Rész

 1       I|          elkezdett erről legelébb beszélni, ősz, meglett férfi volt
 2      II|    szerelmes levelet, mit szoktak beszélni az elutasított hitelezők
 3      II|   Kőcserepy úr, ki tudott máshova beszélni, s máshova hallgatni. –
 4      II|    keveset szól, hanem enged mást beszélni; országgyűléseken távollevők
 5      II|           szokott minden emberrel beszélni, mint a kriminális rabbal.~ ~–
 6      II|          s még magasabban kezdett beszélni.~ ~– Annál jobb. Én meg
 7      II|   Szentirmayról nem jó fennhangon beszélni.~ ~A tekintetes úr erre
 8      II|         fád, nem iparkodva lassan beszélni, sőt azt várva, mások e
 9      II|        tanított járni, ő tanított beszélni, kinek számára megtartogatá
10      II|       semhogy érdemes legyen róla beszélni; de ha megkérdezzük öregeinket,
11      II|        midőn a „maradók”-ról hall beszélni, bátran azt hiheti, hogy
12     III|          vidám társaságokat, ahol beszélni, fecsegni, fürgenckedni,
13     III|        nagyságod nem örömest hall beszélni. Egy nő által megcsalatni.
14       V|          hallgatni, annyit tudott beszélni a derék úr nemes jelleméről,
15       V|          úr éppen annyit tud neki beszélni azon örömeiről, miket Eveline
16    VIII|    iparkodott mentül nyugodtabban beszélni hozzá.~ ~– Ön elég komoly
17    VIII|          mi is sokat fogunk rólad beszélni, midőn egyedül vagyunk,
18       X|          Csekélység az. Nincs mit beszélni róla – szólt Zoltán, restellve
19       X|       kivont kard olyan sokat tud beszélni, ha van, aki olvasni tud
20       X|         szokás volt az ifjak közt beszélni egy néhai vén tabuláris
21       X|       fölösleges lett volna nekik beszélni. És Vilma – egy szót sem
22     XII|           Széchenyit is hallottam beszélni, s azért nem állhatom szó
23     XIV|     kísértet, hogy nem fogok vele beszélni.~ ~Azzal eltávozott, és
24     XVI|          tárgyról megtiltom önnek beszélni!~ ~A tiltakozás oly hangon
25    XVII|           szóval látszottak hozzá beszélni; bejárta a puszta termeket,
26   XVIII|      ember a maga bajáról szokott beszélni, s elég neki látni, hogy
27   XVIII|          sújtva, le volt gázolva, beszélni sem mert, vagy olyanokat
28   XVIII|    ugyebár? Miért nem jön hozzánk beszélni? Látod, én csak szeretném
29   XVIII| mulatságos glosszák, mikor feláll beszélni, hogy: „Hajtsa le az álla
30   XVIII|             Mi szükség itt tovább beszélni? Ezek megcáfolhatatlanok”.
31   XVIII|           mellett.~ ~Talán bizony beszélni akar? Halljuk, halljuk!
32   XVIII|           ő mindenkiért! Engedjük beszélni, legyünk csak csendesen!
33   XVIII|       iparkodott mentül halkabban beszélni, hogy kettőjökön kívül senki
34   XVIII|         fővel részeg emberek közt beszélni, a kolomposok, kik után
35   XVIII|           zöld asztalnál tudnának beszélni, de a falu házánál, hordó
36   XVIII|           kell az emberek nyelvén beszélni; ha a méltóságos úr rá merné
37   XVIII|       öten-hatan kezdtek el hozzá beszélni, s ez a beszéd aligha volt
38   XVIII|      tenyérrel, hogy mármost ő is beszélni akar.~ ~– Megértem a szép
39      XX|           mégis lassabban kellett beszélni. Ezt mégis suttogva kellett
40     XXI|        megelőző két férfi mit fog beszélni; de hogy ő mit felelend
41     XXI|        Duna-parton; mennyi tréfás beszélni valójok volt ezalatt! Apróságok,
42    XXII|   álmodozott; ha őróla kezdett el beszélni, az reszketés volt az egész
43    XXII|          én Vilmáról akarok veled beszélni.~ ~– Úgy? – szól a tanácsosné
44   XXIII|             A beteg miket fog még beszélni!~ ~Reszkető kézzel fogja
45     XXV|        alig lehet peres dolgokról beszélni.~ ~Elvárta, míg a nyugodtabb
46     XXV|         Abellino nagyon szeretett beszélni erről a tárgyról.~ ~– Majd