Rész

 1       I|            ragyogó és díszes minden; és ah, most fellebben a függöny,
 2      II|            szolgája vagyok, madame!~ ~– Ah, ön igazán elmés ember –
 3      II|                 Akkor hát kedvesed.~ ~– Ah, te bohó! – szólt Katinka,
 4      II|        szemekkel tekintve Rudolfra.~ ~– Ah, az nem volna szép méltóságodtól,
 5      II|                hogy rajta hatalma van. „Ah, a rózsa!” – végre rájött.
 6     III|              éles, fülbefúró szava.~ ~– Ah, kedves báró úr! Csak tessék
 7     III|                 nem kell kezdenünk.~ ~– Ah, pardieu, fiskális úr, ez
 8     III|           magánkívül volt örömében.~ ~– Ah, az öröm elfojt annál a
 9     III|               jövedelmet engedek által. Ah, uram, ez csúfondároskodás.
10     III|                 sem az a nap alatt.~ ~– Ah! uram, ön engemet mesékkel
11      IV|          foglaltam mind a három estére. Ah, ha félholt volnék, sem
12      IV|                miatt, hogy pénze nincs! Ah, ez keserűbb volt, mint
13     VII|             egyik sem tudta, mi baja.~ ~Ah, menjetek azon halavány
14    VIII|           eszmét sem bírt felfedezni. – Ah, az nem lehet; önt kényszerítik
15    VIII|             most ismét ugyanazon sírás! Ah, hová vitte téveteg képzelődése?
16       X|                 rémletes nagyságában.~ ~Ah, ha azt tudnák az emberek,
17       X|              zaj itt éri ezt a másikat? Ah ez a félelmetes eszme verítékverő
18       X|    hallatszottak a körülállók közt.~ ~– Ah, ah! Ne mondja ön tovább!
19       X|                körülállók közt.~ ~– Ah, ah! Ne mondja ön tovább! Ne
20       X|               hanem csak tizenkettőt.~ ~Ah, tehát mégis igazat mondott
21       X|             szökik fel utána a víz.~ ~– Ah, az érdekes lehet – szólt
22       X|               egyenesen a Dunapartra.~ ~Ah, szomorú látvány volt az.
23       X|               álom…~ ~Hol egy csónak!~ ~Ah, azoknak dolguk van most.
24       X|                százat is kaphatunk.~ ~– Ah, az iszonyatos! – kiálta
25       X|                a szél hideg fuvallatát. Ah, valóban Orkhán szultán
26       X|                   Kőcserepy leánya.~ ~– Ah, veszélyben vannak, s te
27       X|                ég között fennhagyatott. Ah, az irtózatos, irtózatos!~ ~
28       X|                a vízben úszó utcán.~ ~– Ah, a szabadító jön! Az Isten
29       X|                e forró harmatcseppek.~ ~Ah, e pillanatban megtudta,
30       X|                a puszta falak között.~ ~Ah, ezek a mi kedves ismerőink,
31       X|         integettek a főherceg felé.~ ~– Ah, itt szép dámák vannak! –
32       X|           csőcselék egy bűzös rakásban. Ah, ezt nem lehet kiállani.
33       X|                 kivilágított ablakai.~ ~Ah, ott is ébren vannak ezen
34      XI|            akkor elcsendesült minden.~ ~Ah, milyen reggel volt az,
35     XIV|                ismertem volna őket.~ ~– Ah, menjen ön, mit titkolózik –
36     XIV|                Rudolfum Szentirmay!”~ ~„Ah, ez hát a göcs!” – gondolá
37     XIV|                kínnal az üldözötteké!~ ~Ah, legyen meg! Akármi van
38     XIV| becstelenségöket minden kímélet nélkül. Ah, milyen jó volt ezt olvasni!~ ~
39     XIV|              futotta volna reá a könny. Ah, milyen jó volt azt olvasni,
40     XIV|                magad vétkeztél vele”!~ ~Ah, ki jöhetne ilyen gondolatra?
41     XIV|                gyámfiad bűnös atyja!”~ ~Ah! Tehát ez azon átok, mely
42     XVI|           úgysem fog ez addig élni.~ ~– Ah, de mit érdekli ez nagyságodat?
43   XVIII|                asztalok hívei között.~ ~Ah, mint tud ez bánni a szívekkel!
44   XVIII|           minden levele szétrepült.~ ~– Ah, ez erőszak! Violencia!
45   XVIII|               megragadhatni belőle.~ ~– Ah! Tehát ezek azon sürgetős
46     XXI|        meggondolkozva. – Eljöhetek.~ ~– Ah, ti oly korán keltek fel? –
47     XXI|             ajkaihoz a kedves nő kezét. Ah, ne tréfálj, szökjél fel
48     XXI|                azt, akit ők üldöznek.~ ~Ah, ezt nem mondta meg soha
49     XXI|            sebet nyakán összevarrta…~ ~…Ah, hogy futottunk (mint gyermekek)