá arcán.~ ~
41     XXI|         egyszer megcsókolja Rudolf hideg arcát, s anélkül, hogy kedvesét
42     XXI|      bocsátani.~ ~Miklós segédei a hideg verítéket érzék arcaikon.~ ~
43     XXI|       elvesztette.~ ~Zoltán valami hideg borzadályt érze végigvonulni
44    XXII|           egész háznál, mert akkor hideg gyöngyök izzadtak homlokán,
45   XXIII|         ott áll az ágy fejénél, és hideg borzadály jár végig testén,
46   XXIII|            leültette maga mellé, s hideg sötét szemeivel végignézve
47   XXIII|       kedvesem – biztosítá Eveline hideg, méltóságos hangon. – A
48   XXIII|       gyermek rátekinte, s keserű, hideg bánattal mondá:~ ~– Teneked
49    XXIV|     megölelgeté azt…~ ~Van-e olyan hideg, olyan nehéz, olyan kemény
50     XXV|      láttára kilelt volna máskor a hideg; minden csontom helyreáll,
51     XXV|       helyreáll, új vérem támad, a hideg víz keresztül-kasul mossa
52     XXV|       gyönyörűség mezítláb járni a hideg, harmatos fűben, a jó tocsogó
53     XXV|            gyógyszere van, és az a hideg víz.~ ~– Köszönöm alássan.
54     XXV|        talán a vér a fejébe ment a hideg víztől, s attól egyszerre