Rész

 1      II|           senki sem ismeretlen, mert akit ő nem ismer, az előtte nem
 2      II|           egész országnak ideálja, s akit annyira szeret, bámul, imád,
 3     III|          legnagyobb áldozatra azért, akit szeret, és szeretni tud
 4       V|            hogy a gyermek fölébredt. Akit maga előtt látott, az nem
 5     VII|       lépéssel is eléje mehet annak, akit óhajtva vár; az emberben
 6      IX|           lehetett venni, melyik az, akit a septemvir úr oly keményen
 7       X|         alatt kockára életét, azért, akit nem szeret, még csak kisujját
 8       X|         Áldott a kéz, áldott a szív, akit Isten kiválaszta, hogy általa
 9       X|       engedték e munkát egy ifjúnak, akit gyűlöltek, akiről soha egy
10       X|         hitték, hogy ő is utálja, és akit meg akarnak rontani.~ ~Mert
11       X|           hogy szerelmes a lyánkába, akit meg akar szabadítani, s
12       X|            vigasztalja báró Berzy. – Akit az istenek függni rendeltek,
13       X|          nádorának tündeszép leánya, akit úgy szeretett az egész nemzet,
14     XII|             tabulae regiae notarius, akit Kovácsnak hínak.~ ~Rudolfot
15     XII|         derék, nyers, nyakas hazafi, akit semmiféle lében meg nem
16     XII|    adósságunk, mint a te Angliádnak, akit körül lehetne rakni háromszor
17    XIII|            éppen Abellino Williamja, akit tulajdonképp nem hívnak
18    XIII|               hozzám illő családból, akit megszeretek, és aki engem
19    XIII|            aki nem szeret semmit, és akit nem szeret senki. Ez nagyságod
20     XIV|         valami ismerősöm köszöntött, akit nem ismerek.~ ~– Hol ül? –
21     XIV|           unokája lehet a grófnénak, akit valahol kolostorban neveltek
22     XIV|      reszketett, midőn fölkelt, mint akit a láz gyötör. Megalázva,
23     XIV| becsületszavamat adtam egy férfinak, akit ön éppen oly mértékben szeret,
24     XIV|              fognak engedelmeskedni, akit alteregójának hagy hátra,
25     XIV|           szemeit. Úgy nyögött, mint akit súlyos, halálos kór gyötör,
26      XV|            akkor nem ölöm-e meg azt, akit utamban találok – azt csak
27   XVIII|        mintha az Istent keresné ott, akit sehol sem lát.~ ~– Minden
28   XVIII|          nincs hová fejét lehajtani, akit elkergettek az én szülőim
29   XVIII|         nemsoká, és őnekik nem lesz, akit szeressenek többé.~ ~Milyen
30   XVIII|           szívében: „Nem lesz nekik, akit szeressenek többé”!~ ~Odabenn
31   XVIII|          utoljára nincs olyan férfi, akit a nők meg ne hallgassanak…~ ~
32   XVIII|        szobájába – oly ijedten, mint akit üldöznek.~ ~– Uram! Barátom!
33   XVIII|           feje először is Kőcserepy, akit a Zoltánnali per óta szívéből,
34   XVIII|          állanak: Szentirmay Rudolf, akit tisztel, becsül, és Kárpáthy
35   XVIII|             azon derék hazafi ellen, akit az Úristen éltessen sokáig.
36   XVIII|             nem jött senki apja fia, akit ki nem vertek; még csak
37     XXI|            elvetett szivarcsutakkal, akit semmi emberi érzéshez hasonló
38     XXI|             mind a két férfi!~ ~Mint akit valami nagy bűnös tetten
39     XXI|            Egy ilyen ügyetlen ember, akit mindenünnen kidobnak, elvernek,
40     XXI|               nem anyját, hanem azt, akit ők üldöznek.~ ~Ah, ezt nem
41   XXIII|             úgy szerették egymást, s akit oly régen nem látott. Tán,
42   XXIII|             adja ezt a gyűrűt annak, akit szeret: hűséges lesz hozzá
43   XXIII|       szívéből szánta ezt az embert, akit nehány nap szenvedése olyan
44   XXIII|   gondosságában el nem felejté, hogy akit féltünk, annak nemcsak arcképét
45   XXIII|            jegygyűrűd, viselje majd, akit szeretsz, és hű fog az lenni,
46    XXIV|            azt tudja, hogy látja az, akit senki sem lát.~ ~Ez a sóhajtás
47    XXIV|         szenvedett, annyit áldozott, akit elvesztett és visszavívott,
48     XXV|           legyen egy olyan embernek, akit mindenfelől ütnek.~ ~Még
49     XXV|          valami silentiarius ügyvéd, akit régen-régen valami csempészetért
50     XXV|              akadna még egy emberre, akit megrémíthet.~ ~Kárpáthy
51     XXV|             ő még nem látott embert, akit ismerjen.~ ~Mondák neki,
52  Vegszo|          olyan ember nincs a földön, akit senki se szeressen. A sorsszeszély