Rész

 1      II|    földtekével. A feszes, bokáig érő fekete kamáslik rózsaszínű kockás
 2      II|              kíván annak adni, nagy, fekete szemei úgy tudnak az ember
 3      II|             tatár idomú szem, tüzes, fekete, vad; kurta bajusza minden
 4    VIII| félbenhagyott munkák. A nagy állóóra fekete márványtalapzatán most is
 5      IX|          Julcsa kisasszonyt, egy kis fekete képű, piros ajkú, karika
 6       X|         mutogattak, fele fehér, fele fekete ábrázattal.~ ~Az óra éppen
 7       X|           jegek között néhol egy-egy fekete tömeg – valami távolról
 8       X|     meg-megrebbentve szárnyaikat – a fekete hollók…~ ~– A sík tengervíz
 9       X|    öltözetben hogy induljanak neki a fekete éjszakának, melyet e percben
10       X|               amint a növekedő vízár fekete tükrét mindig előbbre tolja.~ ~
11       X|          sűrűn körül van ülve, csupa fekete atillás ifjak, kiknek oldalára
12       X|          határozott gödrével, fényes fekete szakállal van koszorúzva.
13       X|        szorítva; ha azokkal a sötét, fekete szemeivel nem nézne a lámpa
14       X|            amihez közelíte, míg nagy fekete szemei merően felfelé látszottak
15       X|               melyen a nevem van, öt fekete pecséttel – itt van a fiókomban –,
16       X|          sötét van – susogá Vilma, a fekete ablaktáblákra függesztve
17       X|              éjt. Elhal a sikoltás a fekete éjben. Ha hallaná is valaki,
18       X|          szemeink elől, ismét sötét, fekete utcákon megyünk végig, a
19       X|         sikamlik át a háborgó folyam fekete tükrén, melybe tűzcsillámot
20      XI|             behintve iszappal, a rút fekete sár közt félig eltemetett
21    XIII|            Ebből mind haj lesz. Szép fekete bodor haj, amilyen volt
22     XIV|         elnézte sokáig, hogy omlik a fekete füst a magas kémény korona
23     XIV|           látják-e szemeid azokban a fekete betűkben a tekergő, vonagló
24     XVI|              minden célok céljára, a fekete sír fenekére. Maszlaczky
25    XVII|     összeguzsorodva a parázs között, fekete felszínén végigjártak csavargó
26   XVIII|             kubinszkyaknak, fehér és fekete tollasoknak – és aki együtt
27   XVIII|         magas, délceg ifjú, egyszerű fekete, prémtelen atillába öltözve,
28   XVIII|          lemelegedvén róla, egy szál fekete kvekker tűnt elő alóla közelszörnyedésre.~ ~
29   XVIII|             amaz ismeretlen úr ott a fekete frakkban azzal a kármin
30   XVIII|             kiíratja nagy betűkkel a fekete táblára e végzetes szót: „
31   XVIII|          Odamutat botja bunkójával a fekete táblára: „Vox!, s azzal
32   XVIII|             kapuk be voltak zárva; a fekete táblán kiírva a szavazat
33   XVIII|       főispán hidegvérrel mutatott a fekete táblán kiírt szóra: „Vox!”~ ~–
34     XXI|         legelőször kijött az utcára, fekete ragasztvánnyal fedve gyógyuló
35    XXII|            mondogatták nagy halkan: „Fekete pecsét”. Egy óra múlva bejött
36   XXIII|       levelet írni.~ ~Volt egy nagy, fekete bőrbe kötött naplója, melybe
37   XXIII|            gyászos halála volt. Ez a fekete öltözet nem őt vádolni jön-e
38   XXIII|              ugye? – kérdé barátnéja fekete öltönyére mutatva.~ ~Katinka
39   XXIII|             összehajtott levelet, öt fekete pecséttel.~ ~Kőcserepy meglelte
40   XXIII|                itt a bal kezemen egy fekete gyűrű, saját hajamból van
41   XXIII|                 Szemei előtt amaz öt fekete pecsétes levél volt letéve
42   XXIII|              hogy ha meghalok, ezt a fekete gyűrűt, mely saját hajamból
43     XXV|      megeszem reggelire négy-öt font fekete kenyérrel, amilyennek a
44    XXVI|           Mennyi sötétség ül e sűrű, fekete szemöldök alatt! Elég volna