Rész

 1       I|              hogy dicsekszik kertje első virágával, fája első gyümölcsével;
 2       I|         kertje első virágával, fája első gyümölcsével; milyen boldog,
 3       I|             a függöny, elhangzik az első mondat, óh, mi szépen hangzik!
 4      II|           az ottani szépek közt. Az első alispánnak volt két leánya,
 5      II|          mind a ketten, s ő lett az első alispán. Innen már csak
 6      II|             büszkét, és jelenleg az első házak egyikét ő tartja Pesten.~ ~
 7      II|          büszkeségét helyezi abban. Első neje pesti polgárnő volt,
 8      II|         irányában, kik megboldogult első neje házához jártak, s az
 9      II|            fiatalabbnak mutatják, s első tekintetre feledtetik a
10      II|         mögött azonban csak nevének első öt betűjével címezik. Jó
11      II|          Misztizláv elég együgyű az első szavak után mindjárt azt
12     III|        benyit a tekintetes úrhoz.~ ~Első pillanatban nem látja meg,
13     III| Visszavetettek, de el nem űztek. Az első kiindulási pont gyenge volt,
14     III|             másikat kell keresnünk. Első vázlatunk az volt bebizonyítani,
15     III|             másik meghalt nejét. Az első pontra számtalan bizonyítványunk
16       V|            bíró férfi, mint volt az első, kit azonban Kőcserepy úr
17       V|          terhelém becses figyelmét. Első és utolsó hangja ez belsőmnek,
18    VIII|          kastély udvarára vágtatva, első szava az volt az őt elfogadó
19    VIII|        fogja kísérni! Még most csak első baljóslat benyomása alatt
20    VIII| visszhangtalan lépéseik, s midőn az első ajtó előtt megállottak,
21       X|    áradásban volt, úgy hogy március első napjaiban Pest alatt az
22       X|       ajánlani. Tudhatja ön: ez nem első, és egy sem vált kárára.~ ~–
23       X|            Kőcserepy magas háza. Az első emeleten két ablakban halvány
24       X|     kinyargalok a Duna-partra, s az első csónakost, akivel találkozom,
25       X|        helyükön, mint illik a megye első hivatalnokaihoz.~ ~Félig
26     XII|       jövőjére nagy hatással van az első rokonszenv és az első szerelem.
27     XII|            az első rokonszenv és az első szerelem. Ép lelkeket értek
28     XII|       kínjába; menjen Párizsba, ott első dolga legyen felkeresni
29     XII|            emberek szokásakint csak első feltűnésével szokott ijedelmet
30     XII|             ha másformának látja, s első elégtétel ez volt rá nézve
31    XIII|        Maszlaczky, magához térve az első ijedtségből.~ ~– Én a méltóságos
32    XIII|            végig az utcákon, melyek első viszálkodásaik tanúi valának,
33     XIV|    megszűntünk fiatalok lenni.~ ~Az első pillanatokban alig talált
34     XIV|           tudományos ifjú, kinek az első pere lesz, nemcsak hivatási
35     XIV|          maradt az egész szálláson. Első dolga volt a Kárpáthy-féle
36     XIV|           nem tudott odább menni az első sornál, amit elolvasott
37     XIV|             elveszti erős mérgét az első álom után. Zoltán úgy érzi,
38     XIV|            És íme, ott, mindjárt az első lapon írva látta azt a gondolatot,
39   XVIII|      valamit? – kérdé az ügyvédtől. Első eset volt életében, hogy
40   XVIII|         szalagokat, melyek közől az első a Kőcserepy-, a másik a
41   XVIII|             ivadékra, minélfogva az első szó mindenkor neki adatik.~ ~
42   XVIII|           Korondy, jelenleg a megye első alispánja, a főispán kegyence,
43   XVIII|           udvarra, s mindaz, ami az első kapun túl történt, tudomásukon
44     XIX|        második választás letörlé az első gyalázatát; nem az intézmény
45     XXI|    összemarjon.~ ~A szabadelvű párt első megjelenésénél visszautasította,
46     XXI|           Az akkori politikai világ első kedvencei között emlegeté
47    XXIV|            És így megy ez a temetés első nap, második nap, harmadik
48     XXV|     véletlenül visszakerül oda, nem első dolgának találja-e sorba
49     XXV|              kedves Maszlaczkym, az első két hét nemigen kellemetes,
50  Vegszo|    akadálynak azt, hogy regényhősöm első bemutatásánál még alig több
51  Vegszo|            visszagondolni azokra az első sóhajtások éveire, milyen