Rész

   1       I|        nemzeti míveltség oltárának mi is építsünk egy gunyhót, hol
   2       I|        művészetnek, hogy ne jusson az is annyi szépnek, jónak meg
   3       I|          minek? Apáink ellehettek, mi is ellehetünk nála nélkül.~ ~
   4       I|           sorsára jut. Ha készen lesz is, mit mutogattok benne? És
   5       I|             igénylünk tőlök sokat, ők is kevéssel be fogják érni,
   6       I|         lesznek, tán idővel még előre is haladnak. Hagyjátok meg
   7       I|           felépültek a falak, a tetőt is feltették rájok, anélkül,
   8       I|         ünnepélyre volt kitűzve. Volt is miért mosolyogniok. Egy
   9       I|             Ami még hiányzik, majd az is mind megjön, költő és művész
  10       I|               ápolunk, s ha dorgáljuk is néha, csak azért történik,
  11       I|              S midőn az utolsó szózat is elhangzott az előadott magasztos
  12       I|           egyszer; bizonyára kívülről is szép az, tán a hold és a
  13       I|              örvendő népet, még az ég is világosabbnak tetszett,
  14      II|               és adófizető közemberek is találkozhatnak, s anélkül,
  15      II|      összefűzött viszonyok kötelékeit is szétvagdalni, mihelyt észrevesszük,
  16      II|        tanúskodva, pörlekedve, amikor is sok kellemetlen igazságot
  17      II|              nekik elfeledni még most is a régi megbántásokat, az
  18      II|              a közrendű ember nem ért is ahhoz, hogy gazdagságát
  19      II|        forrásvizekről, mikre gondolni is gyönyörűség a pesti kutak
  20      II|               a köd; még a szegényebb is félmérföldes utat tesz odáig
  21      II|         legyenek kénytetve őt még ott is vagy kerülni, vagy süvegelni.~ ~
  22      II|             nyerni, még a természetet is. Száz meg száz munkás fogott
  23      II|      illedelem hozza magával, először is a mulatólak csarnokaiba
  24      II|               ha ideállá válnak magok is, annyira, hogy még a feketevérű
  25      II|              feketevérű momusz-ivadék is elveszti láttokra kritikája
  26      II|       háromszögbe; különben en profil is meg lehet ismerni a minden
  27      II|         látszik érdekes feltűnését az is, hogy ő soha sincs úgy öltözve,
  28      II|          hajtani fejét, olyan magasra is tudja azután emelni, s minden
  29      II|             arcról. E mosoly rá nézve is oly keveset jelent, mint
  30      II|               mert Byronról mindössze is annyit tudott, hogy átúszta
  31      II|           selyemöltönyt viselvén most is, melyben a bécsi kongresszuson
  32      II|              bír tenni; de azért most is vágyik a népes társaságok
  33      II|            hízelgő szóra, tanácsos úr is kezeit dörzsölé örömében;
  34      II|            becses személye, még hanga is gyermeki, csakhogy éles
  35      II|     hazafisági aktust csinálnak ebből is!~ ~A tanácsos úr, mint finom
  36      II|               hogy Szentirmay úr maga is itt fog lenni ez estén közöttünk.~ ~
  37      II|             Én meg merem neki szemébe is mondani, hogy amidőn önérzetről
  38      II|               úr vállaira, ki sietett is magát az alól kitisztogatni.~ ~–
  39      II|      kitisztogatni.~ ~– Óh, kérem, én is barátja vagyok minden nemzeti
  40      II|              tollfosztás közt kellene is választanom, nem mennék
  41      II|            figyelmes lenni, íme, most is egy nyári jött el a fényes
  42      II|            úri körökben. Erre kacagni is kellett egy kicsinyt.~ ~
  43      II|          jelenlevőknek: „Látjátok, ez is az én vendégem”!~ ~Mert
  44      II|          semmi társaságban, amit most is bizonyít azáltal, hogy senkinek
  45      II|    társalgásnak, melyet az előbbi meg is kezd e szavakkal:~ ~– Disznó
  46      II|      miszerint a nagyságos asszonyhoz is leend szerencséje a társaságnak,
  47      II|     kompromittáló kérdésre, azután ki is tört:~ ~– A feleségemhez
  48      II|         életemben még nem voltam, nem is leszek komédiában soha –
  49      II|         állítását elégnek, harmadszor is elkiáltá: – Soha! – s egyet
  50      II|        készületű ünnepély elől ő maga is átjön Pestről a tanácsos
  51      II|              a fiatal Kárpáthy Zoltán is ott lovagol a hintó mellett.
  52      II|             valószínűnek. Akkor minek is jött volna ide, minek fogadta
  53      II|         Mindenki, még aki nem mutatta is, érdekkel tekinte az érkező
  54      II|           borotvált társaságban, s ez is valami ellenzéki jegynek
  55      II|         jellemet rajta. Különben most is azon vidám, kedélyes delnő,
  56      II|              szép álla gödröcskéi nem is engednék, hogy szigorúvá
  57      II|           szigorúvá legyen, ha akarna is.~ ~Leánya, a tízéves Katinka
  58      II|            nagyaink, bármily gazdagok is, leányaikkal férjhezmenetök
  59      II|           útjok volt, ugye? Zivataruk is volt a tengeren. Hallom,
  60      II|              jó néne siketsége dacára is megérti azt, s elhallgatná
  61      II|             egyet: „Miért az ő unokái is nem ilyenek?”~ ~– Ejh, Zoltán,
  62      II|       nevetett rá, azt hitte, hogy ez is élc volt.~ ~Emánuel barátunk
  63      II|              dandy. E dicsekedést nem is mulasztja el, s ha két-három
  64      II|           napernyőiért, Zoltánt odáig is magával ragadta.~ ~– Látod –
  65      II|        egészen más fogalmai voltak. Ő is gondolkodott és ábrándozott
  66      II|       szökellt fel belé, aztán Vilmát is biztatá, hogy üljön mellé,
  67      II|           ugyebár? Van még rajta több is.~ ~Zoltán gomblyukába fűzte
  68      II|              ne menjünk oda, ahol nők is vannak, ott az ember még
  69      II|            ember még csak kedvére nem is pezsgőzhet.~ ~A két lyánka
  70      II|              úgy szeretném már, ha én is jurátus lennék; ugyebár,
  71      II|               úr az alispánok fiaival is, kiket hozzá adtak, úgy
  72      II|             sokszor emlegettük. Addig is jöjjön, beszélgessünk együtt,
  73      II|               együtt, én önt régebben is olyan örömest hallgattam.~ ~
  74      II|              nagyot kacagnak ők magok is; de hogy még most is emlékeznek
  75      II|            magok is; de hogy még most is emlékeznek reájok, az mutatja,
  76      II|        Adolfnak; egy percig tétovázni is látszott, hogy tegye-e,
  77      II|               vezette volna; de itt ő is csak vendég volt; e helyen
  78      II|                De ő megalázó munkával is terheli az oldala mellé
  79      II|            szegény ifjakat, pedig nem is tudtam, hogy ön is azok
  80      II|          pedig nem is tudtam, hogy ön is azok között van. De talán
  81      II|              között van. De talán nem is igaz az mind.~ ~– Igaz biz
  82      II|            testgyakorlat kedveért fát is vágat, s fűtésre alkalmaz;
  83      II|              Érzé tán magában, hogy ő is képes volna arra, s szinte
  84      II|            tanácsosné és Szentirmayné is. Mindkettő elég fiatal és
  85      II|              tisztelhessük.~ ~– Magam is sajnálom, hogy kötelességeim
  86      II|       Tarnaváry. – Odatalálhat akárki is egymagában; mintha bizony
  87      II|            azonnal. A befogásnál maga is segítsen neki, hogy hamarább
  88      II|              nem sokat ült lovon, nem is igen ügyesen tudott vele
  89      II|                Isten neki. Inkább nem is közelítek hozzá soha, csak
  90      II|               cancanont és a chahut-t is; ma foi.~ ~– Sz – sz! –
  91      II|            még a párizsi közhelyekről is el vannak tiltva dísztelen
  92      II|               elcsitítani.~ ~– Én nem is tudom, hogy miért nem táncolják
  93      II|        megvető arckifejezéssel eléggé is iparkodott tudtul adni.~ ~
  94      II|          eltávozni, hanem még a ispán is, ki intézkedéseit mindig
  95      II|          szörnyűködni: „Még a főispán is elmegy a színházba!” Ki-ki
  96      II|                hogy talán már terhére is vannak, hogy nem jó későre
  97      II|            úgyis látott annál szebbet is, jobbat is.~ ~Zoltán megköszönte
  98      II|              annál szebbet is, jobbat is.~ ~Zoltán megköszönte a
  99      II|            odatévedt.~ ~Végre Katinka is észrevette. Eleinte el nem
 100     III|              íródiák még a hasznosban is szereti a szépet.~ ~Ott
 101     III|             vitetődik vissza; még azt is ráfogták, hogy ő volt az,
 102     III|           leütnék, sem tudna egy sort is elmondani abból, amit leírt;
 103     III|              volt húsz esztendő előtt is. Sohasem kért többet. Nem
 104     III|             fürkésszen s még ha ittas is, zárt kapu az ő ajka, melyen
 105     III|             az asztal előtte áll; nem is azért van ott, hogy ráüljenek,
 106     III|            hangosan, mintha a gazdája is süket volna:~ ~– Őnagysága
 107     III|              még a zárt almáriomoknak is. Azt képzeli, hogy ahová
 108     III|             előrehaladt éveinek, most is tökéletes gavallér; kár
 109     III|              lendítve, mintha azt nem is azért viselné, hogy rátámaszkodjék,
 110     III|    papirosokra, inkább amoda; no, ott is papiros van, majd mindjárt;
 111     III|        zsemlyéért a pékhez, s azt meg is cselekszi, a jurátusnak
 112     III|              a látogatójegyét átvenni is megbántás lett volna hálókabátban.~ ~–
 113     III|          nagyságod apanagiuma magának is kevés; azért hagyjon engemet
 114     III|          leggyakorlottabb prókátornak is dolgot ad megérteni. Furcsa.
 115     III|              hozzá sem mert fogni egy is. Egyedül én mertem belevágni;
 116     III|      ítélőszékeken, még a jurátusokat is kiküldik a teremből. Ebből
 117     III|   gyűjteményének írója, amit hátulról is lehet előre olvasni; hanem
 118     III|           meghalt, János úr már akkor is túl volt az ötven éven,
 119     III|   felszámíthatlan gazdagsági források is állanak rendelkezésére,
 120     III|         bevégeztéig még a költségeket is maga kénytelen fedezni,
 121     III| tyúkprókátornak…~ ~– Éspedig, íme, ön is elveszti a pörömet! – szólt
 122     III|              kacagva, kinek e percben is leginkább a helyzetek frivolitása
 123     III|         frivolitása tűnt fel.~ ~– Nem is arra való. Az ilyen titkok
 124     III|            ponton kívül még egy másik is volt, amit fel kelle derítenünk,
 125     III|              az öreg Mayerné már kész is volt rá, hogy ez alkudozások
 126     III|           leányát, eladja az unokáját is, kivált miután ez mit sem
 127     III|         lassan körülhálóztatva, s nem is gyanítva, hogy minden elejtett
 128     III|            elgyűrte az utolsó falatot is, s leütve tenyereiről a
 129     III|     házasságtöréssel.~ ~Abellino maga is összeborzadt e szavakra.~ ~–
 130     III|          között – bocsánat, nagyságod is közőlök való –, ők azt hitték,
 131     III|            halál révén levő férje meg is erősített; a gróf éltes
 132     III|           módon, uram, gyilkosságokat is hoztak már napfényre; rémséges
 133     III|           azok, kik inasaik gombjaira is címereiket veretik; ő eszére
 134     III|         eszére volt dölyfös, s még az is bántotta, ha valaki dicséri,
 135     III|        nyugodt büszkeséggel. – Az nem is oly egyszerű. Ha értené
 136     III|      bálványozza, és azok valóban meg is érdemlik azt…~ ~– De uram,
 137     III|             érdemére tartozik. Még az is valószínű, hogy az ifjú
 138     III|            legkisebb tilos viszonyban is állt volna Zoltán anyjával,
 139     III|             szíves azt végighallgatni is.~ ~– De mit tartoznak e
 140     III|            hogy azoknak sejtelme elől is zárni kell minden ifjúi
 141     III|               miután a perköltségeket is saját erszényemből előlegezem.
 142     III|               angyalok köntösét venné is magára, a puszta érintkezés
 143     III|             anyai szende vonásai most is ágyával szemben mosolyognak
 144     III|       boldogság gyökereibe, mely vele is oly soká közös volt? Hogy
 145     III|               az elfásult szív idegei is érzették a nyomást, amit
 146     III|  kifáradhatlan férfiú, ki már azáltal is, hogy a semmiből küzdötte
 147     III|           arcot öltött, s még a pipát is letéve, egész szelíd hangoztatással
 148     III|            tudja azt kedves nagyságod is, más is, miszerint kedves
 149     III|              kedves nagyságod is, más is, miszerint kedves nagyságod
 150     III|       nagyságod gazdálkodási módszere is sokkal ismeretesebb, mintsem
 151     III|              okosságot tettetve. – Én is eszemen vagyok.~ ~Maszlaczky
 152      IV|             van. Én már előre páholyt is foglaltam mind a három estére.
 153      IV|               s míg otthon a reggelit is sajnálja magától, drága
 154      IV|              meg Maszlaczky úr szívét is?~ ~Maszlaczky úr nem hagyott
 155      IV|             fejét az ablakon, hogy ne is hallja, amit odabenn beszélnek.~ ~
 156      IV|              fényűzéséről még a lapok is beszéltek, kinek véleménye
 157      IV|       Kárpáthy-család illető ügynökét is, hogy előlegezze neki napidíjait.
 158      IV|             mint tegnap. Carl már meg is érkezett; több előkelő urak,
 159      IV|               urak, köztük Maszlaczky is, szerencsések voltak nála
 160      IV|              ennél.~ ~Maszlaczky most is nagy urat játszott; neve
 161      IV|           meglátta, hogy eltávozik, ő is vette kalapját, utána sietett,
 162      IV|             ön megérdemli, hogy bárki is barátságában részesítse.
 163      IV|               rávenni, ha éhen halnék is, hogy valakitől pénzt kérjek;
 164      IV|          tartoztam-e önnek már máskor is, s nem megfizettem-e becsülettel?~ ~–
 165      IV|               közvetítőjeül), s akkor is csak azzal a fenyegetéssel
 166      IV|           hasonlatos bárányi türelmet is. Azok az örökös skrupulozitások,
 167      IV|        volnának egy angyali prókátort is diszgusztálni.~ ~Abellino
 168      IV|           elsorolt diákbűnökből egyet is, de ígérte, hogy azokat
 169      IV|            Adjak magamról írást; hogy is nevezte ön, cessziót? Mi? –
 170      IV|            férfiút, a kapuban elválva is megszorongatá kezeit, és
 171      IV|          kezde fajulni, hogy énekelni is próbált, azon a kellemetlen
 172      IV|        hallása a legjámborabb kedélyt is képes dühbe hozni. Hogy
 173      IV|  kivetkőztetett valami volt az, s nem is az volt benne a nevezetes,
 174      IV|               belül a tartalom.~ ~Nem is ment el délben a tanácsoshoz,
 175      IV|       hallgatta ezeket végig. Értette is, nem is, de bizonyára nem
 176      IV|         ezeket végig. Értette is, nem is, de bizonyára nem tartotta
 177      IV|              indítá Abellinót, hogy ő is adjon neki egy aranyat,
 178      IV|            előszobáig kikísérje; maga is kitalál az ajtón.~ ~Ez a
 179       V|        világban, hogy még az árnyékát is kikerülte minden megrovásnak;
 180       V|              ő megbírálta őket.~ ~Nem is volt szerelmi viszonya soha,
 181       V|          legtitkosabb gondolata. Neki is volt lelki ideálja, de attól
 182       V|          szemei, szavai az ő szívében is gyújtottak lángot, de ő
 183       V|           hölgyi türelemnek.~ ~Ő maga is elismeré, hogy ez nem szeretet,
 184       V|                Még egy más talizmánja is van Kőcserepy úrnak, mellyel
 185       V|            még bonyolódottabb ügyeket is elmond neki, s várja, minő
 186       V|            azokban mondani Eveline. Ő is tökéletesen azon a véleményen
 187       V|               összeütnek az övével, ő is éppen úgy gondolta. Meglehet
 188       V|             Vilma. Több gyermekök nem is lett, ő egyetlen maradt.
 189       V|             maga sem ismer, talán nem is sejt, de amelyet ama kikerülhetlen
 190       V|        szigorú tekintetével, ki éjjel is eljön megtudni, ha leánya
 191       V|          szabad szeretetét mutatni, ő is elrejtette a magáét. Jól
 192       V|          keresztül. Még ha beteg volt is, eltitkolá, elhallgatta;
 193       V|              kisasszony tagjai; annak is azt felelé Vilma: „Fáradt
 194       V|          voltak előtte; báró Berzyvel is kevésbé tudott mulatni,
 195       V|           Adná az ég, hogy boldogsága is hasonlatos legyen az enyimhez –
 196       V|          világ nevel, azt rendesen el is rontja, s amely nő önmagát
 197       V|               alatt a hideg arc alatt is érző lélek rejtőzik, méltsás
 198       V|         kedélyeknek, még ha filozófok is, természetök a szomorú,
 199       V|               annak a szenvedély erőt is ad, s ha célja magas, segít
 200       V|               uraknál még az egészség is szolga volna; mindkét férfi
 201       V|         bárminő előremenetelt tartson is fenn számomra a sors, mindenkor
 202       V|        mutatni, hogy bárha nem vagyok is azon holdvilágképű sihederek
 203       V|          Éppen össze fogtok illeni; ő is ily komoly.~ ~Maszlaczky
 204       V|            akárhány évig.~ ~– Ő addig is nőm nevelési rendszere alatt
 205       V|            nem három, de tizenöt évig is elvárakozni… azazhogy – (
 206       V|           egyenes és igazságos legyen is eljárásunk, a világ könnyen
 207       V|            Maszlaczkym. Mint az elébb is mondám, Eveline saját rendszerrel
 208       V|               rendszerhez tartozik az is, hogy a növendékleánynak
 209       V|           hiszem, hogy kedves barátom is egyetért velem.~ ~– Tökéletesen.
 210       V|            szerep a legbátrabb férfit is zavarba hozza. Magam tapasztalásából
 211       V|    tapasztalásából mondhatom.~ ~(– Én is – gondolá magában Maszlaczky
 212       V|                 Beleegyezéséről előre is szavamat adhatom. Isten
 213       V|             gondolod, hogy egyéb okai is vannak Maszlaczkynak e pörös
 214       V|              nem mutatta ki. Hát neje is tudna már valamit az ügyvéd
 215       V|      meggyőzni, ha még olyan homályos is az.~ ~– Nos. És mi oka lehet? –
 216       V|               e derék embert. Bánj te is nemesen vele!~ ~Eveline
 217      VI|           mindketten nagy büszkeséget is helyeztek, hogy őket minden
 218      VI|          robotos jobbágy mívelte, meg is látszott rajtok; egész tudományos
 219      VI|           hosszú keskeny gátat; útnak is használták, mikor odáig
 220      VI|               a jeles gát, minőt most is látni még az Alföldön eleget,
 221      VI|             állítottak fel jégtörőket is, csináltak a víznek sarkantyút
 222      VI|             szántóföldekre, hogy arra is tehessen egy-egy diverziót;
 223      VI|               nyer vele; jobb azt nem is ültetni. Csupán az árkok
 224      VI|             kukorica- és kölesföldeit is megtisztelék látogatásaikkal.~ ~
 225      VI|             azoknak csak egy darabját is idegen kézre akarná bocsátani.
 226      VI|           iparág a másikat emeli, meg is látszik az egész környéken;
 227      VI|            magok a rakoncátlan elemek is munkára vannak fogva. Nincs
 228     VII|              még a csecsemő gyermekek is, akik az ő nevén tanulnak
 229     VII|         örömével, hanem még a máséval is.~ ~Négy gyermeke volt Szentirmaynénak,
 230     VII|             szeretetnek valami bánata is van, amit titkolni szokás,
 231     VII|            harmadfél éves, még verset is mondott neki; óh, milyen
 232     VII|             Katinka nevetett rá. Hogy is lehet Zoltán oly bohó? Hisz
 233     VII|         emelkedő boldogságot egykor ő is nevelni fogja, s magas eszményképeire
 234     VII|       reggelén, hiába várják őt délig is, akkor sem jő. A tisztelgők,
 235     VII|         maradt volna el.~ ~Flóra maga is nyugtalan kezde lenni, s
 236     VII|               máskor. Még a gyermekek is levertek voltak, s az örökké
 237     VII|            örökké vidám Katinka arcán is elkomorulás látszék, ami
 238     VII|               ha csak néhány lépéssel is eléje mehet annak, akit
 239     VII|           karjába kapaszkodott, és ők is vele indultak, a két kisebb
 240     VII|              morgott a hajdú –, tudom is én; nem értek én diákul.~ ~–
 241     VII|               úr, ha százszor jurátus is.~ ~– De gondolja meg kend…~ ~–
 242     VII|              azt mindjárt egzekválják is.~ ~– Az én kezembe ugyan
 243     VII|              Senki se nézzen bele! Ki is tudna ilyen ákombák írást
 244     VII|            Zoltán és Katinka százszor is lementek megnézni az utat,
 245     VII|     szerencsétlen asszony, talán most is ott jár, talán ő susog ott
 246     VII|             Zoltán bácsihoz, hogy azt is megcsókolhassa, s azután
 247     VII|              biztatá Katinkát, hogy ő is csókolja meg Zoltánt, amit
 248    VIII|               a csípős reggeli szellő is odakölcsönzé borzadályát,
 249    VIII|        volnának a kísértetek maguktól is eléggé hidegek.~ ~A kastély
 250    VIII|   egyes-egyedül, még az öreg kulcsárt is visszaküldé, miután az ajtókat
 251    VIII|        ajtókat kinyitogatta; még most is ég a gyertya a szobájában,
 252    VIII|           volt gyámja iránt, különben is ennek a viszonynak most
 253    VIII|          önnel, bármennyire óhajtanám is. Önnek legelébb is fel kell
 254    VIII|          óhajtanám is. Önnek legelébb is fel kell menni Pestre; ez
 255    VIII|             még összeszorított öklein is meglátszott, hogyan fojtja
 256    VIII|               mert a jövő közgyűlésig is, mely efölött határozni
 257    VIII|               egy szívben elfér.~ ~Az is elmúlt. Rudolf megtörlé
 258    VIII|          minket, szeresd őket ezentúl is, mert mi is szeretni fogunk
 259    VIII|              őket ezentúl is, mert mi is szeretni fogunk téged; mikor
 260    VIII|         sokszor gondolj ránk, mert mi is sokat fogunk rólad beszélni,
 261    VIII|             téged, és tudjuk, hogy te is szeretsz minket.~ ~A gyermek
 262    VIII|            parancsát végrehajtók. Nem is azért falaztatá el e folyosót
 263    VIII|            fél esztendő múlva a jó úr is követett a sírba, s nem
 264    VIII|             nem tettek; még a zongora is nyitva hagyatott, ahogy
 265    VIII|              egy ajtón belép. Látszik is a bútorokon, hogy mind összerepedeznek,
 266    VIII|              naggyá lett, idestova el is hagy bennünket. Nagyon jó
 267    VIII|     emberekkel? Elvégezzük azt magunk is, hiszen hárman vagyunk hozzá.~ ~
 268    VIII|             felnyitott szobák ablakai is be vannak rakva, és sötét
 269    VIII|       enyészetes szagával. A gyertyák is halaványabban égtek, alig
 270    VIII|         fekete márványtalapzatán most is azon órát, azon percet mutatta,
 271    VIII|               a legelzártabb termeken is keresztülhat, és eltakarja
 272    VIII|             tán az apró lepkék bábjai is segítettek pusztulásán,
 273    VIII|              le imakönyvét; íme, most is ott hever az, félig kinyílva
 274    VIII|       büntetése. Íme, még a síron túl is megüldözi, aki benne vétett,
 275    VIII|          hagyja fájdalmát az utódokra is!~ ~Mind a két kép a reá
 276    VIII|               temetve tudni. Éltemben is nehéz terhem volt ez, hát
 277    VIII|             tudott e szerelemről, nem is ismert, nem is látott talán.
 278    VIII|       szerelemről, nem is ismert, nem is látott talán. Később eltűnt
 279    VIII|  megérdemlettem boldogtalanságomat, ő is megérdemlé boldogságát,
 280    VIII|       szívembe lát Isten, úgy láss te is oda, s ha a fájdalomban,
 281    VIII|             Én tudom, hogy a gondolat is bűn volt, hogy vétkeztem,
 282    VIII|             vétkeztem, midőn álmodtam is felőle, vétkeztem ellened
 283    VIII|            arról megtudom, hogy Isten is megbocsát. Férjedet… óh…”~ ~
 284    VIII|      félbeszakadt a levél. A különben is izgatag állapotú nőt e szavaknál
 285    VIII|            tetszett előtte, mintha ez is boldogabb, nyugodtabb volna
 286    VIII|          Miután elhagyák az előszobát is, s végigmennek a folyosón
 287      IX|              hanem a gazdagokra nézve is az. Ezért Zoltánnak most
 288      IX|         később a külföldi egyetemeket is meg kell látogatnia; abba
 289      IX|              nem teheti, bármi legyen is az. Még neki kellett vigasztalni
 290      IX|              férfi alakjában, s addig is mindig fel fog dobogni szíve,
 291      IX|              kicsinyeit, kik még most is kendőt lobogtattak a távozó
 292      IX|             és kérelemmel, hogy addig is, míg a megye hivatalosan
 293      IX|             különözve az övéitől, nem is ugyanazon a lépcsőn jártak
 294      IX|        prédikációt, mégsem lesz egyik is jobb. Mind rossz a gyermek,
 295      IX|              Mind rossz a gyermek, én is az voltam. Ha vigyáznak
 296      IX|        képmutatásra tanítják. Engemet is eleget ütöttek, hánytak,
 297      IX|     penicilust vágtak a pofámba; most is itt a helye; ló ledobott,
 298      IX|              méltóságos úrnak leányai is voltak, s leányokra nézve
 299      IX|             szülői megtudták, már meg is esküdött vele. A főispán
 300      IX|            meg ne történjék!~ ~Ez nem is történt meg, hanem megtörtént
 301      IX|            szelindek rohan rá, már az is elég kellemetlen mulatság,
 302      IX|              bolond embert zárni, oda is a veszett emberek közé,
 303      IX|             veszett emberek közé, ott is megkötözni lánccal, vaslánccal!
 304      IX|       vaslánccal! Milliom a lelke! Én is voltam fiatalember, csináltam
 305      IX|              nekem előre-hátra? Bánom is én, hogy miféle céljai voltak,
 306      IX|             ha minden érzést el lehet is fojtani a félelemmel, ám
 307      IX|               akinek, ha a szeme sírt is, de a szája nevetett, s
 308      IX|             jót, szépet hallott eddig is felőle; megmutogatta neki
 309      IX|              elhalmozák. Karolina nem is szólt hozzá másképp, mint
 310       X|             szabad legyen a magyarnak is édes örömet érezni, midőn
 311       X|               sorokat írom. A tiedről is, aki ezeket olvasod.~ ~1838
 312       X|            amily sebesen jött, úgy el is szokott menni; most még
 313       X|             rémség, a pusztulás eddig is szörnyű volt, s mi fog történni
 314       X|             sok eddigelé általunk nem is sejtett egyéniségek hivatalosak
 315       X|         minden oldalról körül. Ha éri is valami baj, az legfeljebb
 316       X|         semmit sem tudnak. Azután nem is illik fölösleges aggodalmakkal
 317       X|          eljöhetünk.~ ~Éppen készül ő is. E percben igen érdekes
 318       X|            Beszélt Trommellal?~ ~– El is hoztam magammal. Itt várakozik.~ ~–
 319       X|              segíti kitüntetni még az is, hogy szemöldei vagy nincsenek,
 320       X|                    Tudna-e még többet is kibérleni egypár napra?~ ~–
 321       X|       külvárosokat, hanem a belvárost is elöntse a víz, ahol a gazdag
 322       X|    csatornáiban már több helyen eddig is színültig áll a víz, néhol
 323       X|             színénél. És még magasabb is lesz. Én igen jó vállalatnak
 324       X| szerződéslevéllel felelt, melyben meg is volt írva, miszerint ő és
 325       X|            szerencsétlenségnek! És ez is tény. Talán a legszomorúbb
 326       X|           benne részt venni. Különben is sokkal több pszichológiája
 327       X|              alá adatott; amit én nem is csodálok; az ifjú ember
 328       X|             együtt érkezett meg Berzy is, a zseniális báró, ki éppen
 329       X|          Emánuel barátunk.~ ~– Óh, az is igen jeles tréfa volt. Egy
 330       X|            kacagva.~ ~Már ezen méltán is lehetett nevetni. A társaság
 331       X|               Hanem azután szaladtunk is, mert az én csizmadiáim
 332       X|      megszólított háziúr, ki már azon is dühbe jött, hogy mint mer
 333       X|         aggódék maga a háziasszonyság is. – Egész este nem láttam
 334       X|            sehol.~ ~Julcsa kisasszony is bizonyítá, hogy ő sem találja,
 335       X|            találja, pedig már kereste is, mert vele táncra volt ígérkezve.
 336       X|              volt a gyermek. Különben is életvidám arcát a hideg
 337       X|             de vendégeim voltak nekem is, akiket nem lehetett korábban
 338       X|             még a rajta levő kabátját is odaadná.~ ~E válasz nagyon
 339       X|           olyan messze. No, holnap én is küldök nekik holmit. Nyomorultak.~ ~–
 340       X|             fiú beszédjére, ki önmaga is reszketni látszott még azon
 341       X|               az akna?~ ~– No, azt én is szeretném tudni, hogy ki
 342       X|      evezzenek vele a jégtorlatig. Én is leugrottam lovamról, mit
 343       X|             elegyedni, amely utoljára is nálánál különb emberekre
 344       X|     megfeszített törekedésünk mellett is azt vettük észre, hogy inkább
 345       X|       intermezzók. Már az utolsó szót is leírta.~ ~– Hát a parton
 346       X|            Zoltán megmentésére, utóbb is neki kellett megfejteni
 347       X|            voltunk a parton. De ideje is volt. Alig jutott időnk
 348       X|          mulassanak, amit nála nélkül is megtettek volna.~ ~Zoltán
 349       X|             meg ezren úsznak még most is a koldusbotra jutva veszélyes
 350       X|               ő. Még a kártyateremből is előjönnek őt nézni ilyenkor.~ ~–
 351       X|              úr lakába, még a kapuban is hallotta, hogy kiáltotta
 352       X|           felelt a tisztelt úr. Akkor is háromszáz forint volt az
 353       X|        mellett elmúlik utolsó ösztöne is a vak félelemnek. Idebenn
 354       X|             még semmit. Neki különben is szokása volt elmenni, anélkül,
 355       X|             kell menni. Maszlaczky úr is támogatá ebbeli nézetét,
 356       X|               volt, a septemvir, most is ott ült az asztal előtt,
 357       X|            másikéval. A tánctermekben is szétriadtak a párak, ki-ki
 358       X|    földrengésre, a lövések hangjára ő is futott le a többiekkel együtt
 359       X|             gátját, s már a Váci utat is ellepte. És a tanácsosék
 360       X|             Füleivel hallotta azt más is, de szívét bezárta előttük.~ ~
 361       X|             harminc láb magasra hágna is – monda Zoltán siettében
 362       X|            menekülhetnek. Itt maradni is veszélyes, mert az áradás,
 363       X|            sem világított meg; azokat is elmulaszták meggyújtani
 364       X|       gyermekem! – lihegé a gazdag úr is, kinek leánya betegen feküvék
 365       X|             Haza, haza!~ ~A gazdagnak is fáj ott azon a helyen! Mindent
 366       X|            alacsony lebujban még most is danolnak és kurjongatnak.
 367       X|            hallani még. Lassankint az is elhangzik. Célhoz ért-e,
 368       X|         septemvir lakáig jutni.~ ~Ott is nagy volt a zavar. A háziúron
 369       X|               majd elmúlik az; máskor is volt már ilyesmi Pesten,
 370       X|             úr lakott, még a többinél is alább feküdvén, ide már
 371       X|                  Erre Trommel úr maga is hozzáfogott a készüléshez;
 372       X|               tán melegebb érzelmekre is kötelezni le a fiatal lyánkát,
 373       X|    szerződésben, hogy az úr még extra is használja a csónakokat.
 374       X|           emberbaráti szerepet, annak is így megadta az árát. Látta,
 375       X|           válogatás.~ ~– A szerződést is visszaadom önnek, kedves –
 376       X|             Trommel úr, és a pénzemet is otthagyom. Tegye el! Hanem
 377       X|     tekintetes úr, hogy a magam házát is veszendőben hagyom, csak
 378       X|              szerződést, s többet nem is vesztegetve a szót a hajósmesterrel,
 379       X|           hogy rajta kívül még mástól is fogadnak el rendelkezést. –
 380       X|               tegnapelőtt falura, nem is jön be a héten.~ ~Maszlaczky
 381       X|        falakon függő ős nagyúri képek is, arannyal és hermelinnel
 382       X|         helyén, ha a világ összeomlik is kerüle.~ ~A vészharangszó
 383       X|           volt neki a nappal, éjszaka is ott írt sokszor, mégsem
 384       X|               élet, most a halál után is följár, s előszedi éjfél
 385       X|               tens úr, mikor különben is úgy félek! – szabódék a
 386       X|               el onnan a fiát. Kovács is felölté zekéjét, és eltávozott.~ ~
 387       X|               Tarnóczay úr még azután is jó sokáig eldörmögött:~ ~–
 388       X|   Privorszkyba.~ ~Régen megvolt, most is megvan az a szokás, hogy
 389       X|             közé ott még éjfélek után is vidám társaságokat találni
 390       X|       elmerülve.~ ~A játékasztal most is sűrűn körül van ülve, csupa
 391       X|           szögletben ül a vén jurátus is, fráter Bogozy, ki gordon
 392       X|           ellepte a várost!~ ~– Bánom is én; én Bogozy hátára ülök,
 393       X|             nem mondhatod, hogy bánod is, mert jó szíved van, s ily
 394       X|        elveszett, elveszett az nekünk is, elveszett az egész országnak…~ ~
 395       X|        áthevült arccal. – Erre már én is vállalkozom.~ ~– Én is,
 396       X|             én is vállalkozom.~ ~– Én is, mi is! – kiáltának a többi
 397       X|            vállalkozom.~ ~– Én is, mi is! – kiáltának a többi ifjak,
 398       X|           hever egynémely pénz, enyim is, tietek is, egy kártyafordulón
 399       X|      egynémely pénz, enyim is, tietek is, egy kártyafordulón úgyis
 400       X|            valamennyien. A vén Bogozy is felkelt, kivette mellénye
 401       X|          emberek minden evezőt, magok is végigfeküdtek a csónakban,
 402       X|               óhajtását Maszlaczky úr is osztá, s istennek hálákat
 403       X|              Öt pengőt; még talán azt is csak krajcárt, Ötvenért
 404       X|                    Azért, mert százat is kaphatunk.~ ~– Ah, az iszonyatos! –
 405       X|        mellette állónak, mert először is abban a kard ketté volt
 406       X|          használni, másodszor pedig ő is a somogyi kanásszal szokott
 407       X|            vágta, meggyomrozta, s ott is hagyta.~ ~Kovács ugyan könyörgött
 408       X|           magát. Az akaratja ellenére is mindig vissza akart fordulni;
 409       X|          lehetett haladni; a sodró ár is segíté az úszó mént siettében,
 410       X|            volna a legvakmerőbb úszót is. Éppen a leopoldvárosi templomig
 411       X|         karjait összefonta mellén. Ez is meleget fog tartani.~ ~Az
 412       X|           Talán ez a koldusasszoy nem is él már, mit használ neki
 413       X|        melegít! Már az utolsó lépcsőt is mossa a víz, a jég köszörüli
 414       X|         kezdett derengeni. Zoltán azt is csak képzete játékai közé
 415       X|        elfeledett kiáltani. Talán nem is szólt volna, ha a szabadító
 416       X|               Gondolá, hogy a templom is adhatott menedéket valakinek,
 417       X|         nyomult, s azon pillanatban ő is megismeré a gyermeket.~ ~–
 418       X|      koldusnőre adtad. Így majd magad is beteg gyermek fogsz lenni.
 419       X|             gyilkosának ígértem volna is meg, megtartanám. Itt maradok,
 420       X|        szeretni, mennyire az gyűlölni is, hogy még a vízbe fúlók
 421       X|               még a vízbe fúlók közől is ki tudja válogatni azt,
 422       X| Kőcserepy-házhoz. A két ablakban most is égett a halvány szövétnekvilág,
 423       X|            Lehetett volna világosabbá is tenni, de a beteg szemeit
 424       X|        szemeit sérté a fény. Különben is minden bútorzat oly fehér,
 425       X|            elaludt. Még a képek rámái is fehérek, csak széleiken
 426       X|            Még maga a szenvedő lyánka is, aki ott a fehér ágyon fekszik.
 427       X|           Szép, teli arcú gyermek; az is fehérbe öltözve, mint minden
 428       X|           nálánál idősebb, mintha nem is anyja, hanem valami nagyanyja
 429       X|        gyermek a legsűrűbb nyomtatást is el bírta olvasni túlérzékeny
 430       X|           hogy hasonló idős korában ő is hasonló bajokkal küzdött,
 431       X|            milyen különös, hogy ennek is csak öt ujja van, mint a
 432       X|              pici-pici tűztojást; azt is beletojta a hamuba, hogy
 433       X|            rop, rop, jöttek a többiek is egész seregestül, betöltötték
 434       X|              leánykám, feküdjél le te is, ne találjanak fenn, ha
 435       X|              Az sem, senki sem. Minek is szeretnének? Mi oka volna
 436       X|             vagyok, és rút, azért nem is szerethet senki.~ ~– De
 437       X|             mindjárt ép szemekkel bír is, s kívül és belül láthatja
 438       X|           ember szeméből; tudom magam is, hogy kiállhatatlan vagyok,
 439       X|         komoly édesanya. Még csak nem is sírt.~ ~– Ne búsulj te,
 440       X|               azt már egy levélbe, le is pecsételtem az ametiszt
 441       X|            Tied lesz az a kis zsámoly is, amelyen ülsz, magam hímeztem,
 442       X|             abból úgysem igaz egy szó is; ő még sokáig fog élni,
 443       X|            mint édes mamája; őneki ne is akarjon semmit is hagyni,
 444       X|            őneki ne is akarjon semmit is hagyni, mert neki semmi
 445       X|            egy lövés, és egy harmadik is… azután elkezdtek kongni
 446       X|              kivenni. Vilma háromszor is csengetett már a cselédeknek;
 447       X|              hozzáverődött; mintha az is félne, mintha az is vészhangot
 448       X|         mintha az is félne, mintha az is vészhangot akarna adni,
 449       X|            rázkódástól maga a falióra is megállt, s a tizenegy órát
 450       X|          tudnának halni – kik még nem is éltek; de ha magok előtt
 451       X|               köti, egyik nevénél sem is jött szemeibe könny. Majd
 452       X|       hulláikat előkeresik, még akkor is egymást átölelve fogják
 453       X|               magához. Valóban ő maga is azt hitte, hogy úgy lesz.
 454       X|              ma lenni.~ ~A vak lányka is odaveté magát kis úrnője
 455       X|         megyek el nála nélkül!~ ~– Én is elmegyek – biztatá Vilma –,
 456       X|             akiről azt hitték, hogy ő is utálja, és akit meg akarnak
 457       X|              rakni az Új téren, addig is, míg alkalmasb helyre lehetne
 458       X|               hogy hazáig már majd ők is elszállítják. A szárazföld
 459       X|              nemes bátorsága jutalmát is átengedi másnak.~ ~Az úrfiak
 460       X|          Zoltánról senkinek.~ ~De nem is örült senki látásán. És
 461       X|             ez emlékeket, de még most is fényesek, most is magasak
 462       X|            még most is fényesek, most is magasak ez alakok, s ha
 463       X|             őket szemeink előtt, most is megjelenik szemeinkben a
 464       X|    visszanyomni az elemek veszedelmét is, ha azon mennydörgő szónak,
 465       X|               hozzá; de amott már nem is kiáltanak, mert a ház összeomlott,
 466       X|           utcákon. Az emberek éheznek is. Ki az, akinek eszébe jutott,
 467       X|         éhezőkön segíteni kell, addig is, míg meg lehet őket menteni;
 468       X|    rendelkezése alá adni. Bizonnyal ő is készen volt a veszélyre,
 469       X|            készen volt a veszélyre, ő is számította annak közelgő
 470       X|            magát az áldozattevő kezet is odaadta, és ment fáradni
 471       X|              A hullám az ő nyomdájába is betört. Annyi szorgalmas
 472       X|              fekete éjben. Ha hallaná is valaki, hogy jöhetne segíteni?
 473       X|              kóbor állatok csoportjai is; háziebek, lovak, tehenek,
 474       X|         siralmai, hogy a bátrabb szív is megdöbben hallatukra. Igazán
 475       X|          Összeomlanak a magas paloták is, nemcsak a nyomorultak gunyhói.
 476       X|          innen, az ön pénztára azután is ráér – s azzal a kicsiny
 477       X|         kereskedő háza még órák múlva is fennállt; a nemes lelkű
 478       X|               Midőn az utolsó gyermek is lent van, egyet roppan a
 479       X|               esengnek, hogy atyjokat is mentsék meg számukra, ne
 480       X|             ház omlik, bomlik, a tető is alázuhan. Hidegvérrel, meleg
 481       X|        lehetett, de ha lehetett volna is, nem volt hova. Az ifjú
 482       X|           furfangos jurátus – mert mi is lehetett volna egyéb – azt
 483       X|               még a zseniális bárónak is meg kellett engedni, hogy
 484       X|       aminthogy e jelenetet rögtön le is rajzolá térdére fektetett
 485       X|             egy barcarola énekléséhez is hozzáfogtak. Csak az a kár,
 486       X|        elveszett a többi, vessz el te is, s levágta a menekvőt. Mit
 487       X|       kettővel, annyi közül? Különben is azt tűztem ki hivatásomul,
 488       X|          jurisdictio elé. És utoljára is, én kozmopolita vagyok.
 489       X|               hogy ne búsuljanak, itt is elég mulatságos kaland vár
 490       X|             lehet az, akinek ilyenkor is eszébe jut ez a pedantéria?
 491       X|             nem nedvesíti. Ő különben is, könyörög alássan, semminek
 492       X|              semmirekellők. Ő ezentúl is a csónakban kíván maradni,
 493       X|       kivilágított ablakai.~ ~Ah, ott is ébren vannak ezen az éjszakán!~ ~
 494       X|               minden fájdalom, még az is, ami a lélekben rág, még
 495       X|          fájdalma, még a kétségbeesés is, kinek édes zengzetű szavára
 496      XI|                hogy ne omoljanak-e ők is a többi után.~ ~Aki nem
 497      XI|               benne hagyott, jobb, ne is keresse. A gazdag pompája,
 498      XI|             megyékben. Még az élő nép is elvándorol az ország fővárosából,
 499      XI|               hanem saját ügyfeleivel is.~ ~Ő hordott követ kő után
 500      XI|        épülethez, melynek kigondolása is óriási, mert annak boltozatjai
 501     XII|            Pestre; családja előtt így is sok talányos maradt Zoltán
 502     XII|         voltak a jurátus által, sokat is írt, sűrű négy oldalt mindannyiszor.
 503     XII|              buzgalom, ki négy sorral is lerázhatná nyakáról az ilyen
 504     XII|          rendkívüli figyelmén, melyet is nem mulasztott el neki egynehányszor
 505     XII|             azt legyen szíves ezentúl is folytatni, s ha netalán
 506     XII|           semmiről, mikor te még most is olyan jól emlékezel róla,
 507     XII|         leányát. Szeles kölyök. Magam is majd elpatkoltam akkor,
 508     XII|           kezébe kerülnének, pedig én is körül vagyok véve az auscultansaikkal,
 509     XII|               hogy elébb gondolkozzék is rajta, amit le akar írni.~ ~
 510     XII|            Mindezek csalóka elvonások is lehetnek, de a gondolkozó
 511     XII|              fő a legapróbb dolgokban is mély titkokat tud meglátni.
 512     XII|              ismét megérkezének a nem is várt becses hieroglifok,
 513     XII|               a porzót, mely legelébb is kihullott a levélből, s
 514     XII|             írva, hogy még a széleire is jutott írás keresztben,
 515     XII|        letette a doktorátust, küldött is egy egész láda nyomatott
 516     XII|             háromféle adósok börtönét is megjárta; ez meg a lánchordta,
 517     XII|             neveznek, még a lódoktort is.~ ~A gyerek alig van tizennégy
 518     XII|               csak úgy ragyognak. Meg is írtam az öcsémuramnak, hogy
 519     XII|         mindjárt Széchenyi maga volna is a kormányos, s három tűzkármentesítő
 520     XII|       tűzkármentesítő intézetbe volna is asszekurálva minden hajam
 521     XII|               dühbe jöttem, hogy maig is emlegeti nagyobbik fiam,
 522     XII|        helyette adnom, ha elvész. Jól is leszidtam azután egy levélben,
 523     XII|            elébb, annál jobb. Levelét is azzal a hittel bontottam
 524     XII|               drága városban, illendő is, hogy ha egyszer magyar
 525     XII|           helyéből. Még egy színművet is írt, amire Hugo Viktor (
 526     XII|         magával, azzal két esztendeig is beéri. Piha! Magyar mágnáshoz
 527     XII|        komédiások járnak arra, még el is játszathatod a kárpátfalvi
 528     XII|      mellékelve egy csoport költemény is, amiket Zoltán úrfi franciából
 529     XII|             írja róla Zoltán, hogy be is volt csukva. Ezzel jobb
 530     XII|       várhatod újabb levelemet; addig is maradok stb. Tarnaváry.”~ ~
 531     XII|            egyedül, kivetve a világba is az maradt, aminek ő nevelte.~ ~
 532     XII|              septemvir, nemsokára meg is tartá.~ ~A küldött levél
 533     XII|               még az ökreink szarvait is másformára szabná. Hogy
 534     XII|            mily gyors emelkedés! (Nem is tudom, hogy minek lakunk
 535     XII|       pengőben beszél; de viszont nem is halnak nálunk éhen az emberek
 536     XII|         százával, ezrével, s ha nincs is kreditünk, de nincs adósságunk,
 537     XII|             sem egyedül megy fel, oda is ezreket vihet fel magával.~ ~
 538     XII|              szellemei vannak; nekünk is van elég, azok a homályba
 539     XII|             nagyszerű emlékei, nálunk is vannak, akik azt megérdemelték
 540     XII|             szíve utána, és még akkor is megálljon hátranézni, midőn
 541     XII|             micsodáról már Széchenyit is hallottam beszélni, s azért
 542     XII|              Nem! Ha lehetséges volna is, hogy valaha ilyen monstrum
 543    XIII|               akar viszonozni, hogy ő is nyújtja a fiskális úr felé
 544    XIII|          vizet sem.~ ~– Hát?~ ~– Enni is csak egy száraz zsemlyét
 545    XIII|              már táncolhatok. Még meg is házasodom. Bizonyosan megházasodom.
 546    XIII|             megszeretek, és aki engem is szeretni fog. Majd meglássák,
 547    XIII|              élni még húsz esztendeig is. Ugyebár, ugyebár, kedves
 548    XIII|        nemcsak én, hanem a maradékaim is fogják kapni? Teszem föl,
 549    XIII|        idegeim napról napra már eddig is. Olyan könnyűséget érzek
 550    XIII|                Hát még a szemeim! Nem is lehet hasonlítást tenni
 551    XIII|       Maszlaczky úr.)~ ~– Még a hajam is mind újra kinő. Nézzen csak
 552    XIII|           hírrel jövök Pestről. Annak is nagyon örülök ugyan, hogy
 553    XIII|               szót Abellino –, nagyon is sokba kerül. Magának az
 554    XIII|               már mind tudom.~ ~– Azt is tudja méltóságod – kedves –
 555    XIII|            engedélyt kért, és azt meg is nyerte.~ ~– Azt nem tudom,
 556    XIII|                  Azt nem tudom, nincs is hozzá semmi közöm.~ ~– Kedves
 557    XIII|               Az ifjú odautazott, meg is jött, járt Amerikában is,
 558    XIII|              is jött, járt Amerikában is, igen mívelt ifjúvá képezte
 559    XIII|              s legvalószínűbb esetben is félvállról venné a dolgot,
 560    XIII|            nézni, hanem még hallgatni is szokott volna.~ ~Mikor a
 561    XIII|             kitűnt, hogy még a nyelve is oly éktelenül kövér, miszerint
 562    XIII|              egy pénzcsaló, az úr nem is doktor, hanem csak borbély!~ ~–
 563    XIII|              aztán bejött az inas, ki is, hogy a harcos feleket egymástól
 564    XIII|             ki magában, hogy legelébb is Maszlaczky úr fülébe súgta:~ ~–
 565    XIII|           embernek még a szénásszekér is kitér.~ ~– Vagy úgy! – monda
 566    XIII|               embernek a szénásszekér is kitér.~ ~– Úgy sajnálom,
 567    XIII|                nem akart belőle egyet is hazavinni:~ ~– Méregkeverő,
 568    XIII|          hangját nem hallhaták, akkor is visszafordult, mutatóujjával
 569    XIII|             felróni, mire doktor Mauz is bátorkodott reményleni,
 570    XIII|          páciensének állandó pénztára is legyen, s e kettős érdeknél
 571    XIII|       működését paralizálni, amit nem is fognak cselekedni ezután.~ ~
 572     XIV|              ligeteiben, ha megzendül is valami árva kintorna, alig
 573     XIV|        celebritás, aki szeretne közel is lenni, távol is egyszerre
 574     XIV|        szeretne közel is lenni, távol is egyszerre azon helytől,
 575     XIV|               hallgatag utcákon, abba is olyan békeszerető tátosok
 576     XIV|                Egy estve a szokottnál is nagyobb tolongás volt a
 577     XIV|          ismeretes delnő, gróf O***né is fel volt lépendő a cél iránti
 578     XIV|           legyen; de valójában szépen is énekelt. A hangverseny egyéb
 579     XIV|              hangverseny egyéb részei is ügyesen voltak válogatva.
 580     XIV|               azért meghallja a dobot is, a klarinétot is, s ha közbe-közbe
 581     XIV|              a dobot is, a klarinétot is, s ha közbe-közbe valami
 582     XIV|            fiatal lyánka, aki kétszer is üdvözölni látszott, és én
 583     XIV|               leányával. Az anya most is oly büszke szépség, a leány
 584     XIV|          büszke szépség, a leány most is oly halovány. Maga a tanácsos
 585     XIV|               iránt.~ ~Pedig a lyánka is megismerte őt! Lám, elfeledte
 586     XIV|             bemutatta magát; ismerték is már híréből; s azzal feledve
 587     XIV|              elé bírta hozni. Már nem is merné őt kicsikéjének nevezni,
 588     XIV|           lett azóta. Aztán talán nem is szabadna azt többet tenni. –
 589     XIV|            úrnőiről, nem először, nem is utoljára.~ ~– Óh, az a semmiházi,
 590     XIV|      jószívűen biztosítá, hogy gyalog is hazamehetnek, hiszen az
 591     XIV|          mintha egyenesen hazamenne ő is oda, ahova e lyánkát vezeti.~ ~
 592     XIV|                egy egész élet…~ ~Most is az az őszinte gyermek volt
 593     XIV|              emlegették ők Zoltánt; ő is, s a kisgyermekek mind.
 594     XIV|             egykor gondolatjába ötlik is ez a szemrehányás, találni
 595     XIV|           hogy kegyencét önmaga ellen is tudja védni.~ ~Zoltán gyönyörködve
 596     XIV|              boldogság csak hallgatni is ez ajkak beszédét, s mennyi
 597     XIV|      hazakísérje, ki az utolsó hangot is ki szokta várni, s csak
 598     XIV|             ami elmúlt.~ ~Még álmában is mindenütt őt látta, ővele
 599     XIV|            annak, ha még akkora volna is.~ ~Hol kezdje? Egyetlen
 600     XIV|             utazók között szép delnők is voltak, akik el nem tudták
 601     XIV|             az orráról látná, hogy ez is egy veszedelmes újító, aki
 602     XIV|            tiszteletre, s ha szerette is a zsarnok szerepét, de egyesíté
 603     XIV|           űzés-hajtás emlékeit vitték is el tőle magokkal, de később
 604     XIV|              személyes előszeretetből is, teljes lelkével, hitével
 605     XIV|      Kovácshoz sietett, kit késő este is munkában talált.~ ~A fiatal
 606     XIV|          Kovácsnak nagyobb örömet nem is mondhatott volna.~ ~Az ifjú
 607     XIV|            jobban erősítette. Először is füle hegyeig vörös lett,
 608     XIV|      valamelyik előtt. Ha nem mondaná is ön, érzeném, szívem borzadálya
 609     XIV|         olvasni, és ha az ördög lakik is benne, előhívom azt onnan.
 610     XIV|            Maszlaczky úrnál?~ ~– Nála is, másutt is, aki fizet. Tíz
 611     XIV|            úrnál?~ ~– Nála is, másutt is, aki fizet. Tíz krajcárért
 612     XIV|             eszembe, énnekem magamnak is volna valami íratnivalóm.~ ~–
 613     XIV|              Hanem egy kis utánajárás is kell hozzá.~ ~– Előkerítem
 614     XIV|                Elmegyek érte Erdélybe is, ha parancsolja.~ ~– Nincs
 615     XIV|            megtudja, miszerint másutt is kérek véleményt az övé mellett.
 616     XIV|             Szegény legénytől még azt is megkérdezték, hogy hol vette,
 617     XIV|               költsön; sok helyen nem is tudták, hogy mit kell belőle
 618     XIV|          foldoztatta be, pedig másutt is kopott volt már az atillája.~ ~–
 619     XIV|          Ugyan már ki fütyülte be azt is?~ ~– Hja, van énnekem egy
 620     XIV|               Piha! Még csak tréfának is! Én a múltkor néhány aranyat
 621     XIV|          holott én legnagyobb peremet is megszoktam önnek a kezei
 622     XIV|             vagyok – pattogott tovább is Maszlaczky úr –, hogy sohasem
 623     XIV|           ajtót, s még onnan belülről is sokáig elhallatszott dörmögése,
 624     XIV|           akartam önt megbántani. Nem is önre céloztam. Hiszen régen
 625     XIV|              sem vitatja el.~ ~Bogozy is jónak látta valamit szólni
 626     XIV|              mondjon akármit.~ ~– Azt is helyre fogom tenni. Meglássa
 627     XIV|           Vett két konc papirost, azt is Budán vette, hogy még csak
 628     XIV|               ember, aki még csak nem is gyanítja, hogy mi történhetik
 629     XIV|              kik téged ismernek, s te is ismered őket, s szomorúan
 630     XIV|           nőre, ki gyermekét a sírból is feljár látogatni, aminőt
 631     XIV|         belőlük, és egy harmadik alak is járulna hozzájok, az is
 632     XIV|               is járulna hozzájok, az is oly nyájas, de hatalmasabb,
 633     XIV|             átaludta. Tudja isten, ez is vigasztalóan hatott rá.~ ~
 634     XIV|               legridegebb bíró szemét is el ne futotta volna reá
 635     XIV|             ennyi szeretetért. Ő maga is észrevette azt, hogy e védlevél
 636     XIV|               ennek van igaza”.~ ~Úgy is történt.~ ~A legelső ítélet
 637     XIV|            utcák támadtak, s a régiek is megszépültek.~ ~Egy ember
 638     XIV|            kettő.~ ~Az utolsó házakat is elhagyta már; künn rendetlen,
 639     XIV|          rendetlen úton, egyszer maga is észrevevé, hogy már nagyon
 640      XV|              Egy férfiszó~ ~Még akkor is jókor reggel volt, midőn
 641      XV|           adott neki, mintha legelébb is egy hajóhadat akarna megkezdeni –,
 642      XV|       önállóan rendelkezhetem. Meddig is kell várnom?~ ~– Jól tudja
 643      XV|      megbocsát, hogy így nevezem most is, a címmel ráérek, majd ha
 644      XV|            azokkal mint szegény ember is. Valami azt súgja bennem,
 645      XV|    bizonyítani, hogy gazdagság nélkül is meg tudok állni a világban.
 646      XV|           szakad, ha kitűnik utoljára is, hogy nem érek semmit, s
 647      XV|        filozófok ez ügyről. Azt előre is kimondom, hogy lebeszélni
 648      XV|               megszabadította ön. Nem is haragból ellensége önnek,
 649      XV|            kértemre fáradott, aki nem is tudta, hogy mit cselekszik,
 650      XV|               dolgot. Így jutottam én is hozzá. Rudolf grófnak nem
 651      XV|             hozzá. Rudolf grófnak nem is szóltam efelől, mert amilyen
 652      XV|               következhetnék ily eset is gyámatyámra nézve?~ ~– Azt
 653      XV|              férfias találkozásra nem is hívhatja, mert az nyomorék,
 654      XV|           kincs, ha a többit el fogja is ön veszteni, ezt nem hagyom
 655      XV|              le fog fekünni. Szüksége is volt rá, mert egész teste
 656      XV|              tudja, ki fog majd őróla is gondoskodni.~ ~
 657     XVI|             maga a gondnok, Tarnaváry is helyeslé Zoltán felszabadíttatását
 658     XVI|               Mint tudjuk, Maszlaczky is éppen odafenn volt akkor.~ ~
 659     XVI|              kinél egészséges korában is nehezen mozogtak az értelem
 660     XVI|        másodszor; csalatkozott, azért is én éltem túl őt, s én házasodtam
 661     XVI|              még hasonló remény benne is támadhat.~ ~– Semmi organikus
 662     XVI|             arcán. Kissé túl a rendén is barna volt, alacsony homlokkal,
 663     XVI|           alkalommal még a szokottnál is kevesebb gondja volt arra,
 664     XVI|            urak itt laknak nálam, itt is hálnak mindig.~ ~Kár volt
 665     XVI|     négyszemközt beszélhetünk, de így is el kell azt fogadnom.~ ~–
 666     XVI|               Egy ügyvédnek logikával is kell bírni.~ ~Kovács meg
 667     XVI|               asszisztenciáért, de az is majd megette.~ ~– Ügyvéd
 668     XVI|            magában a fiskális úr, s ő is elkezdte felső kaputját
 669     XVI|         Maszlaczky úr már a kesztyűit is húzta.~ ~– Én, kedves nagyságos
 670     XVI|           neki kezet, akár az orcáját is! Nagyon hasonlít az édesanyjához.
 671     XVI|     édesanyjához. Sőt az édesatyjához is. Igen kedves emlékezet leend
 672     XVI|        találkozhatni. Szentirmay gróf is igen jó ember, derék férfiú.
 673     XVI|     nagyságodat látni. Kár volt addig is háborúságban élni vele.
 674     XVI|      beleszóljak egy ügybe, ami engem is érdekel? Vagy mit?~ ~– Azt,
 675     XVI|         Kárpáthy-uradalmaknak, azt én is biztosítom; ha önök ígérik
 676     XVI|                akará mondani az orvos is, ki ismét Maszlaczky pártjára
 677     XVI|            kedve lett volna nyelvével is csettenteni, s felállni
 678     XVI|              soká, egy óráig, kettőig is.~ ~– Uram – szólt Maszlaczky
 679    XVII|         esztendős. Még e megaláztatás is várt reá, még erre is készen
 680    XVII|    megaláztatás is várt reá, még erre is készen kellett lennie.~ ~
 681    XVII|              nagyságod, ha már lemond is uradalmairól, de szűkölködni
 682    XVII|             egész kárpáti hegyláncnál is nehezebben nyomták szívét.
 683    XVII|        birtokos fogja-e őket továbbra is megtartani?~ ~Mindenről
 684    XVII|            hintót és azokat a lovakat is leltárba íratta fel, amiken
 685    XVII|             fel, amiken idejött; azok is a Kárpáthy-uradalomhoz tartoznak,
 686    XVII|           kezéről egy idegen, még nem is ismert gazda kezére fog
 687    XVII|              jóindulatából (ez duplán is alá volt húzva) Zoltán számára
 688    XVII|              Kovács ügyvéd úr ezentúl is megmarad elébbi hivatalában,
 689    XVII|         eszébe, hogy e levél Kovácsot is érdekli, s bánni kezdte,
 690    XVII|         becsben szokott tartatni.~ ~Ő is úgy cselekedett volna, s
 691    XVII|        jólesett neki, hogy Zoltán nem is mondta ki az ellenkezőt.~ ~
 692    XVII|       elbúcsúzott Zoltán; a pitvarnok is megtudta, hogy miért hívták
 693    XVII|             elkísérnők a világ végeig is!~ ~Egész a tiszai révig
 694    XVII|          parton maradtak el tőle, ott is utánakiálták, kalapjaikkal
 695    XVII|               örökségére csak egyszer is visszatekintene. Ha a tárgyak
 696    XVII|         visszatekintene. Ha a tárgyak is úgy mentek volna vele mindenütt,
 697    XVII|              magától, ha nem fizethet is, majd csak megélek valahogy.~ ~
 698   XVIII|            annak sincs már foga, s az is a tiszttartónál van biztos
 699   XVIII|             látva, azt hitte, hogy ez is csak valami vén alárendelt
 700   XVIII|           fért volna az be az egyiken is.~ ~– Phü! Milyen dohos szag
 701   XVIII|            majd leszek én még kertész is, szakács is, csak várj.~ ~
 702   XVIII|               még kertész is, szakács is, csak várj.~ ~Maszlaczky
 703   XVIII|              hátul maradt, még Tamást is előrebocsátotta.~ ~A hosszú
 704   XVIII|          önnek szólított, akinek címe is van. Maszlaczky úrnak fel
 705   XVIII|             van. Maszlaczky úrnak fel is tűnt ez a gorombaság. Csak
 706   XVIII|             messze lakom innen, s Pál is nálam lakik.~ ~– Hol?~ ~–
 707   XVIII|              itt hagyhatják, amit meg is cselekedtek, megígérve,
 708   XVIII|                  De ha rosszul jártak is az órák, azért csak mégis
 709   XVIII|         pontossággal már a három órát is elverték délután, s ilyen
 710   XVIII|            legkedvesebbek közé, s nem is mondatta azt magának kétszer,
 711   XVIII|               már?~ ~– Hát legelőször is egyetlenegy inas nincsen
 712   XVIII|    parancsolom.~ ~Bogozy sietett, meg is találta a tiszttartó lakását.
 713   XVIII|      lepénnyel és hideg sülttel; bort is adott neki hozzá, s a két
 714   XVIII|               cseléd van a háznál, az is himlőben fekszik, s minden
 715   XVIII|          ebédje és vacsorája, ki maga is megvallá, hogy deákkora
 716   XVIII|               velök együtt Varga uram is meg nem érkezik, s a kulcsok
 717   XVIII|      beszélhessen még esztendők múlva is felőle – s íme, még csak
 718   XVIII|       társaságnak megmentője, melyért is az összes vendégsereg Kőcserepy
 719   XVIII|             akkorra elkészült az ebéd is.~ ~A tanácsosnő filozófhoz
 720   XVIII|               volt, a tanácsosnő maga is megjelent az asztalnál,
 721   XVIII|          hiányzott a kedélyekből, azt is helyrehozták; ittak egymás
 722   XVIII|        háziúr- és családjaért, melyet is a háziúr kellő áldomásokkal
 723   XVIII|              aki láttad őt, aki azóta is láthattad, beszélhettél
 724   XVIII|                    Hát mért nem jön ő is ide? Mit hagy váratni magára,
 725   XVIII|     selyempuha kezet; de te láthatnád is őt, talán meg is simogathatnád
 726   XVIII|            láthatnád is őt, talán meg is simogathatnád homlokát,
 727   XVIII|              a szegényekkel, s most ő is egyszerre szegény lett,
 728   XVIII|        zokogva – azt mondja nekem: ez is az övé volt, ezt is őtőle
 729   XVIII|                ez is az övé volt, ezt is őtőle rabolták el; minden
 730   XVIII|               ez az eszme, hogy sírni is elfelejtett, mintha a túlságos
 731   XVIII|           leánya –, akiért a lelkemet is odaadtam volna, s nekem
 732   XVIII|               ha büntetésből neki nem is vetettek volna ágyat, hanem
 733   XVIII|             nem volt képes egy szemét is lehunyni; szüntelen azon
 734   XVIII|      meghunyászkodót, s mikor elaludt is, egyre levelet írt, mintha
 735   XVIII|                letisztázta szépen, be is pecsételte gyűrűs címerével,
 736   XVIII|            felejtsen.~ ~Jobb időt nem is választhatott volna ki ennél.
 737   XVIII|              a tanácsosné, sőt még ki is adta neki a drága illatos
 738   XVIII|              a teának.~ ~– Óh, már be is főztem régen.~ ~– Befőzte!
 739   XVIII|         gondolva, hogy a kínai teával is úgy kell bánni, mint a citromfűvel.~ ~
 740   XVIII|    érzelmeimet, miket nagyságod eddig is kitalált, nagyságod lábainál
 741   XVIII|     bevallhatom, hová engemet azontúl is a legerősebb kapcsok láncolandnak,
 742   XVIII|              úr érté, hogy mi az; azt is tudta, hogy mit akar a kis
 743   XVIII|              elő. Te sejtetted, nekem is mondtad, hogy ez az ember
 744   XVIII|    legbüszkébb, a legerényesebb nőről is, hogy az is csak oly esendő,
 745   XVIII|       legerényesebb nőről is, hogy az is csak oly esendő, mint a
 746   XVIII|            Pedig már Vilma kisasszony is eltávozott a teremből, s
 747   XVIII|            mint maga a tanácsos.~ ~Ez is olyan fagyos, olyan visszatartózkodó
 748   XVIII|               Maszlaczky úr háromszor is beszélgetésbe eredt vele
 749   XVIII|            fiskálist.~ ~Maszlaczky úr is kénytelen volt felmenni
 750   XVIII|            lehet kimenni rajta.~ ~Nem is futott, hanem, csak úgy
 751   XVIII|          vérrel; még csak a két kezét is hátratette.~ ~– Olvassa
 752   XVIII|               Én tégedet mostan pofon is üthetnélek, mert megérdemelnéd,
 753   XVIII|            megérdemelnéd, és módomban is volna, hanem én inkább mosolygok,
 754   XVIII|           Igenis. A nagyságos asszony is említi, hogy levelemet megmutatta
 755   XVIII|              erényes feleség legelőbb is férjével szokott közleni.~ ~
 756   XVIII|       történik, azért ha nem beszélek is róla. Minden szó, amit ön
 757   XVIII|               Pestre, midőn a választ is megkapta rá.~ ~A tanácsos
 758   XVIII|     nagybátyjával, sőt még a per maga is elenyészett, és arra hivatkozni
 759   XVIII|    atyafiságos érzelmének. Egyébiránt is neki nem volt ügyvéde Maszlaczky
 760   XVIII|            nem engedi, hogy a másikat is utána húzza, nem engedi
 761   XVIII|                gyakran még családokat is, hogy miért küzdöttek azok
 762   XVIII|         tartózkodó tábor feje először is Kőcserepy, akit a Zoltánnali
 763   XVIII|         Tarnaváry úr még csak lenézni is restell. Viszont ellenökben
 764   XVIII|            tréfákban a nemes atyafiak is; Kiss Miska, a hírhedt kortesvezér,
 765   XVIII|          hírhedt kortesvezér, ki most is ott áll az asztal alsó végén
 766   XVIII|          csakhogy az atilladolmányhoz is feltette a fülig érő, magas
 767   XVIII|              Kiss Miska részéről neki is kijárnak a mulatságos glosszák,
 768   XVIII|               botrányt az a körülmény is, hogy a senkitől nem ismert
 769   XVIII|        egy-egy vállalkozó szellem meg is kísérli keresztültörni magát
 770   XVIII|        felemelni s több efféle.~ ~Nem is szólt ezután semmibe az
 771   XVIII|             tompa, elkopott hangjának is, mely úgy egymásba folyik,
 772   XVIII|         felelevenítse, és ellenfeleit is, pedig azok nem is óhajtották.~ ~
 773   XVIII|        ellenfeleit is, pedig azok nem is óhajtották.~ ~Gyönyörű színjátszó,
 774   XVIII|            éppen nem alkalmazható egy is, s midőn székét ismét elfoglalja,
 775   XVIII|               hazája veszedelmét, fel is áldozta volna magát érte
 776   XVIII|         igazán szívén viselő ellenfél is teljes méltánylattal sóhajt
 777   XVIII|              szokásaiban; elmondá azt is, hogy a nagy tekintélyű
 778   XVIII|         egyúttal tessék még másodszor is kivenni belőle a márkás
 779   XVIII|               szándékom van másodszor is okot adni rá.~ ~Azzal folytatá,
 780   XVIII|        mondani, hogy a legvérmesebbek is elszörnyedtek bele, csak
 781   XVIII|              el, hogy a lépcsők alján is meghallhatták.~ ~– Micsoda?
 782   XVIII|           maradt; hát még amikről nem is beszélnek. Spanyolországból
 783   XVIII|           beszélnek. Spanyolországból is azért kellett neki eljönni,
 784   XVIII|         ragadni kezde a fiatalemberre is. Ki tudja, hátha az öreg,
 785   XVIII|                 Tudom hát; bizony nem is tőled fogom azt most tanulni,
 786   XVIII|              minden a világon.~ ~– Az is igaz; tessék folytatni.~ ~
 787   XVIII|          folytatni.~ ~Folytatta volna is a derék fiatalember, de
 788   XVIII|              még a becsület pontjánál is erősebben érdekelte, amint
 789   XVIII|        erősebben érdekelte, amint nem is késett el-elhárító taglejtésekkel
 790   XVIII|       fogdmegek markaitól megmenekült is, de e kicsiny párbajvívók,
 791   XVIII|               szívnél.~ ~Kárpátfalván is nagy konferencia volt. Előtte
 792   XVIII|               a fő-fő tekintetes urak is el fogják járni sorba a
 793   XVIII|            éljenzésben.~ ~Cigányokról is gondoskodva lesz; a nemes
 794   XVIII|               gondoskodik, ami rendén is van, mert azt kívánni falusi
 795   XVIII|          akarják, miként a nemesember is paraszt legyen ezután; amazok
 796   XVIII|             alázatosan folyamodó maga is ebből a vármegyéből való,
 797   XVIII|               sok lesz, önnek magának is úri módon kell előttük föllépni,
 798   XVIII|           maga hatását.~ ~Kokánfalván is megjelent Kőcserepy, s nagy
 799   XVIII|              fráter impromptu tartott is egy dikciót ott Kőcserepy
 800   XVIII|            hogy ő otthon van; azt jól is tette, mert szíjat hasítottak
 801   XVIII|            már egy kicsinyt verekedni is kezdtek, valami tanyát el
 802   XVIII|            férkőzhetett; mert először is az ő kiabálását jobban lehetett
 803   XVIII|             kívül, aki kalapkarimából is megissza a bort, a többi
 804   XVIII|               vármegyeház felé. De ez is oly zavarral ment véghez,
 805   XVIII|                ami némelynek nehezére is esett; egy helyen eszökbe
 806   XVIII|                   Azt a filozófnő nem is gyanítja, hogy Emánuel barátunkat
 807   XVIII|             hízelgő kíséretét. Ő maga is kíváncsi volt a harcmezőt,
 808   XVIII|            állíták. Sőt inkább nagyon is világosan látható, hogy
 809   XVIII|            kezdett lenni; már tíz óra is elmúlt, ami falusi emberek
 810   XVIII|             vállat vonított, s tovább is figyelmesen nézett abba
 811   XVIII|          úrnak. Tessék! Olvassák önök is, hogy szólhassanak hozzá.
 812   XVIII|     támadóikat, egypár zászlót már el is vettek tőlök, s azoknak
 813   XVIII|              fegyelem utolsó színének is; „Üsd, vágd!” hangzott minden
 814   XVIII|            üldözőik közé vegyülve, ők is kiáltozák: „Üsd, vágd!”
 815   XVIII|           álljanak, még az országútra is ki! Ők hazakergetik ellenfeleiket.~ ~
 816   XVIII|              dikciózni holmit; de azt is úgy túlkiabálta Tarnaváry,
 817   XVIII|          beszél. Csak elment azután ő is, amerre a többi.~ ~Tarnaváry
 818   XVIII|              botrányjelenet alatt nem is mutatták magokat. Most jött
 819   XVIII|             dugva.~ ~A többi atyafiak is mind sallangos, kackiás
 820   XVIII|               rájok nézni!~ ~Üdvözlik is őket mindenünnen, erkélyekből,
 821   XVIII|        felszólításnak rögtön engedett is néhány jámborabb fél, aki
 822   XVIII|            akcentussal, kissé hebegve is, hogy aki nem volt szokva
 823   XVIII|             tenyérrel, hogy mármost ő is beszélni akar.~ ~– Megértem
 824   XVIII|               II. András király alatt is beverték egynémely úr fejét,
 825   XVIII|            fizetett Kokánfalva egynek is harácsot soha, egy harapás
 826   XVIII|          seregnek, a kokánfalviak ott is szembeálltak, s megfokosozták
 827   XVIII|              Azok a görbék, íme, most is kézben vannak, azok a kezek
 828   XVIII|             vannak, azok a kezek most is oly izmosak, mint ősapáinké,
 829   XVIII|         úton-módon, mi megtesszük azt is rendben, becsülettel; de
 830   XVIII|               a határozatot, mi annak is állunk, kinyitjuk a kaput,
 831   XVIII|             az alatta levőket, míg őt is le nem tiporták; nem hallgatott
 832     XIX|   gyalázatosan vesztett, de ellenfele is gyalázatosan győzött. A
 833     XIX|           előtt. Az eredmény által ők is le vannak rántva azok sorába,
 834     XIX|               azokat még ügyfeleimnek is meg engedném szegni. Ami
 835     XIX|             kezdték.~ ~Maga a főispán is megrendítve érzé magát.
 836     XIX|         éljent kapott. Azt iparkodott is megérdemelni.~ ~Szentirmay
 837     XIX|              szorítottak vele, még ők is elpártoltak tőle.~ ~Hát
 838      XX|              át nem fáradta, aki maga is részt nem vett azon általános
 839      XX|             esztendős, hanem én magam is.~ ~Még akkor milyen fiatalok
 840      XX|        neveiket Vályogosyra. Még azok is megtagadták.~ ~S bár találna
 841      XX|              országban. Még az inasok is őróla beszélnek. Példabeszédképpen
 842      XX|       készítnek, még az arató leányok is azt danolják a tarlókon:~ ~„
 843      XX|        nejéhez belépett –, eljön neki is az ő napja.~ ~Vilma ott
 844      XX|         beszélt neje előtt; leányától is miért titkolózott volna?
 845      XX|         barátunk; most írt levelet, ő is meg van gyalázva az ellenpárt
 846      XX|         ellenpárt által, miként mi; ő is dühös, elkeseredett. Pozsonyban
 847      XX|             miket jó ember kigondolni is félne. Nem gondolnak rá,
 848      XX|           kell a vérükből vett vérnek is arra.~ ~Nézzétek: milyen
 849      XX|             délceg benne! Az ablakból is utána néznek mind a ketten.~ ~
 850      XX|        tanácsos úr, kinek egyéb dolga is van.~ ~A délceg amazont
 851      XX|              Kárpátfalvát, a tornyait is alig látni, s a kisasszony
 852      XX|              sem tekint.~ ~A határból is kiértek, már kezdődik az
 853      XX|           tölgyfákkal, télen farkasok is laknak benne; a környékbeli
 854      XX|               volt fulladva. Különben is oly gyönge, oly erőtlen
 855      XX|               út oly hosszú, talán el is tévedt rajta; de nem; harangszó
 856      XX|             visszafordul az erdőbe, ő is a helység felé tért, s nem
 857      XX|            arcú kisasszony, az ő arca is olyan halavány lesz, mint
 858      XX|               még a smaragdos ékszert is elhajította magától, s midőn
 859      XX|            ezelőtt nem gondolt. Az út is bizonytalanabb kezdett előtte
 860      XX|          teste roskadozott, az öltöny is nehéz volt rajta, úgy vonta
 861      XX|        szédülő homlokát. Mintha a fák is azt susognák neki, hogy
 862      XX|         kisasszonyát, már az alkonyat is leszállt, s ő még mindig
 863      XX|             jött elő szavára. Éjszaka is lett, s a kisasszony mégsem
 864      XX|     mindenfelé!~ ~Maga a nagyságos úr is fáklyával, lovon nyargal
 865     XXI|       bátorsága volna szavaiért helyt is állni.”~ ~Ilyen és még ilyenebb
 866     XXI|                 Az ifjú szónokról nem is lehetett többé hallani semmit.
 867     XXI|            általa megöletni.~ ~Hisz ő is éppen csak ezt akarta.~ ~
 868     XXI|    foglaljanak helyet. Ide Dabroninak is bejárása van. Születése
 869     XXI|             van. Születése által neki is jutott egy szék az ország
 870     XXI|            már előre készen volt, fel is jegyezte előre magának egy
 871     XXI|          magánéletben, de bárki előtt is méltán feltűnhetik azon
 872     XXI|              bizonyosan tudom, hogy ő is fel fog keresni.~ ~– Az
 873     XXI|                  Tán még egy harmadik is jő?~ ~Miklós báró nyitott
 874     XXI|                  Fráter! – kezdé, nem is üdvözölve Dabronit a báró. –
 875     XXI|       közönyös beszédet.~ ~Ebéd ideje is volt már, valóban észre
 876     XXI|             Zoltán azt állítá, hogy ő is itthon van, amiből nagy
 877     XXI|              Zoltán, olvasd!~ ~Zoltán is elolvasá az iratot, és ő
 878     XXI|              elolvasá az iratot, és ő is nevetett rajta.~ ~Katinka
 879     XXI|               megölni? De abba még én is beleszólnék. Nem láttál-e
 880     XXI|           értenek a kardhoz.~ ~Rudolf is segített ez eszmét bővíteni.~ ~–
 881     XXI|                A két hölgy végre maga is mulatságosnak találta ez
 882     XXI|              várt időnél, mármost nem is maradnak el Rudolftól egy
 883     XXI|        olyankor a legnagyobb veszélyt is elhiszi azokról, akiket
 884     XXI|               megszorítá Zoltán kezét is, és amidőn ilyen vígan enyelegve
 885     XXI|           életben!~ ~Még Szenczyékhez is fel kellett mennie velök,
 886     XXI|         kellett mennie velök, még ott is végig kellett hallgatnia,
 887     XXI|                 Hallotta ő a hat órát is ütni és az ötöt is és éjfél
 888     XXI|               órát is ütni és az ötöt is és éjfél után minden órát.
 889     XXI|            minden órát. Még a nyolcat is meg fogja hallani.~ ~A pitvarnok
 890     XXI|          pamlagra.~ ~A gróf arca most is ugyanazon nyugalmas kifejezéssel
 891     XXI|              hogy nem tudott egy szót is felelni.~ ~– Igérd meg nekem,
 892     XXI|               a gondolat, hogy Zoltán is találkozni fog amaz iszonyú
 893     XXI|            hogy fel fogja őt futtában is keresni, vagy rá talál várni
 894     XXI|       történhetik meg a világban. Nem is tudott sírni, egy könnycsepp
 895     XXI|              a cselédek, jön az orvos is. A két hölgyet el kell távolítani
 896     XXI|             előtt arról, hogy a lélek is fáj?~ ~A beteg nem tűrhet
 897     XXI|              Egyszer az üres szobában is embereket lát, akik nincsenek
 898     XXI|             arány. A természet nagyon is gazdagon akart nála kiállítani
 899     XXI|            ököltől, és ha vasból vagy is öntve, megtértél alkotódhoz!~ ~
 900     XXI|       Láthatni egész arcán, hogy most is erre gondol. „Miért nem
 901     XXI|               Énreám még egy harmadik is vár.~ ~– Az istenre mondom –
 902     XXI|              hanyatt vetette, kardját is visszakapta, s engedte az
 903     XXI|              és lélekjelenléte dacára is nem mindig elég sikerrel
 904     XXI|               még merészebbé teszi. Ő is egy lépést tesz előre.~ ~–
 905     XXI|             követem!~ ~Még gúnyolódni is ráér gyakorlottsági fensőbbsége
 906    XXII|        rosszabbul lesz, talán sohasem is gyógyul meg.~ ~Minden éjjel
 907    XXII|             ottan senki. Az a folyosó is el van rekesztve, ami oda
 908    XXII|          ültél itt. Én híttalak téged is, meg Lizát és a szobaleányt
 909    XXII|            meg Lizát és a szobaleányt is. Egyitek sem volt itt, csak
 910    XXII|        szemeit. Gondolta magában: „Te is nemsokára ott fogsz lakni,
 911    XXII|            Minden ideges embernek nem is jó volt vele érintkezni.
 912    XXII|            hárman tudták még, és azok is mind meghaltak. Mindig kérdeztétek
 913    XXII|        utoljára elvettétek még életét is. Leölték őt hidegvérrel,
 914    XXII|           volna a magunk házában és ő is a magáéban, és sohasem szóltunk
 915    XXII|         birtokát, még a jó napvilágot is? Mármost lakhattok egyedül
 916    XXII|           állapotján.~ ~Kőcserepy azt is elmondta neki, hogyan és
 917    XXII|            tudósítani kelle Eveline-t is. A tanácsosnő a legiszonyúbb
 918    XXII|            férj felkelhetett tőle, el is mehetett onnan, beszélhettek,
 919   XXIII|            azt kitalálni. Most már az is világos volt a tanácsos
 920   XXIII|               azt más, csak Liza. Nem is fogja azt megtudni senki.
 921   XXIII|              veszélyes kór jelenségei is. Kétségtelen volt, hogy
 922   XXIII|         óráját. Kiszámította százszor is, hány perc alatt érhet Szentirmára
 923   XXIII|         tegnapelőttit és az azelőttit is. Egyik sem tudott használni,
 924   XXIII|      éjszakával a beteg kórjelenségei is súlyosabban kezdtek mutatkozni.
 925   XXIII|            ismét eltűnt onnan.~ ~– Te is őt gyászolod, ugye? – kérdé
 926   XXIII|         rögeszméjét: azt hivé, hogy ő is Zoltánt gyászolja.~ ~– Én
 927   XXIII|       széttekintve kérdé tőle:~ ~– Őt is megölték?~ ~– Óh, nem –
 928   XXIII|        beteget, kedves grófnő; kegyed is fáradt, térjen szobájába,
 929   XXIII|              eredj! – suttoga a beteg is. – Beszélj atyámmal, beszélj
 930   XXIII|      Eveline-hez.~ ~A tanácsosné most is íróasztalánál ült, és naplóját
 931   XXIII|             gyermekei, egyenkint azok is követik atyjokat, s az Uranusban
 932   XXIII|           viharnak még csak hangjától is, s hallgassa ott azt a halk
 933   XXIII|              a nagyurak hálószobáiban is, mint a szegényekében, s
 934   XXIII|             ne felejts azokból semmit is, mert én azt mind igen komolyan
 935   XXIII|       folyosókon végig. Még a zivatar is érteni látszott a csillapító
 936   XXIII|              gazdag maradok még akkor is. Csak leányom maradjon élve;
 937   XXIII|                mint én. Hiszen már ez is azt mutatja, hogy ő megszabadul,
 938   XXIII|                Éppen reá gondolt most is. Lám az erős képzelet élő
 939   XXIII|         Kárpátfalvára, Szentirmát nem is érintve, s így Katinka idejöttéről
 940   XXIII|              semmi rosszat? Ezt anyám is megengedte volna.~ ~Zoltán
 941   XXIII|         hordoznunk, hanem egészségére is gondot kell viselnünk.~ ~
 942   XXIII|            ahogy háborog. – Hallgatni is rettenetes, amiket beszél.
 943   XXIII|              a szőnyegajtón keresztül is hallható volt a beteg fájdalmas
 944   XXIII|           irtóztam mindenkitől, tőled is. És most olyan jól érzem
 945   XXIII|               nagyon szerettem.~ ~– Ő is nagyon szeretett téged.~ ~–
 946   XXIII|        engemet mindenki szeretett. Te is, kedves Katinkám, te is.
 947   XXIII|               is, kedves Katinkám, te is. Milyen jó voltál! Amint
 948   XXIII|            ápolni, vigasztalni. De én is megemlékeztem rólad. Ugye,
 949   XXIII|     félresimítva. – Hiszen már reggel is van. Úgy szeretném látni
 950   XXIII|              felelni rájok.~ ~Katinka is odaborult a beteg ölébe,
 951   XXIII|    meglátogattok ottan engem; virágot is ültettek oda, s ha rám emlékeztek,
 952    XXIV|        hívólag soha, soha. Aki említi is, csak sóhajt magában, s
 953    XXIV|             énvelem.~ ~A fedett hintó is kigördül az udvarról, a
 954    XXIV|                az utolsó cseléd szava is elmúlik a hangos folyosókról,
 955    XXIV|              gondolatja! S tán később is, ha tollat veend kezébe,
 956    XXIV|                Midőn a tanúk részéről is alá volt az írva, akkor
 957    XXIV|              jólesett az. Talán várta is. Megszorítá Tarnaváry kezét,
 958    XXIV|               éles, nyilazó szemeiben is látszott valami hívatlan
 959    XXIV|              itt. Legyen szabad nekem is egyet kérnem e kastély leendő
 960    XXIV|              föld odakünn énrám nézve is kedves emlék. Ahol leányom
 961    XXIV|               beszélnek róla, a könny is kiesik szemökből, hogyha
 962    XXIV|               alatt.~ ~A falu bölcsei is jobb napjaikat látták közeledni;
 963    XXIV|            látták közeledni; még most is ott hevert helységök ládájában
 964    XXIV|         húsvéti páskabárányra érkezik is; – akármikor jön, csak eljön,
 965    XXIV|      akármikor jön, csak eljön, végre is neki kell megnyerni a perét,
 966    XXIV|            késik soká.~ ~És, íme, úgy is következett az; mint a villám
 967    XXIV|         találja; még azt a szeretetet is, amit a szívekben hagyott.~ ~
 968    XXIV|       szívekben hagyott.~ ~Szentirmán is múlni kellett a gyásznak.~ ~
 969    XXIV|           hanem becsületbeli tartozás is volt az.~ ~E nemes férfi
 970    XXIV|            házasság az utolsó kételyt is elhallgattatá.~ ~A fájdalom
 971    XXIV|               nekik még fájdalmaikban is van valami édes. Gyönyör
 972    XXIV|         visszaemlékezés, bárha keserű is, s őket a bezárt sír nem
 973    XXIV|            jobbágyainak örökváltságát is.~ ~A szertartás egész egyszerűséggel
 974    XXIV|             és ragyogványt megtiltott is, azt csak mégsem tilthatta
 975     XXV|               jók a becsületesek most is élnek, boldogulnak, jól
 976     XXV|               akkor ismét a felperest is rászedte; az nem restellt
 977     XXV|           ütni ellene, és saját magát is bajba keverni, hogy őrajta
 978     XXV|      mindenfelől ütnek.~ ~Még Bogozyt is előkereste; fényes ígéreteket
 979     XXV|          kalapját előtte, pedig annak is alig volt már karimája,
 980     XXV|          nyújtá eléje kezét, s ha nem is vette le ezúttal kalapját
 981     XXV|        ellenokmányokat, térítményeket is kapott Maszlaczky úrtól,
 982     XXV|          hírre kapni nálunk. Abellino is elvivé Prieszniczhez roncsolt
 983     XXV|       riasztani. És mármost ott nincs is mit keresni; a leány is
 984     XXV|               is mit keresni; a leány is meghalt, a jószág is vissza
 985     XXV|            leány is meghalt, a jószág is vissza van adva Kárpáthynak;
 986     XXV|             Maszlaczky úr. – Különben is, ha az a cél, hogy izzadjon,
 987     XXV|             vitt rajtam véghez. Miért is nem lőtte akkor főbe, kedves
 988     XXV|             kellene még csak, hogy te is meghalj, mielőtt illendően
 989     XXV|           egész belsőmet, még a bőröm is elváltozik, mint a kígyóé
 990     XXV|              ha csak egy hónapig lesz is itt, mennyire átváltozva
 991     XXV|        azonban sokkal okosabb tromfot is tudott.~ ~– Persze, persze;
 992     XXV|              mert ő a jószágot vissza is engedte Kárpáthy Zoltánnak;
 993     XXV|              végét szakítani.~ ~Végre is Zoltán sokallta meg a dolgot,
 994    XXVI|             kelet felé? Tán kedvesebb is van rá nézve ott a kelő
 995    XXVI|       barátainknak, haladjatok tovább is mulatságosabb pályáitokon,
 996    XXVI|             megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.~ ~Késői években
 997  Vegszo|                Hogy a leggazdagabbnál is többet ér az, amit belül,
 998  Vegszo|               honfi, az jó emberbarát is; aki a közügyekben igazságos,
 999  Vegszo|           igazságos, az magánügyeiben is az.”~ ~Ez eszmék körül képzeltem
1000  Vegszo|    valószínűtlennek látszhatik. Magam is aggodalommal választottam