Rész

 1      II|      rendkívül gyenge, hajlékony. Arca hosszúkás, halavány, a titoktartás
 2      II|           hatalmasan gesztikulál, arca nekihevül, és a füle hegyéig
 3      II|       lehet ez időben, szép nemes arca csak annyiban változott,
 4      II|          ifjúkori ismerői látták, arca és szép álla gödröcskéi
 5      II|       ügyes, bátor és illedelmes; arca leggyönyörűbb vetülete a
 6     III|           az ifjú Kárpáthy Zoltán arca mennyire hasonlít Rudolf
 7       V|           belsője érzelmeit hideg arca halvány vonásai mögé, hogy
 8       V|       szolga volna; mindkét férfi arca ragyogott a nyájasságtól,
 9    VIII|      megzavará gyámatyja közönyös arca, mely éppen nem látszott
10    VIII|          csak egy-egy delnő fehér arca, fehér kezei látszottak
11       X|         beönté az égető nedvet, s arca nem változott el utána;
12       X|    remegsz-e”?~ ~A fiatal jurátus arca sápadtabb volt az övéknél.
13       X|           kedves kicsike mosolygó arca, gyöngéd kezecskéje az övében.
14       X|          mondá, bizonyára halvány arca s égő szemei nem engedtek
15       X|    kebellel kezde el hallgatózni. Arca egészen elsápadt, hogy Vilma
16       X|    boldogtalant; egy édes jó anya arca mosolyog mindenki elé, egy
17    XIII|           esett össze galvanizált arca, mintha azt hallaná magában
18     XIV|    izgásba, mint egy fiatal férfi arca, ki ott ült mindjárt az
19     XIV|  összegyűrődtek ujjai alatt, szép arca halovány lett, mint a fal.~ ~–
20     XIV|    olyanokat rándul szeme, szája, arca.~ ~Végre magához tér a sok
21     XIV|           voltak azokban. Az ifjú arca égett, és teste reszkedett
22     XIV|    Szegény fiú!”, olyan dúlt volt arca.~ ~Leérve az utcára, elkezdett
23   XVIII|      gyermek többé, a vak leányka arca sokkal ragyogóbb még, Vilmáé
24   XVIII|           volt, mint a selyem, és arca, mint az égő bársony. És
25   XVIII|        levelet megírta.~ ~Eveline arca lángvörösre gyulladt, amíg
26   XVIII|         dicskörében az ifjú költő arca ragyogott.~ ~Egészen átadta
27   XVIII|    gyermek piciny hókezét az ifjú arca elé teszi, s hátulról befogja
28   XVIII|        lehetőségig veres, úgyhogy arca felszínén a vékony vérerek
29   XVIII|          sem ismert magára, egyik arca kétakkorára dagadván, mint
30   XVIII|         fogják ablakaikból. Vilma arca olyan hideg volt, mint a
31      XX|       piros arcú kisasszony, az ő arca is olyan halavány lesz,
32     XXI|    könnyeitől; az ő kétségbeesett arca mellett elfeledé társai
33     XXI|          volt szavazva.~ ~Dabroni arca pedig a siker dicsőségétől
34     XXI|      levetve a pamlagra.~ ~A gróf arca most is ugyanazon nyugalmas
35     XXI|     szemei homályosulnak el, az ő arca lesz halavány.~ ~Egyszerre
36     XXI|      többé szava hozzájok. Rudolf arca nem mosolyg többé senkire.~ ~
37     XXI|    fölkelj. Mit akarsz?~ ~A leány arca, vadul elpirul, sötéten
38    XXII|          izzadtak homlokán, akkor arca kipirosodott, mint a láng,
39    XXII|           írt kitárt naplójába.~ ~Arca halaványabb volt a szokottnál,
40   XXIII|            fehér ujját felemelve. Arca szokatlan égő pirosságán
41   XXIII|          Azután ismét elkomorodik arca, szemei tétova járnak szét
42   XXIII|       betegtől jött. A jó leányka arca egészen fel volt dúlva,
43   XXIII| elválasztó pillanatja. Talán az ő arca ismét az innenső partra
44    XXIV|      pillanatban mind a két férfi arca ellágyult, elérzékenyült.~ ~