Rész

 1      II|    tanácsosné asszonyság mellett ült egy karikás karszékben egy
 2      II|         jár.~ ~A hátulsó ülésben ült a főispán úr, vele szemközt
 3      II|         nagy, mozdíthatlan tömeg ült a nemzet lelkén, melynek
 4      II|          jó fiú bizony nem sokat ült lovon, nem is igen ügyesen
 5     VII|         olyan nehéz, oly szomorú ült egyszerre szíveikre, magok
 6     VII|       karcsú; s amint ott alatta ült a két gyermek, csendesen
 7    VIII|       nehéz, bágyasztó nyomással ült kebleikre, s meleg, élettelen
 8    VIII|          állt előtte minden; ott ült, ott sírt előtte a kétségbeesett
 9    VIII| ábrándozni a feledhetetlent. Itt ült, itt rajzolt, itt aludt,
10      IX|         A szőke fiú keseredetten ült le, de ha minden érzést
11       X|      Soha még életében hajón nem ült. Fiatal korában követségi
12       X|      tanácsos. Mondhatatlan gúny ült édeskedő arcán.~ ~– A te
13       X|         a septemvir, most is ott ült az asztal előtt, a félig
14       X|      reszketett, midőn hintajába ült, hol már akkor neje feküdt,
15       X|          Tán még valami nehezebb ült szívén, mint a betegség.~ ~–
16       X|        Abellino a csónak fenekén ült, mert ő becses személyét
17     XII|      volna, ha Zoltán fráter ott ült volna mellettem, amint ezt
18    XIII|       akkor azon megye kormányán ült, s titkos örömmel látta
19    XIII|      esztendőn át a jobb oldalon ült.~ ~E nagykorúsági engedély
20    XIII|      ajkainak tátongó lippegésén ült a legkínzóbb, a legepesztőbb
21     XIV|        fiatal férfi arca, ki ott ült mindjárt az udvari páholy
22     XIV|      Éppen szemtül szemben velök ült egy előtte egészen ismeretlen
23     XVI|        alá ágya széléről, melyen ült.~ ~William elhozta a cipőit
24     XVI|          Maszlaczky úr kihívólag ült le Abellino ágya elé.~ ~–
25    XVII|         szoba. Zoltán elfáradtan ült egy karszékben, inkább lelki,
26   XVIII|       rossz félfedelű bricskában ült, mert fedett hintóban életveszélyes
27   XVIII|       Tamást, a nagyothallót, ki ült a kocsis mellett, s az egész
28   XVIII|         diadaltól ragyogó arccal ült a Kárpáthy családfők ősi
29   XVIII|        hamburgi korom.~ ~Sohasem ült hasonló alak a zöld asztal
30   XVIII|        az ajtóig, rögtön kocsira ült, és elhajtatott Pestre.~ ~
31   XVIII|          Szentirmay, aki mellett ült, hasztalan rángatta mentéjénél
32   XVIII|    felkapott egy széket, amelyen ült, a másik kezével belemarkolt
33   XVIII|         a főispán pedig pamlagán ült, s valami hosszúkásan összehajtott
34      XX|          az ő napja.~ ~Vilma ott ült az ablakban, és jól tudá,
35     XXI|    lehetséges.~ ~Két ifjú mágnás ült Rudolf mellett, azoknak
36     XXI|          Rudolf rögtön kocsijára ült két meghívott társával együtt,
37     XXI|   lakomáinál. Estig az asztalnál ült a kis család, vígan tréfálózva,
38    XXII|       aztán közelebb jött, s ide ült az ágyam szélére, szépen
39    XXII|          az a fehér asszony. Itt ült egész éjjel az ágyam szélén,
40    XXII|          A nagyságos asszony ott ült íróasztala előtt, és nagy
41   XXIII| tanácsosné most is íróasztalánál ült, és naplóját írta.~ ~Kőcserepy
42   XXIII|             A tanácsos reszketve ült ágya mellett egy alacsony
43    XXIV|          értek, ő már kocsijában ült.~ ~Onnan még egyszer üdvözölte
44     XXV|        akkor a nemes báró nyakig ült egy kád jéghideg vízben,
45     XXV|         amúgy; Maszlaczky úr ott ült a lelkén, a nyelvén, a tüdején,