Rész

 1      II|              felett; de sohasem bírta nekik elfeledni még most is a
 2      II|         leányaik megnőttek, akkor már nekik nem illik táncolni.~ ~A
 3      II|             Rudolf csendesen odasúgta nekik:~ ~– A nádor…1~ ~A tanácsos
 4     VII|           neki, hogy az Isten engedje nekik e boldogságot sokáig élvezni,
 5     VII|             szinte sírva fakadt, hogy nekik nem volt szabad vele menni.~ ~
 6      IX|              egyebet sem teszek, mint nekik tartok prédikációt, mégsem
 7      IX|               mint a pokróc. Tetszett nekik mintaképül.~ ~A kancellária
 8       X|               No, holnap én is küldök nekik holmit. Nyomorultak.~ ~–
 9       X|            Csak azt kiáltottam vissza nekik, hogy emeljék ki a csónakot,
10       X|                 Hála istennek! Könnyű nekik azt mondani; a pimaszok,
11       X|          siessenek.~ ~Ő maga nem mert nekik parancsolni, mert csak alig
12       X|          egyszer annyi összeget ígért nekik, csak hogy ne vigyék át
13       X|            segítség után?~ ~– Nem árt nekik, ha egy kicsinyt megfürödnek! –
14       X|        fürödjenek egy kicsit, nem árt nekik! – szólt Bogozy nagyot nevetve. –
15       X|       tekintettek le rá, kezével inte nekik: „Ti várhattok még, ti nem
16       X|             azért, hogy te elmondhasd nekik: „Íme, ti el akartok engem
17       X|                mikor az ember enni ad nekik, fát meg szenet. Odacsapnak
18       X|           arról fölösleges lett volna nekik beszélni. És Vilma – egy
19       X|               s midőn átadták magokat nekik, akkor ez emberarcú ördögök
20       X|  szembeszálltak. Három csónakjok volt nekik, az ifjaknak csak egy. A
21       X|          dühösen áll ellent. Sikerült nekik a jurátusokat közreszorítani;
22       X|             tenni más, keresztül kell nekik törni magokat. Hátul az
23       X|       némberek sikoltozva rimánkodtak nekik, hogy inkább tegyék ki őket
24    XIII|               nagyon jól van, ki kell nekik egészen apadni, ahelyett
25    XIII|           kövérség miatt alig adódván nekik hely, ahol mozoghassanak.
26    XIII|           érdeknél fogva célszerűtlen nekik egymás működését paralizálni,
27     XIV|         lépcsőzeten. Óh, azt meg kell nekik engedni, hogy igen szépek.
28     XIV|             írásokhoz, mintha mondaná nekik: „Ha van még ismeretlen
29      XV|             Nem áldozatokkal. Egészen nekik engedem a vitatott tárgyat;
30     XVI|       volnának. Rosszabbat nem kívánt nekik.~ ~Maszlaczky úr észrevette
31   XVIII|               nem tudja, hogy mit fog nekik főzetni, és kivel.~ ~Eveline
32   XVIII|            Isten nem bocsátja azt meg nekik. Higgyed, hogy szomorú vége
33   XVIII|           fogja őket megbüntetni, ami nekik legkeservesebben esik. Egész
34   XVIII|           gyermek szívében: „Nem lesz nekik, akit szeressenek többé”!~ ~
35   XVIII|               hazafi, s ki magyarázza nekik az ügy mibenlétét.~ ~Hogy
36   XVIII|            akiknek a képe nem tetszik nekik. Bárcsak szólna ez az ember
37   XVIII|             állani.~ ~A tömegek előtt nekik meglehetős állásuk van,
38   XVIII|              hercegnél; mindazonáltal nekik előnyük azt mondhani a bocskoros
39   XVIII|              ne unják magokat, húzzák nekik kedvenc nótáikat.~ ~A legügyesebb
40   XVIII| elégületlenséget közöttük; mondják el nekik, hogy az illetlen szegény
41   XVIII|  tisztújításon, s legtöbb beütött fej nekik köszönheti eredetét. Eddigelé
42   XVIII|         megveretlen ember a városban. Nekik csak éppen a múlhatatlan
43     XIX|               onnan.~ ~Pedig kár volt nekik ez órában Zoltánt nem láthatni.~ ~
44     XIX|               de mégis olyan jólesett nekik ez a beszéd, hogy kedvök
45      XX|            hallgatja őket, hiszen ami nekik úgy fáj, fájni kell a vérükből
46     XXI|                de hogy ő mit felelend nekik, arra már előre készen volt,
47    XXII|  képzeleterejök van a betegeknek, ami nekik egy puszta hangról elmondja,
48    XXII|             mire föltekintett, s inte nekik, hogy üljenek le; ő írt
49    XXIV|               azon jutalmuk van, hogy nekik még fájdalmaikban is van
50    XXIV|              van valami édes. Gyönyör nekik a visszaemlékezés, bárha
51     XXV|              azt érzi, hogy „Úgy kell nekik, megmondtam előre, hogy