Rész

 1      II|          ideállá válnak magok is, annyira, hogy még a feketevérű momusz-ivadék
 2      II|           és semmi sem zsenírozza annyira, mint ha neje felől tudakozódnak,
 3      II|          mely főiskola növeltjei, annyira magukon hordják nevelőik
 4      II|         országnak ideálja, s akit annyira szeret, bámul, imád, hogy
 5      II|           két lyánka pedig, amint annyira elhaladt, hogy szavaikat
 6      II|        eszes arcát még évek előtt annyira megszerette, most véletlenül
 7      II|       ilyenkor, midőn az emberrel annyira éreztetve van semmisége,
 8     III|      királyi táblai ügyvéd. Ennek annyira bevett szokása minden embert
 9     III|      vizsgáló bizottmány előtt, s annyira nincs ideája a törvénytudományról,
10     III|    ábrándot, mely ép lelkek előtt annyira becses, s lemond inkább
11     III|        miszerint kedves nagyságod annyira el van halmozva adósságokkal,
12     III| alázatosan könyörögve mondá el, s annyira elfeledkezék világi méltóságáról,
13      IV|       nagy vígan; jókedve elvégre annyira kezde fajulni, hogy énekelni
14      IV|        azt nem lehete megismerni, annyira hamis és alakjából kivetkőztetett
15       V|      tudta, hogy megmondják neki, annyira magasztalá annak jó tulajdonait,
16       V|     miknek tudata a gyermekszívet annyira képes megrontani. Eveline
17       V|          még nem láttam gyermeket annyira hasonlítani anyjához, mint
18       V|        magát a tanácsos úr által, annyira el lőn ragadtatva, hogy
19      VI|           kerítéshez, sőt sokszor annyira leereszkedének, hogy kiszöktek
20    VIII|      szobából.~ ~Nem az fájt neki annyira, amit Rudolf mondott, mint
21    VIII|        halovány a másik.~ ~Rudolf annyira el volt fogódva, hogy mielőtt
22       X|    másvilágon semmitől nem retteg annyira, mint a víztől. Soha még
23       X|          egy külvárosi házban már annyira fölfakadt a víz, hogy az
24       X|      irányzá dereglyéjét.~ ~Amint annyira közelítettek a szárazhoz,
25     XII|           iskolai mű. Sőt egyszer annyira vették, hogy egy irkászokból
26    XIII|     borzalommal a fiskális, kiben annyira felgerjedt e látványra az
27    XIII|        javulás útján látom, e nem annyira kellemes, mint gazdaságos
28     XIV|          minek fárasztják magokat annyira a nagyságos és méltóságos
29     XIV|    előszeretet sehol sem lehetett annyira indokolva, mint a jelen
30     XIV|       kézdörzsölésből, s örömének annyira nem tud parancsolni, hogy
31     XIV|    várakozás, amíg beesteledik.~ ~Annyira izgatott volt, hogy minden
32     XIV|         szokatlan lélekrázkódások annyira elfáraszták Zoltán kedélyét,
33      XV|    érkezése lesz, jöjjön hozzá.~ ~Annyira tele volt a feje a messze
34      XV|             Fájdalom, hogy én nem annyira örülök rajta. A pernek ily
35     XVI|       William segélyével sem bírt annyira menni, hogy csizmáit felhúzza.
36    XVII|      midőn e levelet végigolvasá. Annyira felingerlé az, hogy minden
37   XVIII|           levéltári teremben tért annyira magához, hogy szólni bírt.~ ~–
38   XVIII|       érezte magát e percben, sőt annyira meg volt rémülve, hogy hinni
39   XVIII|           de miután Maszlaczky úr annyira visszaélt barátságos leereszkedésével,
40   XVIII|           világokban…~ ~Hiszen ha annyira el nem lett volna merülve,
41   XVIII| elhallgattak a tekintetes rendek, annyira helyen, időn és eszmejáráson
42   XVIII|     vidéki celebritások, kik, bár annyira még nem vitték, hogy a zöld
43   XVIII|            Miben sem gyönyörködöm annyira, mint midőn fiatal embereket
44   XXIII|        alig bírt szemeinek hinni, annyira megfoghatlan volt előtte,