Rész

 1      II|       akkor nem csodálom hát, hogy önt az előszobában hagyták;
 2      II|           gyámatyám nagyon szereti önt, sokszor emlegettük. Addig
 3      II|           beszélgessünk együtt, én önt régebben is olyan örömest
 4      II|           Tán nekünk kellett volna önt felkérnünk? – kérdé Vilma,
 5     III|         azt…~ ~– De uram, mi lelte önt e dicséretekkel? Engem akar-e
 6      IV|       együtt oda. Majd én megvárom önt a kapuban.~ ~– Hová gondol
 7      IV|        hogy jó sikerrel.~ ~– Kérem önt, vegye rá! – rimánkodék
 8       V|        Kárpáthy-birtok urává fogom önt tenni.~ ~Kőcserepy úrnak
 9       V| mosolygásba került.~ ~– Biztosítom önt a becsülés legőszintébb,
10       V|         hogy én nem kevésbé sietek önt leányom számára biztosítani.~ ~
11       V|   jogossága felől, s biztosíthatom önt, hogy a per meg lesz nyerve,
12       V|      efelől értesíteni. Megkímélem önt a jelenet zavarától. Hiába:
13    VIII|          rendkívüli eset az, amire önt elő kell készítenem, hanem
14    VIII|           átesett, s anélkül, hogy önt szembe dicsérni láttassam,
15    VIII|          Miért, miért kell énnekem önt elhagynom?~ ~– Tőlem ne
16    VIII|    felfedezni. – Ah, az nem lehet; önt kényszerítik mások, alattomoskodnak,
17    VIII|     alattomoskodnak, incselkednek; önt bizonyosan gyanúsítják azért,
18    VIII|       gazdag vagyok, s így akarják önt tőlem elidegeníteni. De
19       X|      Misztizláv helyét; felmentjük önt, Misztizláv. Úgyis látszik,
20       X|           nincs más mód, mint hogy önt karomra vegyem. S azzal
21     XIV|      szemüvegét.~ ~– Nos, mi lelte önt? Hogy elhalaványodott egyszerre –
22     XIV|           valamit.~ ~– De mi lelte önt most újra, kedvesem? – nevete
23     XIV|           van a világon ember, aki önt nálamnál jobban szereti? –
24     XIV|           reszket, amint itt kérem önt, és ha az a másik itt volna,
25     XIV|    amelyben én becsülök, hogy soha önt e per tartalmával megismertetni
26     XIV|         megy a vér. Én nem akartam önt megbántani. Nem is önre
27     XIV|    elhiszi-e már, hogy nem akartam önt megbántani, hogy teljes
28     XIV|     elvonult e szókra.~ ~– Elvárom önt – monda neki, kérges tenyerét
29     XIV|      szavam, és még egy másiké, ki önt még jobban szereti, ne nyúljon
30     XIV|            egy másik kedvéért, aki önt oly nagyon szereti!”~ ~És
31      XV|           a címmel ráérek, majd ha önt teljeskorúnak elismerendik.~ ~–
32      XV|          kimondom, hogy lebeszélni önt azon szándékáról, miszerint
33      XV|           de volt gondjuk rá, hogy önt majd annak idejében megismertessék
34      XV|             Mindenre felhatalmazom önt. De végét vesse a pernek
35     XVI|       lélek szeretetét, kinek keze önt ősei javadalmainak teljes
36     XVI|   birtokába vezette volna be, s ki önt nemcsak gazdaggá, de a legboldogabbá
37     XVI|         abból a képzelgésből, hogy önt boldoggá tehesse.~ ~A derék
38     XVI|     anélkül sem védelmezhetném meg önt, nekem nem az a foglalatosságom.
39   XVIII|       rokonomul, fiamul vettem fel önt házamba, s ön azon törekedett,
40   XVIII|           monda:~ ~– E helyen védi önt a vendégjog; küszöbömön
41   XVIII|           úr.~ ~– Kénytelen vagyok önt figyelmeztetni, hogy ez
42   XVIII|         vagyok, akinek kötelessége önt elfogatni mint ország- s
43   XVIII|       elvek számára megnyerhetnem. Önt megbízzuk ezennel a kokánfalvi
44   XVIII|        ezer pengőről biztosíthatom önt. Aztán közel van a tisztújítás,
45     XXI|       viszonza a brávó –, hogy nem önt volt szándékomban megsérteni,
46     XXV|            kimossa, úgy kiszapulja önt, hogy maga sem ismer magára.~ ~