Rész

1001      XX   |             Pozsonyban egy híres bajvívó, egy hatalmas spadassin, ugyanazon
1002      XX   |                 ketten.~ ~Hisz csak ez az egy igaz érzésök van. Ez az
1003      XX   |                   igaz érzésök van. Ez az egy igaz érzés, mit a vadállat
1004      XX   |                     A délceg amazont csak egy groom kíséri, egy parányi
1005      XX   |            amazont csak egy groom kíséri, egy parányi törpe lovász; az
1006      XX   |              tűnik el előle az erdőben.~ ~Egy gyalogút vezetett az erdőn
1007      XX   |                  félelem elenyészett azon egy előtt, hogy őt meg akarják
1008      XX   |             Zoltán oly büszke, oly heves; egy szó elég neki, hogy a bizonyos
1009      XX   |              kiálljon, s amaz ember előtt egy annyitól szeretett ifjút
1010      XX   |                  rá: az estharangszó. Még egy keveset kell csak sietnie,
1011      XX   |                  Odább már nem mer menni. Egy kis pórleány hajtja haza
1012      XX   |                   azt?~ ~– Elvinnél hozzá egy levelet tőlem?~ ~– Akárhányat.~ ~
1013      XX   |                hirtelen leült a földre, s egy levágott fatörzsön tárcájából
1014      XX   |                    meg akarják őt öletni. Egy Dabroni nevű híres vívó
1015      XX   |                   ijedt meg oly nagyon.~ ~Egy óra múlva, késő este egy
1016      XX   |                  Egy óra múlva, késő este egy fedett hintó vágtatott ki
1017      XX   |                 Késő éjfél van már, midőn egy szolga megtalálja a kisasszonyt.
1018      XX   |                  kisasszonyt. Ott fekszik egy fa tövében, a zöld mohára
1019     XXI   |         mindnyájan szájjal, de elsápadtok egy kivont kard előtt. Ti finom
1020     XXI   |                 ha lehetne, elvesztenének egy kanál vízben; pedig tudhatják
1021     XXI   |               magyar nemességben nem akad egy férfi, akinek bátorsága
1022     XXI   |           mindenki, hogy kivel van dolga! Egy rabiátus renommista, kit
1023     XXI   |                  annyit sem törődik, mint egy elvetett szivarcsutakkal,
1024     XXI   |                  magát sem becsüli többre egy kósza vadállatnál, melyet
1025     XXI   |          fiatalság dühöngött, forrongott; egy alkalommal Dabroni a beszédjére
1026     XXI   |                 mosolyogva foglalt helyet egy asztal mellett, mintha azt
1027     XXI   |                   nagy jövendőt ígérnek – egy ostoba karddal ledöfni!
1028     XXI   |               találni. Jön alkalom, midőn egy fontos kérdés megvitatásánál
1029     XXI   |            Születése által neki is jutott egy szék az ország legfelső
1030     XXI   |                 is jegyezte előre magának egy széles papírra, s az egész
1031     XXI   |                helyéből oly fehéren, mint egy halott, s szótlanul, visszatorlástalan,
1032     XXI   |                megvetésöket szavazzák meg egy néma hallgatásban. Egyszerre
1033     XXI   |                Zoltán küldöttei voltak.~ ~Egy kis találkozásra hívták
1034     XXI   |              szobája ajtaján.~ ~– Tán még egy harmadik is jő?~ ~Miklós
1035     XXI   |                    Azt tudod jól, hogy te egy alávaló fickó vagy, s én
1036     XXI   |               hogy utálnak. Ezt a hitedet egy kissé meg kell már ingatni.
1037     XXI   |                   felragadva a szegletből egy vítőrt, úgy megvívott vele
1038     XXI   |                 nagy bűnös tetten kapnak. Egy percig nem tudtak mit szólani.~ ~
1039     XXI   |                ily hamar utánunk? Mi csak egy hónap múlva vártunk. Azt
1040     XXI   |              félek én valakitől? És éppen egy ilyen szájhőstől, amilyennel
1041     XXI   |                titkos tudósítód összehoz. Egy ilyen ügyetlen ember, akit
1042     XXI   |                 Quijote de la Mancha.~ ~– Egy gyermekijesztő Bramarbas,
1043     XXI   |                 hogy ők hamarább eljöttek egy hónappal a várt időnél,
1044     XXI   |                  is maradnak el Rudolftól egy napra sem többé.~ ~– De
1045     XXI   |              egy-egy gyöngéd kézszorítás, egy tekintet több élvet ad az
1046     XXI   |              titok, sőt hit és való, hogy egy drága szívet bír, mely gazdag
1047     XXI   |                 hogy zekéje oldalzsebében egy töltött pisztoly volt, s
1048     XXI   |                párbajban, és meglövetett; egy pillanat múlva ott térdelt
1049     XXI   |               kérte orvosát, hogy engedje egy pillanatra Zoltánnal maradni.~ ~–
1050     XXI   |                  őt. Amott asztalomon van egy hozzád címezett boríték,
1051     XXI   |                   ismét beszélhetett.~ ~– Egy kérésem van hozzád. Hogy
1052     XXI   |                 zokogott, hogy nem tudott egy szót is felelni.~ ~– Igérd
1053     XXI   |            megjelenik a kitűzött órán még egy áldozatra. Azért követelte
1054     XXI   |            világban. Nem is tudott sírni, egy könnycsepp nem jött ki szeméből.
1055     XXI   |               beszél, melyben eltévedt.~ ~Egy reggelen odaszólítja vak
1056     XXI   |           Miklóssal kardban egyeztek meg; egy nagy táncterem üres helyisége
1057     XXI   |                   a könyök megmozdulna, s egy feszülésre minden izom kidomborodik,
1058     XXI   |         kiállítani mindent; széles vállai egy egész világ emelésére látszanak
1059     XXI   |              félóráig a dühödt vadkannal. Egy ütés érjen meg ettől az
1060     XXI   |                   segédeket. – Énreám még egy harmadik is vár.~ ~– Az
1061     XXI   |                ember szíve borzad bele.~ ~Egy hosszú percig halotti csend
1062     XXI   |              Miklós kezdi meg a harcot.~ ~Egy merev csapással hirtelen
1063     XXI   |                 járt messzebb teste előtt egy hüvelyknél.~ ~A másik pillanatban
1064     XXI   |                 bírja meghiúsítani.~ ~Már egy lépést kénytelen volt visszafelé
1065     XXI   |                még merészebbé teszi. Ő is egy lépést tesz előre.~ ~– Ne
1066     XXI   |              annak mérgét, s azzal vissza egy alvágást intéz a báróra,
1067     XXI   |            fedetlenül hagyja bal oldalát, egy oldalcsapással odavág nyakához.~ ~
1068     XXI   |                   A következő pillanatban egy irtóztató ordítást hallani;
1069     XXI   |        elszántságával rohant ellenfelére. Egy kardvillanás látszott, egy
1070     XXI   |                Egy kardvillanás látszott, egy csattanás hangzott és azután –
1071     XXI   |                  kezével befogva sebét. – Egy kis érvágás az egész. De
1072     XXI   |                  nem fog vívhatni, miután egy megelőző párbajban jobb
1073    XXII   |                 való szobákban? – kérdezé egy reggelen a beteg, fehér
1074    XXII   |               gyermekem.~ ~– Óh, van. Itt egy ajtó van az ágyam lábánál;
1075    XXII   |                  volt, és milyen szomorú! Egy ideig ott állt az ágyam
1076    XXII   |                 én istenem – mi volt ott? Egy puszta berakott fal; kő
1077    XXII   |         végighallgatni, érezni mindazt.~ ~Egy napon Kőcserepy levelet
1078    XXII   |                   tudósíták, hogy Dabroni egy kardcsapással örökre ártalmatlanná
1079    XXII   |                   a betegeknek, ami nekik egy puszta hangról elmondja,
1080    XXII   |                  halkan: „Fekete pecsét”. Egy óra múlva bejött anyám.
1081    XXII   |                   olyan nehéz volna, mint egy nagy, súlyos kő…~ ~– Hát
1082    XXII   |               túlvilági fájdalommal, hogy egy ördögnek megesett volna
1083    XXII   |                teszen.~ ~A tanácsos úrnak egy nagy gondolatja támadt ez
1084   XXIII   |                leült levelet írni.~ ~Volt egy nagy, fekete bőrbe kötött
1085   XXIII   |          ellenségei sírjaihoz; minden sor egy kegyetlen szemrehányás volt
1086   XXIII   |                  szemrehányás volt abból, egy saját fejére visszaesett
1087   XXIII   |                nem történt meg; ön él, és egy szavával, egy megjelenésével
1088   XXIII   |                   ön él, és egy szavával, egy megjelenésével megmentheti
1089   XXIII   |                 rá gondolni és meghalni – egy dolog.~ ~A tanácsos nyugtalanul
1090   XXIII   |                 szemben találkozott vele. Egy szép, sugár leányka volt
1091   XXIII   |                   vidám mosoly deríté fel egy percre a leányka arcát,
1092   XXIII   |                 Beszélj az atyámmal; csak egy szót szólj neki, és semmi
1093   XXIII   |        kellemetlen idegenül érintett.~ ~– Egy dolog az, kedvesem – biztosítá
1094   XXIII   |                  innen elköltözik, átmegy egy másik csillagzatba; onnan
1095   XXIII   |                 csillagzatba; onnan ismét egy másikba és onnan egy harmadikba,
1096   XXIII   |                ismét egy másikba és onnan egy harmadikba, és így megy
1097   XXIII   |               mintha minden ajtónyitásnál egy gúnyos, mérges szellem leskelődnék,
1098   XXIII   |           zivataros ég alatt, s hallgatná egy puszta árokpart mellé húzódva
1099   XXIII   |                azon őrjöngő szavakat, mik egy halálfehér beteg ajkáról
1100   XXIII   |                   szelíd angyaltekintetet egy elkárhozott torz arculatává
1101   XXIII   |                   ott az imakönyvem alatt egy összehajtott levelet, öt
1102   XXIII   |             parasztleányt, akinek egyszer egy idegen hölgy levelet adott
1103   XXIII   |                térve –, itt a bal kezemen egy fekete gyűrű, saját hajamból
1104   XXIII   |               hogy szóljon valamit hozzá, egy engesztelő, egy vigasztaló
1105   XXIII   |            valamit hozzá, egy engesztelő, egy vigasztaló szót… A gyermek
1106   XXIII   |                   ez órában?~ ~A tanácsos egy percig gondolkozott; azután
1107   XXIII   |                úgy tűnik föl előtte, mint egy álom, mint egy csodálatos,
1108   XXIII   |               előtte, mint egy álom, mint egy csodálatos, tüneményes álom.~ ~–
1109   XXIII   |                   E különös, éber álomból egy édes, ismerős hang ébreszti
1110   XXIII   |                   tégedet lát megölve, és egy halavány asszonyról ábrándozik,
1111   XXIII   |                     A beteg szobáját csak egy halvány tejüvegű lámpa világítá;
1112   XXIII   |                reszketve ült ágya mellett egy alacsony zsámolyon, s fehér,
1113   XXIII   |               ezen szónál nem sírnia.~ ~– Egy óra előtt nagyon rosszul
1114   XXIII   |                  neked. Ne sírj hát, hisz egy jó halál többet ér egy rossz
1115   XXIII   |               hisz egy jó halál többet ér egy rossz életnél. Hol van anyám?~ ~
1116   XXIII   |               szól gyermekéhez~ ~– Pihenj egy kevéssé, kedves leánykám,
1117   XXIII   |                  öntől. Ugye, ád ön nekem egy kis helyet, egy kis helyet
1118   XXIII   |                  ön nekem egy kis helyet, egy kis helyet itt a közelben;
1119   XXIII   |                midőn mindenét átadta, ott egy kis helyet énnekem.~ ~Az
1120   XXIII   |            elszorult e szókra, nem tudott egy szót felelni rájok.~ ~Katinka
1121   XXIII   |         legboldogabb – legboldogabb.~ ~És egy szerető, egy üdvözült mosollyal
1122   XXIII   |           legboldogabb.~ ~És egy szerető, egy üdvözült mosollyal bezárta
1123    XXIV   |             temetés. Erre a nagy mondásra egy kedves barátom tanított
1124    XXIV   |                reá emlékeztetne.~ ~Délben egy hely üresen marad az asztalnál;
1125    XXIV   |                üresen marad az asztalnál; egy nagy, megmérhetetlen üresség!
1126    XXIV   |              megmérhetetlen üresség! Csak egy kis tányérka helye a fehér
1127    XXIV   |               minden sivatagainál!~ ~Este egy szobában nem gyújtanak világot.
1128    XXIV   |           szobában nem gyújtanak világot. Egy ágyat nem bontanak fel többé,
1129    XXIV   |                   nem bontanak fel többé, egy nevet nem mondanak ki hívólag
1130    XXIV   |                 fel a kastélyban, kezében egy szépen bekötött könyvet
1131    XXIV   |                   eszközöket. A cselédség egy része útra kel velök. Sok
1132    XXIV   |                  hangos folyosókról, csak egy üres hintó áll még útra
1133    XXIV   |                   egyaránt, hogy letörölt egy mindenkinél hatalmasabb
1134    XXIV   |                 hogy ez az övé –, akkor ő egy bezárt szobát tarta fenn
1135    XXIV   |                  magának e kastélyban, és egy bekerített folt földet a
1136    XXIV   |                   kastély leendő uraitól. Egy kis szobácska itt, egy darabka
1137    XXIV   |                    Egy kis szobácska itt, egy darabka föld odakünn énrám
1138    XXIV   |               másnak, csupán nekem és még egy embernek. Hogy ki az, ezt
1139    XXIV   |                   a temetőbe, felkeresett egy szép virágos sírhalmot,
1140    XXIV   |               körülkerítve. Még most csak egy egyszerű fehér kő jelöli
1141    XXIV   |                 kő több, mint a sírkő?…~ ~Egy virágot leszakított a sírról.
1142    XXIV   |                   Kárpátfalva egyik felén egy bús, bánatos férfi távozik
1143     XXV   |                 hogy kedves Maszlaczky úr egy kézre játszott a felperessel
1144     XXV   |                   magát, hogy háta legyen egy olyan embernek, akit mindenfelől
1145     XXV   |              gyakran találkozott az utcán egy nyomorult rongyos emberrel,
1146     XXV   |                 valaki, s adott neki vagy egy kötélre valót, amit az még
1147     XXV   |                   neki, mintha akadna még egy emberre, akit megrémíthet.~ ~
1148     XXV   |                     Az ő sérelme világos; egy nagy perben tizenkét esztendeig
1149     XXV   |           négyölnyi magasságról omlik alá egy embervastagságú zuhatag,
1150     XXV   |                   a nemes báró nyakig ült egy kád jéghideg vízben, s oly
1151     XXV   |                  bárót a vízből, s fogtak egy csomó vizes pokrócot, azzal
1152     XXV   |       körültekergették, bepólyázták, mint egy mézeskalács kisdedet, s
1153     XXV   |               hogy izzadjon, hát segítünk egy kicsinyt rajta.~ ~– Legkedvesebb
1154     XXV   |                 Majd meglássa ön, ha csak egy hónapig lesz is itt, mennyire
1155     XXV   |                engedi. Priesznicznek csak egy gyógyszere van, és az a
1156     XXV   |                     Maszlaczky úrnak volt egy irtóztató nagy kabátzsebje,
1157     XXV   |                   nagy kabátzsebje, abban egy szokatlan terjedelmű sárga
1158     XXV   |                   meg volt rettenve, hogy egy szóval sem bírta magát védelmezni.~ ~
1159     XXV   |                  erről valami írás? Nincs egy betű sem. A szó nem bizonyít.
1160     XXV   |                    Van méltóságodnak csak egy sora tőlem, hogy én követelésemről
1161     XXV   |         Kőcserepyhez?~ ~Abellino minderre egy szót sem tudott válaszolni.
1162     XXV   |         Maszlaczky úr ijedten húzta magát egy szögletbe, s égre-földre
1163     XXV   |           szobában tolongók előtt, hogy ő egy ujjal sem bántotta a nemes
1164     XXV   |           rendkívüli idegerővel bírnak, s egy kézszorítással képesek valakit
1165     XXV   |             képesek valakit megfojtani.~ ~Egy óráig sem maradt tovább
1166     XXV   |                   itt, majd amott bukkant egy őt illető szerelmes nyilatkozatra
1167     XXV   |                    Abellino dühösebb volt egy vért szagolt kannibálnál;
1168     XXV   |                  fog sokallni öt forintot egy korbácsért és kétszázat
1169    XXVI   |                  medret mos magának, amíg egy nagy világvárost népeivel
1170    XXVI   |                  sugárt a szív sötétjébe, egy összedúlt világ van ott
1171    XXVI   |           Szemeinek nincs világa többé.~ ~Egy összetört remekmű!~ ~Egy
1172    XXVI   |                  Egy összetört remekmű!~ ~Egy élő halott, aki hallja,
1173    XXVI   |               kell tudni.~ ~Késői években egy hírlapi hirdetményben olvasá
1174    XXVI   |         hirdetményben olvasá Zoltán, hogy egy hirtelen elhunyt különc
1175  Vegszo   |                   bor, melyikben a víz.~ ~Egy alapeszme keresztülvitelével
1176  Vegszo   |                 bukás az életben, mert ha egy pályáról elűzetett, másikon
1177  Vegszo   |                 éveire, milyen elvesztett egy világot látna azokban a
1178  Vegszo   |          regényhősöm élettörténetének, de egy nagyobb mérvű képet állít
1179  Vegszo   | szerencsétlenségem.~ ~A regényhős mellett egy női alak növi ki magát vezérlő
1180  Vegszo   |                   magában, hogy teremtsen egy mindenképpen rossz embert,
1181  Vegszo   |               szerelem boldogságát. Akkor egy véletlen pillanat összehoz
1182  Vegszo   |                véletlen pillanat összehoz egy más szerető szívvel, ki
1183  Vegszo   |         házasságából nem következik ismét egy új regény, mely májustól