Rész

 1       I|    elhangzik az első mondat, óh, mi szépen hangzik! Óh, mi szépen hangzik!
 2       I|           mi szépen hangzik! Óh, mi szépen hangzik! Nézzetek, nézzetek
 3      II|     tavaszán, midőn minden gyümölcs szépen növésnek indult már, május
 4     III|           írótollakkal, melyek igen szépen cikcákosra vannak faragva,
 5     III|         eléje rakott iratokat. Igen szépen ír, és hibát nem ejt, el
 6     III|           fordul elő egy. Uram, egy szépen kiszámított, keresztülvitt
 7     III|             unokaöcsémhez, megkérem szépen, s ő maga jószántából adni
 8     III|             összeköté a pörcsomagot szépen, és betakarta, és azzal
 9      IV|       kimondja e szót: „mama!”; nem szépen, de elég, hogy kimondja.~ ~
10      IV|    illetőségében.~ ~Ekkor aztán egy szépen összekötött csomóban elkészítve,
11       V|            vigye haza zsebjében, de szépen bánjék velök. Maszlaczky
12      VI|   ménesszámra, melyeket megtizedelt szépen minden kánikulában a mocsárlégtül
13     VII|             azokkal az idézőlevelet szépen kiszegezte az orra előtt
14     VII|         előtt bezárt ajtóra. Azután szépen felült a szekérre, visszafordítá
15      IX|         illető verseket és írásokat szépen, s a többit így adta át
16      IX| megsemmisíthetlen okirattól, hacsak szépen ki nem lehet majd vakarni.~ ~
17       X|         végezé, hanem lebocsátkozék szépen egy szék szegletére, nagy,
18       X|          így beszél. Már ha énvelem szépen beszélnek, akkor én mindent
19       X|            révészek megvigasztalták szépen, hogy ne búsuljon semmit,
20       X|         őket.~ ~– Önök danoltak oly szépen, uraim? – kiált reájok csengő,
21       X|       dörzsölé örömében, hogy ilyen szépen kivágta magát a zseniális
22     XIV|        érdekes legyen; de valójában szépen is énekelt. A hangverseny
23     XIV|        Kivétel nélkül mindenki igen szépen énekelt, zongorázott és
24     XIV|          nem bontani ki; ott minden szépen rendbe van szedve, alfabét
25     XIV|        görögdinnyemagokat, melyeket szépen megtisztogatva, evegetett
26     XIV|          egy szó hiba nélkül, olyan szépen, mintha metszve volna. Sok-e?~ ~–
27     XVI|            hetek óta kitisztítva, s szépen kizöldültek azalatt. Óh,
28     XVI|             William, azt körülfogta szépen.~ ~– Lelkem, jó William,
29   XVIII|          neheztelhetett volna; igen szépen kérte az ügyvéd urat, hogy
30   XVIII|              Pálnak szólt, ki olyan szépen engedelmeskedett, hogy kitört
31   XVIII|          Kedves Maszlaczky úr ilyen szépen rendbe hozott mindent rendszeralkotó
32   XVIII|        egész évre ki levén fizetve, szépen búcsút vettek a kapufélfától.~ ~
33   XVIII|          mondta, hogy öleljelek meg szépen, és el ne bocsássam kezedet,
34   XVIII|     tömérdek törléssel; letisztázta szépen, be is pecsételte gyűrűs
35   XVIII|             arra fordul, maga pedig szépen neutrális térre vonult a
36   XVIII|             ötlik: Maszlaczky Gábor szépen kikalligráfiázott neve.~ ~
37   XVIII|        szavával. Ezt ő jól tudta.~ ~Szépen összehajtá a levelet, s
38   XVIII|       mostani birtokosnak, s milyen szépen megszabadult Kőcserepy attól
39   XVIII|           ez a hasonlatosság milyen szépen illik magyar hazánkfiaira,
40   XVIII|       Bramarbast.~ ~Tarnaváry azzal szépen hazament a gyűlésről, s
41   XVIII|       látták azt komolynak venni, s szépen leszálltak a zöld asztalról,
42   XVIII|        magát előtte, ahogy tudta, s szépen megállt ott, két keze a
43   XVIII|          szavazáshoz, a kis ajtónál szépen bevárta őket, míg mind elvégzék
44    XXII|           ide ült az ágyam szélére, szépen mellém.~ ~– Nem lehet az,
45    XXII|                Látod, látod! Milyen szépen megélhettünk volna másképp –
46    XXIV|             kastélyban, kezében egy szépen bekötött könyvet hord.~ ~–
47     XXV|         hogy hova vonuljon el, ahol szépen összehúzódva, takarékossággal
48     XXV|             kisdedet, s lefektették szépen, hogy izzadjon.~ ~– No,