Rész

 1       I|                  sok szívdobogással várt óra, megnyíltak a magyar művészet
 2       I|              megtelt szeretettel; néhány óra előtt még attól remegtek,
 3       I|               világa tette szebbé néhány óra alatt. És mily nagyszerű,
 4      II|                még most csak délutáni öt óra van, hét órára ismét Pesten
 5      II|               énreám, meglátod, hogy egy óra alatt mind a két leánynak
 6      II|              volt. Úgy siessen, hogy hét óra előtt ismét Budán kell lennem;
 7      II|            Egyszóval, amire gondolni egy óra előtt még nevetség és botrány
 8      IV|                Dunapartra, alá s fel két óra hosszat, onnan haza, lefeküdt,
 9       V|                 volt-e valaha egy keserű óra által megszakítva?~ ~– Soha! –
10     VII|            nyitott kocsi álljon elő, fél óra múlva indulok Kárpátfalvára.~ ~–
11    VIII|             szemei, eszébe jut az utolsó óra, melyet együtt töltött vele,
12       X|                  fekete ábrázattal.~ ~Az óra éppen kilencet ütött, midőn
13       X|                  Már közel volt tizenegy óra, midőn a kapu alatt lódobogás
14       X|               talán az ágyúlövéseket egy óra előtt? Mindenki emlékezett
15       X|              haladásban van, s az ár fél óra alatt hat hüvelyket esett.~ ~–
16       X|              volt esteli tíz és tizenegy óra között.~ ~Maszlaczky úr,
17       X|       felbugyogni.~ ~Ekkor volt tizenegy óra éjfél előtt.~ ~Ott benn
18       X|               ide fogom hozni, és néhány óra múlva karjai közé viszem
19       X|                 rosszul járt volna. Hány óra már?~ ~– Tizenegy még mikor
20       X|             annyit, mint amennyit mi egy óra alatt elpazarlunk; ím, az
21       X|            gyermekeért százszor veti egy óra alatt kockára életét, azért,
22       X|             toronyokban.~ ~Egy rémületes óra folyt le így, melyet nem
23       X|         fenyegetett életért. Vilmánál ez óra ijedelmeiben volt a léleknek
24       X| áldozatkészséggel, s midőn megkondult az óra, az áldozattevő nem találta
25       X|                  Pompás egy ötlet.~ ~Egy óra előtt azt gondolta ki az
26       X|            félénk nimfákat, s azután egy óra hosszat keresztül-kasul
27     XIV|           aranyakat.~ ~Maszlaczky úr pár óra múlva útra készen állt;
28     XIV|      megerősödött szívvel érzé magát. Az óra éppen egyet ütött. Tehát
29      XV|            tegnap este óta csak tizenkét óra múlt el; neki úgy tetszett,
30   XVIII|                 s azonközben szinte négy óra lett már.~ ~– Ez a fatális
31   XVIII|           gombjába egy-egy tökéletes kis óra van foglalva, melyek mind
32   XVIII|              akárki más, hányat ütött az óra!” stb… Osztoznak e tréfákban
33   XVIII|           megházasodott volna benne. Tíz óra felé már egy kicsinyt verekedni
34   XVIII|       türelmetlen kezdett lenni; már tíz óra is elmúlt, ami falusi emberek
35   XVIII|            falusi emberek előtt csak két óra járásnyira van az ebéd idejétől,
36   XVIII|              azon az úton, melyen néhány óra előtt ők kergették el Szentirmay
37      XX|              ijedt meg oly nagyon.~ ~Egy óra múlva, késő este egy fedett
38     XXI|                Melyik önnél a legkorábbi óra?~ ~– Hat, reggel. Elébb
39     XXI|                  és nyolc között még két óra idő van, hétkor vagy eljössz,
40     XXI|                   Hetet ütött pontban az óra, midőn Zoltán Szentirmay
41     XXI|                 rövid a halál útja…~ ~Az óra háromnegyedet üt nyolcra.
42     XXI|              következett Zoltán.~ ~A hét óra közbeesett. Ez volt Miklós
43     XXI|                 Pontban nyolcat ütött az óra, midőn Zoltán a ligetbe
44    XXII|             halkan: „Fekete pecsét”. Egy óra múlva bejött anyám. Ki voltak
45   XXIII|               szónál nem sírnia.~ ~– Egy óra előtt nagyon rosszul voltam –