Rész

 1      II|         dik év nyarán különösen nehéz okai voltak a környékben
 2      II|   várnak reánk, ott valóban nem nehéz a választás jól nevelt emberre
 3      II|  azonban nem tudta elindítani a nehéz hintát. Emánuel mint igazi
 4      II|         mégsem lebegett. Nagyon nehéz volt neki.~ ~– Ugyan, Zoltán –
 5      II| egymagában; mintha bizony olyan nehéz volna eltéveszteni Pesten
 6       V|      irányt adjak. Ez nem leend nehéz, mert az ügy igazságos.
 7       V|         volna, mert asszonyokat nehéz valamely szándék tiszta
 8     VII|       két gyermek, valami olyan nehéz, oly szomorú ült egyszerre
 9     VII|    lassan lépett vele a ló, oly nehéz szívvel ment odább, mintha
10    VIII|    többé semmi közöd.~ ~Óh, ezt nehéz, igen nehéz volt megígérni.~ ~–
11    VIII|    közöd.~ ~Óh, ezt nehéz, igen nehéz volt megígérni.~ ~– És sohasem
12    VIII|  tizennégy év óta elzárt levegő nehéz, bágyasztó nyomással ült
13    VIII|        előtt állottak.~ ~Valami nehéz, valami súlyosabb, aggasztóbb
14    VIII|        bűn a szerelem, hogy ily nehéz a büntetése. Íme, még a
15    VIII|  meghalás, az elmúlás nem olyan nehéz énnekem, régen meg vagyok
16    VIII|      temetve tudni. Éltemben is nehéz terhem volt ez, hát még
17    VIII|      helyen van már. Rudolf egy nehéz szörnyetegtől érzé keblét
18    VIII| Mindkettő szívéről mintha nagy, nehéz hegyek emelkednének el,
19       X|         nagyok.~ ~ ~ ~Egy nagy, nehéz sóhaj száll el keblemről,
20       X|         percben senki.~ ~Mintha nehéz kövek fekünnének mindenki
21       X|       odavergődött ismét hozzá, nehéz, erőltetett vonaglásokkal
22       X|          amint az egyik rabló a nehéz evezőlapáttal nekisújtott.
23     XIV|        elfeledte az udvariasság nehéz kötelességeit, mikkel azon
24     XIV|   sietett figyelni. Véghetetlen nehéz volt a várakozás, amíg beesteledik.~ ~
25     XIV|     midőn melledet, mint valami nehéz álom, fogja nyomni a még
26     XIV|         ez nem volt álom, hanem nehéz, nehéz, ólomnehéz való!~ ~
27     XIV|         volt álom, hanem nehéz, nehéz, ólomnehéz való!~ ~Ezek
28      XV|     olyan könnyen vénül! Szinte nehéz volt magával elhitetni,
29     XVI|  kínosan összegörnyedt ágyában, nehéz fejét tenyereibe süllyeszté,
30    XVII|        készen kellett lennie.~ ~Nehéz volt a kísértet pohara,
31   XVIII| legjobban megmondhatnák, milyen nehéz feladat valami egészen idegen
32   XVIII|      lesz; a nemes törvényhozók nehéz jogaik gyakorlatában meg
33   XVIII| szembeálltak, s megfokosozták a nehéz vasasokat, úgy mentek azok
34   XVIII|    hallható volt, mint rohannak nehéz társzekerekkel a zárt kapuknak,
35      XX|       roskadozott, az öltöny is nehéz volt rajta, úgy vonta valami
36     XXI|   keblére, nem a könny, hanem a nehéz gyötrelem hideg verítéke
37     XXI|         Kőcserepy leánya beteg; nehéz lázbeteg.~ ~Napok óta nincs
38     XXI|    Dabroni felfogja kardjával a nehéz csapást, s végigeresztve
39    XXII|   utolsó óráit leküzdé.~ ~Vilma nehéz, hagymázos forróbetegségben
40    XXII|         úgy érezte, mintha az a nehéz, kemény szív morzsáról morzsára
41    XXII|        s mindenik darabja olyan nehéz volna, mint egy nagy, súlyos
42   XXIII|         Kőcserepytől.”~ ~Milyen nehéz, milyen keserű bűnhődés!~ ~
43   XXIII|    betűk, amiket leírt, súlyos, nehéz adósság mázsái volnának,
44    XXIV|        Van-e olyan hideg, olyan nehéz, olyan kemény kő több, mint
45  Vegszo|   valóban szép dolog, és nem is nehéz munka, mihelyt a költő felteszi