Rész

 1      II|          ifjúval, útnak bocsátá őt, sokáig utána nézve.~ ~Ezen ifjú
 2      II|            utána nézve.~ ~Ezen ifjú sokáig fog emlékezni őreá, s az
 3     III|         szándékozott elvenni, kiket sokáig kerülgetett, s kik azután
 4     III| erszényemből előlegezem. De nem fog sokáig húzódni. Én megindítom az
 5     VII|         engedje nekik e boldogságot sokáig élvezni, hogy láthassák
 6     VII|            kell indulni az elé, aki sokáig jő, hogy azonnal jöjjön.
 7     VII|             Amazok ott várhatták őt sokáig.~ ~Késő éjjelig szobájában
 8     VII|            kastélyban várhattak reá sokáig.~ ~Zoltán és Katinka százszor
 9    VIII|           beteg jószágigazgatót, és sokáig egyedül értekezett vele.~ ~
10    VIII|            ráütött volna valaki, és sokáig elzeng, zúg, bonog utána.
11    VIII|          édesen, vigasztaltan zokog sokáig.~ ~Rudolf háta mögött áll,
12      IX|          homlokát kezébe nyugtatva, sokáig, sokáig elmerengve olvasott
13      IX|           kezébe nyugtatva, sokáig, sokáig elmerengve olvasott abból,
14       X|            azt a vigasztalást, hogy sokáig fogunk élni.~ ~Talán nem
15       X|       Tarnóczay úr még azután is jó sokáig eldörmögött:~ ~– Milyen
16       X|           nagy veszélyben, lakástok sokáig kiállja a vizet, nagyobb
17       X|       úgysem igaz egy szó is; ő még sokáig fog élni, olyan derék úrnő
18       X|         lépcsőzet omlott össze. Még sokáig hallatszott utána, amint
19    XIII|            a borotválatlan tüske.~ ~Sokáig mereven nézett Maszlaczkyra
20     XIV|         helyen megakadt vele, s oda sokáig nézett. Kőcserepyék ültek
21     XIV|           víz alá, majd meg elnézte sokáig, hogy omlik a fekete füst
22     XIV|            érzi itt magát, s úgysem sokáig akar Pesten maradni.~ ~Napközben
23     XIV|             s még onnan belülről is sokáig elhallatszott dörmögése,
24      XV|     tizenkét esztendő.~ ~Kovács nem sokáig váratott magára, Zoltán
25      XV|            hagyott rám, s nekem még sokáig kell várnom, amíg arról
26      XV|        Siettesse az ügyet; ha ennek sokáig vége nem szakad, belőlem
27      XV|             Nem nagy baj, csak hogy sokáig fenn volt az éjjel.~ ~A
28   XVIII|           Talán te nem? Mikor olyan sokáig elhallgatsz, és haragszol,
29   XVIII|          diadala előérzetében kissé sokáig talált aludni. A derék pártkolomposok
30   XVIII|            ha a méltóságos urak még sokáig késnek. A nemesség eleinte
31   XVIII|            abból, ha méltóságod még sokáig késlekedik. Az egybegyűlt
32   XVIII|            akit az Úristen éltessen sokáig. Ezt cselekedtem, nagyságos
33      XX|         meggyalázta.~ ~S még ezután sokáig suttogtak e tárgyról, borzalmas,
34     XXI|           egészségére. Éljenek azok sokáig, és legyenek boldogok!~ ~
35    XXII|             azt, gyermekem?~ ~Vilma sokáig gondolkodott, aztán egyszer
36    XXII|      szólítá meg a tanácsos, miután sokáig vártak reá –, valami sürgetőst
37    XXII|            valami, amit nem jó volt sokáig nézni.~ ~– Kedvesem – szólt
38   XXIII|     villámlott odakinn. Az ég olyan sokáig eldörög utána.~ ~De mégis…
39   XXIII|    szemeivel atyjára nézett merően, sokáig, hogy a nyugodt, bölcs férfiú
40   XXIII|             anyámmal érte. Ne időzz sokáig!~ ~Kőcserepy gyöngéd erőltetéssel
41   XXIII|             a tanácsosné elmélázott sokáig, egyszerre fölkelt helyéből,
42   XXIII|             Szólni sem tudott hozzá sokáig. Az ifjú maga lépett hozzá
43   XXIII|          ott ismét boldogok leszünk sokáig, sokáig.~ ~– Köszönöm, jó
44   XXIII|            boldogok leszünk sokáig, sokáig.~ ~– Köszönöm, jó atyám.
45   XXIII|        Kegyed meg fog gyógyulni, és sokáig fog élni még boldogan.~ ~
46    XXIV|             azzal, hogy hiszen elég sokáig volt boldog, s ezentúl gyermekeiben