Rész

 1      II|           mélyen meg tudja hajtani fejét, olyan magasra is tudja
 2      II|          Midőn lép, magasra tartja fejét, s úgy teszi lábát a földre,
 3      II|         csak akkor emelé fel ismét fejét még egyszer oly magasra,
 4      II|          két leánynak elcsavarom a fejét.~ ~Zoltánnak sehogy sem
 5     III|     gólyaorr, s mikor leírta, ha a fejét leütnék, sem tudna egy sort
 6     III| szisszenését; ha valakivel beszél, fejét úriasan hátraveti, s a lefüggő
 7     III|        egyik lábát a kezébe vette, fejét feltartva egy hosszú füstkötelet
 8      IV|       nyugodt tudattal hajthatá le fejét, hogy ingatag védencét úgyis
 9      IV|  elhagyottabb teremekbe, s kidugta fejét az ablakon, hogy ne is hallja,
10       V|            s diadalmasan emelé fel fejét; büszkesége vonásai közé
11    VIII|        megcsóválta ősz, meghajlott fejét.~ ~– Jó, nagyságos uram.
12      IX|         percben mind úgy lehúzta a fejét az írásába, hogy ki nem
13       X|      Trommel úr erre visszafordítá fejét, s egy tökéletes révész
14       X|         kezdé fölemelgetni karimás fejét. Hiszen ezek a mi ismerőseink,
15       X|     felkacagott, s röhögve fordítá fejét társaihoz.~ ~– Halljátok
16       X|            oly gyorsan kapta félre fejét, hogy Zoltán csaknem kiesett
17       X|          elmerül, s alig bírja már fejét fenntartani a víz felett,
18       X|            egyszerre visszafordítá fejét, s amint elhagyott urát
19       X|       hozzá, ölébe vette a hű pára fejét, mely fájdalmasan nyögve,
20       X|            Végre az ajtón dugta be fejét a csúnya szél, üvöltve,
21    XIII|         kiálta egyszerre a doktor, fejét hátrafordítva, s csak szája
22    XIII|    utánarohant, s az ajtón kidugva fejét, utánakiáltá:~ ~– Zugprókátor,
23     XIV|           mellett, mely szörnyeteg fejét le s fel emelgeti, vaskönyökeivel
24      XV|           s azután tenyerébe hajtá fejét, és sírt keservesen, ahogy
25      XV|             Zoltán csak mindenre a fejét csóválta; megígérte, hogy
26     XVI|           észre, hogy alig bírja a fejét tartani.~ ~– Igazán? Igazán
27     XVI|       összegörnyedt ágyában, nehéz fejét tenyereibe süllyeszté, sovány
28   XVIII|             talán őneki nincs hová fejét lehajtani, akit elkergettek
29   XVIII|             szüntelen azon törte a fejét, hogy tehesse jóvá szertelen
30   XVIII|          úgy a vállai közé húzva a fejét, hogy még egy arasszal kisebbnek
31   XVIII|            gyöngéd kezével az ifjú fejét, mely anyja kezén nyugszik;
32   XVIII|         ivadék törni fogja rajta a fejét, ha a zászlókra írt jelmondatokat
33   XVIII|     Maszlaczky úr gonoszban töri a fejét, mintha pert akarna indítani
34   XVIII|           a bort, a többi ráadta a fejét, hogy meginduljon a vármegyeház
35   XVIII|       valaki egy ablakon kidugta a fejét.~ ~Kőcserepy tehát egész
36   XVIII|           is beverték egynémely úr fejét, s ők magok hadat izentek
37   XVIII|            ruháit, beverték orrát, fejét, lehasogatták füleit, leharapdálták
38      XX|            megy, megsimogatja szép fejét: „Milyen halavány vagy,
39      XX|            a zöld mohára nyugtatva fejét – némán, mozdulatlanul,
40     XXI|            aggodalomtalan hajtá le fejét az egyik keblére, s nézett
41    XXII|           A beteg hitetlenül rázta fejét.~ ~– Nem hiszem, ezt csak
42   XXIII|     suttogá Katinka, a lázas beteg fejét kezébe emelve.~ ~Milyen
43   XXIII|           sétálni heves léptekkel, fejét tenyerébe hajtva.~ ~Kőcserepy
44   XXIII|           beteg egyszerre felemelé fejét vánkosairól, ajkai nyitva
45   XXIII|           beteg ölébe, az apa szép fejét tartá kezei közt; körös-körül