Rész

 1      II|          kellemetlen emlékei maradtak ezen circumspectus urak irányában,
 2      II|             szomszéd pompás kertre.~ ~Ezen év tavaszán, midőn minden
 3      II|          vállalatok hatalmas bajnokát ezen a helyen, ahol legkevésbé
 4      II|             őt, sokáig utána nézve.~ ~Ezen ifjú sokáig fog emlékezni
 5     III|           négy emeletű az Országúton, ezen ház az, mely minden órára
 6     III|          nagyságod, mily zárva tartom ezen pört, ember szeme ezt nem
 7     III|             történetek csomóját, mert ezen fordul meg minden. Nemde
 8     III|         keresztül nem hiába jártam én ezen gőgös nagyurak között –
 9      IV|            ördög mind felébredt benne ezen lágy bankjegycsomó selyemsusogására.
10       V|        kimondhatlan ellenszenvet érez ezen fiú iránt? Én meg nem foghatom.
11       V|             ezt gyűlöli; valahányszor ezen lovagol, elfut az ablaktól,
12     VII|             Zoltán fel bírta fogni az ezen adatokban rejlő magasztalást.
13     VII|               elé.~ ~– Olvasta valaki ezen írást? – kérdezé a lovászfiútól.~ ~–
14    VIII|               még kegyelmed, hogy itt ezen a helyen hajdan folyosó
15    VIII|               anyja szép arcáról.~ ~– Ezen órára sokszor visszagondolj
16    VIII|              amit anyádtól örököltél: ezen imakönyvet. Vigyázz, hogy
17       X|           Pedig Tarnaváry úr maga sem ezen, sem pedig a másvilágon
18       X| kimondhatatlan gyűlölettel viseltetik ezen ifjú Kárpáthy iránt, aki
19       X|          megpukkadtunk kacagva.~ ~Már ezen méltán is lehetett nevetni.
20       X|            utat Pestről Budáig.~ ~ ~ ~Ezen félelmetes éjszakákon a
21       X|          körös-körül a fagyos hullám. Ezen a körülzárt téren ezer meg
22       X|               Ah, ott is ébren vannak ezen az éjszakán!~ ~Egy ősz fejedelmi
23       X|          főherceg-nádor lakik ott, ki ezen az éjszakán hatvanhat szobáját
24     XII|              volna közöttük Zoltán!~ ~Ezen levél vétele után hetek,
25     XII|      letekintett erre a kis földre, s ezen a kis földön a mi kis hazánkra,
26     XIV|          lelkét. Szinte tudta, mi van ezen levélbe írva, akár fel se
27     XIV|               és adjunktusaim elől, s ezen a csatornán át sok kiszivároghat,
28     XIV|               s ez világ elé kerül, s ezen esetben okvetlen fényes
29     XIV|      szemeiben.~ ~Óh, milyen jólesett ezen sorokat olvasnia! A gonosz,
30      XV|            hogy nem érek semmit, s ha ezen a téjjel-mézzel folyó földön,
31     XVI|              rosszra gondolna. És itt ezen a sötét lépcsőn úgy ütheti
32   XVIII|               bírni.~ ~– Tehát ön nem ezen jószág tisztviselője?~ ~–
33   XVIII|           elkészülhetni az ebéddel.~ ~Ezen tette által Varga uram lett
34   XVIII|           uram, egy szót sem értettem ezen gyönyörű beszédből, mivel
35      XX|              előtte lenni, mintha nem ezen jött volna. Semerre sem
36     XXI|          azoknak, kik téged szeretnek ezen a világon és a másikon.
37    XXII|         legiszonyúbb kínokat állta ki ezen napok alatt. Ha eszébe jutott
38   XXIII|      világszereplés bálványai, amidőn ezen levelet írta? Hová lett
39   XXIII|        sírtunk, mert tudtuk jól, hogy ezen a helyen meg fogunk mi halni.
40   XXIII|           akkor. De nem szólt semmit. Ezen búalázta arcot látva, lehetetlen
41   XXIII|           tanácsosnak lehetetlen volt ezen szónál nem sírnia.~ ~– Egy
42     XXV|                 Azt hitte ugyan, hogy ezen a bajon könnyen segíthet.
43     XXV|       udvariasan bocsánatot kért tőle ezen rendkívüli eset miatt, ami
44     XXV|            lelket, akinek tetszik, de ezen az innensőn ugyan bizony
45  Vegszo|             eszméi itt és amott.~ ~Ha ezen eszméket nem voltam képes