Rész

 1      II|        Méltóságos asszonyom, csak egyet sajnálok e mai szép napon,
 2      II|          háromfelé vált bajuszát, egyet sodorintott rajta nagy mérgesen. –
 3      II|          is elkiáltá: – Soha! – s egyet ütött utána az öklével –
 4      II|          egymás fülébe. Különösen egyet észrevesz rajta mindenki:
 5      II|    szemeit, s csak néha sóhajtana egyet: „Miért az ő unokái is nem
 6     III|          tányérról, megropogtatá, egyet kettétört, és a szájába
 7     III|  kétekkorák voltak. Nem parancsol egyet, kedves báró?~ ~A becsületes
 8     III|     borzasztó iratokat, mikből ha egyet szélnek bocsátanak, be van
 9     III|          kedves nagyságos úr, még egyet mondok, de legyen szíves
10      IV|          az elsorolt diákbűnökből egyet is, de ígérte, hogy azokat
11      IV|   szolgálóval, azt megszólította, egyet csípett az orcáján és –
12       V|    hallgatni, mint a sír.~ ~– Még egyet, kedves jó Maszlaczkym.
13      IX|      mellett fel s alá, néha-néha egyet villantva szemeivel Zoltán
14       X| könnyebben esett a lelkének, hogy egyet eltagadhatott.)~ ~– Hát
15       X|           van. A múlt éjjel tehát egyet fordítottam a fürdő kád
16       X|         az én elvem.~ ~Ezalatt ki egyet, ki mást találgatott, hogy
17       X|      uraim, erre a nagy ijedségre egyet”!~ ~De a szemek pillantása
18       X|      ahelyen állott. A tanácsosnő egyet sikoltott: „Vilma!”, s azzal
19       X|          a rudat, úgyhogy a hintó egyet kanyarodva, keresztbe állt
20       X|               veté utána magában, egyet suhintva kardja lapjával,
21       X|       mennydörgő hangon:~ ~– Húzz egyet abból a kulacsból, ha mondom!~ ~
22       X|           a csáklyákkal, az evező egyet süvölt a levegőben, s ahová
23       X|       utolsó gyermek is lent van, egyet roppan a ház, s az egész
24     XII|         hogy a magaméi közől kell egyet helyette adnom, ha elvész.
25     XII|      egyszerre két mennyországot, egyet mint embertárs, mást mint
26    XIII|         Bár próbálja meg. Nyomjon egyet azon a kis repetír-órán
27    XIII|          négyet ütött?~ ~Az ugyan egyet sem ütött, mert nem volt
28    XIII|         címeket; nem akart belőle egyet is hazavinni:~ ~– Méregkeverő,
29     XIV|        nálamnál jobban szereti? – egyet kivéve.~ ~– Csak azt az
30     XIV|           kivéve.~ ~– Csak azt az egyet ne említette volna ön most!~ ~–
31     XIV|          érzé magát. Az óra éppen egyet ütött. Tehát az éjfél, a
32   XVIII|       alatt, minden három percben egyet kukorítva, melytől minden
33   XVIII|           közé, s rá ne beszéljen egyet és mást, hogy reggel átálljon
34   XVIII|          Méltóságos uram – szólt, egyet csavarintva izzadt üstökén
35   XVIII|            s mikor sorban állnak, egyet int nagy menkű botjával,
36   XVIII|           táblára: „Vox!, s azzal egyet int a kapuk felé:~ ~– Be
37     XXI|          sem csinált volna belőle egyet. De ehelyett hirtelen hátraugrott,
38    XXII|        bizonyítja a beteg –, néha egyet pattanik a zongora húrja,
39   XXIII|     csörömpölve dobott le közőlök egyet.~ ~Milyen gonosz éjszaka!
40   XXIII|        őneki megmondja:~ ~„Egyért egyet, apáért leányt!”~ ~Óh, nem.
41   XXIII|        ily megtörve.~ ~Éjfél után egyet ütöttek az órák a kastélyban,
42   XXIII|           Köszönöm, köszönöm. Még egyet kérek öntől. Ugye, ád ön
43    XXIV|            Legyen szabad nekem is egyet kérnem e kastély leendő
44     XXV|          ha meg akarta látogatni, egyet sem talált otthon. Talán