Rész

 1       I|   pesszimista lenni, hogy ne legyen kénytelen valamiben segíteni, inkább
 2      II|             időt, s ki maga pirulni kénytelen az uraságok inasai előtt,
 3      II|            lehet, de nem találja, s kénytelen beérni táncosával. A szövevényes
 4      II|    bennünket idehagyni?~ ~– Valóban kénytelen vagyok – válaszol Rudolf
 5      II|           kellett volna lenned. Így kénytelen voltam báró Berzyt választani.
 6     III|          van szorulva, mert eszéhez kénytelen folyamodni, s az fogadjon
 7     III|           fog előállani.~ ~Abellino kénytelen addig magát azzal mulattatni,
 8     III|          Rekapituláljuk.~ ~Abellino kénytelen volt figyelmezni, nehogy
 9     III|           még a költségeket is maga kénytelen fedezni, amint cselekszem
10     III|         kezdett égni; Maszlaczky úr kénytelen volt egy akkor divatba jött
11      IV|           hallgatni és félrevonulni kénytelen, midőn egy utazó európai
12       V|        érzékeny ember, ha rászorul. Kénytelen volt szemeit törülni.~ ~–
13       V|           neveli gyermekünket, s én kénytelen vagyok elismerni, hogy nézetei
14       V|           bír a nevelésben, amit én kénytelen vagyok helyeselni, mert
15       V|            csak hogy vele ne legyen kénytelen táncolni.~ ~– Ez nagyon
16       V|   szívességből származnak, s emiatt kénytelen volt a legszerényebb, áhítatosabb
17     VII|             önző, förtelmes indulat kénytelen feltűnni, mely megaláz és
18      IX|    megszorítja Rudolf kezét, ajkába kénytelen harapni, hogy könnyei el
19      IX|         kapja, s a csör-pör zajában kénytelen elmondani, hogy kívánta
20       X|       beszélgethet egymással, s nem kénytelen más szavára figyelni, itt-ott
21       X|           folyt be, s a fiskális úr kénytelen volt a deszka túlsó végeig
22       X|  járhatlanná tette az utcát. Zoltán kénytelen volt lova ösztönére bízni
23       X|     összetartva. A csónak menekülni kénytelen az omló kőzápor elől. De
24       X|       szabadabban társaloghasson.~ ~Kénytelen voltak azonban az alsó teremekbe
25     XII|      emberei közől.~ ~Már erre csak kénytelen volt a hétszemélynök ősi
26     XIV|            ki vénségére takarékossá kénytelen lenni, s lejött lakni rozzant
27     XIV|      előadásokat, mert az ember nem kénytelen odafigyelmezni, beszélhet
28     XIV|      elégtételt fogok adni. Én most kénytelen vagyok elutazni néhány napra
29    XVII|         Ennek abban kelle maradnia. Kénytelen volt könnyes szemekkel mondani
30    XVII|          tehet velök amit akar, nem kénytelen tőlök félni, velök álmodni
31   XVIII|       fiskálist.~ ~Maszlaczky úr is kénytelen volt felmenni szobájába.
32   XVIII|       kijelenté, hogy a mai gyűlést kénytelen feloszlatni. Jurátusai nyitották
33   XVIII|           amint láthatta az úr.~ ~– Kénytelen vagyok önt figyelmeztetni,
34   XVIII|          fél, akinek pere van nála, kénytelen tőle remegni, s szükségből
35   XVIII|              bocsánatot kérni, hogy kénytelen egy pillanatra elhagyni
36   XVIII|             csak még egy pillanatig kénytelen távol maradni.~ ~E diplomatikus
37   XVIII| megbocsásson, hogy így berontok, de kénytelen vagyok méltóságodat figyelmeztetni,
38     XIX|      gyűlölnie ez embereket, kikről kénytelen volt elismerni, hogy jobbak,
39     XXI|             a sírást.~ ~A két férfi kénytelen volt még jobban nevetni.~ ~–
40     XXI|           engem megölt, most emiatt kénytelen elhagyni ezt az országot,
41     XXI|      meghiúsítani.~ ~Már egy lépést kénytelen volt visszafelé tenni. Ellenfelét
42     XXV|            meg nem történhetett, én kénytelen vagyok elébbi követeléseimet
43  Vegszo|        Akkor hűtelen vagy. És mégis kénytelen vagy reá gondolni; tudod,
44  Vegszo|          téged szeretve hal meg, és kénytelen vagy érezni iránta, midőn