Rész

 1      II   |       társalgás, e hódító fensőség egyedül az ő sajátjok. Az ő arcaik
 2      II   |            Vilmában, ki már régóta egyedül sétál a teremben, nem találva
 3      II(1)|      szándékában történt változást egyedül az akkori rendezőség elhamarkodása
 4      II   |          féltékeny vagyok Rudolfot egyedül bocsátani – szólt Flóra,
 5     III   |       hozzá sem mert fogni egy is. Egyedül én mertem belevágni; hát
 6     III   |       nejével, engedé őket mulatni egyedül, a grófnő egy akkori szobalyánya
 7      IV   |            valakitől pénzt kérjek; egyedül önhöz van bizalmam. Hát
 8      IV   |        végrehajtani; a fiskális úr egyedül volt mind a három szobában.
 9       V   |            Ő sohasem látta leányát egyedül, mindig egy feszes társalkodónő
10       V   |     eltűntek, s a teremben Eveline egyedül fogadá.~ ~Maszlaczky úr
11       V   |       óhajtása, melynek teljesülte egyedül öntől függ, velem szállt
12    VIII   |         jószágigazgatót, és sokáig egyedül értekezett vele.~ ~Zoltánt
13    VIII   |             az elhagyott szobában, egyedül maradt a gróf, s azt hiszi,
14    VIII   |       fogunk rólad beszélni, midőn egyedül vagyunk, és senki sem hallja.
15      IX   |            súgja Rudolf. – Majd ha egyedül lész!~ ~Még most sokan látják,
16       X   |    mindenkinek, hogy velem jöjjön! Egyedül megyek”!~ ~– Azt ugyan okosan
17       X   |           sem hiányzik; tíz percig egyedül Isten kezében voltam. Mi
18       X   |      társaság előtt állt Zoltán.~ ~Egyedül őneki volt szíve meghallani
19       X   |           hosszú folyosón, és neki egyedül kell ott maradni, neki nem
20       X   |          kardja van, az soha sincs egyedül; a kard elmondja, hogy a
21       X   |               hogy félhet most oly egyedül.~ ~Eközben elkezdett fordulni
22       X   |            napokon át elüldögéltek egyedül a budai nyári lakban, vagy
23       X   |           nincs semmi biztosságuk, egyedül az élő Isten ott fenn. A
24       X   |         bajnokát elvesztvén, midőn egyedül úsztatott át a folyón, észrevevé,
25     XII   |            a sorstól, hogy az ifjú egyedül, kivetve a világba is az
26     XII   |            még a mennyországba sem egyedül megy fel, oda is ezreket
27     XIV   |        bírván azt a jószágot, mely egyedül van biztosítva arról, hogy
28      XV   |       elválasztani Abellinóétól, s egyedül az utóbbit vonni a kérdésbe.~ ~
29     XVI   | gyógyrendszerem e hátralevő részét egyedül képes kiegészíteni.~ ~E
30     XVI   |       volna valami félreeső helyen egyedül találkozni. Meglehet, hogy
31     XVI   |          szívtelenség. Engemet így egyedül hagyni a veszély torkába
32   XVIII   |   kertjében sétál két szép leányka egyedül, midőn mindenki figyelme
33   XVIII   |          hölgyek mind őreá néznek. Egyedül ő mentheti még meg a Kőcserepy-ügyet.
34   XVIII   |            árulása felől, kik most egyedül bitorolják a választási
35     XIX   |           reggel jelent meg Zoltán egyedül a megyegyűlésen, amidőn
36      XX   |            Scartba tették, mint az egyedül maradt makk hetest!~ ~Nem
37      XX   |          igazán, önzéstelenül csak egyedül őt szereti.~ ~A gyermek
38      XX   |     aggódva tekint úrnője után, ki egyedül, senkitől sem kísérve tűnik
39     XXI   |            senki sem beszél rólad, egyedül én, akinek te mindene vagy.”~ ~
40     XXI   |      Szenczyékhez, ők úgyis nagyon egyedül vannak; majd holnap azután
41     XXI   |          tűrhet senkit maga előtt, egyedül a vak leánykát. Néha olyan
42    XXII   |   napvilágot is? Mármost lakhattok egyedül ebben a nagy házban, egyedül
43    XXII   |       egyedül ebben a nagy házban, egyedül ebben a nagy világban. Hát
44   XXIII   |           az írószobában dolgozott egyedül a tanácsos.~ ~Szemei előtt
45   XXIII   |     Kőcserepy eltávozásával Zoltán egyedül maradt a teremben.~ ~Ugyanazon
46    XXIV   |             csendesen … szomorún … egyedül…~ ~ ~ ~Míg Kárpátfalva egyik
47    XXIV   |          bánatos férfi távozik el, egyedül, senkitől nem kísérve, senkitől
48    XXIV   |           gyászolják tovább.~ ~Azt egyedül Zoltán tudta, hogy e végrendeletet
49    XXIV   |    Szentirmay végső órájának titka egyedül Zoltán előtt volt ismeretes;
50    XXIV   |         neje megérkező férjét, kit egyedül lát leszállni hintajából.