Rész

 1       I|              fákat ültet? Mint örül aztán, ha szorgalma, buzgó fáradsága
 2      II|         kezdik. Ugyanezen úr, midőn aztán anyagi érdekű vállalatokat
 3      II|     szemeivel találkozott; ilyenkor aztán mintegy pihenésül mindannyiszor
 4      II|          örömmel szökellt fel belé, aztán Vilmát is biztatá, hogy
 5      II| nyomorúságunkat, és nem segítesz? – Aztán mintegy édesítőül mondá: –
 6      II|          sikoltott, mintha félne, s aztán mégis biztaták Zoltánt,
 7      II|        ezúttal az övé volt.~ ~Mikor aztán a fiú elégnek találta a
 8      IV|          ide már azt a száz pengőt, aztán csinálj, amit akarsz!”~ ~
 9      IV|         napi illetőségében.~ ~Ekkor aztán egy szépen összekötött csomóban
10      VI|             Egy-egy ily vállalatnak aztán oly híre volt az országban,
11     VII|     egyikünk fel, a másikunk alá, s aztán sohase lássuk többé egymást.~ ~
12     VII|             gyermekedet”!~ ~Mármost aztán menjen oda, és üdvözölje
13       X|              s ami Pesten nincs, az aztán sehol sincs!~ ~Gyermeki
14       X|    foglalkozni, amik kellemetlenek. Aztán Pest jól meg van védve,
15       X|            Ugyan, küldje be, kérem! Aztán menjen vacsorálni, de ne
16       X|          legalább hatszáz forintot. Aztán ki tudja, lesz-e belőle
17       X|          Hátha az ár útban kapja, s aztán vissza nem menekülhetnek.
18       X|             lett semmi különös baj. Aztán, ha tovább talál tartani,
19       X|            tens úr utánakiálta:~ ~– Aztán ha a Privorszkyba mégy,
20       X|        Milyen jó ándungjaim voltak, aztán mégis mindig letájcsoltak,
21       X|       jurátus a révészekre.~ ~– Hát aztán ki fizet? – kérdé a kormányos,
22       X|           épült, nem omolhat össze, aztán neki vannak jó barátjai
23       X|             házat, jégből építette, aztán kitapasztotta hóval, s abba
24       X|   megfagyott a szegény ember. Mikor aztán a gazdag szomszéd megtudta,
25       X|        fölöttük. Az elvett csónakot aztán felosztják a győztesek egymás
26       X|             gyötörjék tovább; végre aztán visszavitték őket oda, ahonnan
27     XII|            érés; az ilyen romlik el aztán leghamarább. Az én fickóim
28     XII|      grizettet vagy más effélét, az aztán majd bevezeti a világba,
29     XII|           Az nem veszedelmes, s ott aztán nem féltem a fickót, öklei
30    XIII|             beteg lenni?~ ~Szaváról aztán ráismert Maszlaczkyra, s
31    XIII|            doktor –, akkor mehet ön aztán meggyógyulni a paradicsomba.~ ~–
32    XIII|            jajgatott Abellino, mire aztán bejött az inas, ki is, hogy
33     XIV|          délceg hajadon lett azóta. Aztán talán nem is szabadna azt
34     XIV|          idő szép, holdvilág van, s aztán Zoltán lesz olyan jó, hogy
35     XIV|      ajánlja védencnőjének, s mikor aztán ez az ismerős gyöngéd kezecske
36     XIV|            el belőle egypárt, akkor aztán én felforgathatom megint
37   XVIII|             aki megmondja.~ ~Ez már aztán jó mulatság.~ ~Maszlaczky
38   XVIII|            a gazdájának.~ ~A fráter aztán megtörülte a száját, s hazatérve
39   XVIII|            azt mondta, hogy érti; s aztán a boltban kért ecetet, olajat,
40   XVIII|       hallja meg, mit mondanak.~ ~– Aztán odajött hozzám, és azt mondta,
41   XVIII|             kidobja az ajtón, mikor aztán egyszer kinn van, akkor
42   XVIII|             amilyen erősen nekiveti aztán a másik vállát ugyanannak
43   XVIII|            ritkán sikerült –, akkor aztán kezdődtek az eredménygazdagabb
44   XVIII|            egész Európában.~ ~– Hát aztán? – veté oda félvállról Tarnaváry. –
45   XVIII|         félvállról Tarnaváry. – Hát aztán?~ ~– Ez egy rettenetes ember –
46   XVIII|      Pozsonyig meg sem állani, ahol aztán elegendő ideje maradt végigeszmélni
47   XVIII|         pengőről biztosíthatom önt. Aztán közel van a tisztújítás,
48      XX|               S hogy elcsodálkozott aztán, midőn látta, hogy amíg
49     XXI|        beszélt, mit nem beszélt még aztán Dabroni, azt hallani sem
50     XXI|           ki nem vertelek innen. Ma aztán betelt a mértéked, és én
51    XXII|            és nézett rám csöndesen, aztán közelebb jött, s ide ült
52    XXII|          Vilma sokáig gondolkodott, aztán egyszer érthetlen mozdulatot
53   XXIII|          akkor? Mi lesz abból?~ ~És aztán elkezdett alá s fel sétálni
54     XXV|       tudtára adatván, hogy mármost aztán úgy elhallgasson ám ezzel