Rész

 1       I| ifjúkorának kedvenc gondolatját látta felépülve, és az ősz napszámos,
 2      II|   előszobába ért, már akkor nem látta őket, s amint széttekinte
 3      II|      sem mosná le róla, s jónak látta inkább nagy durcásan engedelmeskedni.~ ~
 4      II|      ülhetett, s a kéjlakot nem látta többé szemei előtt.~ ~Csak
 5      IV|       mindezen tisztelgésekből. Látta kitéve az asztalra az aláírási
 6      IV|         ő – az ügyvéd – jobbnak látta egy bizonyos kerek összeget
 7      IV|        elborzadt a sok betűtől. Látta, hogy ott van a huszonnégyezer
 8       V|        magát viselni. Ő sohasem látta leányát egyedül, mindig
 9       V|        maga előtt, midőn anyját látta. Puszta tekintete által
10       V|     láttatik.~ ~Eveline örömest látta a fiskálist. Lehetett vele
11     VII|    amint ezt vágtatva közeledni látta. A fiú elmondta hevenyében,
12    VIII|         a szobában létezik, hol látta búsulni, hol nevetni, ábrándozni
13    VIII|        félig megírt. Flórát ott látta ágya előtt, s ha Isten irgalmát,
14       X|  írásomat.~ ~Maszlaczky úr most látta át, hogy micsoda kelepcébe
15       X|         is így megadta az árát. Látta, hogy itt nincs sok válogatás.~ ~–
16       X|      vízben, midőn urát távozni látta.~ ~– Kié az a ló? – kérdé
17       X|        meg szülőivel Vilma, ott látta meg a több ifjú szerencsétlenek
18       X|      tud teremteni, aki sohasem látta a világot, s iparkodik azt
19       X|        akar szabadítani, s most látta, hogy miután megszabadítá,
20     XII|     földön a mi kis hazánkra, s látta, miként ment át vékony selyemszálként
21    XIII| kormányán ült, s titkos örömmel látta már előre bal oldalra téve
22     XIV|         már rá, hogy évek előtt látta valahol mint gyermeket,
23     XIV|      megszépült, mióta utoljára látta! Akkor még játszi gyermek
24     XIV|        mindenki, aki évek előtt látta, és ez rá tudott találni
25     XIV|         álmában is mindenütt őt látta, ővele járt a gazdag, virágos
26     XIV|   fiatal ügyvéd őszinte örömmel látta megérkezni ifjú védencét,
27     XIV|   vitatja el.~ ~Bogozy is jónak látta valamit szólni a dologhoz.~ ~–
28     XIV|     betű után, ahogy maga előtt látta, s ha készen volt vele,
29     XIV|         ideig Bogozy, de miután látta, hogy Zoltán semmit sem
30     XIV|      már olyat, hogy édesanyját látta koldulva az utcán, hogy
31     XIV|        amint elaludt, íme, újra látta a kárpátfalvi kastélyt,
32     XIV|     mindjárt az első lapon írva látta azt a gondolatot, azt a
33     XIV|       újat –, milyen szomorúnak látta mind a kettőt.~ ~Még nem
34      XV|       nem gyanította volna? Nem látta ön még Kőcserepy tanácsost
35    XVII|        Szentirmay grófnak, hogy látta ez iratokat hamuvá égni.~ ~–
36   XVIII|       ügyvédre, s ez meglepetve látta, hogy az öregember szemeit
37   XVIII|         akinek az arcát sohasem látta másként, mint mosolyogva,
38   XVIII|      vele történtek, csak akkor látta át, hogy milyen nagy szamár
39   XVIII|    mártír, mint egy próféta, ki látta hazája veszedelmét, fel
40   XVIII|     atyjára s anyjára nézett, s látta őket büszke, elbízott reménnyel
41      XX|     elcsodálkozott aztán, midőn látta, hogy amíg a levelet olvassa
42     XXI|         támadt zajtól, csak azt látta minden ember, mint halványul
43   XXIII|  embereket, akik azt elkövetik, látta arcaikat vonásról vonásra;
44   XXIII|      mélyen szenvedő embert ott látta maga előtt, nehány nap alatt
45    XXIV|         most idejét és alkalmát látta azt elmondhatni. Ez a tartós
46     XXV|        Ez üdvös gondolatok közt látta meg Maszlaczky úr Graefenberg
47     XXV|    szobába ért, ahol őt eltűnni látta, már akkor a nemes báró
48     XXV|        Soha e perctől fogva nem látta Abellino többé Maszlaczky
49    XXVI|         csak képzelet volt, nem látta, nem hallotta senki. Megtaposták