Rész

 1      II|         vezette fel oda, hová más embert a jó isten helyezett.~ ~
 2     III|     hírhedett szokása volt minden embert kedves ilyen és amolyan
 3     III|     annyira bevett szokása minden embert kedvesen fogadni, hogy egyszer
 4     III|          gondolatnál, hogy ezt az embert, ezt az örökké gyűlöletes
 5     III|          ezt az örökké gyűlöletes embert összetörjük. Nem a vagyon,
 6      IV|          nem ismert oly nagylelkű embert többet, mint Maszlaczky
 7       V|         ki képes volt a szerelmes embert agyonbeszélni férje erényeivel.
 8       V| természetök a szomorú, a szenvedő embert vigasztalni.~ ~– És ön sohasem
 9       V|     jobban fogom becsülni e derék embert. Bánj te is nemesen vele!~ ~
10      IX|           kellene az ilyen bolond embert zárni, oda is a veszett
11      IX|     valamennyi poétázó, ábrándozó embert, valamennyi ilyen sárkányon
12       X|          volt, s letorkolt minden embert. Meg nem engedte, hogy valaki
13       X|  neheztelek rád! Ha szerencsétlen embert látok, már akkor a rajtam
14       X| rettenetesre, megemészték a rossz embert házastól, kincsestől, míg
15    XIII|           orvosra, aki egészen új embert fog belőlem teremteni. Új
16    XIII|        méltóságodtól, hogy ezt az embert bocsássa el rögtön magától,
17     XIV|          nagyon megnézték érte az embert, s bizonyosan mindenki azt
18      XV|      rábeszélte ezt a gyönge fejű embert, hogy huszonnégyezer forint
19     XVI|   készséggel, s leültetett minden embert Abellino ágya körül, ez
20     XVI|         az urak egy szegény beteg embert? Menjenek innen; végezzék
21     XVI|               Azt az elébb elment embert. Semmi jó sem néz ki a szeméből.
22     XVI|      lépcsőn úgy ütheti valaki az embert pofon, hogy azt sem tudja
23   XVIII|        divatú, kifent ősz bajuszú embert látva, azt hitte, hogy ez
24   XVIII|     komolysággal felelt:~ ~– A jó embert nem kísértik.~ ~Maszlaczky
25   XVIII|  galvanizálta a kicsiny, izgékony embert ráfüggesztett szemeivel,
26   XVIII|        eredhetni.~ ~– Kár volt az embert olyan keményen megtámadnod –
27   XVIII|        miért szerezték meg azt az embert magoknak.~ ~– Hát miért?~ ~–
28   XVIII|           kell azt akasztani! Aki embert öl! Hát micsoda bolond ország
29   XVIII|       mert nagyon meggyomrozná az embert, de kardja aligha volt valaha
30   XVIII|           lármát csapni, mikor az embert párbajra hívják; nem hallgatott
31   XVIII|       tanácsos, mert úgy leüti az embert azzal a székkel, hogy sohasem
32   XVIII|         őméltósága ellen. Ő ilyen embert nem kíván szolgálni; inkább
33   XVIII|         faluban egyetlenegy józan embert sem találhatni; mindnyájan
34   XVIII|          azon hittel, hogy ezt az embert most az igaz útra térítette.~ ~
35      XX|      tudtára, hogy kerülje azt az embert, ahol csak meglátja. Hozzátok
36     XXI|         vagy leverni ezt a dühödt embert, vagy megmutatni neki, hogy
37     XXI|          Tudom. Nálamnál gyöngébb embert.~ ~– Úgy tetszik, mintha
38     XXI|            hogy felkeresse azt az embert, aki Rudolfot megölte!~ ~
39    XXII|            Mindenki két különböző embert foglal magában, az egyik
40   XXIII|           igazán, mélyen szenvedő embert ott látta maga előtt, nehány
41   XXIII|     igazán szívéből szánta ezt az embert, akit nehány nap szenvedése
42     XXV|           útjából azt az egyetlen embert, aki kezet szorított vele,
43     XXV|      készíttet magából egészen új embert.~ ~Azon időben kezdett leginkább
44     XXV|          pofával ő még nem látott embert, akit ismerjen.~ ~Mondák
45     XXV|          maradok itt, vagy azt az embert kergessék el innen.~ ~A
46  Vegszo|  teremtsen egy mindenképpen rossz embert, s azt azután a jók és igazak