Rész

 1       I|              az égre?~ ~Néha a szelíd fehér csillagok közé egy-egy veres
 2      II|           roppant hőség dacára pompás fehér selyemsál van tekerve, mely
 3      II|          festői ráncolatokban vész el fehér mellénye hajtókái alatt,
 4      II|         természetes csigákban omlanak fehér halántékaira. – Mi hír Szentirmán,
 5      II|     baracksövényen, zöld foltot ejtve fehér pantallója térdén. „Úgy
 6       V|            belépett, már akkor csak a fehér öltöny ellebbenő fodrait
 7     VII|          szavait, megszoríthaták szép fehér kezeit, mik oly erősek voltak,
 8     VII|        leültek egy fa alá, mely körül fehér, gömbölyű pad volt csinálva,
 9    VIII|              közől csak egy-egy delnő fehér arca, fehér kezei látszottak
10    VIII|             egy-egy delnő fehér arca, fehér kezei látszottak világosabban
11       X|          havat kihordták, mintha nagy fehér bástyákkal lett volna körülépítve,
12       X|               fele még be levén kenve fehér szappanlével, csak a revers
13       X|         indián csodaszülöttre, kit a „Fehér Hajóban” mutogattak, fele
14       X|             Hajóban” mutogattak, fele fehér, fele fekete ábrázattal.~ ~
15       X|            szépítési eszközt, s félig fehér, félig veres orcával futott
16       X|        csendesen fütyörészve köté fel fehér nyakravalóját, s tökéletes
17       X|             tenger színe, melyen nagy fehér tömegekben úsznak az elszabadult
18       X|            elszabadult jégtáblák, s a fehér jegek között néhol egy-egy
19       X|          gyermek ez elbeszélésnél oly fehér kezdett lenni, mint a fal,
20       X|              rajta egy tetőtül talpig fehér alak, füle mögé dugott írótollal,
21       X|              Csak egy homályos lámpa, fehér tejüveggel leborítva, világítá
22       X|       Különben is minden bútorzat oly fehér, mintha valami fiatal halott
23       X|        gyászolják. Székek, szekrények fehér fából, a háttérben egy kis
24       X|             tűz néha fel-fellobban, a fehér angyal mindannyiszor megjelenik
25       X|           szobában, ahol minden olyan fehér.~ ~Még maga a szenvedő lyánka
26       X|         szenvedő lyánka is, aki ott a fehér ágyon fekszik. Kezei egész
27       X|             látszottak nézni azokra a fehér tündérkékre, mik a szoba
28       X|          táblákat. Csak a lebocsátott fehér függönyök takarták még el
29       X|      egyszerre piros lett, majd ismét fehér, mint a halál.~ ~Igen, ha
30       X|            robajjal omolva a vízbe, s fehér porfelleggel borítva el
31       X|       aggodalmasan keresé szemeivel a fehér szobát. Arra nem lehetett
32       X|               eltemették az egész kis fehér menedéket, a porrá tört
33       X|               menedéket, a porrá tört fehér romok fölött zöld kályhák,
34       X|         gunyhó padlásablakából valami fehér int felé. Egy szegény vénasszony
35    XIII|             látja itt ezt a sok apró, fehér szöszforma szálakat? Ebből
36     XIV|        órahosszant elnézve, hogy töri fehér porrá a hullámot a csattogó
37     XIV|              a csattogó lapát, millió fehér gyöngyöt hajtva a víz alá,
38     XIV|            Uram, sárgát tetszett adni fehér helyett.~ ~– Csak hadd maradjon.
39   XVIII|             tetszik, megeheti. Bort a fehér villányiból hozzanak, desszerthez
40   XVIII|     pecsovicsoknak és kubinszkyaknak, fehér és fekete tollasoknak –
41   XVIII| bársonymentében, alatta aranysujtásos fehér atillával, bogláros antik
42    XXII|         kérdezé egy reggelen a beteg, fehér ujjával megkocogtatva az
43    XXII|          mellett, s kijött rajta az a fehér asszony, aki itt mellettem
44    XXII|               sem volt itt, csak az a fehér asszony. Itt ült egész éjjel
45   XXIII|         csendesen! – suttogá a beteg, fehér ujját felemelve. Arca szokatlan
46   XXIII|            tanácsos, égő arcát betege fehér köntösébe rejtve.~ ~A gyermek
47   XXIII|              beteg kínos látványai, a fehér, a véres alakok, a sápadt
48   XXIII|             egy alacsony zsámolyon, s fehér, reszketeg kezét tartá kezeiben.~ ~
49   XXIII|               azután visszahanyatlott fehér párnáira, arcáról elmúlt
50   XXIII|          hajnal!”…~ …Halott van, szép fehér halott!…~ ~
51    XXIV|              egy kis tányérka helye a fehér abroszon, és mégis nagyobb
52    XXIV|            Még most csak egy egyszerű fehér kő jelöli a helyet, a pompás
53    XXIV|             jelöli a helyet, a pompás fehér márvány síremlék még nem