Rész

 1       I|       tekintélyt meghívott magához, ezek tehát nem lesznek a színház
 2      II|    vendégekkel ékesíti fel magát, s ezek a válogatott delnők és hazafiak
 3     III|       pasztellrajzok és sziluettek; ezek mind évről évre válogatott
 4     III|        melyből kiindulni lehessen – ezek az igazi ügyvéd éleményei;
 5     III|             ők a nagyságod ügyeibe. Ezek a reformerek egy idő óta
 6     III|          nem voltak forgalomban, és ezek: a közteherviselés és az
 7     III|            Mit jelentenek azok?~ ~– Ezek azt jelentik, hogy megtörténhetik,
 8      IV|         neme a Kain-bélyegnek, amit ezek a hitelezők rögtön észrevesznek.
 9       V|          sors keze fenyítését” stb… Ezek szerint Eveline szüntelen
10      VI|            közől, bőven füstölögve; ezek munkás gyárak, az egyik
11      VI|        gyermekéveit a mi Zoltánunk. Ezek a fák éppen oly idősek,
12     VII|         érzékenyen tudták elmondani ezek az együgyű emberek!~ ~Hát
13    VIII|       Hallgatózni kezdett… Valóban, ezek keserű, keserű férfizokogás
14       X|  fölemelgetni karimás fejét. Hiszen ezek a mi ismerőseink, akik Maszlaczky
15       X|        részt keresné rajta, ahonnan ezek a szomorú gondolatok jőnek,
16       X|          puszta falak között.~ ~Ah, ezek a mi kedves ismerőink, báró
17      XI|            volt.~ ~Már akkor, ahogy ezek történtek, régóta küzdött
18     XII|         felfedezni írójok jellemét; ezek a figyelmesen, de férfias
19     XII|            még híresebbek lennének. Ezek az emberek egészen kicsavarták
20     XII|            után vezető hajlam, mind ezek a legszebb díszei egy nemes
21    XIII|          kék, a másik milyen piros. Ezek a kékek a régi rossz vért
22    XIII|            a megromlott életnedvet; ezek a pirosak pedig friss, új,
23    XIII|         Látja, milyen lassan vernek ezek a kék erek, tulajdonképen
24     XIV|         dögvész, látása undorító, s ezek közepett fogod látni azoknak
25     XIV|            nehéz, ólomnehéz való!~ ~Ezek az imádott arcok, miknek
26     XIV|       néhány órával előbb.~ ~Hiszen ezek csak az egyik fél vádjai.
27      XV|        szolga.~ ~– Mit sajnálkoznak ezek őrajta? Elébb az úr, most
28     XVI|       Abellino együgyű túlzással –, ezek az urak itt laknak nálam,
29     XVI|             pedig Abellino szívének ezek voltak legkedvencebb eszméi,
30   XVIII|           rendével megelégedve.~ ~– Ezek a csillárok rossz helyen
31   XVIII|    csillárok rossz helyen függenek, ezek az ablakok nem elég magasak,
32   XVIII|        divatból, s micsoda festések ezek? Micsoda ronda mázolás!
33   XVIII|      ujjával oda mutatva monda:~ ~– Ezek a szobák.~ ~– Másunnan nem
34   XVIII|          megtiltani a járás-kelést. Ezek a szobák így valóságos holttetemet
35   XVIII|             ördögbe, milyen gyöngék ezek az öreg emberek, mindjárt
36   XVIII|            mert mások úgy kívánják; ezek saját maguk mártírjai.~ ~
37   XVIII|        szükség itt tovább beszélni? Ezek megcáfolhatatlanok”. A tömegek
38   XVIII|         tudjuk védeni igazait, mint ezek a mágnási jelöltek, Szentirmay
39   XVIII|             ezt a másik párton; míg ezek bölcs beszédekkel jártak
40   XVIII|        háborította meg lelkét, hogy ezek az emberek puszta szóval
41   XVIII| megragadhatni belőle.~ ~– Ah! Tehát ezek azon sürgetős dépèche-ek!
42   XVIII|         hallgasson senkire, Bogozy! Ezek az urak csak időt akarnak
43   XVIII|    szavazatot nyisson, hiszen amint ezek az emberek egyenkint kibocsáttatnak
44     XXI|             még jobban nevetni.~ ~– Ezek a bohók azt képzelik, hogy
45     XXI|            mosolyogva tekint reá.~ ~Ezek a szép mosolygó szemek úgy
46   XXIII|             az ölelés, ez a csók és ezek a szók jobban estek, mint