Rész

 1      II|    paradicsomba!~ ~– Valódi byroni gondolat! – kiálta fel Kőcserepy
 2      II|           ilyenkor nagyon alkalmas gondolat úgy tenni, mintha azt hinnék,
 3       V|        vagyok felőle.~ ~– Csak egy gondolat képes engem erővel ellátni
 4       V|      mintaképe előtt! Valóban azon gondolat mellett, hogy ő anyjához
 5    VIII|           akart szólani, de minden gondolat, minden hang megdöbbent
 6    VIII|     szokatlan hidegségre? Még az a gondolat fel sem támadt szívében,
 7    VIII|       Kihez van azon levél írva? E gondolat sokszor felkölté őt álmaiból,
 8    VIII|           érdemeit.~ ~A legégetőbb gondolat ez volt, mely őt éjnek idején
 9    VIII|            előtt. Én tudom, hogy a gondolat is bűn volt, hogy vétkeztem,
10      IX|        mögött egy sötét, borzasztó gondolat rejlik, mely nem engedi
11       X|        felül ömlött keresztül.~ ~E gondolat a kétségbeesés volt.~ ~A
12       X|             De táncolni most! Minő gondolat ez?~ ~Ki áll olyan magasan,
13       X|        szorongattatás percében egy gondolat támadt fejemben, ezt Isten
14       X|            nem jött volna eszébe e gondolat, mert ott most még hideg
15       X|         marokkal rontott bele. Egy gondolat volt neki a partról a csónakba
16       X|        csak előkészület ahhoz.~ ~E gondolat úgy átmelegíté a szívet;
17       X|       kapkodva öltönyei után. Az a gondolat, hogy meghal, nem ijeszté
18     XIV| fiatalembert kínzani látszott ez a gondolat, mert csak alig várta, hogy
19     XIV|          felkeresem. Zoltánnak egy gondolat ötlött a fejébe.~ ~– De
20     XIV|         mit találjon ki. Minden jó gondolat messze volt tőle.~ ~– Loptam –
21     XIV|           előtte rejtély volt ez a gondolat. Hiszen szeretni mindenkinek
22     XIV|           Sok rémes, sok iszonyító gondolat elveszti erős mérgét az
23     XIV|            annyi nyugalmat adott e gondolat, hogy midőn Szentirmay legelső
24     XIV|         volt érlelve lelkében az a gondolat, amit tennie kell, amit
25      XV|       lelkét, mikor az egészen más gondolat alatt szenved.~ ~– Értem.
26     XVI|      látszott kifejezve lenni az a gondolat, hogy könnyű már őneki százezreket,
27    XVII|       rajta, hogy nem méltó-e azon gondolat, melyben egy új nemzedék
28    XVII|        terheit.~ ~Magasztos volt a gondolat, de Zoltán sokkal erősebb
29    XVII|           fogalma sem volt.~ ~Ez a gondolat kínzotta legjobban. Minő
30    XVII|        rendelkezhetik! Ez megváltó gondolat volt reá nézve. Tehát módjában
31   XVIII|        szokásos formaságokra; azon gondolat, hogy a nagyságos asszony
32   XVIII|        tegyenek gazdaggá. Óh, ez a gondolat megöl engem!~ ~A vak lánykát
33   XVIII|            többé.~ ~Milyen szomorú gondolat egy gyermek szívében: „Nem
34   XVIII|            távol volt tőlem minden gondolat, amivel ily aljasságot elkövethettem
35   XVIII|      egymást biztatni, az a keserű gondolat támadt: „Hátha megszégyenülnének?”.~ ~
36   XVIII|   látogatására ment.~ ~Valami futó gondolat háborította meg lelkét,
37   XVIII|      jobban gyűlölné őket, ha az a gondolat megérnék szívében, miszerint
38   XVIII|           hajigáltak.~ ~Ez igen jó gondolat volt. Amazok oly sűrű tömegbe
39   XVIII|       verni a városból!~ ~A merész gondolat rögtön pártolásra talál.~ ~–
40     XXI|        nyomta a halál kezénél az a gondolat, hogy Zoltán is találkozni
41    XXII|          apa, akinek úgy fájt ez a gondolat. – Hát mi nem szeretünk-e
42    XXII|     menedékének tartá. Egészen más gondolat volt az, mint aminőkkel
43    XXIV|          tollat veend kezébe, ez a gondolat fog eszébe jutni, ez az
44    XXIV|    elűzhetlen, ez az eltemethetlen gondolat.~ ~Majdan léptek hangzanak
45  Vegszo|     élet-ér volt a költészet, szűz gondolat a szerelem, önfeláldozás