Rész

 1     III|  esztendő előtt is. Sohasem kért többet. Nem disputál, nem akar
 2     III|      Maszlaczky úr rá sem nézett többet.~ ~– Kik várnak odakinn? –
 3     III|     cseppet sem szándékozik vele többet foglalkozni, hanem a két
 4      IV|          pengőt adjanak neki, ne többet, mint száz nyomorú forintot,
 5      IV|      ismert oly nagylelkű embert többet, mint Maszlaczky úr. Kicsinyben
 6     VII|         már vissza sem térne ide többet.~ ~
 7    VIII|        hangjaival átszellemülve, többet mondott, mint amennyi egy
 8      IX|        fülébe e szavakat:~ ~– Ez többet meg ne történjék!~ ~Ez nem
 9      IX|       szobáját, s nem jött hozzá többet senki, előkereste bőröndjéből
10       X|        kérdezni?~ ~– Tudna-e még többet is kibérleni egypár napra?~ ~–
11       X|         odább tudakozódik, annál többet hall, s mindenki hozzáteszi:~ ~–
12       X|     ordít, azután nem káromkodik többet. Hihetőleg elbukott, s ott
13       X|        halad már ez a hintó?~ ~– Többet érne, nagyságos uram, most
14       X|   veszély. Egy ily jelenet mégis többet ért Maszlaczky úr számításiban
15       X|        széttépte a szerződést, s többet nem is vesztegetve a szót
16       X|        közé.~ ~– No, te se mondd többet, hogy nem láttad a húszasomat!~ ~
17       X|       jurátusok ellen nem fognak többet harcolni; de Bogozy csak
18       X|         A szabadító nem feleselt többet, hanem megkapta nagy, rettentő
19       X|     tudni, hova.~ ~– Ne tégy már többet a tűzre… – szól bágyadt
20     XII|      végezni, hogy nem írhat már többet, mert a papirosa szélére
21     XIV|        talán nem is szabadna azt többet tenni. – Ki tudja? Sok idő
22     XIV|    kiknek egy kimondott akaratja többet tehet, mint százezrek fáradsága,
23      XV|    arccal tekinte rá, mintha még többet akarna megtudni.~ ~– Szegény
24     XVI|  egymással, s nem törődnék velök többet.~ ~Ilyen nem emberi idegeknek
25    XVII|          egyszer, hogy tán mégis többet áldozott fel, mint amennyit
26   XVIII|         régi rendtől, hatfélénél többet ne csináljanak, hanem konfektet
27   XVIII|        csak azért, hogy ők annál többet hagyhassanak saját gyermekökre.~ ~–
28   XVIII|          annak boltozatai alatt, többet élveztek, többet reményletek,
29   XVIII|          alatt, többet élveztek, többet reményletek, mint azelőtt,
30   XVIII|   erőteti meg magát soha. Mentül többet kérnek tőle, annál többet
31   XVIII|        többet kérnek tőle, annál többet ád; mentül többet merítnek
32   XVIII|          annál többet ád; mentül többet merítnek belőle, annál gazdagabb
33   XVIII|       hozzáférhetlenek. Nem mond többet, mint amennyit éppen kellett,
34   XVIII|         gyűlésről, s nem gondolt többet arra, amit félelmetes öccse
35   XVIII|        székkel, hogy sohasem fog többet párbajt vívni.~ ~A lármára
36   XVIII|         mint ő pazarlással; hogy többet érnek azok puszta kézzel,
37   XVIII|         sem kérdezősködött utána többet.~ ~Ezalatt, hogy a szertartás
38   XVIII|     kívül.~ ~Azzal rá sem nézett többet, hanem ment egyenesen a
39      XX|        vége; senki sem gondol rá többet, elfeledték, nem beszélnek
40      XX|         és siess! Hozzám ne jöjj többet vissza, mert én már nem
41     XXI|         hozzájok szegődött, mert többet árt elveiknek, mint használ;
42     XXI|   elhagyni ezt az országot, s te többet fel nem találod őt. Amott
43     XXI|       egész. De ez nem fog vívni többet! Amazok elszörnyedtek. Az
44    XXII|  jólesett! Ez még reményt ad. Ez többet fog érni a gyógytudomány
45    XXII|          apa, és nem tudott neki többet mondani. Hisz a lázbeteg
46   XXIII|        fog lenni; nem törődöm én többet sem a világ zajával, sem
47   XXIII|         gyermekét, aki neked még többet vétett, mint énnekem?”~ ~–
48   XXIII|      sírj hát, hisz egy jó halál többet ér egy rossz életnél. Hol
49     XXV|          az emberi életben abból többet ki nem kerül. Itt nincs
50     XXV| lemondásnak, miszerint nem hozza többet összeköttetésbe a Kárpáthy
51  Vegszo|        Hogy a leggazdagabbnál is többet ér az, amit belül, mint