Rész

 1      II|      tanácsos úr nyári lakába.~ ~Az valóban különös, mondhatni botrányos
 2      II|             hallottakról!! Ez ellen valóban valami dekrétumot kellene
 3      II|          férfinak látszik, noha már valóban meghaladta az ötven évet,
 4      II|             arcok várnak reánk, ott valóban nem nehéz a választás jól
 5      II|            mi Kárpáthy Zoltánunk.~ ~Valóban van oka rá a kíváncsiságnak,
 6      II|             emberek előtt.~ ~Zoltán valóban örült, hogy ez ifjút, kinek
 7      II|            bennünket idehagyni?~ ~– Valóban kénytelen vagyok – válaszol
 8      II|        mivel bántottam meg?”~ ~– De valóban, Zoltán barátom – szólt
 9     III|            folytatá a kínozást.~ ~– Valóban, ezt komolyan mondtam; ott
10     III| körülményeinek összeállítását, mely valóban hasonlított egy kisregényhez.~ ~–
11     III|            réslövés, az ostrom.~ ~– Valóban, hosszú megszállás volt;
12     III|         gróf Szentirmay Rudolf!~ ~– Valóban! – kiálta fel Abellino örvendő
13     III|             azontúl a gróf gyöngéd, valóban atyai szeretetének nyilatkozványai
14     III|          vele, míg ekkora nem lett. Valóban derék, szép ifjú. Oly kifejlett,
15     III|        imádja, bálványozza, és azok valóban meg is érdemlik azt…~ ~–
16     III|          ötletének ne kacagjon.) Én valóban sajnálom a nemes grófot,
17       V|           használá az alkalmat.~ ~– Valóban boldog azon férfi, ki ily
18       V|            de azért egy nőt igazán, valóban tudok boldogítani, ősz hajszálaim
19       V|         bölcsesség mintaképe előtt! Valóban azon gondolat mellett, hogy
20    VIII|           sír… Hallgatózni kezdett… Valóban, ezek keserű, keserű férfizokogás
21    VIII|              a szép, viruló Fannyé. Valóban olyan volt ő, ilyen ragyogók
22      IX|           és ez igen célszerű volt. Valóban arról senki sem tehet, ha
23      IX|       fejezi ki elégedetlenségét.~ ~Valóban, a kifejezések erősek voltak.~ ~
24       X|       odasúgá Maszlaczky úrnak:~ ~– Valóban a septemvirné nem alaptalanul
25       X|    egyetértek nagysáddal.~ ~– Vilma valóban beteg. De beteg attól a
26       X|            Zoltán barátodat.~ ~– De valóban, hol lehet Zoltán? – aggódék
27       X|          szél hideg fuvallatát. Ah, valóban Orkhán szultán kevésbé fázott
28       X|           rombolás közeli neszét.~ ~Valóban nem félt attól, ami következik.~ ~
29       X|          erősebben szorítá magához. Valóban ő maga is azt hitte, hogy
30       X|            állani, oly gyenge volt. Valóban nagyon betegnek kellett
31       X|         hitregék mondáival határos, valóban volna azon hatalma, hogy
32       X|       elnevetné magát?~ ~Hallga! Ez valóban kacaj: Ép, tele torokból
33       X|          karneváléjhez, fenség.~ ~– Valóban nem. Régen járnak már önök
34     XII|            legyen a férfitökélynek. Valóban, ilyenné akara őt nevelni;
35    XIII|           így gondolkozni képes, az valóban megérdemli, hogy férfinak
36    XIII|            fekhelyen szétterülni.~ ~Valóban nagy mértéke kellett a jóakaratnak
37     XIV|          Még nem értette a talányt. Valóban, Zoltán tizenhat éves volt,
38     XVI|             néz ki; a kedves doktor valóban csodát követ el, valóban
39     XVI|            valóban csodát követ el, valóban remekel.~ ~Ezt Maszlaczky
40     XVI|        előtte, paplannal betakarva. Valóban úgy feküdt ott, mint egy
41   XVIII|           elméje fensőbbségével, ki valóban oly halavány volt már, amilyenné
42   XVIII|             ez bánni a szívekkel! S valóban érzi, amit mondott, szenvedélye,
43     XXI|             Ebéd ideje is volt már, valóban észre lehetett venni; az
44     XXI|           fel. Senki sem találja el valóban, mi a kór oka. Egyik forrólázhoz
45   XXIII|           be a kastély udvarára. Ez valóban megkülönböztethető. Hintógördülés.
46   XXIII|        fájdalmas illúzióin.~ ~Tehát valóban csak csalódások volnának
47   XXIII|            alakot teremt, a leányka valóban ott áll előtte, s őt nyájasan
48     XXV|           fejteni a rébuszokat.~ ~– Valóban, igenis.~ ~Abellino úgy
49    XXVI|         nyilvánosan árvereztetni.~ ~Valóban elszomorodott rajta.~ ~Az
50  Vegszo|               A költői igazságtétel valóban szép dolog, és nem is nehéz